Friday, August 22, 2008

Itt? Vágy?

Feladtam a keresést - most megvan - vágy.
Ha vágyok - nem tapasztalom - hisz azért vágyok, arra vágyok, hogy tapasztaljak.
Ha tapasztalom, amire vágyok - nem vágyok - hisz ha vágyok, nem tapasztalom.
Tapasztalás - arra vonatkozik, ami ITT van
Vágy - arra vonatkozik, ami NINCS itt.
Khm
Mit tapasztalok, mikor a vágyammal találkozok - mit KÉNE tapasztaljak, mikor tapasztalom a vágyam (tárgyát)? Intimitás - intimitás mással.
Miért akarok intimitást mással? Mert akkor ha intim kapcsolatba vagyok valakivel - akkor látszólag megvan az intimitás - teljesül a vágyam. DE.
Ha úgy vágyok, hogy nem is tudom kire vágyok, csak hogy mire - akkor arra vágyok, ami bennem hiányzik - pontosabban: ami bennem van: azt a hiányt megszűntetni vágyok, amit tapasztalok, ha egyedül vagyok.
Ha vágyok valakire konkrétan: azt hiszem, hogy azáltal az illető által tapasztalom a vágyam teljesülését. Miért? Emlék? Definíció? Remény? Bizalom?
Tehát a vágyam tárgyával(illető) való tapasztalás során remélem, hogy nem kell tovább vágynom - hisz tapasztalom.
Mi ez, amire vágyok tényleg? Vágyam tárgya: tapasztaljam a vágy megszűnését.
Pontosabban: kielégülését. Vágyam teljesülését. Hogy beteljesüljön. Az ami most fél. A félből legyen teljes. Mert egyedül tán fél vagyok. Mert egyedül tán félek attól, hogy nem teljesül be a vágyam - ezért hajt - ezért hajtom a vágyam által magam.
Mert hogy ne teljesüljek be - hogy ne legyek teljes - hogy ne TAPASZTALjam ezt a beteljesülést, ezt a TELJESSÉGet - az még egy kicsit csak FÉLelmetes. Főleg, hogy hozzáteszem azt a varázsszót: SOHA. Sohasem teljesülni be - sohasem teljesedni ki - az azt jelentené - én csak egy fél elem maradok - fél elememben vágyok arra, hogy megtapasztaljam a teljességet.
De azért vágyok másra, hogy azáltal elrejtsem ezt a félséget - hogy én önmagam, saját magam, egyedül, nem vagyok teljes - fél vagyok - ezért félelmemben kimozdulok egy irányba, a vágy által vezérelve, hogy teljesüljek.
Azért vágyok másra, hogy elrejtsem fél-elmem, hogy intim kapcsolatba kerülvén mással reménykedvén abban, hogy beteljesül a vágyam: teljessé válok...pontosabban: tapasztalom a teljességet.
De mivel az alapja a vágynak, hogy félek, hogy nem vagyok teljes - vagyis fél-nek tapasztalom magam: ez van ITT. A vágyam, ami nincs itt, az pedig a másik fél.
Tehát arra vágyok, ami nincs itt, ahelyett, hogy egyszerűen realizálnám, hogy
ÉN ITT VAGYOK.
És mivel nem veszem figyelembe, tudomásul ezt ami itt van, ez a felem, aki itt van, aki én vagyok - ezért nem is igazán tapasztalom - azt tapasztalom, hogy a másik fél-elemem nincs itt. Vagyis nem vagyok egész: két részre szakadtam: egyik felem az ami ITT van, de nem is igen tapasztalom, csak félig -- és a másik felem, amive vágyok, mert nem tapasztalom ITT.
Mindez csak azért, hogy ami ITT FÉL - legyen EGÉSZ.
S mivel nem vagyok intim kapcsolatba magammal, ezért nem ismerem még ezt a felem sem, ami itt van - pontosabban félek nemcsak megismerni, hanem meg is tapasztalni magam itt, aként aki és ami vagyok - hiszen előbb ítéltem magam félnek, minthogy valójában meg is tapasztaltam volna ezt a FÉL magam úgy ahogy itt van - ezért előbb ítéltem fél-nek magam, csak hogy ne tapasztaljam magam - pusztán a félelem miatt, hogy mi van ha nem is vagyok egész - és ezt gyorsan palástolni - vágy támadt - és ezt a vágyat kifele próbálom beteljesíteni - egy más-ban.
Hát ez így már elég nyilvánvaló. Józan ész.
Nekem egyértelmű, hogy magamra vágyok - mindenki önmagára vágyik, önmaga teljességére, aki azt mondja, hogy nem - az nem őszinte önmagával.
Ez nem önzés, ez az, hogy valójában kik vagyunk önmagunk teljességében.
Tehát azért vágyok másra, hogy megtapasztaljam vele magam, mint egész - mint teljes - holott a kiindulópontom az, hogy én egy fél vagyok. Ezért ha a másik huss!! eltűnik, nincs ITT - a látszólagos egész tovatűnt, mintha sose lett volna - és újra feltámad a vágy. Vagyis hát így megy ez, nem? Vágyok, aztán vagyok valakivel, ha elég jó, akkor rá vágyok, ha éppen tapasztalom, akkor nem vágyok, aztán ha nincs itt akkor vágyok rá, vagy ha esetleg nem "elég jó vele", akkor továbbra is vágyok, még akkor is, ha az a másik "fél" itt is van. Hmmm.
A megoldás kézenfekvő. Amint lemondok a vágyról az után, ami nincs ITT - képessé válok azt tapasztalni, ami ITT van - vagyis magam. És ha én itt vagyok, akkor önmagam tapasztalom meg. Milyen is vágy nélkül, hogy milyen is vagyok, amikor nem vágyok. Nem vágyni semmire. Nem vonzódni semmihez, nem lévén semminek és senkinek sem a rabja - még önmagam vágyának rabja sem - egyszerűen tapasztalom, hogy ITT vagyok, és hogy nem irányított, sodródó, sóvárgó, elvágyó vagyok, hanem képessé válok magam irányítani ITT - mert tapasztalom magam - és ez egy teljesen új világ.
Nem kell semmi sem ahoz, hogy itt legyünk, hiszen már ITT vagyunk.
Nem kell hozzá sem szex, sem pénz, sem kocsi, sem állat, sem nő, sem pasi, sem siker, sem biztonság, hiszen minden ami vagyok, ITT van.
Tehát az, hogy valaki arra vágyik, hogy intim kapcsolatba kerüljön mással - pusztán ön-őszintétlenség, pusztán ön-nemismerés, egyszerűen mindaz, amit az jelent "nem itt lenni". És ha valaki nincs itt, vagyis hát látszólag igen, de olyanra vágyik, ami nincs itt, kimondhatjuk bátran: illúziókat kerget, pontosabban: illúziókkal is azonosítja magát - vágyakkal, ezért valójában még ő maga is illúzió. Fél.
Minden, ami fél - illúzió. Mert igazából minden egész.
Mindenki, aki fél - attól fél, hogy nem is valódi - ezért vágyik arra, hogy azt tapasztalja, hogy valódi - hogy azt tapasztalja, ami nincs itt, mert azt sem tudja, mi valódi, mi nem. És így élni éveket, évtizedeket, évszázadokat, évezredeket: ITT vagyunk, mi emberiség.
Minden vágy önőszintétlenség: mert arra vonatkozik, ami nincs ITT - amit éppen nem tapasztalunk - nem vagyunk abszolút őszinték, hogy használjuk a józan eszünket, hogy rájöjjünk: hmm arra vágyok, ami nincs itt, ahelyett, hogy egyáltalán realizálnám mi van itt. Csak mert egyszer úgy ítéltem meg, ezért azt az egy ön-ítéletet cipelem magammal folyton, csak hogy ne kelljen szembenézni azzal az eggyel: hogy úgy ítéltem meg magam, azelőtt, mielőtt tapasztaltam volna magam.
És amikor a vágyam nem teljesül be - vagy a vágyam tárgya eltűnik, akkor az frusztrál, az kínoz, az dühítő - mert látom, hogy illúziót kergettem - mert látom, hogy én, a vágyó, mint a kifejezése a vágyamnak, és maga a vágyam: illúzió. Tehát mindaz, ami, aki vagyok: nem valódi: a fél - elem valódivá válik, a fél elem ITT van: szembesülök azzal, ami, aki vagyok: ez a fél-elem. Újra és újra, újra és újra, addig, amíg nem értem meg a saját természetem, amíg nem értem meg a saját vágyam és a magam teremtette illúzióim természetét, és nem realizálom, hogy én saját magam vagyok mindezért a felelős, és csakis én saját magam tudom feladni a vágyat, csak hogy végre megtapasztaljam mi is van ITT, ami nem illúzió. És ekkor kapok egy újabb lehetőséget, hogy rádöbbenjek, hogy önmagamban alapból már TELJES vagyok - EGÉSZ. De előbb fel kell adnom az illúzióimat.
De ehhez előbb meg kell találjam magam ITT - ehhez meg kell adjam magamnak a lehetőséget, hogy ITT tapasztaljam magam - és hogy ne ITT a vágyat tapasztaljam, mert ha a vágy van itt, akkor az vagyok itt - és a vágy illúzió.
Ezért bocsátom magamnak a lehetőséget, ezért bocsátom meg magamnak, hogy nem adtam meg magamnak a lehetőséget. Ez az igazi megbocsátás. Hogy is lehetne másnak megbocsátani, amíg magamnak sem tudok? Amíg nem tudom saját magam önmagam számára bocsátani, hogy egyszerűen ITT tapasztaljam azt, aki vagyok?
Az ITTlét az az önmagam megbocsátása. Senki más nem tudja helyettem "rendelkezésre" bocsátani önmagam, csak én.
Ez az ön-intimitás - ez az ön-őszinteség, ez az ön-megbocsátás, ez az ön-megvalósítás, ez a teljesség.
Erre jövök rá minden egyes vággyal kapcsolatban, legyen az nő, punci, érintés, csók, zenélés, pénz, szabadság: mind egy-egy ügyesen definiált álca, mely elfogadott és sugallt ebben a világban, csak hogy ne tapasztaljam, hogy mi van ITT - és azáltal, hogy ezekre az evilági dolgokra vágyok, azzá válok - a vágyra ezekre a megnyilvánulásokra - és ezáltal a részemmé válnak -- ráadásul úgy, hogy nem is tapasztalom őket -- tőlem elkülönülten teszemazt létezik a csodás nő, a legjobb hangszer stbstb - nem tapasztalom ITT, de belül befolyásol, belül megmozgat, belül irányít - ezáltal vagyok a rabja. És a sok kapcsolat ebben a világban, amit definiáltam, az mind ilyen - ezáltal nem vagyok ITT - a sok részvétel ezekben, s a kiindulópontommá váltak ezek, úgy hogy nem is tapasztalom ezeket ITT - csak az emléküket, a vágyat - ezek miatt nem tapasztalom magam EGÉSZnek - nincs teljesség - vagyis egy globálisabb szinten megvan a teljesség - csak nem én vagyok az irányító - hanem én vagyok az irányított - ráadásul már a végén azt sem tudom, hogy mi illúzió, mi nem - és aztán megijedek, hogy jajj, nem is vagyok valódi? Akkor mi vagyok? Akkor mi nem vagyok?
És itt kezdődik az ön-őszinteség - az ön-megbocsátás.
Nem a pápának kell megbocsátania azt, hogy én a vékony széparcú de formás lányra vágyással igazolom azt, hogy megtapasztaljam azt, ami ITT van, hanem nekem.

