Friday, August 30, 2013

[JTL 102] Transcending Consciousness

Recently I've been noticed that when I am clear - I am able to hear others 'more properly' - meaning not just hearing the words, but the sound they speak with and that have a lot!

The next point I want to bring up is that sometimes I am not able to make the difference of the reactions coming up within myself in regards to the words they speak and the actual way of how they sound the words, meaning I have reaction to the words, the way how they sound the words and I have self-automation, self-definition what activates so fast that I am not able to differentiate that the experience I have within myself when the other speaks that is that of myself or of the person.

Previously when I had psychedelic experiences I knew this can happen, but in that phase of my life I was unaware of how my mind really works, before the education I've started with Desteni.

For instance when I heard the dog barking on mushroom, I felt like I hear the being, the actual experience of the dog and what tries to 'say' and in that moment I had the laugh so long that after walking 10 minutes to reach the bridge from where I've heard the dog and I was still laughing - as distanced away from the 'dog scene' and still hearing it's barking and still 'feeling like' really within myself, not 'hearing it' and then reacting to it, defining it, but actually my whole beingness was able to embrace the sound expression and that was really-really funny when I've realized that with this sound we are not separated, we are able to directly communicate, we are able to share really complex state of beingness with sound but our mind is in the way, the actual matrix what we live within as our thoughts, memories, definitions, feelings, emotions, reactions, desires, fears, images, pictures, ideas of sounds and all of those things are like den of snakes sliding within our mind and body all the time as ENERGETIC packages containing INFORMATION but separated and symbolized of the actual sound expression filtered through our personality, vocabulary and starting point of participation within physical reality.

So that was loong-loong ago and since while walking Desteni Process I was able to notice sometimes that I have this feeling of 'I hear' the pain, the tiredness, the uncertainty, the mischievousness, the abuse, the fear in humans words, even when they feel great and within their words actually sounding they always expose themselves and it is always me who is the congestion in the equation as actual manifested limitation and separation within the currently manifested Equality and Oneness.

So recently I noticed I am more and more able to observe and watch, hear and notice things I've never did before.

I walk through corridors I've never observed and I have no thoughts, no future projection, no past mastication(fascinating word!) but actually I allow the senses directly reach me and I see how tremendous information I can sense directly.

I have a mate who is kind of fascinating in terms of how his mind and beingness works and he is able to realize things what most people can not but he always limits himself with the sentence: "The reality is too intense, it is too much, I have to blunt, deaden myself because it is too much, so I smoke, I drink, basically I get high.". This was quite time ago but I get what he told: with the mind it is enormous quantity of data - that's why the personality of mind of human likes to categorize, to abstract, to filter, to re-and re-define and conclude and define and pre-program.

Because then it is not too intense. I am in tense when I am reacting with energy, not being physical substance - for a moment look at this as kind of natural, awesome secret knowledge what is now being shared here: if you are directly the substance, the body, no mind - you are connected - not speaking about acid and consciousness, love and energy and light - that is still before the substance, it is part of the 'maya' - the delusion, the trap, what many fall into, no, I speak here about BEYOND CONSCIOUSNESS, consider that - remain undefined for minutes, days, weeks, no conscious mind, no subconscious mind, no unconscious mind, no instinct, no inherent nature, no reptilian brain, no biology, no hormones, no thing in this world can direct me, but I am in the system but not of the system - that I speak about, that I see as possible by transcending mind and consciousness. So.

I travel with subway every workday and there are literally thousands of people. Really close, I mean when I am empty, sometimes it is freaking close, like 5 centimeters there is a face, a woman chest or five.

And I am empty, I am here and I am observing the textures on the surfaces, actually it is like switching from VHS to UltraHD, all of a sudden I see all of the tiny parts of the things - as the little, as the big scale, as equal as one. And actually I am fascinated (alright there are occasions when woman's faces are more focused but still - not as woman but as physical substance! And then I look at anyone and it is the same..)
And that if I try to define, to categorize, to understand, to make sense with who I am: it will not work, it is too much. So I let it go, day by day. And when I am screwed within, like really tired, thoughts flow and worry come - I am like Superman with Kryptonit - just like a tiny wheel within the whole machine, unaware, reacting, wounded with the mind and lost within and as consciousness systems.

I have to let go, I am letting go, I am releasing all definitions, reactions, I am empty, I am open and I am able to see what comes up within - for the fat dude, for the thin lady, for the little dog and for the huge suitcase.
Strange act but I have experience in it so to speak as I used to visit trance parties wherein in high density there are a lot of people, thousands on the dance floor and everyone wants to be at the right spot - and I was using mind-blowing stuffs and with that I had this inner emptiness, but actually it was not empty but all of my beingness, with the mind, the body, the experience, the senses, the information all were liquified and flowing through my perception and by that it was like a big mercury-blog flowing around, and it was very strange and I had details as I focused but in fact, myself who I am today here was also within this whole mercury and I was not directive, not reactive, but the mixture of it - and I was not able to maintain consistency as it was effect induced by the stuff, the substance and it had peak and it had fatigue and I was changing by that and that 'I' experience was not consistent and I mean for that as 'stability'.

So here I am, after some years walking Self-forgiveness, and I see that I am able to step through my personality, definitely I am empty yet here, directive and I see my little desires are of fear and as some mate said yesterday: 'truth makes you free' - and when I am absolutely Self-honest, I see what is my truth, that this part of me is a layer of consciousness which I use for equate myself as original incompleteness coming from my acceptance and allowance from what I have learned through the SOUND RESONANCE of parents, school, media etc.
So then walking Principle as Life as What is best for All then I can naturally align as myself because I do not have 'personal agenda' - of course I still require money, shelter, some fun time, yet I do not lose perspective about what is really relevant, in terms of being aware of that this what I already HAVE - many-many do not have and then I see naturally that I am not really separated from those who lack the basic requirement for living, for surviving!

Then it is not a choice, not a decision, not a philanthropic step to actually consider what would be the solution working not for me but for all.

And when I am more and more empty and silent within the more I embrace and allow others into me, as me - with no separation, no definition and then I stabilize this, I remain consistent as I sort out the reactions coming up by embracing my direct HERE-ness, presence, and EXPANDING AWARENESS breath by breath.

So within this process I see that there is no letting go, giving up myself as actually this self-awareness I currently have is an illusion, a religion of self for what I keep giving sacrifice as ENERGY of mind which feeds off from the PHYSICAL body of myself, of others, who work like slaves for low prices for the ones who have MONEY to buy what they want by desire and inflated, smartly engineered and implanted by the system of establishment of fear which has been manifested as law, government, media, which is literally the external mirror of our inner self as EQUAL AS ONE within Oneness and Equality, therefore all rebel and revolution and resistance is literally Self-destruction.

Therefore to actually understand the world system, I understand myself and I stop what I realize within Self-honesty as Truth as myself as not being really myself and then I embrace what is here, I embrace what I really am, what is literally what is here in and as the flesh, as self is flesh and what we actually do and accept and allow is the only relevant reality.

Therefore to SOUND words what is aligned with who I really am, and actually do and write and say and act the same: I am the Living Word, and I re-align myself with those words what I can live like this, within discipline, principle, real compassion as this Self-honesty is the compass I am on as the PRESENCE always, constantly, I am here.

And therefore the sound of others can come into me as me and I experience it and I embrace it as myself and there is no separation.

I remember Bernard asking on group chat that "Are you able to write to your blog and in the same time live that in physical?"
That is practical and relevant.
So I am re-aligning my blogging to this: writing about what I can immediately change, align and live from that moment and obviously there will be frictions and issues but that I also re-align and I walk and embrace and direct everything what is here within the consideration of What is Best for all.
Without this consideration, I realized - there is no balancing out point and I go into mindfuck sooner or later because that is the basic principle: I am as all as equal as one - and with this consideration - I walk not only myself but AS Universe, as Existence as equal as one without feeling being small or growing big in my ego: I am simply here as Life.

If you are ready and able to transcend mind and consciousness, get assistance, there are beings who walk this since a while and are HERE to assist and support with Self-realization as one can not trust in and as self in the beginning as it is infused and imbued, infected and infested with and as the mind, energy, consciousness.
Desteni I Process course has been set up for effectively support those who are able to walk through the mind and I guarantee that it will challenge anyone who is not direct physical substance with no mind.

[JTL 101] Gratefulness, Self-forgiveness on energy, breath

I am grateful that I have realized it is not required to live within conflict in any given moment.

I am grateful that I have found Desteni tools to let go inner conflict and frictions of thoughts, feelings, emotions, which I have realized are the opposite manifestation of Life therefore to let go these layers of mind is natural, inevitable, joyful.

I am grateful that I have committed and committing myself to walk the 7 Years of Journey to Life within which I am directly supporting myself to become, remain and stabilize inner silence, self-trust, self-realization.

I am grateful that I am walking Desteni I Process courses within I have learned so much about myself and the mind and what in fact should be Life based on Equality and Oneness as Principled Living in all ways.

I am grateful that I am surrounded with people who are also Walking the Process of Self-forgiveness, Self-honesty, Self-realization who do not fall into the temptation of Self-delusion that easily and choosing to stop it.

I am grateful that I am giving the time to myself each day to walk the Process of Self-perfection within the interest of All Life step by step as the practical and simplest mathematical equation of 1+1=2.

I am grateful that there are moments already when I am here, I am empty, I am expressive, I am direct, I am simple, I am responsible, I am Self-trust, I am Life.

I am grateful for all the people, animals, plants, beings who have supported me conditionally, unconditionally and I am humbly committing myself to give as I have received and I am sharing unconditionally what I have realized, how I realized, what I have stopped, how I have stopped and what I am going to stop and how I am going to stop in order to equalize and stabilize myself as All as Equal as One as Life as Self.

I am always here, I am all life equally, I am already an Unified Man and from this starting point it is clear what must be stopped, removed from my beingness which I am committing to walk until the Unification of Man, as the 'I' is Here.
---
Self-forgiveness on energy, breath today:

I forgive myself that I have accepted and allowed myself to force myself and use energy to direct and move myself.

I forgive myself that I have accepted and allowed myself to want to have energy indirectly to stop the conflict within me because I believed/thought/defined/felt that I am unable to stop conflict within directly here within the fear that this conflict is who I am.

I forgive myself that I have not allowed myself to consider that feeling to unable to stop conflict within is a give in, a give away of myself to the temptation of energetic mind to tell me who I must be & how I must be.

I forgive myself that I have not allowed myself to realize that the conflict within is always because the fear of loss and not facing directly what is exactly that fear of loss I experience, accept, define myself as and through this specific fear.

I forgive myself that I have not allowed myself to realize that within fearing from losing I have the starting point of losing what I believe I have to fight and never ever considering the consideration/realization/understanding why I have the starting point of losing and how I accepted that as starting point and how I fear from what I have as starting point.

