kiindulópont
gyakorlat
akarat
ez a hármas van és semmi más
ezek ciklusán megy keresztül az ember és ha ezekből épít, akkor együtt az valami maradandó lehet, amúgy meg csak sorra megéli ezek elvesztését majd újratapasztalását.
de ez nem valódi, amíg nem konzisztens, körülménytől független.
tehát nem kell mást tenni, mint figyelni az én - ként az én-t - mik azok a körülmények, amik hatással vannak rá egyáltalán, netalán tán nagyon is - ezekkel nem kell törődni, mint "tudati fókusz" tárgya, hiszen ezek csak önmagammal való találkozás minden tekintetben - azaz akárkivel is találkozom, magammal találkozom a gyakorlatban című gyakorlat elevenen.
személyiságfajtáim közül különböző külső inger alapján más és más "kiindulópont, akarat, gyakorlat" mentén eltolódok, megváltozom, "előjön belőlem a ...", amikor kevésbé vagy egyáltalán nem vágom a külvilágot, hisz annyira torlódnak bennem a történetek, miközben a külvilág nem áll le egy pillanatra sem és én mintegy kiugrom a valóságból, hogy a kis saját illúzió-palotámba képzeljem magam, hogy minden kafa, vágó, aztán a következő pillanatban már "itt" vagyok, ahol az előbb sem voltam "itt", csak épp vissza-visszaugrálok a kristálypalotámból, hogy elhitessem magammal, hogy olyankor "itt vagyok". Holott valójában halott vagyok abban a tekintetben, hogy nem ÉLem meg azt, hogy mit is jelent valójában, teljesen ITT lenni - még ha így is dönt az ember, hogy ezt csinálja, érdekes szinteken keresztül tapasztalja meg önmagának leállításának művészetét a hosszú évek fegyelmezett módszereinek segítségével, mint az önmegbocsátás, írás, kineziológia.
No comments:
Post a Comment