Persze nem mondom, hogy mindenki legyen remete, szerzetes, apáca. Csak jobb tisztázni. Minden kapcsolatnak van valami alapja - ha ez az ön-őszinteség, akkor az lehet támogató mindkét(akárhány) "félnek" - ha nem, akkor legbelül - mindketten félnek - félnek attól, ami elkerülhetetlen: a szembesülés. A szembe sül, hogy a vágy nem valódi, jobb lenne arra fókuszálni, ami ITT van: saját magunk. Előszöris.



Hogy lehet lemondani egy vágyat - elengedni? Abszolút ön-őszinteségben megnézem, megfigyelem, megtapasztalom, ami abból ered, magamba tekintek, hogy honnan is ered ez a vágyam? Milyen emlékek vannak ezzel a vággyal kapcsolatban? Milyen szavakkal írnám le? Milyen szavakkal tudom definiálni, megragadni, magam elé tenni - milyen gondolatok, érzések, érzelmek kapcsolódnak ehhez az egy speciális vágyhoz, amit gyanítok, hogy nem biztos, hogy az örökkévalóságig szeretnék tapasztalni. Leírom - mert az stabil - az megmarad, látom magammal egyenlőként és egyként a papíron, a naplóba, a fájlba, akárhol. Ha már megértem, hogy honnan ered a vágyam, mi a magja, mi az a speciális helyzet, amiből "ered", mikor intenzív, mikor kevésbé, akkor már lehetnek igen mély rálátásaim, hogy ez az egész elég kártyavár-szerű.

Persze aki vágyik, és vágyni akar: az úgyis ezt teszi, azzal nincs mit tenni, annak még tapasztalnia kell pár délibábkergetést a sivatagban, azokkal most nem foglalkozunk:)

A vágyat nem lehet elfojtani - visszatér ha megerősödött.

A vágyat nem lehet csak egy döntéssel eltűntetni. Ki kell állni, hogy igenis kijavítom magam ezen a speciális területen a pillanatban, és megélem a vágynélküléséget, úgy, hogy tapasztalom a teljességet - ebben is hatékony az önmegbocsátás - amit tényleg megbocsátok magamnak, és azt ki is mondom, le is írom - az stabilizálódhat - abban az értelemben, hogy képessé válok a pillanatban öntudatába lenni annak, hogy most épp mi is készül történni, és részt veszek-e benne, vagy sem: ön-őszinteség kérdése.....