I forgive myself that I have not realized that all the dullness and tiredness at night is of the result of thoughts, feelings and emotions during the day and if I do not let those go from my body and mind as equal as one then these accumulate and the next day I do not start with clear presence but the continuation of energy fluctuations within and as myself as inner judgments, movements, conflicts, occupations while the moment is always here, I am not present but giving attention, focus to what is within me, which is the result of yesterday and the days before.

I forgive myself that I have not allowed myself to realize that if my breath is suppressed, it is a result of a starting point of occupation of and as thoughts, feelings, emotions and it is obvious that if I follow those, I am not aware of my breath, and in fact I am not aware when my body postures, my occupations within block, suppress the effective, healthy breathing - which is required to be present and here.

I forgive myself that I have accepted and allowed myself to want to go into breathing mode when feeling pressure apparently 'against' my natural, effortless, effective, healthy breathing, trying to force my mind into quietness with breath and not realizing even if it apparently 'can work' - it is an effect and will end and the conflict will come back to surface as with this starting point I am only suppressing the issue what I am not fully aware of and the solution must be equal and one as breathing, as realization as motivation as action to clearly see what I am doing and by that it is natural to be self-honest and stop which is not really who I am as life.

I forgive myself that I have accepted and allowed myself to force myself to stop when I am not aware of myself but within the hope that it is enough to know that I am not breathing effectively and do it 'properly' will 'help - instead of realizing that I must be aware of the inner definitions, reactions, feelings, emotions and then realizing how and why I participate is part of the solution.

I commit myself to fully understand why and how I make decisions and how I suppress breath and I stop it with investigation, Self-forgiveness, Self-commitment, Self-correction and I do not let it go until I am not fully aware of what I am participate within because that would be the truth what 'changes' me and in fact I realize my truth and I do change myself.

I commit myself to stop using breathing as a mechanic occupation for suppressing issues and inner conflicts within and I allow my body to be relaxed and effectively breathe and focus to points where I see tension and I see what is coming up in the mind and I stop with understanding and active relaxation while breathing naturally and letting go the idea of 'control' my breath and allow myself to live undefined within self-trust breath by breath.

Wednesday, August 28, 2013

[JTL 100] Önmegbocsátás, mint módszer például fajgyűlölet meghaladására

 
Folytatjuk:
  • Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy szavakhoz energiákat ragasztok, érzek, kapcsolok, amelyek automatikusan jönnek, ha hallom, gondolom, olvasom a szót.
  •  Megbocsátom magamnak, hogy elfogadjak bizonyos automatikus reakciókat magamban olyan szavakra, melyket úgy definiálok, hogy rossz, nem realizálván, hogy pusztán a saját reakcióm által definiálom a szót és a számomra elfogadott jelentését, mint negatív, mint az én személyes érdekemmel ellentétesnek látszó.
  • Megbocsátom magamnak, hogy elfogadom magamban azt, hogy utáljak, gyűlöljek valakit, embert, azért, mert úgy definiáltam, hogy ő valamilyen fajta és az feljogosít arra, hogy ezért automatikusan utáljam.
  • Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy bárkit, akinek eltérő a kinézete, nyelvezete, akcentusa, bőrszíne, illata, viselkedése, úgy definiáljam, mint alsóbbrendű, csak, mert bizonyos tulajdonságát úgy definiáljam, mint alantas, megvetendő, utálandó, negatív, s nem realizáljam, hogy ezeket a definíciókat használni arra, hogy ezeket hasonlítva mást csak azért, hogy felsőbbrendűnek tudjam érezni magam: egyáltalán nem valódi, mert ez pusztán szubjektív, önmagam által teremtett, fenntartott, kivetített belső folyamat eredménye, amelyet ahogyan teremtettem, ugyanúgy le is állíthatok.
  • Megbocsátom magamnak, hogy féljek az ismeretlentől, ismeretlen emberektől, ismeretlen fajtájú emberektől, másféle emberektől, távoli emberektől, máshogyan élő emberektől, mert amit nem ismerek, azt nem tudom, hogy kell kezelni, reagálni, védekezni tőle, ezért kiszolgáltatottság, félelem, gyengeség, bizonytalanság és kiszámíthatatlanság jön fel bennem, s ezáltal kissebségi érzésem van, amit automatikusan megpróbálok ellensúlyozni egy nemtetszéssel, egy elutasítással, kizárással, elkülönüléssel, amin keresztül úgy definiálom, az a jó, ahogyan én látom, érzem, csinálom a dolgokat és minden más rossz, negatív.
  • Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy féljek az ismeretlentől, a nem definiálható tapasztalástól, mert akkor nincs előredefiniált programom, emlékem, gondolatom, érzésem, amely által automatikusan reagálván megmondja, sugallja, irányítja automatikusan, hogy ki legyek, ki vagyok, mit tegyek, mit csináljak.
  • Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak félelmemben elfoglalva nem észrevenni, hogy csak azzal foglalkozom, azon gondolkodom, amitől félek és más nem is érdekel, hanem a legrosszabbat gondolván, várván, valójában úgy reagálok mindenre, mintha a legrosszabbat tapasztalhatnám bármikor, ezáltal bezárkózom, az újat kizárom, a változást elutasítom.
  • Megbocsátom magamnak, hogy sosem vettem észre, hogy a médiában és a történelemben mindenhol elfogadott a rabszolgaság, az elnyomás és a rasszizmus, ezért amikor magam is részt veszek benne, elfogadom, azt sem veszem észre, mert azzá váltam, ami a környezetem, anélkül, hogy megkérdőjeleztem volna, miben is veszek részt hogyan is.
  • Megbocsátom magamnak, hogy nem mérlegeltem magamban, hogy a másik ember hogyan is éli ezt meg, akivel szemben ezt gondolom, mondom, csinálom, amikor alsóbbrendűnek, elnyomottnak, gyűlöltnek definiálom pusztán azért, amilyen kultúrából jött, ahova született, amilyen családba került.
  • Megbocsátom magamnak, hogy sosem realizáltam, hogy valójában én is beleszülethettem volna abba a kultúrába, családba, országba, amit most úgy definiálok, hogy alsóbbrendű, gyűlölt.
  • Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak úgy definiálni, hogy rendben van, ha azt gondolom, hogy ha olyannak születtem volna, akit most úgy definiálok, hogy utálok, hogy akkor természetes lenne, hogy utáljanak, csak mert így próbálván védeni a kifogásom, amiért fajgyűlölőként fogadom el magam, ahelyett, hogy realizálnám mit is jelenthet napról napra úgy élni és valójában azt saját magamra sosem vállalnám.
  • Megbocsátom magamnak, hogy emlékeim alapján általánosítsak népcsoportra, emberfajtára, tudomás, emlék, tapasztalat alapján, s nem realizálván, hogy ilyenkor félek, és mitől félek és mikortól érzek ilyet és miért.
  • Megbocsátom magamnak, hogy annyira elfoglalt vagyok belül a gondolatokkal, érzésekkel, hangulatokkal, kedvekkel, emlékekkel, vágyakkal, félelmekkel, érzelmekkel, hogy képtelen vagyok mérlegelni egy másik érző emberi lénynek mi lenne a jó, teljesen megfeledkezve a józan észről, mint alkalmazni azt, hogy másnak is az lehet a jó, mint ami nekem jó, és másnak is rossz lehet, ami nekem rossz.
  • Megbocsátom magamnak, hogy sosem realizáltam, hogy a háborúk, népírtás, vallási, politikai, ideológiai, gazdasági okai pontosan ugyanaz az elfogadás, megengedés által történik a világban, mint ahogyan én magam belül elfogadom, ahogyan a rasszizmus, az előítélet és a felsőbbrendűség eluralkodik bennem mások fele.
  • Megbocsátom magamnak, hogy nem realizáltam, hogy gondolatokat, képeket, energiákat, hangulatokat, érzéseket, emlékeket ragasszak ahhoz a szóhoz, hogy cigány, roma, dzsipó és ezek által automatikusan reagáljak rájuk valahogyan.
  • Megbocsátom magamnak, hogy úgy definiáltam, hogy a kissebségi, a bevándorló, a roma kevésbé értelmes és alkalmas civilizált életre és sosem realizáltam, hogy minden a szülőkön, az oktatáson, a rendszeren és közvetve ezáltal rajtam is múlik, hogy mit engedek meg és fogadok el, mint a valóságom.
  • Megbocsátom magamnak, hogy sosem realizáltam, hogy én ebben a fizikai valóságban, amivel minden emberrel egyenlőként osztozom: felelős vagyok a tetteimért, az elfogadásaimért és azért, amit megengedek.
  • Megbocsátom magamnak, hogy úgy definiáljam, hogy a néger, a fekete ember az butább vagy kevesebbet ér, mint bármelyik más ember, csak mert ezt hallottam másoktól, csak mert úgy definiáltam, hogy ez így van és ezáltal, mint fehér ember én felsőbbrendűnek, fontosabbnak tartsam magam.
  • Megbocsátom magamnak, hogy bármilyen szinten egy embert általánosítok s azt kivetítem másik emberre, valójában a félelem vezet, amely során nem merem befogadni a tapasztalást, hogy ki is ez az ember és mit képvisel, mert félek elveszteni azt, amit úgy definiáltam, mint én, én részem, én birtokom, én tulajdonságom, sosem realizálván azt, hogy amim van, azt is másoktól kaptam, szereztem és valójában, mindaz amit birtoklok, semennyire sem illet meg jobban, mint mást, kifejezetten azok a dolgok, amik alapvetőek egy egészséges emberi lét fenntartásához.
  • Megbocsátom magamnak, hogy sosem realizáltam, hogy a kissebségi, elítélt embercsoportok általában hátrányos helyzetből kezdenek mind az oktatás, mind a gazdasági helyzet szempontjából, ami jócskán meghatározza az ember hatékonyságát, értelmességét és képességét egy tudatos, egészséges élet kialakíásához.
  • Megbocsátom magamnak, hogy sosem realizáltam, hogy ha egy részcsoportja a társadalomnak kirekesztett, lenézett, akkor azok tagjai, mint egyének, mint emberi lények, támogatásra szorulnak, mind oktatás, mind anyagi szinten, amiért elvárni többet, mint tanulás és változás elvárni nem lehet.
  • Megbocsátom magamnak, hogy sosem realizáltam a potenciált egy rendes, feltétel nélkül igénybe vehető, valódi oktatás és élhető alapjövedelem megnyilvánulásában, ami által mindenkinek lenne esélye egy rendes életre, anélkül, hogy rettegnie kelljen a túlélés során.
  • Megbocsátom magamnak, hogy sosem mérlegeltem a tényt, hogy az, amit adok másoknak s elfogadok nekik, az lehet, hogy egyszer rám is eljön, mert amilyen az adjonisten, olyan lesz a fogadjisten, ebben a példában én, mint saját magam az isten teremtem a saját valóságom és másokét, amiért felelős vagyok, ha tudatában vagyok, ha nem.
  • Megbocsátom magamnak, hogy félek bevallani, hogy időnként vannak náci belső reakcióim, amelynek során fel sem tűnik, hogy valakit úgy definiálok, amivel általánosítok és generalizálok, csak, hogy ne kelljen az egyént mérlegelni és befogadni, megérteni és támogatni.
  • Megbocsátom magamnak, hogy utáljak, gyúlöljek egy népcsoportot, egy kissebséget, egy fajta embert, s sosem kérdezvén meg miért is, s ha igen, akkor azt automatikusan elfogadván, akkor sosem kérdezvén meg azt, szóval valóban megismerjem saját magam, őszintén, hogy mit mért érzek és gondolok úgy és képes legyek megváltoztatni.
  • Amikor és ahogyan azt látom, tapasztalom, hogy felsőbbrendűnek, fajgyűlölő gondolataim, érzéseim vannak bizonyos emberekre, fajtájú emberkre, akkor realizálom, hogy most a valóságot elhagytam s a gondolatok, definíciók, reakciók birodalmában bolyongva definiálom az illetőt, aminek nem sok köze van van a vaósághoz, amit ebben a pillanatban nem merek átélni, megtapasztalni valamiért és még csak ezt sem látom, tudatosítom, hogy miért is csinálom ezt az elkülönülést félelemből.
  • Elhatározom, hogy nem fogadom el, hogy fajgyűlölet jöjjön fel bennem, egyáltalán mármilyen szintű megkülönböztetés kultúrára, bőrszínre, nyelvre, nemzetiségre, s amint ebben részt vennék - abbahagyom, lélegzek, elengedem, realizálom, hogy minden ember egyenlőnek született és egyenlően hal meg.
  • Megfogadom, hogy leállítom a gyűlöletet magamban mások és magam fele, amikor nem tiszta, hogy miért érzek így, leülök és leírom mindazt, ami bennem van és a szavakban meglátom, mit fogadtam el és engedtem meg magamnak és megbocsátom, elengedem, leállítom azon az alapelven, hogy másoknak is azt adom, amit magam is szeretnék és másoknak sem csinálok olyat, amit magam sem szeretnék kapni.
Emlékek:

  • Megbocsátom magamnak, hogy úgy definiáljam azokat az eseményeket, amikor kissebségiek piszkáltak, próbáltak lehúzni, hogy ez alapján van tapasztalatom, személyes élményem arra, hogy úgy definiáljak, általánosítsak, hogy a cigányok lehúzóak, piszkálóak, bűnözők és nem realizálván, hogy azok egyének voltak és az egyénekből általánosítani nem fer azokkal szemben, akik nem olyanok, mivel ezt sem szeretném magam tapasztalni, hogy bedobozoljanak olyanért, amit magam nem követtem el.
  • Megbocsátom magamnak, hogy elfogadjam magam úgy, hogy széttárjam a kezeim, amikor mondják, hogy fajgyűlölő náci vagyok, hogy "ez van, erre jutottam, ez jött be eddig és ez vagyok", ahelyett, hogy realizálnám, hogy ezáltal azt vallom, hogy az élettel, a valódi, minden élőlényben benne rejlő igaz élettel nem érzek együtt és kifogásként az emlékeim, tapasztalataim, félelmeim, korlátaim használom és nyilvánvaló az, hogy nem vagyok megbízható igaz felelősségre, hiszen ezekkel a nézőpontokkal többet ártanék, mint használnék, ha nem egyenesen éppen már többet is ártok, mint használnék minden élőlény, önmagam és az élet kárára.
  • Megbocsátom magamnak, hogy sosem realizáltam mit is jelent "átmenni a tű fokán", amit Jézus emlegetett és mindig vallásos reakciókba és dobozokba raktam ezt a szöveget, ahelyett, hogy realizálnám, hogy ez azt jelenti, hogy tudatára ébredek, hogy azok tudnak csak önmagukká, mint életté, mint egyenlőséggé válni a teremtéssel, mint tudatosság, akik a gyakorlatban realizálták a felelősséget minden élettel egyetemben, egyenlően, percről percre, napról napra, évről évre bizonyítván, hogy Én, mint Élet, mint az Élő Szó, mint Egység és Egyenlőség ITT VAGYOK.
  • Megbocsátom magamnak, hogy sosem realizáltam az ostobaságot, a korlátozottságot, a bezárkózottságot és a félelemalapúságot mindenféle, akármilyenféle rasszizmus, fajgyűlöletben, mint valójában egy gondolati, érzelmi, értelmi beakadás, amiért senki mást nem okolhatok, csak saját magam és az egyetlen igaz út az ennek teljes abbahagyása, meghaladása.
  • Megbocsátom magamnak, hogy sosem realizáltam, hogy a gyűlölködés, a felsőbbrendűségérzet kifejezése bármi fele is ebben a világban pusztán önmagammal érzett kissebrendűségem bizonyítéka, melyből egyetlen kiszállás az az önmagammal való teljes, abszolút és folyamatos őszinteség, lélegzetről lélegzetre, tettről tettre.
  • Megbocsátom magamnak, hogy nem vagyok tudatában a szavaimban, a szövegeimben, a tetteimben, a gondolataimban, az írásomban a rasszizmust, a fajgyűlöletet, az előítéletet azokban az esetekben, mikor niggerezek, fekázok, kokerózok vagy dzsipózok és ezáltal magam is felelőssé váljak annak a kifejezésében, rezgésében, terjesztésében, hogy ez számít, ez valódi, ahelyett, hogy elhatároznám, hogy abbahagyom és addig állítanám ezt le magamban, amíg az írmagja is feljön az effajta elkülönülésnek.
  • Elhatározom, hogy nem különítem el magam, embertársaim, az élővilágot, az egész létezést s abban az összes lényét sem az Élettől, sem önmagamtól, s kiállok az egyetlen valódi érték, elv mellett, amely "Mi az ami nekem a legjobb? Ami mindenkinek jó".

Itt az önmegbocsátást úgy alkalmazom, hogy feljön valami és leírom, hogy megbocsátom, hogy elfogadtam és megengedtem magamban ezt eddig, de többet nem szeretném, mert nem őszinte magammal, másokkal, az élettel, azt leírom, mintegy fizikailag kifejezem, stabilizálom azt, hogy most változom, elhatározom, hogy ezt abbahagyom.

  • Amint ezt leírom, ha nem vagyok üres belül, tiszta csend, béke, jelenlét s jön a belső reakció, esetleg egy másik gondolat, egy másik őszintétlenség, akkor azt is - mintegy szálat húzom kifele és szavakon keresztül
  • tudatára ébredek, mi mindent fogadtam el és nem is vettem észre
  • például ahogy leírom, hogy megbocsátom, hogy lenéztem a munkatársam, látom, hogy miért is és azt is megbocsátom
  • aztán látom a helyzetet, amikor és ahogyan ez megtörtént, azt is megbocsátom
  • aztán látom, hogy ezért utáltam magam, mert túlzásnak tartottam, ezt is megbocsátom
  • aztán látom, hogy valójában azért volt, mert ideges voltam, a melóm sem úgy haladt, a főnök is csesztetett és a barátnőm sem volt túl romantikus velem, s ettől a feszültségtől voltam bunkó - megbocsátom
  • aztán feljön, ahogy írom ezt a megbocsátást, hogy engedtem a gondolatoknak, hogy mi van, ha kirúgnak, a félelem, hogy nem vagyok elég jó, megbocsátom
  • aztán megbocsátom, hogy tartok attól, hogy elhagy a barátnőm, ha nem vagyok elég kedves, megbocsátom
  • aztán így lehámozom a hagyma rétegeit és meglátom, mi az oka
  • gyerekkorban a játszótéren felrúgtak és sírtam például, nem álltam ki magamért és szégyelltem, megbocsátom
  • anyukámtól vártam, hogy megvédjen, de nem volt ott, csak elfojtottam, megbocsátom
  • mindent megbocsátok, új esélyt, új lehetőséget bocsátok magamnak, ezáltal másoknak is
  • tiszta lappal tudok szembenézni hasonló helyzettel legközelebb, úgy, hogy ebbe az irányba nem megyek többé, mert már ismerem: tudatosság, felelősség, élet.
  • aztán ezt ki is mondom, ahogy mondom, feljöhet még reakció - azt is megbocsátom, ha jön automatikus reakció - ha jó, ha rossz - automatikus - ez ugyanúgy a "helyzetben" automatikusan feljöhet, befolyásolhat: megbocsátom
  • én minden pillanatban jelen és tudatos maradok, nem legjobb szó, hogy "irányítok", "rendezek", "vezetek", de ezek együttese, erőltetettség, kényszer, kontrollálás, elkülönülés, definíció nélkül
  • meghaladáshoz nem kell definíció - az koncepció - koncepción túlhaladunk, azt átöleljük, összefüggéseket felfedezünk, szokásokat megértünk, mintákat megállítunk, beidegződéseket lelassítunk, kitörlünk - lélegző cselekvéssel, friss átéléssel, újjászülető élettel.
Kritikus pontokban: szkriptelek, előredefiniálok, átstruktúrálok, új feltételeket huzalozok be, ideiglenesen, mintegy a szavakat használom arra, hogy támogassam magam egy mintába, szokásba, melyre már rájöttem őszinteségben, megbocsátásban, hogy nem támogat sem engem, sem másokat: nem újra belemenni, mielőtt megtenném: leállni, elengedni, lélegezni, jelen maradni: ez nem rossz, ezt szabad!
  • Ahogyan és amikor én azt érzem, hogy szorogok attól, hogy az élet, ami kinn vár az ágyamon túl félelmetes: realizálom, hogy a gondolatok, az aggódás, az önbizalomhiány nem én vagyok, csak hagytam, hogy rámnőjjenek és most mutatják, milyen az, ha olyanban veszek menedéket, ami félelem alapú, ami nem élet, ezért lélegzem, a fizikai valóságra fókuszálok, ahol megoldásokat tehetek, ahol élvezhetem a cselekvést, ahol támogatást kérhetek másoktól, ahol megoszthatok dolgokat olyanokkal, akikkel jó, ezért ha kipihent vagyok, felkelek és cselekszem, listát írok és azok alapján csinálok dolgokat.
Ezzel nem válok robottá: ezzel magam és mások javára válok - van egy stabil kiindulópont, ha elzuhannék.
  • Elhatározom, hogy nem fogadom el magam befordulva, a múlton, a jövőn rágódva, hanem arra fókuszálok, ami itt van, én itt vagyok.
Ezzel is támogatom magam, írásban, szóban, tettben egyként és egyenlőként: ez az Élő Szó!
Kép: Desteni Artists

Monday, August 26, 2013

[JTL 99] Fajgyűlölet: öngyűlölet

Az előző(magyar) írásban arról volt szó, hogyan is lehet a gyűlölettel szembenézni és megérteni, a leállítását előkészíteni önmegbocsátással.
Egy igen népszerű gyűlölet-fajtával folytatjuk, a fajgyűlölet, rasszizmus
"A rasszizmus olyan gondolkodásmódot jelent, amely az emberek külsejében megfigyelhető eltéréseket kiemeli, ezekhez morális, társadalmi vagy politikai különbségeket rendel hozzá, és az így létrehozott csoportok között – feltételezett tulajdonságaik vagy értékeik alapján – hierarchiát állít fel."