Thursday, August 21, 2008

Self forgiveness

I forgive myself that I accepted and allowed myself to hope.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to put value and worth into hope - simply not taking self-responsibility always HERE, because of fearing then I have to face with myself, because then I have to stand up and can not play the accepted loops anymore.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to want to hack/cheat the system - not realising that in that cheating/hacking I cheat/hack me.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to fear from that I am a monster, because of the darkness inside.
I forgive myself that I want things now, because actually I am frustrated with the situation what I actually experience, and I do not want to accept this as the actual me - trying to step out from me what is impossible.
I forgive myself that I accepted and allowed me to try to get help from others - but in fact the self-realisation is only about me with me within me. Noone can stop my mind - or if yes - that would mean I have no power over me - then if I would re-get this situation - I still could not handle - but if I stand up in every single moment then this is who I am: I am HERE.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to fear from that I am not effective in work - that would mean that I do not use all opportunities to do my job - that would then mean I let me direct by events and not me directing me - here.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to swallow in my mind - not considering that I am here as breath.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to think that I am special - this is because of the separation - because I do not experience others, I am alone, I am left alone and to find reason and justification to be able to remain this - building definition-based castle about how I am what I am who I am - but if I realise the definitions of me are just like papercards and can burn, I can blow them away with a self-honest sigh - then I am here the being without the castle around what made me alone.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to think about what I would like to do but I can not at the moment so in the fear of I will forget, in the fear of I will not dare me to do this - I used mind-definitions as thoughts to program my behaviour to do this - and by this - the predefinied system manifests what is fear-based - instead of me being here as expression of moment as life.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to define me as lazy.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to be lazy - what is just self-judgement, because I do not move me in every moment, but in the self-judgement I find justifications and reasons to not express what is inside because of fear - fear from what I will manifest - will be good enough? will stand as me as one as equal? I build self-trust to stand - trough not accepting mind-expression, or if - then facing it's manifestation.
For example this music stuff - if I do not make music, even when I have the hardware - then it should be just an excuse to occupy me instead of being here as moment.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to hide behind the definitions of musician, of artist.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to define that being in 3D is limited.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to think that being in 3D is limited.
I forgive myself that I aceppted and allowed myself to define my body as limited.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to believe that I am not this body.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to do something and meanwhile thinking.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to believe that I need to define all the time what i experience to remain stable.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to want to be stable all the time as the mind - not realising that this polarity manifestation is not who I really am.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to program me to associate to sex by specific word as hardcore as pussy as dick as suck as orgasm as cameltoe.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to be dishonest with me in terms of fearing to see what I experience, fearing to write down, fear of sharing because then I as mind am exposed.
Theese thoughts are just like the wild weed in the garden - I accepted and allowed to grow and now it is quite seeding - so I forgive and see the cause and stop participate - and trust me to remain undefined silence to experience what is here.

Remember for dream

Ah I remember my dream quite well what just woke me up - since months it did not happened, so it is here.
The dream is mixed with my workplace, with some kind of horror movie(van helsing) and a little bit with the bourne story and oh yes with the video animation maker tutorial movies with cool 3D effects...

So I am in this system, where we are simply slaves. Here is this hi-tech broad-glassed walls, elevators, automatic doors and everything is shiny, sterile.
I am with my boss and the team and we walk around and once there is a promotion. He says that I can be a good agent/spy..for this I become quite happy...because I got bored with theese glass-walls, artificial lights and all day doing the same stuff: walk around with my team, and not really free 'life'. But somehow I am in fear. Then as the boss said that I can be good special agent/spy, I could move to T.... (a city in us where company servers are working). I start to form the idea about: - ok, then I just go, and when I leave the team and I am alone I start to go but I can't - the shiny hi-tech system does not allow me just to move to that city straight: I am closed in, alone and have to wait for others to arrive, so then I start to play with a computergame and a team arrives, unknown people and check me, even phisically and they question everything, and well, I am quite confident about 'I will be an agent' and one woman say(kind of scientists) that is ridicoulous ,and then trying to give me a syringed stuff to handle me and I run away and after there is a girl who helps me and says 'well if you want to go there, then you have to be patient - collect some amount, work hard every day you have little time to find out the solution and maybe after some months you get there'- but I am unpatient, I say 'Why I can not go now, if we are at this situation now? I am ready' and she says because the things not work like this, and I am a bit pissed off, but looking around for find another opportunities and after I am alone again, so I try the glass-elevator to make it work(hack) to take me to that city - but somehow something does not work and my head goes outside of the glasswall - what shows a bit water-like behavior-, so once my head is outside of it, it becomes icy - so my head stuck inside of that and then I can see that somehow my head is quite grotesque, kind of goblinlike monster's head, and in the next moment I am freezed from the fact that I am a kind of creature and then this head froozes to ice and just simply falls, and it is hard, and somehow there is my head on my neck, but I do not see that - but I see from there, as I still can see and I see that monster head and I get a little panic and I grab this monsterhead(believing that is my head, but in fact I still have my head) from the ground and I start shout for help, help, help, heeeeeeeeelp!
And I wake up for this many shouts inside ' help, help, heeeeeelp'. lol

Obviously I let myself influence with theese movies what I see - also I still have a little bit concern about workplace because I let my past influence me - when I was not well appriciated, and I was fearful about I can be kicked off - but in fact no, never happened. Also I see some supressed frustrations about I have to behave in the office and those thick glass-walls made me remember for that is a prison.
Many stuff it brought up but the most prominent is to wait for others to maybe, possibly will help for me. Not realising that I am here and all what is me is already here. And trying to 'hack/cheat' the system instead of changing me and direct me to sort out the complicated 'creation' of me to be able to be here, to remain all ways here. And not to still grab the past as me and not let it go unconditionally when it just falls and even obviously was a nasty stuff.
The mechanism inside me is quite complicated - as a half year cycle was the point when I started to become really unconfortable around me because obviously I can see that did not work to 'get stable experiences of the real me' so I always stepped out, easily just like walk down from the stage and after a long walk when I judged something as 'will be cool'(in hope) I started to reform an another 'stage', when I can do the same - but in different skin. So, many forgiveness points opened up.
Also very assisting to realise that if I let me go in the mind totally - I am absolutely not here and then absolutely preprogrammed I operate and when I realise - I am doing the stuff like step out immediately and stop but not sorting out the situation where I got - and by this it will reoccur. Specificly I will take the situations because I smell big loops here.

Wednesday, August 20, 2008

Universe

Fascinating what I started to explore - a total new universe - my body.
Sometimes I just realise that hey I experience this body - lately especially my hands - palms. I just breath here and I experience my palm as quite intensely - more intensely than before. It is like full of relaxed - or if not then i can do relax them.
I just breath and I experience my hereness as my palms. Interesting.
Atm I just see how much I struggle with one point periodically in my life:
To be here - be confortable and breath. Wohohoho. Slowly. So.
I start from the begining.
When I was kid - I have memories when I was alone in the bed - preparing to sleep and I was not sleepy at all - and I was tried to relax myself to just do sleep. And I always feared to fall out from the body - like when I breath and I am unifying myself to focus to my body as one - and simply the fear comes that I loose myself - what if I fall out - because it really happens. So this fear I embrace - this fear I explore - this fear I understand - this fear I forgive - release and just let it go.

What I can loose at this moment if I would die?
I wanted to make some musics, videos and of course realise myself and express me here on this earth as who I really am. Everything has been specifically prepared - I am not aware of but sometimes just I trust me and that trust is untouchably stable as who I am as expression as life.
I want to recorrect my expression with the beings who I participated with - because I let myself refracted trough space and time - persons, events, beings, what are related to my memory - and trough my behaviour, my expression. So as it is inverted - I walk trough my accepted and allowed 'creation' to stop participate to be able to direct - and the direction is to assist birthing life from phisical - me as all here.
So what else I would like to do before death? Pay back some money.
So let's do the music and video. Now all plugins I have, now I rebought my favorite kind of MIDI just without thinking - so I express me as doing this.
I tried to make a 'discipline practice' every night a hour but the cellphone says and I dont do. The idea was <--- idea! that I sit or really does not matter what I do but to absolutely commit myself to be here and self-forgiveness aloud and directing me as breath. But after some occassions I slipped away. Interesting. At the second time I started to do vlogs - and the doing vlog is quite effective to remain here.
So. That's it.
So my hands are quite cool experience - and it is all about to break the habbit to return to the mind expression. Because this is the accepted and allowed nature what I correct. Even the slightest movements will change soon of my body as I experience more intensely myself within and as this body.
Many times I just realise that I am doing something and my hands are in a kind of forced grip - like strongly holding the desk or the mouse while waiting for some seconds until something loads up - and especially when I am not sure about what will happen - for example installing a cracked software and after ten minutes install it is still struggling and after throws an error message and after a click it says problem but maybe can be solved haha.
Or now just did a video composition(just a slideshow about human vampires) and the render after ten minutes always fails at the middle - I try different settings, differnet formats but since hours it still sucks. Again. Unrecognised exception. Pff.
Always this hope. The hope I have to get rid off - because hope sucks away self-trust here.
Also I experience my walk started to change - as I walk - I walk.
Self-forgiveness I am. I am grateful that I am here - but in fact I was always here and I will be always here.
Day by day I experience more and more awareness. But. This is just a perception.
Still sometimes have this burning chest when I force breathing.
When trying to breath properly while allowing some thoughts - like seeing one breath as 100 - and after each 5 I can release a thought - and meanwhile my mind can perceive - little silences - what are deception - because still energetically participating and can be perceived as stable - but in fact very robotic and very dishonest. This cheating stuff - as I still let this hope in I can cheat myself - I can cheat my system out - like playing with random numbers - gambling - and even participating with the energetical excitedness.
Also in mornings I see now I swallowing with and as thoughts and dont stand up in the moment when I get awake - because of this thoughts-emotional-energy mind system - as I definied this 3D reality and my abilites trough my energetical states - and by this being sure that I always feed off consciousness - and by defining myself as it - automaticly remaining my own slave.