"A rassz szó a francia race kifejezés magyarosított alakja, amely emberfajtát jelent. Az emberi rasszokat a 19. század közepétől az Európán kívüli népek gyarmati leigázását morálisan elfogadható, "természetes" folyamatként normalizálni törekvő nyugat-európai gondolkodásmód külön fajoknak állította be." - Wikipédia

"Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy gyűlöljek valakit, akárkit, valaki mást, akár saját magam, nem realizálván, hogy ez egy gondolat eredménye a fejemben, amivel megszállom magam és egy érzelmet, egy negatív energiát összekötök azzal, aminek reakciójaként tapasztalom s azt gyűlöljem, ami kiváltja.

Megbocsátom magamnak, hogy sosem realizáltam, hogy a gyűlölet eredetileg mindig saját magam felé irányul, amit aztán projektálok, kivetítek másra, másvalakire, más dolgokra, eseményekre, helyzetekre, holott józan paraszti ész is azt "sugallja", hogy a gyűlölet bennem keletkezik, mint akiként, s amit elfogadok magamban, amit aztán kifejezek, hatást gyakorolok, kiöntök valakire, valamire."


A gyűlölet, utálat, nem tetszés, egy olyan érzelem, mely mondhatni negatív - nem túl jó érzés gyűlölni, vagyis hát lehetnek fokozatai, mikor attól jó, hogy ez a negatív energia gyűlik, hogyha ez alapján definiál az egyén valamit jónak, de ez már oly szintű skizofrénia, amit most ma itt egyetlen önmegbocsátási folyamattal tán nem is érünk át őszintésegben magukkal.

Tehát a gyűlölet szó szerint előítélet, valami ingerre, valakire egy reakció, mely negatív, nem tetsző, s gondolat alapú, melyet annyira elfogadok és megengedek, hogy szokássá válik, a szokássá válok.

Először csak fura az a szomszéd, de aztán mikor látom, hogy üvölt az asszonnyal, akkor már nem szimpatikus, de harmadnap mikor részegen elveri a gyerekeket, akkor már egyenesen ellenszenves, s ezek összeadódnak, 1+1=2 - s hetek, hónapok alatt, kifejezetten ha az ember nem lép közbe, ELFOGADJA ezt, s a belső tehetetlenségében valahogy ez a feszültség, mint energia megjelenik, gyűlik: gyűl ölet.

Amit nem tudatosít az egyén, az az, hogy ilyenkor önmagán belül jelenik meg a gyűlölet, s látszólag másra irányul, de annak az érzésnek, energiának, szándéknak, állapotnak mindegy, hogy önmagára vagy másra irányul: a gyülölet állapota átjárja az egyén tudatát, testét - az bántó.

Személyesen nekem nagyon ritkán volt ilyen, talán egyszer-kétszer életemben és pont azért, mert az feltűnt, hogy akkor aztán a tudatosság, relaxáció, nyugodtság írmagja sem marad az emberben: megszállottan kivetít valami olyan negatív energiát, amely a rettegés és a tehetetlenség, a zavarodottság és az idegesség olyan szintű fokozódása, hogy az szinte embertelen. Ezt a terhet, pontosabban tudatállapotot cipelni akár egy percre is olyan szintű életellenesség, amely mindenképpen kerülendő!

Ezért mondják, hogy a gyűlölet a szeretet ellentéte - én ebbe nem megyek bele, de az nyilvánvaló, hogy aki gyűlöl, éppen sem magát, sem mást nem tud szeretni, hiszen megszállta egy olyan erő, mely nem mérlegel, nem érez együtt, nem a józan ész alapján reagál.

Mindez, ahogy láttuk, pusztán egyfajta gondolati, érzelmi beakadás eredménye, amely kizárólagosan előítélet és félelem együttes felhalmozódása pontosan az egyén által elfogadva és megengedve, melynek során azzá is válik: hiszen az vagyok, amit épp teszek, most és itt, és ha a gyűlöletben időzök, arra reagálok, az alapján cselekszem: az vagyok.

Ezért fontos, hogy már csak ha a nem szimpatikusság, utálat megjelenik valamire, valakire, akkor azt érdemes őszintén megnézni, mi is az, amit ott helyben projektálunk rá, mi az elválasztódás előítélet teremtésének oka.
Félre ne értsük, van olyan, hogy valaki rosszindulatú, ártó, s amikor így fejezi ki magát, akkor mondhatni természetes, ha egy ilyet nem tűrünk meg, bár itt is le kell szögezni: személyesre venni, azt az egyént kiemelni a tapasztalatok rengetegéből és azon beakadni nyilvánvalóan arra utal, hogy ott nekünk, velünk, bennünk van valami, ami feljön és "dolgozni" kell rajta - megérteni, miért is és "feltárni" az okát.

Ezeket sorozatosan megélni, akár elszenvedni is, az "az vagy, amit teszel" alapelv alapján - ha folyton nemtetszésérzetek jönnek fel bennem, akkor nyilvánvalóan az vagyok, amiért okolhatom a látszólag illetékest, aki úgy fogalmazok: "kiváltotta belőlem" - de attól még saját magam reagálok, definiálok, általánosítok, maradok úgy, élek aként...

Felvetődik a kérdés, mi van azokkal a dolgokkal, amik látszólag megváltoztathatatlanok, például "gyűlölöm a háborút", "gyűlölöm a rabszolgaságot", a kizsákmányoló éhbéres gyári munkát, de én, mint egyén csak jelentéktelen porszemnek képzelem magam azzal szemben, ezért a "szembemegyek vele", "megváltoztatom" közvetlenül nem lehetséges.

Mint amikor a szomszéd minden nap átdobja a szemetét az udvaromba, s ezért én gyűlölöm, ebből hogy jövök ki úgy jól, hogy nem ragadok bele olyan belső reakciókba, amikkel végsősoron saját magam alacsonyítom le.

Ezzel együtt élni, minthogy kedves vagyok a szerelmemmel, a gyerekeimmel, következő pillanatban jön a szomszéd és savat fröcsögök rá, ahogy elmondom, mennyire utálom és valóban firtatom a tettlegességet, s aztán a következő pillanatban újra simogatom a kedvesem a fotelban.

Az egész pénzrendszer, kapitalista egyenlőtlenség és önérdek elburjánzása személyesen nekem az ilyen, amire jöhetne az olyan ítélet belülről, hogy negatív, nem tetsző, "utálom" - s ha eleget időzök ebben az állapotban - ami végsősoron egy beakadás, egy ítélet és energetikai reakció rá, amely majd hangulattá, érzelemmé fokozódva egyszerűen "gyűlölöm"-be váltana át, ha hagynám.

Személyesen egyszer volt az egyetemen, hogy utáltam egy arcot az egyetemen, mert pikáns megjegyzéseket tett a csajomra, már-már zaklatta, aki a zuhanyzóból jött kis törölközőben, neki meg tetszett és valójában figyelmen kívül hagyta, hogy a lány már velem van és rosszul esnek neki ezek a szövegek és egyszer majdnem egy sörösüveget csattintottam el a fején, de végülis most visszanézve látom: hagytam magamban többször és ez szép lassan összegyűlt egy ilyenné - aztán később beszéltem vele és a konfliktus elmúlt - ebből is nyilvánvaló, hogy a direkt tett, a kommunikáció van úgy, hogy egyből segít, és persze nem anyukájával kezdtem a beszédet, de végülis nem buzerálta a párom tovább, de nem is azért, mert félt, hogy szétverem a fejét, bár közel voltam hozzá, főleg akkoriban alkohollal fűtöttem elmém, jócskán, inkább mert megértette mit okoz.

Tehát kissé elkanyarodván a "fő témától" egy utolsó pont, hogy ha a pénzrendszer nem tetszik, akkor azon dolgozom, hogy megváltozzon, ezért van, hogy a Desteni csoportban az emberek ezzel foglalkoznak, ezt kutatják, a jelenlegi pénzrendszert igazából, mélységében megértik, hogy is lenne egy új rendszer, ami mindenkinek jó, ezért itt is egy gyakorlati megoldás a nemtetszéssel, utálattal, akár gyűlölettel is:

Cselekszem - s nem pusztítom, robbantom, hanem először is megértem a saját reakcióim, őszintén megnyílok magamban, hogy is teremtettem ezt belül, hogy is alakult ki és aztán képes leszek tisztán látni mi is van: valóban nem jó, amivel szembesülök, akkor itt jön egy újabb fontos point:
nem reagálok rá belül miközben továbbra is elfogadom, hanem mérlegelek, hogy lehetne úgy megváltoztatni, hogy az másnak se legyen rossz.
Ez hozza azt, hogy mi az, ami rossz valójában - nyilvánvalóan azoknak a kapitalista kizsákmányolóknak, akik 66 milliárdot keresnek évente, ez, ahhoz képest, amijük most van, "rossz" lenne, ha csak 1 milliárdot kapnának - bár valójában mennyire jó nekik ennyire pénz, tekintve, hogy ez milyen következményekkel jár másokra, a "jóság" végsősoron nem teljesen lehet pusztán szubjektív dolog, főként akkor, mikor olyan dolgokról, rendszerekről van szó, ami mindenkit érint. És persze gyűlölni őket főleg nem segít, cselekedni kell, megérteni, erőszakmentesen lépésről lépésre meghaladni, beépülni, megváltoztatni, például a jelenlegi politikai rendszerekben a legrövidebb "kiskapu" "megoldás" az Egy ember Egy szavazat, azaz ha a többség belátná, hogy Egyenlő Pénzrendszer, Élhető Alapjövedelem Garantáva dolgok mindenkinek jó lenne, akkor lehetne erre szavazni és ezek anyagilag megengedhetőek lennének és mindenkinek lenne annyi pénze, hogy nem a túlélésen rettegne, a gazdaságba mindenki tudna költeni, az Egyenlőségen alapuló Kapitalizmus működhetne, persze lehet modellezni, de ha ki se próbáljuk, mert "biztos baromság", akkor az lehet, hogy csak egy kifogás...

Tehát sok dimenzió van ebben, bár ha őszinte az ember SAJÁT MAGÁVAL és rászánja az időt, energiát, tettet, akkor minden megérthető, visszafejthető; a kiindulópont, az ok teljesen nyilvánvalóvá válhat; amely által annak megállítása, megváltoztatása is egyszerűbb, direktebb.

Tehát ez csak-csak felvet pár dolgot, de mindenképpen a gyűlölet egy olyan dolog, mintha az illető alapvetően vesztes lenne és ezért gyűlölne, mert ez a vesztesség kialakult, adott, elfogadott és megengedett és ezzel szembesülvén a belső feszültség fokozódik.

Ilyen stílusban ritkán írok, lehet túl szájbarágósdi, ma ez jön, vállalom: jó lenne, ha bárki megérthetné ezt, aki rátalál - most kísérletezem, nem csak magamat figyelembe venni, pusztán az önmegbocsátást írni, mondani, tenni, talán nem mindenkinek egyértelmű és ha már nyilvánosan írok, lehet ilyen is...

Tehát számomra a fajgyűlölet egy olyan dolog, hogy ha valaki ilyen, ezt csinálja: nyilvánvaló róla nagyon sok minden, de az tiszta, hogy a tudatosság egyáltalán nem, s a tudatosságon itt az alapvető képességet, készséget az önreflexióra, mint, hogy lássam mi és miért történik bennem értem, azaz ha valamit szeretek vagy nem, akkor van oka, és nem kell totál analitikus lenni mindenben, de az ilyen "démonikus" érzelmi automatizmusokkal mindenképpen fontos!

Az önmagunkkal való (abszolút) őszinteség egy képesség s motiváció, akarat, tett és figyelem/fegyelem kérdése.

Persze az is hozzátartozik, hogy ahogy bánsz másokkal, úgy bánnak mások is veled a következménye annak, hogy másoknak is azt adom, ahogy szeretném, hogy mások is bánjanak velem.

Ez lehet egy kiindulópont, mert azt állítani megkérdőjelezés nélkül, hogy valaki embertípus, bőrszín, kultúra vagy kontinens alapján több vagy kevesebb: annyira nyilvánvalóan szemenszedett baromság, hogy komolyan, csak az ostoba dől egy ilyennek be.

És megértem, ha vannak arcok, akik mások, a színük is más, máshogy is beszélnek és ők épp a közelünkben esetleg tényleg bűnöznek, önzőek vagy csak kétségbeesettek, opportunisták, barbárok satöbbi: de ezért általánosítani nevetségesen szűklátókörü és primitív.

Kissé provokatívak szavaim és nem véletlen, mert akiben erre jönnek fel reakciók: itt és most láthatja, mivel vált eggyé és egyenlővé, és mennyire fontos megérteni az emberi elme működését, mert akkor látszik, ez egy mechanizmus, amiben az ember bízik és átveri.

Ezért lehet jó itt az önmegbocsátás: megbocsátom amit már kezdek látni, hogy ezt teszem, de még nem is biztos, hogy tudom miért: megbocsátom. Megbocsátom, hogy idáig nem tudtam miért. Ez egy akarat, egy tett egyben, konkrétan erre fegyelmezve és figyelmeztetve magamat, hogy itt ezt még nem látom tisztán, de most leírom és kijön, és belül jön az újabb réteg:

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem(én vagyok a felelős, ezt tudatosítom), hogy emberfajta, nemzetiség, kissebség, bőrszín, kultúra, beszéd, szokás alapján elítéljek mást, mint kissebbrendű, eredendően gyengébb, utálandó, bántandó, elnyomandó, kiírtandó.

Erre jön a következő például:
  • Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy utáljam azokat a romákat, akik minden nap azzal a busszal jöttek a városba, mint én, mikor gyerek voltam és páran lejmoltak, genyóztak, erőszakoskodtak emberekkel, hogy adjanak nekik pénzt, vagy csak beszóltak, zavartak.
  • Megbocsátom magamnak, hogy általánosítsak, mert azok, akik ott voltak, ilyen fajták voltak, mondjuk indiánok, akikkel nekem van egy személyes tapasztalatom, ami nekem rossz, azt definiáljam önvédelemből, hogy mind ilyen, hogy legközelebb tudjam, elkerüljem azt, hogy ismét bántsanak.
  • Megbocsátom magamnak, hogy attól félek, hogy nem látom az emberben, hogy az jó ember-e, hogy ártani fog-e nekem és egyáltalán nem-e akar kihasználni,megverni, és ebben a félelembemben általánosítsak és generalizáljak, rendszerezzek és automatizáljak gondolatokat, érzelmeket, tetteket emberek felé.
  • Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak attól félni, hogy elvesztem azt, amim most van, és attól félni, hogy akik megtehetik, megtették már, szokták tenni, attól félni, hogy konkrétan ők mi lesz, ha elveszik amim van és ezen gondolkodván, ezt képzelvén rosszul érzem magam és negatív energiát tapasztalok magamban, mert ha ez is történne, félek attól, mi van ha sikerül nekik, nem tudok ellenállni, elfutni, megvédeni magam, ezért inkább gondolatokkal látszólag megvédem magam az a beidegződés alapján, hogy "jobb félni, mint megijedni", holott nyilvánvaló, hogy amikor félek, nem vagyok képes teljesen tudatos, jelen, önmagam lenni.
Megbocsátás egy módszer, azért közvetlen, mert tudatossá tesz, szó szerint arra, amit idáig elkövettem, de most belátom, hogy ez nem őszinte magammal, mert félelmet fogadok el és abból jön például.
Lehet tőlem hálaadás is, imént beszélve egy társammal erről ez jött fel; a lényeg, hogy az ember mindenféle úgymond "faji" előítéletet állítson meg magában, mert ez minden emberiességen alapuló közösségben ELFOGADHATATLAN.

És teljesen mindegy, hogy mivel állítsa le, törli ki, haladja meg az ember ezt a dolgot, de amíg ez van, esély nincs semmiféle önmegvalósításra, öntudatosságra, valódi szeretetre, ezért osztom meg az én, a desteni-féle módszert, mert ha valakinek magától nem menne, ez itt van, ingyen van, megmutatom én hogy csinálom, s ezután bármiféle kifogás szintén elfogadhatatlan.

Én, személy szerint semmilyen szintú fajgyűlöletet nem vagyok hajlandó elfogadni közösségemben, társaságomban, és ezért én vagyok a felelős.

Tehát az önmegbocsátással fel lehet tárni az igazi okokat, a valódi sérelmeket, a belső félelmeket, amiket az ember hajlamos "projektálni", kivetíteni, mert az emberi elmében, gondolatokban, érzelmekben vett hit, menedék, a személyiség, amivel az ember azonosul, azáltal azokkal a módszerekkel, ahogy GONDolkodik az ember, valóban elkülönül attól, aki fele definiál, aki fele érez és ebben zseniális csapda az elme, hogy önmagamban definiálok másról, akkor az tőlem elkülönültnek látszik, holott mindez csakis, kizárólag saját magamban történik, sokszor a másik, a gondolatom, érzelmem, gyűlöletem "tárgya" tudomása nélkül.

Nem könnyű ez a helyzet, főleg ahogy az USA példát mutat ebben, ahogy átlagban 5 évente igáznak le barnabőrű emberek országát mindenféle okkal, brutálisan, gépekkel, bombázókkal, vegyi fegyverekkel is akár, s az is látszólag félelem alapú önvédelem kiindulópontjával, de pont ez az egész világ: egy és egyenlő az egyénnel, ez csak segít, támogat, hogy meg is lássuk, ami kicsiben, az nagyban, amin fenn, az lenn, tehát az USÁt hibáztatni, miközben ezt magunk megtesszük a saját kis valóságunkban: szintén csak terelés, hibáztatás, projekció, kivetítés, elkülönülés, ami nem a józan paraszti ész, a gyakorlatias tudatosság, megértés és a valódi, minden résztvevő számára gyakorlati megoldás felé halad.

Ezért a személyes feltárása annak, hogy miért utálok bizonyos emberfajtát - ugyanolyan felelősség, mint az, hogy megértsem, hogyan és miért is veszek részt a jelenlegi "világrendszer", mint gazdasági, politikai erők fenntartásában, elfogadásában, gyakorlatilag védelmében.

Csoportban erősödik az ember, főleg, ha összehangoltak az érdekek, a szavak, azok jelentése és ezek alapján történő cselekdetek: ezáltal lehet akár fellépni olyan erőkkel szemben, amik igenis befolyásolják, meghatározzák, irányítják mindennapi életünket.

Amikor politikai szintig emelkedik a fajgyűlölet, az pusztán a következménye az egyének zavarodottságának, elveszettségének s valójában az ezáltali manipulálhatóságának, s ezt bizonyos emberek, érdekek ki is használják, nem véletlen a demagóg, a csőcselék szó létezése és jelentése.

Meg kell érteni és teljesen tisztán, minden irányból, dimenziójában belátni, hogy egyéneket, csoportokat hibáztatni mindig önnös önmagunk által elfogadott és megengedett dolgok figyelmen kívül hagyása, s a probléma sosem bizonyos emberek, csoportok likvidálása, elnyomása, hiszen akkor pont ugyanazzá válik az ember, amitől ő maga is fél.

És nem félek leírni, de magyarországon, ahogy igen sok országban is eset a cigányozás, zsidózás, amik nyilvánvalóan arra utalnak, az emberek nem kaptak IGAZI oktatást, képzést, nincs VALÓDI iskola a rendszerben, amely MEGMUTATná, mik is a valódi értékek, mik lennének mindenki számára a legjobb dolgok.

Ezért harcolni, forradalmárkodni, ellenállni nem, hogy nemcsak felesleges, de azzal szintén pont azt éri el az ember, amitől tart, fél, el akarja kerülni: a rendszer, az ami felé ellenállunk, csak egy újabb indokot, tényt lát, hogy miért is kell megerősödnie, betartania, védenie magát, ezátal pedig pont erősödik.
  • Ha zavar, hogy a kissebség nem tűnik civilizáltnak, támogasd, hogy képezzék őket, rendes iskolával, nem a mostani agymosó, robotizáló oktatási rendszerrel, amit szinte majdnem minden kormány tol.
  • Ha zavar a korrupt politika, támogasd, vegyél részt egy olyan vezetőség kitalálásában, kinevelésében, képzésében, akik megállják a helyüket, az ÉLET alapelvét képesek megtartani bármilyen szintű korrupcióval való szembesülés során is.
  • Ha zavar, hogy van, aki eléri, hogy szinte alapvető jogon kap segélyt, támogatást a rendszertől, míg te széthajtod magad és alig elég, akkor támogass egy Élhető AlapJövedelem Mindenkinek felállítását, szintén jogi, politikai irányból, nem molotovos tanklopás által, ez egyszerű.
Azt meg kell érteni, hogy ami most van, az egy folyamat eredménye, ezért az a múlt következménye, ami pusztán pár önmegbocsátás írása, mondása által nem fog varázslat módjára megváltozni, a következmény attól az a valóságban, hogy az itt van, megmarad, amíg nem dolgozunk azzal és nehéz, mert sokrétű, mert óriási, de itt is, mint mindenhol, az ember önmegvalósításában(mint minden élettel egyenlő kifejezéssé válásban tettben ezt figyelmbe venni) az egyszerű matematikai egyenlet legyen a támpont: 1+1=2.

Azaz konzisztens, folyamatos felhalmozódása a dolgoknak mindig erősödik.

Mert ha tegnap, ma elengedek egy részt, holnap és holnapután is, akkor ez egy folyamat és egy idő után eljutok arra, hogy belátom mit csinálok és ha nem őszinte magammal, abbahagyom.