I forgive myself that I accepted and allowed myself to hope.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to slice up the breath trough my thoughts - trying to deceive myself - but in fact one breath is one breath - absolutely inner silence or not - no middleway.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to participate within desire sometimes about with my ex - how would be cool to just kiss or etc - this system has to stop - desire system. I am here. The desire is for to experience - to express me - so I desire me - I desire me - but as I desire - because I do not experience here - so I stop desire and I realise that I am here.
I forgive myself that I havent allowed myself to experience me as one body as me as equal here.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to fear from falling out from my body, just because I had theese experiences when I was kid.
I forgive myself that I havent allowed myself to fear from loosing myself.
I forgive myself that I accepted and allowed to fear to experience myself.
I forgive myself that I actually believed that when I use my mind instead of breathing here - I could be more effective - this is just fear based to use the same patterns always what by memory worked - but in fact this is what enslaves me. So I stop systematicality.
I forgive myself that I made habit of supressing my expression - even when I am alone to manifes thoughts. In fact that is I am alone or with others - merely just a perception.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to supress my anger - because I was angry of myself that I can not control me - and I became angry to others because I had the perception that I have to be in control to not exert the anger because of others and their opinions and power.
I forgive myself that I havent allowed myself to realise that the breath as presence is who I am and if I supress the breath - I supress me.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to judge zach as so stupid ho can be someone instead of realising that I judge me - as my reaction to my memory by my memory trough the addiction as the mind - because in the moment of I realise I can not change his perception - I accept what is here and I direct me to breath.
I forgive myself that I allowed myself to deceive myself trough trying to find relationship - especially sexual- and believing, or hoping that 'maybe I could find a girl who can be in agreement with me to support us as one as equal'. - Even when I tried to 'find' a girl - I said inside that - I direct me to find a girl - haha - deception. I stop.
Even the simply stopping I can see an another deception - when I have a chance to meet with someone - right after I can start to be embarrassed about 'I do not want too much time to spent on this, because I have much todos' - because I accept to be slave of time - as I let myself to perceive that I do not have enough time. Fear of I can not express myself - that is quite refracted and streched out within myself.
Actually to fear from not being able to express who I am - because the addiction to get always feedback - because if I dont - then I could quiestion even the whole experience - IS THIS REAL? IS THIS REALLY WHO I AM? WHAT IF I am not real? Fear of not being. Fear of not being real. lol
I forgive myself that I accepted and allowed myself to fear from what I am is not rea.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to fear to realise that What I actually am is not real.

Ok the render now does not says error and stops -but the whole window freezes out whitely and the saandwatch plays - Lets figure out.
Cool to write - lol with this 2 laptop one for vlog-net - one is for 'work'.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to fear from being robot by learning much technical stuff.
I forgive myself that I havent allowed myself to accept that I have to learn many specific little operations on computer to be able to become very effective.
Especially to handle the video editor program - systematically go trough the production process and optimize all little specific movements and experience inner movements - those are specifically showing the separation what I accept.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to doubt in myself.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to fear from that I can not do this or I wont be able to do this.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to fear to direct my presence totally as one as equal as my influence expands I direct what is here - what I experience here within and as myself as self-trust in oneness and equality.

Saturday, August 16, 2008

Relat I on sheep

I see why I wanted woman - I see why I wanted: to hide the truth: that I am left alone - I left myself alone and choosed the illusion.
I wanted desire to hide behind the truth - because it can be intense - the rush within the sexual desire - and trough this - I am consumed, I am in the wheel and that takes me, controls me and in the control I can loose myself and within that I can say: I have no responsibility - I have no choice to face the truth - the truth of me, with the excuse: I have no control - as "she" aroused me and now I am horny - instead of I am here. But in truth I aroused me trough the pictures, trough the thoughts, trough the emotions, feelings, desires.
So I designed my relationship system based on desire - sex - and it is like a tap - I look normal, nothing special but inside compounding, compounding, and when I open the tap - it just blows out as a rocket - and of course that would mean expressive sexual behavior - but in fact - I am not special - just I made the choice of this kind of person to be, to become - so now I can forgive myself that I wanted to be special, or even believed, thought that I am special - that is of separation.

Also when I was with my partner - I was fearful to state out that I wanted only the sex - and after we did - especially after orgasm - right in that moment I wanted to leave - to be me to 'continue' my expression(as a kid after dinner) - but I learnt that women dont like(and I realised even when a girl said to me: well, it is just sex - inside forms intense relationship and will hurt for her when it is over), I believed that wont work because that would mean I am with them only for sex - and I was like maybe they dont apriciate that, so it would mean the end of the sexual relationship. So I played the role that I am in 'normal' relationship to being able to maintain the ability to have sex - because if I did not do this - I was with my comphounded emotional energy system what I never dared to see how I build up trough thoughts - so was no escape, I had to release it trough sex.
And when I did sex or I just didnt feel to want to have sex - I started to be hard(not down there, but like an old stubborn sad guy) - like serious face, and using the scene as something is wrong - because I could not hide it and even I wanted to show that something wrong(because it was - I splitted) but I did not dared me to be honest to say what was inside, because I even was fearful to see me - because if I see - I have to recognise what I've became - so I found excuses...
And of course I was not merely just fucker - I enjoyed the way about showing me up with a beautiful girl who gives her attention all the time to me, so I was on the stage - as normal, who can have really nice sexy girl and that would mean that I am valuable - I am somebody - I am real - but in fact all were false - all were manifested illusions - behind I hided - I as me as who I am.
I never felt really love - love is just a word - my family I never felt like I want to see them, I never felt things like that - only when their service or their feedback needed - also with friends - I just see now that all what moved me -- those were my desires - my emotions. And when I experienced myself as totally silent - then I realised I am deflied, I am poisonous, I am infected, I am a kind of demon - without values from this world - without any worth, that I could say that is something what I respect - I do not respect anything outside from me because it is my relationship within and as my mind - and I do not know who I am but when I can silent this mind - what I've become trough the very very active participation to use imagination to create something in my very fear to hide behind - because apparently it worked - because no one could see trough this right into my core - except at Desteni.
And writing is absolutely brilliant tool as me as one as equal -I just write - and I just saw the movie 'Into the wild' and now I write this and something brought up...

And I am getting aware of what I do - When I dare me to be here - and I say I can be here and accept what is here - I can do for a moment - and in that moment something shit comes up and if I have not applied self forgiveness aloud - I will not remember that I already realised that is of dishonesty - so that can make me automatically shift into my mind - to load silent thoughts or doing some automatic expression...
And I desired sex - but I see that is my sex system demon what is thriving for release - for not compound emotional charges - what I use to define myself who I am - without emotions I have no desire - I have no control of my supressions.
And I stopped searching possibilities for find situation for sex - ok I did not do so intesely just was like 'hm maybe' and some letters - but as I decided to stop - something changed - even my ex-wife approached me and kissed me - because I let my thoughts manifested towards her - about she is cute, looks like Haruka(from NOEIN) and still have tasty ass and of course my past systems came to surface and played within my participation about hmm maybe we could make sex - and when she kissed me and whispered that her husband could say ok because they left each other because blablabla...and within that I experienced the manipulation within me as I can slightly say words to make her interested in me - even when I showered and she came in and I was sure she was measuring me - I let her blablablablaba
So I stopped self-fucking as masturbation, and self-fucking as finding outside a girl to have sex and started to manifest some shit - as one girl before we met to have sex -- she got car accident and meeting canceled...
So I see now - my ex wife is in her mind - her mind demons are ruling over her to get desire manifested and mine also and I even said to her that I do not go into a relationship without agreement as one as equal both - except if the girl is also applying self honesty and self-forgiveness...
So this story strange but now I had to write down before more manifest of more waving occurs - I STOP. I stop desire her, I stop desire women.
I simply focus what I want to do now: doing videos and paying back the money to B.
And that's it. Also I do music, and seems like an escape from sex but I am sure that I can survive. So atm it is like that...
This cute face only what make me pulled - because I defined myself as it - trough that if I am within a relationship with a beautiful faced sexy girl that would mean I am ok - but I am not ok. I am all as life as one as equal here as breath as self.
And still I play the kid, or the bigger kid - instead of being here and directing.

I stop desire here. Obviously I desire myself and I am expression so I desire my expression and within relationship it wont happen just like that - I am as expression happens when I direct me HERE. To see that the desire for me is a possession because I am here and I dont experience me here because I desire because I dont express me - because I desire me - - how silly I have to be - how silly manifestations I have to face after all to use common sense in action?

I have to purify my moments - until I experience any separation.
I trust me as moment as inner silence - I do not need thought to wake up in the morning - I do not to thing about what I eat - I do not need to think how I dress or how I cook or how I use bathroom - I direct me and I express me here and I experience the sound here as me as one as equal.
Even one silent thought is enough to not hear what is here as the wholeness of sound as me.

I forgive myself that I accepted and allowed myself to fear to be here with and as who I am.
I forgive myself that I havent allowed myself to be directive with my ex-girlfriend.
I forgive myself that I have not allowed myself to express me without stopping even for a moment.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to yawn to shut down to not hear.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to be possessed and obsessed with the cute face - I forgive myself that I did put value and worth and beauty to the cute face trough mind pictures what are preprogrammed. Let's look how it comes?
I forgive myself that I allowed myself and accepted myself to believe that the face is the mirror of the being.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to believe that the girl's beautiful face is like a mandala and contains everything in the existence.
I forgive myself that I allowed myself to do the eye-meeting - the wolfeye - the eyekiss game with girls - not realising that is of consciousness sex obviously energetic movements - and trough that determining how I am who I am - by how much beautiful girls look into my eyes deeply.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to define me as tiredness when I stop sexual expression - because I direct me and if I direct me to stop - I am here and if I am here within tiredness - I defined me as tiredness - and I stop define me as tiredness.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to use emotions against tiredness.
I forgive myself that I allowed and accepted me define trough my emotional movements.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to define beauty separatedly from me trough picture presentations of women.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to define beauty as geometrical harmonic shapes according to the society.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to be hypnotised trough women when they look into my eyes directly closely, especially with those what I judge as beautiful.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to desire beautiful faced girl to be able to see that all the time to see always beauty.
I forgive myself that I accepted and allowed myself define trough beauty.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to want to see only the beauty of polarity.
I forgive myself that I havent allowed myself to realize that I am the slave of my own possessed pictures within my mind - what is not really me just at this moment I can reach - and at death it will disappear.
I forgive myself that I have not accepted that I have to develop discipline to remain all ways here. And I can not force that - because then I just suppress and will compound, explode.
I forgive myself that I have not accepted the situation what I am actually in and as here.
I forgive myself that I have not accepted myself here in this country in this city in this house in this room because I let my desires to not want to be here.
But in fact I am here. And everything is here what is actually real. So within the desire I try to not want to see what is really here - but want to see that is of my memory.
I stop. I stop. I stop.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to regret.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to separate myself from the word: regret.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to regret that I have no relationship.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to regret that I stayed here in this country.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to regret that I spent so much money in my trip in asia and now I have to pay back.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to regret that I stated out to Beci what is the actual real truth about reality and him and me - that all are dishonesty and everybody is in the past as preprogrammed robot and when I raged I regreted that I was hard with him specially because he is kind of a sensitive.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to regret that I became addictive to pictures.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to regret that I had to sold my MIDI, so now I can not use that for make music.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to regret what I have not done but I wanted.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to regret that I have not direct me always.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to doubt in myself.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to doubt that I can direct me.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to doubt that I can exist without desire.
I forgive myself that I accepted and allowed to not be one and equal with and as the expression of me here.

Just now my ex called to meet again here on the island so I can correct my expression.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to not let her go, because of the hope.
ANY relationship from this world can not be trusted - only self-trust can be real or not.