Arra garanciát lehet venni, persze nekem nem kell "elhinni", hogy a fajgyűlölet ön-őszintétlenség és félelem-alapú: aki nem hiszi, járjon utána!

És a fejben való "lezongorázása" ennek nem igazán megbízható, mert pont ezek a beidegződött, sok ideje elfogadott automatikus reakciók, gondolatok, érzelmek folyamatos kavalkádja az, amit az ember elfogadott és megengedett évek, évtizedek során, s ezáltal azzá vált, már nem csak fejben, de tettben is megnyilvánul, s amikor már a testben van bekódolva, akkor az időt, energiát igényel feltárni, megérteni, leállítani - ám ez nem lehet kifogás, hogy "7 évembe telne, nekem erre nincs időm, inkább 50 évig így maradok, majd meghalok".

Mert közben lehet élni az életet, mindent akár csinálni tovább, de erre időt adni, leülni és írni, mérlegelni, átlátni, megbocsátani, elengedni, merni megváltozni, másokat is figyelembe venni: ez a mostani rendszerben nincs benne "alapból", sőt elfolytott, elnyomott, tehát ha valaki ezzel nem megy úgymond szembe: magától nem fog jönni.

És lemondani a legújabb romantikus/akciófilmről, amelyek reakciókat, érzelmeket, gondolatokat keltenek mondjuk hetente kétszer és akkor írni, erről őszintén valakivel beszélve, valami olyan módszert használva, ami józan paraszti észen alapszik, legyen az kontakt-tánc, vadvízi evezés vagy állatmenhely-javítás: de mindenképpen javasolt az elméből, a gondolatokból a fizikai valóságba kilépni és ezt megélni.

És annyi szórakozás, szórakoztatás van, ami nagyon csábít, meg lehet nézni, de mindet úgysem lehet, s egyszer-kétszer kihagyni bizonyosakat, hogy saját magunkra legyen időnk: lehetséges, csak akarni kell.

És itt jön le, ki az igazi ember, mert most még lehet mondani, nincs idő, sok a munka, a gyerek, a család, de 5-10-20 év múlva is? Ha addig az elmém olyan irányba ment, ami nem valóság, akkor az az irány, főleg ha nem is veszem észre, mert jólétben élek, van pénz, kocsi, szex, akkor az a 20 év úgy megy el, hogy fel sem fogtam, mennyire a félelem irányított.

Ezért ajánlatos megvizsgálni minden dolgot és azt megtartani, ami jó: s ezt pont Jézus mondta, ha ezt az egyet figyelembe tudnánk venni, meg is élni félelem nélkül, minél többen: a világ lassan de biztosan megváltozna, a gyerekeink már egy olyan vilába nőlnének bele, amiben mégkevesebb félelem lenne, ők mégjobb oktatást, benyomásokat kapnának, ami által mégjobb emberekké válhatnának és ez egy folyamat, aminek az emberiség még mindig az ellentétét éli meg.

Mára ennyi a gyűlöletről, a fajgyűlöletről, legközelebb önmegbocsátás, korrekció.

Saturday, August 24, 2013

[JTL 98] Expression without energy directly here

I forgive myself that I have never considered to express myself without inner reactions, not realizing that this inner space I've defined is not real and not supporting me as Life but separates my beingness from direct here.

I forgive myself that I have never considered that within allowing myself to react inside what only myself I feel, I think, I become emotional is a reaction for the fact that I wanted to feel separated from what is here in every moment.

I forgive myself that I have never realized that within thinking and speaking to myself actually I am within fear of not being able to directly see, understand, realize what is here, who I am, what to do and why I am here.

I forgive myself that I have not considered that within fear from not being able to understand/realize/see who I am without thoughts/feelings/emotions is based on the personality, character I've learned to became in order to survive and protect who I perceived myself to be.

I forgive myself that I have not considered that within any moment giving into fear I actually manifest inner reactions what will generate energy which is friction what I experience as myself and only myself, as separated from what is here in and as the physical and not considering that this energy is coming from the physical, here.

I forgive myself that I have never considered that everything here is of and as the physical and without it who I've defined myself to experience, feel, be by and as energy is gone, therefore within any lack of consideration of physical here is in fact I disregard who I really am as substance.

I forgive myself that I have not realized that within fear from not having energy, enough energy, good energy, positive energy actually I am already within and as energy who I define myself to be and use as reference to be who I perceive myself to be and use this as comparison and starting point to tell me who I am of and as energy by and as disregarding what is here as the physical.

I forgive myself that I have accepted and allowed myself to fear from what energy I will experience within myself if I do things what I have defined as negative and not realizing that what I feel as energy is not real - but as consequence of accumulation of disregarding who I am as substance which is neither positive or negative.

I forgive myself that I have accepted and allowed myself to walk into situations wherein I stop feeling positive energy, start feeling negative energy as tension, resistance, anxiousness and not realizing that this energy reaction is showing me what I have allowed myself to automatically be defined by and as the circumstance I am within and actually this is the moment when I can understand how and why I abdicated my direct presence and re-align myself as starting point as, direct, physical.

I forgive myself that I have never considered that my physical body as being naturally present and physically feel good is not the same when I have energetic reactions towards defining and reacting to things what I've defined as good for me, others and by the reaction and energy movement feeling good, separated from direct physical presence.

I forgive myself that I have not allowed myself to differentiate from what is physical direct here feel to what I feel within me of and as energy as reaction by and as thoughts, feelings, emotions.

I forgive myself that I have accepted and allowed myself to fear from feeling physically good which is an indication that I am within and as my human physical body and currently being alright, because judging it as bad as self-interest within the fear of having this as mind-experience and fear from remaining so therefore by this fear actually not being able to be relaxed and natural within and as direct here-ness as physical presence as feeling good.

I forgive myself that I have accepted and allowed myself to fear from feeling good as defining myself who I perceive myself to be as can not be trusted within what I experience as good within the constant need for defining good and avoiding what I've defined as bad and within not trusting this yet doing it actually I've manifested not trusting myself in every moment at all.

I forgive myself that I have not realized that not need to define physically feel alright as good, and by this definition actually feel good in and as reactions and by that have this 'feel good', just because I've defined and accepted myself to not be able to constantly be aware of the body, how the body feels, how it is 'doing', 'going'.

I forgive myself that I have not realized that I can trust myself within taking the time to experience my human physical body to be here and to realize that this idea of 'having and taking the time' in and as my body here is who I am currently and not needing to have a reason, a justification for why I put my starting point in and as the body.

I forgive myself that I have not realized that any reason for why putting my starting point in and as my human physical body here is of and as the mind as personality of lack of self-trust as manifested consequence of fear.

I am here, i am grateful being here, direct, physical human body.

I do not require a reason to experience, to feel, to be this body who I am manifested as physical flesh.

I let go the need, the strive, the tendency to disregard physical presence by focusing to energetic movements, reactions to thoughts, feelings and emotions and I am directly here in every moment, constantly, consistently with no reason, no gain, no hope, no fear.

I understand, realize, remember that I trust myself to be direct physical flesh with no thoughts, reactions, emotions, feelings required but be direct expression, presence, consistency.


When and as I experience disregarding physical presence of focusing to thoughts, feelings, emotions, definitions, I stop it, I re-align myself to be here, as the body, as my feet, arms, trunk, head as one as equal as myself undefined, breathing.

When and as I experience tension forming in and as my human physical body by disregarding what I actually do here and focusing, choosing, following energy within and go into the polarity game of positive, negative in and as the mind, I stop it, I stop myself, I breathe, I let go, I become comfortable and relaxed within what I actually do physically and I re-align myself as self as flesh as physical unconditionally.

When and as I fear from losing my physical presence by going into situation wherein I have memory of losing my presence within reactions towards points I've defined as separated from me by requiring to define positive and negative within the starting point of fear - I let it all go - I breathe, I embrace the moment as everything is here as myself and I trust myself and remain inner silent and I act.

When and as I doubt within myself to be able to express myself and not fall and fail - I realize it is of memory as fear, so I stop it, I breathe, I re-align myself to be and as the physical body as direct expression and I forgive myself what I have allowed myself to react to and be defined by as energy and I let go all energy and I trust myself here unconditionally.

I commit myself to remain always here in and as the physical body as flesh as substance as Life unconditionally and disregard all energy, all thoughts, all feelings, all emotions within the realization that these are of and as the personality of the mind as accumulation of fear, doubt, separation.

I commit myself to be comfortable and consistent within and as being present in every moment unconditionally, always the same, as myself yesterday, today, tomorrow within the consideration of what is best for me is what is best for all.

Thursday, August 22, 2013

[JTL 97] Art as Life as Self-expression

I am giving myself to actually acknowledge that I am more relaxed recently yet not less active, effective.

Actually it looks like the opposite I thought - the more relaxed I am - the more effective and practical I can be within action.
Action is not of need or compulsion but comes naturally as who I am and no reason is required either - I am not separated from what must be done, I am not separated from what I am doing and I am disregarding any idea of separation. I am action.

As this was a prominent point to face within me - that it seems difficult, tough, strained, uncomfortable to be always in action, in movement, in direction because the whole process was a superimposed self-controlling duplex-self-reflective going backwards looking from the mirror reversing while looking the HUD, reading the past definitions, categories, measurements etc instead of directly head on to what is here and be honest.

That was also a point when a colleague pointed at me a simple thing what strangely I never considered:
I explained her how she is so expressive and not really holding into things and that I want as well, but at times I see that I want to perfectly do in an artistic way, as I perceive myself as not expressing myself as I want, and she told the this:
(I AM GRATEFUL, THANKS, K)
-not need to be artistic, just honest (something like this)

And that I was writing and grasping about since a while and when it came to me so directly - I allowed it to get this fully in and be this honesty.

And also listening EQAFE interviews of
2013 - The Future of Consciousness Series

I am realizing more and more how to actually decompose the physical, the mind and stop what is not me and be more relaxed and yet directive.

I remember once Sunette told me this in 2010 at Desteni Farm that you will actually become relaxed while in action and that was like a huge sigh for me and recently I am seeing it is very possible with consistent writing, self-forgiveness and practical Self-honesty.
Not force required, not power required, not energy required but awareness, discipline, motivation and accumulation, consistency.
The decision to make in every moment to not allow conflict within me and see what is the reason for conflict and to realize, the acceptance of conflict is already a giving up on myself and re-aligning myself with pushing presence directly here, always, constantly while being comfortable physically: takes time, but accumulation, consistency, discipline and self-direction within self-honesty really works.

I forgive myself that I have accepted and allowed myself to constantly want to be artistic within my expression and seeing myself by and through this definition, judgment, reference and then at times by this holding myself back and never realizing that artistic means also of personality, what through I am of polarity, energy, mind instead of being honest, absolute self-honest with myself in every moment of every breath.

I commit myself to let go the obsession with artistic expressions and realizing it is judgment of the mind and I commit myself to express myself honestly in every moment without judgment within self-trust.

I forgive myself that I have allowed myself to fear my expression is not good enough within self-judgment so then holding myself back and not realizing that within holding back I remain as I accept myself as not good enough instead of trusting myself, my expression, my process of self-perfection without any judgment.

When and as I hold myself back within self-judgment of fear of not good enough, not being artistic enough, I stop it, I breathe, I express naturally and I realize if I am not honest with myself and within my expression, then what I express is not me, so I allow myself to express myself honestly with myself in every moment of every breath.

When and as I fear from not being artistic as who I wanted to be, what I've defined others be and comparing myself to be - I realize it is all not me, I am simply here and I express and express and express.

I express myself here with no concept, no condition, no con-trol.

I re-define the word artistic as being myself directly with no judgment, no concept, no condition, no control but be physically relaxed, comfortable, yet expressing, directing self-expression in all moments equally, continuously.

I re-define art which is best for all as self-expression as living moment by moment within common sense as considering all as equal as one as myself as being able to be in the edge of the mind and trusting self as self-honesty as presence, which is who I am therefore every moment of myself is art, so I do not need to strive for art because I am not separated from art, I am Art as Life.

Monday, August 19, 2013

[JTL 96] Stop Energy Motivation Part 2

This is the continuation of
  
It is to realize that by stopping actually I do not mean forcing myself to stop within an image and likeness of 'what is best for all' by 'giving up' my dreams, desires, but within Self-investigation(what is by itself proves that I do not know who I am, how I've became who I do not know who am I), exploring Self-intimacy, Self-honesty I am realizing that all what I 'contain' as memories, motivations, desires, images and pictures and ideas of who I want to be or should be are based on Self-dishonesty, fear and are conditioned to energetic states of my mind, as induced by thoughts, feelings and emotions.

Many times it already happened: what I dreamed of and wanted so badly, by circumstances I did let it go and then it came and I got it - for instance several musical instruments - and then I've perceived myself as 'changed' and 'not interested that much anymore that to actually go for it' then it was just here and that also influenced me.

This whole spiritual agenda within what 'you just wish for it and be positive and the mind is a wish-making jewel, just if you are on your path, all your dreams will be fulfilled' - so then I've fallen into self-definition by this idea:
-to get something I do let it go and then it will come back anyways - and when it comes, it is 'mine' anyway and then I realize it is not really me, yet it is here, and still I react to it therefore it is of and as me anyways as energy relationship within my mind.

And then I tried to just 'let go things and then I will get it if I really let them go' - but that is completely changed already.

As this spiritual agenda was really for me like this: to find emptiness in everything is actually find the emptiness within me about everything, meaning all I had was not real, empty, made-up by thoughts, feelings, emotions but then those stopped, changed, then the thing I was on to find out it is 'empty' - my relationship with it in my mind - as it formed, it's gone - so all that part of me was then defined as 'empty'.

And that emptiness is not real, but defined by self's relationship so in a greater perspective it is obviously not empty, I am not empty but tainted, infested with the relationship to the definition of emptiness. Strange but it is not self-honest.

Because to say everything, everyone is empty: it is a definition - my stomach can be empty - but in relation to my mind - if I am empty ABOUT IT - I must be equal and one with it because there is no inner movement, no inner definition, judgment, feeling, nothing - so then I am undefined about it, I have no 'relationship' with it in and as the mind so I can be here as it is and be directly equal and one with it without the mind.

So then for me the 'emptiness' would mean as a definition to it's relationship to the mind what is kind of swampy area to explore if we are not using common sense, because if we do, certainly it is already a philosophical bullshitting instead of get real and be practical about it: I am here, if I am reacting, I am not here but of judgment, of past as Self-dishonesty because the already existing relationship within and as self, projected to the ob-sub-ject I experience myself reacting to.

So then the motivation within and as myself towards these relationships I form and create, maintain and participate within is who I am in and as the so to speak beingness of me: this I've realized quite some years ago as 'empty', 'illusion' - and therefore I was after some methodologies, ways to manifest and stabilize this realization simply by remaining undefined, aware of the breath etc.

That is being offered by many these spiritual agendas, many -ism, who claim they have this practical knowledge to forge manifested realizations by this seed of awareness of 'emptiness' within ourselves however after doing some Desteni Education one can easily pick up the lack of common sense, the nonsense and contradiction within these 'teachings'.

I used to enjoy a video 'the guru hunter' who goes to India and does this 'demon hunt' from screwed women from who he pulls the demon out and does tricks like blood comes from eggs etc then everyone believes him and after it he exposes himself as trick-con-man doing simple tricks what uneducated people sees as magic.

So anyone wants to become able to expose illusion, con-men, lame gurus and false masters should join Desteni Courses as within walking that one can unlearn the fog of mind and learn common sense and Self-honesty and explore what is real, what is possible and what would be the practical solutions which is in fact mathematically could be proven as what is best for all.

As long I do not understand how my motivations, desires, dreams are ticking within me - I am just a reaction machine to outer circumstances.

Weaknesses I call these however within being Self-honest and to write down these and see them in front of myself and acknowledging - I am already one step ahead to stop the self-automation by starting to have QUESTIONS: WHY am I reacting to this with that?
What is this energy what motivates me, within me?

And then I realize that was based on a memory, an experience, wherein I had so much energies running through my mind and body and that the mind measures, takes samples, stores it with relationship to words, pictures, memories and then layer by layer, condition by condition, reaction by reaction, definition by definition: Personality has born, Character was born, EGO was created as this idea of Self, a religion within believing and fear from losing is actually me and from the energy motivation I FEEL - the same way it FEELS as me, I feel right to have human right to actually have believing within me and who I perceive myself to be but when I start to apply the Desteni tools, Self-honesty, writing, Self-forgiveness and walk what comes next to See, Realize, Forgive, I explore what I am accepting and allowing - then common sense is to stop, as it is of systems, all of systems we have became and then by this - as it is a skill, anyone who can deal with the simple math of 1+1=2 can walk Self-honesty and accumulate Self-realization.

So then I do not 'give away', 'let go' my 'desires' and I do not 'see and define' myself and my relationships as 'empty' and then I do not resign, renounce, but I simply realize it was never really me, the whole starting point, the reaction, the automation, the physical beingness I've formed about it was not who I really am, therefore it is simply common sense to stop.
And if there is force to stop, like - I want to have that thing or this woman but I know it is not right yet I am compelled to almost do what I know I should not and then I force myself to stop: it is still not Self-honesty - it is self-manipulation by the very thing I want to realize as not myself but still holding to: energy.

So then when it is natural, disciplined(because at times requires, for instance with addictions) to put my discipline, focus, the motivation to the experience where I see that I am being tempted with - with Self-dishonesty then I realize the motivation what I am still being defined is not really me, so then I re-define motivation, re-define myself based on the fact that I am in and as a reality wherein there are billions, trillions of beings where if my motivation does not include all what is here, I am separated from what is here, I am separated from myself, so then I motivate myself by practically considering in and as this very situation I am currently: What is best for all?

For instance when facing sexual desire - just to have somebody to have sex with, to have somebody to get physical, to let go this energetic compound of 'need to have sex to release this tension, to let go of stress' etc - then what would be best for all? To let go this energy somehow? Or considering to PREVENT it to manifest?

To even consider how and why in the first place I've created this 'need', 'desire'? And not if that is 'bad idea' to have a partner to do physical tenderness without limit but with what starting point for what result?

To just get steam off and feel good and have satisfaction? If there is someone who can agree with it and finds comfortable, why not? Why don't just then do it and have awesome experience with someone and when both feeling FANTASTIC, then coming along, be together and do it as it is good for both, then should be then: best for all!

Well, I would not stop here and continuing self-realization to is this enough, what do I expect from my partner and what I actually give and what would be the really best for her? Well, for me it could not mean just to please each other, especially when seeing that it is just for feelings, what are self-created, energetic mind-entities in order to compensate the harshness of physical reality within what many of us directly being abused, destroyed meanwhile many-many people are 'just feel good' together and say 'we are in love, alright, we feel good about each other, everyone should do the same, it's awesome!' - meanwhile many are even unable to drink water enough to remain alive.

So then the Self-honesty would mean to see priorities: what is more important, my feelings, and my partner's feelings about my feelings, or to actually head on reality and investigate practical solutions.

Well within Self-honesty it is also obvious that solutions for all from where we, as humanity stand today, then one might consider her/his location today currently and where is the stability point that to actually remain effective, meanwhile to be with someone, yet not just in a bubble of self-interest feel of love about the partner, family, mates - which obviously seems logical as priority, especially to parents - who are little gods for their kids.
But the responsibility is not ends here, and one can expand within Awareness and Responsibility, oneself, family, friends, country, the planet, existence - and if one finds out that at this moment have the capacity to take care only about the money what is required for family to eat properly - well that's it but within Self-honesty, Self-forgiveness, Self-change one can change reality.

So then to find the balance and equality within all aspects of ourselves and life without having stressed, but not mind-blessed with energy as addicted to feel good - it is already a tough challenge in this current human system.

So then I check motivation, I check reactions, I check my location and I re-align if I see I am not who I want to be and if I do not understand, if I am confused, if I am unsure, I sit down and write it out all with no judgment, no fear to see what I am accepting and allowing - and then I see what must be done, stopped, removed from me, especially the addiction towards feel good because there is something within already for needing this, it's like an inherent, self-accepted nature of myself of by default feeling bad for needing to feel good more than by default.
And then I investigate, I share - this is not who I really am, only currently, maybe today - and then I change.

I have this energy moving within what tries to direct me to go and just form sexual relationship with someone, I do not accept this as myself, I do not really want to just have sex with someone just because I have this urge to do sex - because if I see myself - I not just want sex, I want care, equality, support, agreement - so then to just go out and have sex - will not be this, well, maybe, but highly unlikely.

So then I face the next question how to establish effective agreement with somebody, am I ready for that? I had this for years 'feeling' 'I am not ready' - and then overwhelmed by sexual desire towards images, pictures, mostly induced by porn and movie industry - I was like, I am ready, I should do it meanwhile all what I've formed with different individuals had the starting point of what moved towards it.

And it is still not 'bad' - but if I know it, I should be aware of what it will become, as starting point, consequence - and then anticipate and see - do I have agreement with myself first about it? And then can I agree with somebody on it which can be practical in this 3d physical world? That is common sense.

My relationship was around this sex thing what is cool however I tried to pretend it is not and when there were sexual temptations I was shaking(not physically, but as standing within agreement) because of that - so then by walking Agreement Course I have realized, still realizing what is my starting point, what do I really want, not just energy, and consequence of relationship with motivation and energy manifested as sexual desire, but actually what I would really want if I would be free of energy motivations moving me temporary. So then I have realized so much already what I do not want - which is at least equally important to what I want - and then to say no to that it is not that hard anymore. Because feeling of energy will not last - I want consistency which is not of energy for sure as energy is of conditions, definitions, feelings, what is self-interest if not considering all life.
Even when it is about a one night stand with somebody who even is a beautiful woman but for what I really want, not just energy fix, it is not who I really am, so to say no is not like 'very hard' if I can consider more than my feelings only. I do not say one night stands and spontaneous stuff is bad, I do not define it - if I participate, then I participate - some say I should - some say I should not - for me for quick fix it could work, as it did some times, but for long term I rather walk Self-forgiveness and stop the energetic mind for long term, that is my fix and then the more I do, the more I am able to see more far than my energetic mind, even supporting others as myself as equal as one.