FAQ - Gyakran Feltett Kérdések

1. Mi volt a Fehér Fény és miért létezett?

Eredetileg amikor az ember meg lett teremtve, kizárólag azért lettünk létrehozva, hogy rabszolgák legyünk, egy olyan faj tagjai által, akiket úgy hívtak, hogy Annunaki. Ők teremtették az elme szerkezetet amelyet az egész testünk alkot, így biztosítván, hogy mi, mint emberi lények szabályozhatók és irányíthatóak maradjunk, mint rabszolgák. Az Annunaki egy olyan faj volt, akik leigáztak más lényeket, annak segítségével, hogy mennyire manipulálóak és megtévesztőek voltak, így szolgákat tarthattak, hogy mindig biztosak legyenek abban, hogy a világuk elő van készítve és gondoskodtak arról, hogy az emberi lények, mint szolgák ellátják őket arannyal, itt a földön. Alapvetően ez az, amit teszünk a világunkban: Egy rabszolgarendszer környezetet teremtünk nekik, amelyet egy napon újralátogatni terveztek. Hataloméhes lények voltak és egész bolygókat készítettek elő így, hogy élvezhessék az erőforrásait; nos el tudod képzelni, hogy mennyire szórakoztató volt ez a bolygó nekik. Többet is olvashatsz az Annunakiról, hogy megérthesd őket, kik is voltak.
Ahogy annak tudatába vagy, az elméd megbízik az irányban, hogy egy külső forrásból ’elmondják neki’, miként és hogyan működjön. A létezésed során mindig másban bíztál; társadalom, vallás vagy a genetikád, hogy az diktálja a cselekedeteidet, ahogy mások viselkednek körülötted a környezetedben, amit lemásoltál és lemintáztál, hogy magadévá tedd – ez alapján definiálván a tudati személyiséged. Amikor az Annunaki megteremtett minket, az egész elme tudatunk tervébe belehelyezték a vágyat és a szükséget erre a mások általi irányításra – hogy megmaradjunk a szolgái azoknak, akiknek hatalmuk és irányításuk van, ahelyett, hogy minden, mint egy létezne egyenlőségben. Amit ezért teremtettek, az az egész Fehér Fény szerkezet volt, hogy ezt támogassák. A Fehér Fény szerkezet egy tudatos implant és megnyilvánulás volt a tudatunkban(elme), ami a fő irányító pontja volt az Annunaki elnyomásának és irányításának. A Fehér Fény első helyen állt minden lényben, mint az egész gondolkodásmód, akörül, hogy ’Csak téged szolgállak, ó Hatalmas Fehér Fény/Mester’ – eképpen igázott le az Annunaki Fehér Fény tudat rendszere minket. Ez lévén a tudatos megnyilvánulása az egység és egyenlőség elvének – a Fehér Fény rendszer tényleg egy rendszer volt az emberi lények tudatában, ahol mind egyenlően rabul ejtve és irányítva volt ezáltal az egy rendszer által. Különböző fajokra és vallásokra felosztva, hogy lefoglaljanak abban a hitben, hogy van egy magasabb célja a létezésünknek. Minden, amiben részt veszel, a Fehér Fénytől ered, a vallástól kezdve a társadalmon át a politikáig, minden. Minden amit ember csinált: ebből az irányító és manipuláló struktúrából ered. Egy tökéletes börtön let teremtve, ahol végig mindenki azt hiszi, hogy szabad, miközben minden gondolat és minden tett előre be lett programozva egzakt pontossággal, hogy mindenképp biztos legyen a leigázás. Ez a leigázás sok millió évvel ezelőtt kezdődött. Most, természetesen, azok a lények akik az emberi fajt teremtették, biztosra mentek abban, hogy megfelelően a szolgái legyünk mindannak, amit elhelyeztek ebben a világban, hogy az elnyomásunk időszerű legyen, mire visszatérnek. Tehát mindenkiben elhelyeztek egy egész tudat hálózatot, kiindulópontjául szolgálván a leigázásnak, úgy hívván ezt, hogy Fehér Fény. Így tették számunkra szükségessé, hogy folyton vezetve és irányítva legyünk, hogy megmaradjunk leigázottnak. Namármost, az a nagyon érdekes dolog történt, hogy ahogy a történelemről magyarázok(tömören), érthetővé válik, hogy voltak bizonyos lények, akiket (eredetileg) azért teremtettek, hogy a világra hozzák az emberi evolúciót, és eképpen biztos legyen, hogy megmaradunk, egy egyesített leigázott rendszerként. Jézus a földre lett küldve, mint egy ilyen lény(egy a sok ilyen közül). Rabul volt ejtve, hogy biztos legyen, hogy az emberi faj leigázása a helyén van tartva – ez a Jézus még annak se volt tudatában, hogy be volt csapva a Fehér Fény által. Tehát, ami neked úgy hangzik, hogy Jézus egy felhőn, az valójában az a Fehér Fény által manipulált igazság Jézus tapasztalataival kapcsolatban, itt a földön, aképpen tervezvén a szavait, hogy az egy elkülönült vallásává váljon, amit a mai napig milliárdok követnek. Jézus hamarosan ki fogja javítani(megtette – ford.) a saját történetét, hogy a világ tudomására hozza az igazságot, azt, ami valójában történt, amikor itt volt a földön és elsősorban az igazi okát, hogy miért is volt itt. Tartsd az eszedben, hogy Jézus (sokakkal egyetemben) azért jött, hogy speciális irányt adjon, és mi a része vagyunk egy csoportnyi lénynek, amiket eredetileg azért teremtettek, hogy biztosak legyenek abban, hogy az egység és egyenlőség áll ebben a világban. A Fehér Fény tudata biztosra ment, hogy a szavai félreértelmezetté váljanak, egy vallást kreálván, ahelyett, aminek tapasztalhatóvá kéne válni, hogy az emberi lények mint élő szavakká váljanak, amiképp mindenki valójában az.
Sokféle út van, amiképp a leigázás működik, a Fehér Fény jelét hordozván; szépség, ragyogás, társadalmi helyzet, meggazdagodás, megvilágosodás, hatalom; megannyi neve a különböző játékoknak, amik játszhatóak, hogy az embereket örökké lefoglalja. Mindezek a játékok meg lettek tervezve, így senki sem ébredhet fel, hogy kérdéseket tegyen fel, ami megállíthatná a leigázást. Ha bátorkodtál vona feltenni ezeket a kérdéseket, a Fehér Fény biztosra ment volna, hogy minden támogatásod megszűnik. Most, amit ezen a támogatáson értek, ez gyakorlatilag egy kettősség ebben a pillanatban, mert ebben a 3D világban való életbenmaradáshoz részt kell vegyél a rendszerekben, amit a Fehér Fény szerkezet eddig kivitelezett. Ez azt jelenti, hogy szükséged van pénzre, hogy ételt vegyél, szállás, ruhák stb. És ha ellene mersz szegülni a már kialakított módjának, ahogy ez a világ össze lett rakva a Fehér Fény által, a te világod végérvényesen széthullik, mert a Fehér Fény nem támogatna téged ebben az igyekezetben. Ez továbbra is egy kettősség, mert valójában csak saját magunktól kell támogatás ahhoz, hogy ebben a a 3D világban éljünk, de szolgát csináltunk