That is what I wanted to share around, as the comments in the previous post: that when I realize what moves me is not really me, to let go is not uneasy - when it is uneasy, it is still the journey of understanding what I have allowed myself to became, even when I am already aware of what must be done, manifested, stabilized, such as not thinking when I wake up, not thinking when I take a shower, not thinking while considering my days ahead, not thinking while going to work, definitely not thinking while working, speaking with others, but directly be here, honest, expressing every detail of my beingness what is in the moment and having the direct presence here, with others, with reality, not in the mind, not through thoughts, definitions, concerns, fears, desires, pictures - those are the past -- sometimes cool to look back and have a retrospective review of myself and see who I am here, but while in and as the day, in action - there is no place of inner judgments.

And when it is 'feels like' physically compelled to react, then it is already physically manifested as systems as physical mind, then it is to accumulate Self-direction to stand equal and one with and as Self here and to Breathe, to Stop, to not participate and let it go in every moment, while thoughts arise: those are the signs of inner separation - and in this phase of stopping - I am becoming more and more here, back to reality, wherein each moment actually is and thinking is in the secret room, while action is physical.

It's like a kung fu, or commando or plane pilot thing: if you think for a second, so much things happen in that second that even for reacting to one thought: you are completely out of context, of moment, of flow of presence, consistent awareness and the consequence is always accumulates.

So that is my point today, to do not stop investigating reasons, starting points, WHY-s until it is clear what I want, is this aligned with 'What is best for all?' because otherwise inner reactions will arise and that is the sign of Self-dishonesty.

----
My reaction after 6 seconds writing this down in one session:
-shall I review it, shall I re-read it, what if there is typo, what if my English made me write something what is not even understandable, what if I wrote too much gossip and not direct Self-support?
Well then it is not a thought either - I push it here, everything is here - myself and the keyboard, the screen, physical, I am here - and then this 'space of thoughts' become the space of 'reality' meanwhile I am empty.
So then I forgive myself that I have this inner reactions, what I pushed here and yet still energy moves within - and then I must say that I know how good it feels this energy, after long years of mind-blowing drugs and lots mind sex I know, when this energy moves can feel so right - but within Self-honesty - there is difference when this energy is in fact fear - sophisticated separation from physical, from body, from self is this energy and the very reason of separation from here is fear, so this energy that's why feels good, easy joy, self-made up, the greatest con-science, our own Mind-Consciousness as we are able to program our own mind with words and reactions to these in relationship to anything to just feel good, see the rapist, the abuser, the sadist: they all say: it feels good, based on thoughts, mind.

And then there is a second layer, by these writings there is some energy moving, around solar plexus - suppression, automatic reaction - that is also me - that is also significant, that I am not even entirely aware: that is manifested fear what must be investigated. As this energy also will compound. And the personality I've formed and created by learning from others, parents, school, media is how I deal with energy: doing sex to release, doing drugs to charge out, having sport, doing more job, spending money or whatever the person had formed with energy and to deal with, produce, have relationship with feelings, energy: is what must be in relation to practical understanding and effective accumulation towards What is Best for All.

So then there is what Bernard wrote about personal process, to deal with inner energies of mind, of feelings, of self-stability, then head on and deal with interpersonal as agreements with partner, others, family, workspace - and then there is the universal process: wherein facing world-wide systems of energy, such as economics, politics, military, environmental, animal kingdom, ecology, the whole planet - that is another level of energy and all in are equal and one relationship therefore in every moment one is aligned with the Principle of 'Give as you would like to receive' - then it is What is best for all - and when is not then there is a problem, energy compounds, what cause friction, conflict, abuse, destruction on personal, interpersonal, universal level on the same mathematical equation what is always 'counts': 1+1=2.

That is why here we promote Effective Solutions as Equal Money, Living Income Guaranteed, what could be pretty common sense, meaning being able to sensed, felt commonly in a very practical way of and as the principle of 'No Man Left Behind' as Thou Shalt Love Thy Neighbor as Thyself.
And remember: this should be pretty obvious and if it is not, then you are not able to apply Common Sense, therefore remediation, re-education, unlearning, re-aligning is required which is also provided by Destonians who already realized what is really the priority, not based on feelings of self-interest only but of all's interest:

  • Desteni I Process Lite, to learn to change and trust Self-honesty as Life as ourselves
  • Desteni I Process Pro for the ones who are dedicated to be responsible for Education, Leadership
  • Desteni I Process Agreement Course to find out what is Agreement with Self, with Partner and those who are effective within it since decades have built this course to share their realizations within walkable lessons to realize what we really want and why we really want to become

Saturday, August 17, 2013

[JTL 95] Bernard Poolman

My moments with Bernard Poolman

Before visiting the farm, I had a dream, wherein meeting Bernard, seeing rooms wherein on the walls there are drawings, explanations, like structures, designs, informations from dimensions, like 'the desteni plan' and I had him already laughing with his ass off in my dream dimensions and I was not sure how real that was however when we I arrived at the farm, he welcomed me, hugged me, then we had a walk.

He seemed as a very calm, kind elder man, normal, extremely normal except looking like a real demon hunter as I could imagine one in movies who is just finished his job today and likes to greet people at his demon-hunting ranch. Lol just kidding. So. We walk. Guest house, studio house, shed, stables, main house. Similar as where I've grown up. Plus a pool(mostly for dogs).

I've seen the rooms where they work, even a drawing board, writings on wall similar as in my dream so I was somehow comfortable. We talked as walking around the farm and at a point we laughed quite some on how we in existence have fucked up ourselves to what degree and within that big laugh together it was obvious that this guy is me, no separation, no limitation.

Not very much we communicated while I was at the farm but when we did(that shows my relationship with my Self in that time), mostly he talked to me and every single word had real sense what I am still 'walking' into practical application in terms of support, realizations, insights.

"BREATHING IS NOT ENOUGH, MR. BERTA! I WANT TO HEAR YOU SHOUT, ACT!"

He was very kind with me all the time, once came to me and gave me figs and local fruits and other cool stuff to eat and I've noticed how much he enjoys to actually make me feel great by eating these things I always loved.

I could write these stories how I had time with him but I do not see that much relevant here - I had some issues with him in terms of not much I've talked with him, did not ask much, I was always pretty sure that I should not accept anything less from myself than who he express himself to be and in a way that formed a block in me to directly contact and ask him as I perceived these things as irrelevant in terms of 'just walk as he did and be as real as him'.

In the beginning around 2007 at the forum, I remember after 3 weeks doing Self-forgiveness and started to do 4 count breaths, I wrote to him that "well, this process does not quite immediate, this will take longer than I anticipated, this mind is still here" and he lolled at me.

When I asked irrelevant questions; from Bernard, from Jack, from Sunette, I just got that 'you will find out study and apply the material' and eventually did - so I realized all I should do, walk, be here now, I should stand up myself.

This has been my strongest gift and greatest curse as well - doing myself things and even when required, not asking for assistance, the lone wolf syndrome - and justifying with 'but if I do it by myself, that would be the only real, really me, even stronger than with others, so then in any existence in any life I could reproduce it if needed, so then that would mean I am standing as any and all existence' - and now I understand, it is not me who I walk, but who I walk out from as existence as Bernard is as well: is existence, as Portal is existence, as Desteni is existence, is Self-honesty, is Equality as the Living Words is existence as each human can be capable of if applying the tools, dedication, motivation and common sense constantly.

I've met with shamans, priests, lamas, gurus, rimpoches, masters, successful businessmen, magic men jugglers, martial arts pros, outstanding scientists but that confidence, the softness, the firmness, that stability and presence of Bernard was like comparing a mosquito's shit with mountain Fuji. He was completely off energy, but direct physical sound expression with what one could perceive him as magician, enlighted, god-like presence but with tender from which if was required - direct thunder came but only with the specific force what was required for the supported one to let go energy and realize and understand the Self-dishonesty.
I heard him shouting and it was not anger, it was sound so intense I had to remind myself it is not towards me however with and for what I reacted to it: was me as Self-dishonesty, so that was eventually for me as well. That was strange to realize, to remember, to stand.

I heard and saw him playing with dogs, it was not love, it was sound - more direct than we perceive the words with what we accept ourselves to describe these kind of things.

And the relevant things he did I only read but made sense - the articles, Process, the removal of White Light, the Forgiveness of Demon dimensions and Mykey's story of him, It is beyond that any human mind can comprehend.

In the first group chats I was really shocked how effective he was able to handle these things and were able to support dozens of people within their self-realizations even through some words, sentences.

I am quite aware how this whole story sounds especially for those who are not familiar with Desteni or with me, but I write this for long term regardless of time, right here and I am sure in one thing: anyone who separates Desteni group, Bernard, him, his work, his expression, his beingness from and as Self: Self-forgiveness is required as he was not a person but a Principle, Life itself, Universe in and as the human physical body what we all are capable of, therefore I do not accept anything less than who I really am as Bernard suggested to walk as principled equals every day.

When I heard the fact that he is dead, I had quite some of shame for what I have not yet transcended within me and how 'faster' my process could be if I could push myself at points when I allowed myself to give into the temptation of entertainment, self-interest, fear - but this shame is not for remain shameful but to remind me what I must transcend right here in this very moment, each moment.

I also had reaction like I will not meet with him again as he told me he could show stuff later but that made more stronger the support what he unconditionally gave already and that I commit myself to give to others as well unconditionally.

Because when the moment comes: I want to die well, no shame for anything I am or this existence is as myself.

And that is why I stand for Heaven on Earth, World Equality, Equal Money System, Equal Life, Living Income, because that is the only way for me to manifest these to be who I really am and who Bernard stands as Principle here and hereafter.

Because if we see the current system, as it is today, as 'norms' are built - I do not give a damn to norms, even if 'heaven' sounds as religions, even if 'forgiveness' sounds like Jesuit, even if equality sounds communistic - I am absolutely clear that how these things really are as very possible way outs from this systematic hell we are within and Heaven is when every living form is practically respected Equally and on Earth is the real deal, all others are just imaginations, mindfuck, not real, so I challenge anyone who has some smart ass, any love or enlighted feelings or claimed realizations to then support what Desteni stands for.

Do not see Desteni as individuals but see the words, the principles, the action it stands for - and investigate - and investigate with common sense and investigate within self-honesty and realize: any reaction within: is not Desteni, it is you, so Desteni is supporting you already to show what you are responsible for without even be aware, directive.

Thank you very much!