magunkból. A Fehér Fény egy élő tudattá vált, ugyanúgy fejlődvén, ahogy mi fejlődtünk; oly óriási csapdákat teremtvén, amikkel kapcsolatban még azt is elfelejtettük, hogy kik is vagyunk. Megteremtette a szükségét, hogy létezzen és elhittük, hogy szükségünk van rá. A Fehér Fény egy másik tudatos aspektusa történt meg az emberi evolúció során. Ahogy elkezdtünk gondolkodni a saját szükségleteinkről és igényeinkről ehhez a ‘Fehér Fényhez’ folyamodván, hogy mindig irányítson minket(tudat), az úgy kreálta magát (az Annunaki támogatásával) mint egy valódi szerkezet – olyanná, amiképpen mégjobban leigázhat minket, akkor, mikor meghaltunk. Eképp teremtették a mennyet. A menny azért volt elhelyezve, hogyha egyszer ‘átjutsz’, újra irányítható és kontrollálható legyél, mielőtt vissza leszel küldve a földre egy új testbe. A mennyben voltak elhelyezve a Mesterek (akik mindent irányítottak), angyalok, démonok, vezetők és így tovább. Így ezért amikor megkérdezted hol van Isten, egyszerűen informáltak téged arról, hogy nézz arra, ami meg lett teremtve ebben a világba és így lám, mily okosan lettünk leigázva. Tehát, hogy a Fehér Fényt kontextusba hozzuk: Volt 27 mester (dimenzionális lények beprogramozva a teremtők által) a mennyben, amik irányították az emberi fajt az elme tudattal, vallással, pénzzel, félelemmel, irányzékkal és szexel. Gondolatokat, érzéseket, vágyakat, valamint a globális vezetés szükségét helyezték el bennünk. Felhasználták az összes mennybéli lényt (beleértvén a démonokat is) szintén, hogy több és több rendszert helyezzenek el (implantokat az emberi testbe), amelyel mégtöbb irányítást és leigázást okoztak. Ha megértenéd (ami ki lesz fejtve), hogy kik is vagyunk valójában (akik eredetileg vagyunk) akkor rájössz, hogy nem kell nekünk senki, hogy vezessen, irányítson vagy kontrolláljon minket.
Képesek vagyunk egységként és egyenlőségként létezni belül és globálisan mint maga az egység és egyenlőség. A bizalmunk által megengedtük magunkat leigázni. Megengedtük magunknak, hogy tudat rendszerekbe helyezzük a bizalmunkat, ahogyan amikké váltunk – egy rendszer tervezetté, az elkülönüléstől és az elveszítéstől való félelem mintaképévé. Azzal, hogy a bizalmunkat magunkon kívülre, valamibe tettük – most az emberi lények a földön egy ideje egyáltalán nem képesek bízni egymásban. A bizalom ebben a világban becsapássá és manipulációvá alakult át. Én felismerem a ti fő nyugtalanságotokat, miért nem vagyunk képesek csak élvezni a vallást és hitet magasabb lényekben? Nos ezt kérdezem azért, hogy megértsd: mi vagyunk a legmagasabb lények és nincs magasabb mint mi, aholis minden úgy van, mint egység és egyenlőség a létezésen belül. Ha a hitedet valami látszólagos magasabba rakod magadon kívül – megengeded és elfogadod a rabszolgaságot – ez a leigázás alkalmazása az elkülönülésben. Ahogy nézem a világ aktuális állását, ez látszólag olyasmi, amit lehetetlen elhinni, tudom. Ez azonban a leigázásunk szándékos terméke, hogy el-emberelenítse az emberi fajt, mégtöbb szükségbe irányítsa, mégjobban leigázza és kontrollálja. Nem azért lettünk teremtve, hogy azzá váljunk, amik most vagyunk. Mind egyenlő, Jézus, Buddha és így tovább, ez csak az amit ezek a lények megengedtek kifejezni a maguk teljes valójukban, részeként az emberek segítségeként. Ezért ‘tűnnek’ nagyobbnak mint mi, de valójában mindannyian egyenlően képesek vagyunk sokkal többre is, ha életként állunk és egyenlőségként és megtörjük a szolgaság kötelékeit, mint amiképpen Jézus élt a szavaival, mint aki ő volt, ahogy ő alkalmazta és kifejezte magát, mint aki ő saját maga és a földre jött, mint egy példa mindenkinek, hogy lássák kik is ők valójában – ennyi. Mindannyian egyenlőek és egyek vagyunk – az egyetlen különbség az alkalmazásunkban és kifejezésünkben van aszerint, hogy kik vagyunk ebben a pillanatban a földön. Az ok, amiért azt mondjuk, hogy a Fehér Fény volt, és nem, hogy a Fehér Fény van, mert mi, mint dimenziók tudatosan pár földi ember segítségével dimenzionálisan kitöröltük az egész Fehér Fény szerkezetet és a Mestereket szintúgy, akik a rendszer mögött áltak. Nincsenek többé Istenek, démonok, Emelkedett Mesterek, Angyalok satöbbi. Amit realizáltunk, hogy ilyen ön-definiált elhelyezések és pozíciók, mint Istenek, Mesterek és Angyalok csak ideák voltak a Fehér Fény tudat rendszerben – amelyek szintúgy csak “ki voltak rakva” a mennyben – biztosra menve a mégnagyobb leigázásban egy olyan valami vagy valaki által, aki több, mint akiknek a lények hiszik magukat a földön. Ennek az elkülönülésnek meg kellett szűnnie – és nos, megtettük. Bárminek vagy bárkinek a létezése, amelyik több mint más létező mint tudat, csak megengedi a leigázást. Lények, mint Jézus, Osho, Buddha és sok más most jelenleg a földön vannak, más dimenzionális lényekkel együtt, hogy öntudatosságot hozzanak mindannyiótoknak. Mi a dimenziókban(emberek, akik átkerültek) kiállunk amellett, mint akik valójában vagyunk a mennyben és minden létezésért egységben és egyenlőségben. Ami megmaradt a Fehér Fényből, az merőben elme szerkezetek mint emberi lények, amikké váltak és azok szükségeltetnek felismerődni és eltávolítódni a tudatból. A fehér Fény valójában oly mértékben beleivódott az emberi tudatba hogy az emberi lények, mint akik ők maguk ebben a pillanatban a Fehér Fény rendszer megnyilvánulásaivá váltak – ez az, ahol a menny képbe jön, hogy megállítsa a végső mozgását a tudatnak a földön az emberi lényekben. Nézd csak meg a viselkedésed, hogy ki vagy ebben a pillanatban és elkülönülést, ítéletet, mohóságot, vágyakat, szükségleteket, kívánalmakat, reményeket, hiteket, gondolatokat, kapcsolatokat, elveszítéstől való félelmet fogsz látni – ezek azok a Fehér Fény szerkezetek az elme tudat rendszerekben, amikké minden emberi lény vált. Nézd csak meg az állapotot világszerte – elkülönülés, félelem, kontroll, diktatúra – a föld és mindenki tapasztalata rajta az, ami a Fehér Fény képmása és manifesztációja. Minden, ami vagy benne, az mind az – ezért vannak itt a dimenziók hogy elősegítsék a menny eljövetelét a földön az egység és egyenlőség képében. A fehér Fény szerkezet jobban kifejtésre kerül a Lélek Szerkezet játék példájában, és szintén rendszerek kifejtése során.

2. Mi volt a Lélek Szerkezet és miért létezett?


A Lélek Szerkezet volt az egész folyamat, amelyben benne volt egy lélek emelkedése a magasabb tudat megvilágosodásába. Ez volt alapvetően a lélek rendszer elhelyezése egy emberi testbe, megtervezve sok szerkezetet és akadályt benne(biztosítván a kudarcot), a földre jönni hogy így látszólag képesek legyünk ‘nőni’. Látszólag leckéket venni, látszólag felvilágosulttá válni, látszólag emelkedni stb – pusztán csak azzal a képességgel, hogy nagyobb hatalmakban, mint Mesterek vagy Istenek stb való hittel látszólag el lehet ezt érni. Ami először is ezzel járt, az az, hogy az emberi lélek rendszer előreprogramozottságának terve: egy olyan út ami odavezetné őt a teremtőhöz(Isten/Mester) – attól függően, hogy melyik hitbe vagy vallásba volt rabul ejtve. Az eredeti lélek rendszer még csak nem is kezdte leírni kik vagyunk valójában ahogyan az egy reprezentációja vagy másolata volt az egész lényünknek, a szolgasorba döntő modellnek megfelelően. A lélek rendszerben az emberi lények fizikai testébe bele volt tervezve a félelem, amit elhittek, hogy ők maguk – (amelyik tudatos félelmünkké vált) Istentől – valójában a félelem attól, akik mi tényleg vagyunk. Ameddig a félelem attól, akik mi valójában vagyunk, létezik – sosem megyünk túl a magunktól való félelmen, hogy megtaláljuk az igazságot – de ehelyett szolgák maradunk a Fehér Fény elme tudat rendszerben. A lélek rendszer tervezetében, amivé minden egyes emberi lény vált, benne volt a hit egyfajta nagyobb erőben, azon kívül, aki valójában minden ember maga - mely megengedte a hitek és vallások létezését, amelyeket sokak követnek a mai napig.
A lélek rendszer elkülönülést támogat – így egy léleknek hiszed magad minden mással egyetembe ami vele jár, információ és tudás alapján, mint mások tapasztalatai – a lélek szerkezet, egészében elkülönülést támogatott. A legtöbb emberi lény, akik a lélek szerkezet létezésében hisznek és tapasztalják – tapasztalják, hogy ebben van az, hogy kik is ők, mert előreprogramozottak voltak, amikor a lélek rendszer be lett ültetve az emberi fizikai testbe csatlakozván az elme tudat rendszereikhez. Ezen keresztül tettek szert a mégbiztosabb elkülönülésre és leigázásra. Eredetileg a lélek transzcendens utazásán keresztül intézte a Fehér Fény az emberi faj irányítását. Először egy szükség volt elhelyezve, egy vágy és akarás az útmutatásra és vezetésre, aztán elhelyeztek egy félelmet valami nagyobbtól, amitől alacsonyabbrendűnek és érdemtelennek észleljük magunkat a jelenlétében és a lélek szerkezet így lett elhelyezve minden lénybe. Ez az alapvető elv – az alapelv, mint a lélek rendszer terve és a lélek szerkezet. A Fehér Fény megkívánta egy lélek rendszer elhelyezését, hogy az emberi lények mint látszólagos lelkek mozognak, így mindig képessé válnak irányítódni.
Ez a rendszer két formából állt: Egy volt a lélek rendszer elhelyezve a fizikai testben, az elme tudat rendszerhez kapcsolva, aholis folyamatosan emlékeztetve voltunk, hogy Isten/Mesterek/Magasabb Erők léteznek rajtunk kívül és mi bizalommal vagyunk az ő kegyelméhez, mint vezetés és irányitás a túlélésünkkért(alap tudatalatti üzenetátvitel).
A másik, a lélek szerkezet a dimenziókban volt(menny). Tartalmazta a lelked utazását/emelkedését/megvilágosodását, amint elérte a mennyek kapuját/a dimenzionális mezőket és a lelked hogyan küzdött mindig a „jobb önmaáért” – a látszólagos emelkedésen át a létezés szintjein. A lélek rendszer valójában pusztán egy előreprogramozott másolata volt az igazi mivoltunknak, a Fehér Fény által megtervezve, amelyik sosem engedte volna látni az Istent/Mestereket, amíg az egyén minden lehetségest nem haladott volna meg. Most ez ahogy öntudatossá válsz, ez tartalmaz egy óriási problémát az emberi lénynek. Nem csak hogy nem voltunk képesek kiállni ebben a megfeleltetésben, amiben éppenséggel sosem engedték nekünk, hogy meghaladjunk bármit is(amit el fogok magyarázni), de ahogy tudatossá váltál a meghaladásodnak(transzcendencia), kitörölték volna a memóriádat, ahogy elérted volna a mennyet/dimenziókat. Képes vagy emlékezni az összes transzcendenciádra (meghaladásaidra), egytől egyik mindre, minden korábbi életedből? Nos, itt van, hogy miért nem tudtad sosem meghaladni az emberi viselkedésed, vagyis azt, akivé váltál itt a földön: ha valóban öntudatára ébredtél volna annak, hogy az emberi természet nem az, amiért a lélek rendszer kiállt, és azon kínlódtál volna, hogy eltörölj bizonyos szörnyű tetteket, gondolatokat és viselkedéseket, a Fehér Fény biztosra ment volna, azzal, hogy az elme tudatodatat újabbra cserélte volna(upgrade), hogy örökre szolga maradj.
Más szavakkal – ha valaha is felfedezted volna az igazságát a lélek rendszernek és a lélek szerkezetnek a földön vagy a dimenziókban – a tudatod mindenképp feljavítódott volna, hogy biztosan nem kérdezz még több kérdést, vagy a memóriád vagy a jelenléted teljesen ki lett volna törölve. Igen – a dimenziókban ilyen képesség is létezett – amikor egyszercsak nem emlékezel semmire, amit tapasztaltál és vissza vagy küldve újrafelhasználódni a földre, hogy biztosan leigázva maradj. Hadd mondjak egy alapvető példát: “Most felülkerekedem vagy nem engedem meg a mohóságot” élet trancendencia pontok. Egy napon realizálod azt ’spirituálisan’, hogy a mohóság, nem az aki te vagy (megfelelően a lélek kívánalmainak) és bármi lehetségest megteszel, hogy transzcendáld a megengedését és alkalmazását a mohóságnak. Imádkozol, meditálsz, bálványozol, megváltoztatod a viselkedésed vagy részvételedet ebben a világban – bármelyik formában is hiszel. Amint elérted az esszenciáját a megértésednek, annak értelmében, hogy egy lény, aki látszólag meghaladta a mohóságot, akkor a Fehér Fény elhelyezett volna benne mégtöbb szerkezetet, az ő saját meghaladása alapján, hogy biztosra menjen a mégtöbb támaszkodására a Fehér Fényen. Csapdába tudtak csalni téged, gyorsabban, mint ahogy azt képes vagy mondani, hogy becsapott. Őszintén, amikor én arra tekintek, amit meg kellett haladnom, ahelyett, hogy meghaladtam volna a Fehér Fényt magát, sírni tudnék - mindet visszaküldeni egy látszólagos emelkedés végtelen ciklusaiban amely sehova sem vezet, kivéve a mégerősebb leigázást. Elvehették a transzcendencia tudatosságodat és rácsatlakoztatták az ő energiaforrásukra (a rendszerek formájában – ahogy ez globálisan táplálta). Azt jelentvén, hogy amint öntudatossá váltál az ügyben, hogy a mohóság valójában nem az, aki valójában vagy, akkor (okosan) fogták és belül összekapcsolták ezeket és onnantól fogva nem csak őket tápláltad(mint egy globális tudat), de szintén a tudatba hoztad a következő adag viselkedést, ami aztán újra az globális tudatosság részévé vált. Emlékezz arra, hogy a lények(az Annunaki), akik megteremttek minket, megteremtették a vágyunkat arra, hogy transzcendáljunk, és hogy többet tanuljunk a ’készítőnkről’. Ezért pontosan tudták, hogyan csalják csapdába mindegyik lényt a mégerősebb leigázásba. Minden lény speciálisan meg lett tervezve, hogy táplálja ennek a világnak a mestereit és rendszereit, ezért van az, hogy ha megnézed a transzcendenciát a tudat szótárában – az mind hazugság. Tehát mondhatjuk azt, hogy a Fehér Fénynek globálisan szüksége volt minden lényre, hogy táplálja a mohóság rendszerét, és mindössze annyit csinálnak, hogy beültetik a vágyat, a szükséget és akarást a többre benned, pluszba a mérleg másik oldalán aztán teremtenek lényeket, akik ellene mennek, mint ellenállás a mohóságnak, hogy biztosra menjenek, hogy teljesen ugyanaz a globális mohóság rendszer táplálva marad.
Látod - a lélek rendszer és szerkezed polaritásban lett teremtve – nem számít mily irányba fordul benne az erőfeszítésed a viselkedéseddel – mindig valamilyen formájú rendszert táplálsz – ha nem éppen ugyanazt, amit megpróbálsz meghaladni. Nézd csak: Ez a lény, aki látszólag meghaladta a mohóságot, nem az aki valójában ő maga, hanem a lélek szükséges kijelölésén keresztül – nem haladja meg, hanem valójában a viselkedését és az erőfeszítését változtatja meg a mohóságnak megfelelően – hogy ellenálljon.
Ellenálván annak, ami látszólag nem a lélek útja, feltételezi a létezést és részvételt a világban – valójában ekkor továbbra is a mohóság rendszerét eteted gloális szinten, az ellenállásod erőfeszítésén keresztül. Aminek ellenállsz, megmarad.
Akárhogy is: vagy mohó vagy, alkalmazod és részt veszel benne, vagy ellenállsz neki a viselkedésedben és részvételedben – továbbra is ugyanazt a rendszert táplálod, amit úgy észleltél, hogy meghaladtad. Erről egész nap tudnék beszélni, de alapvetően a lélek rendszerhez vezethető vissza, ami testből testbe vándorolt a reinkarnáción keresztül(már beültetve minden információval, ami tartalmazza az előző életek emlékeit és tapasztalatait a lények részvételeiről az előző életekben) egy bizonyos meghaladás volt szükséges és ha nem haladtad meg, újra kellett csinálnod, bennetartva egy folyamatos ciklusban minden életedben itt a földön.
Ha sikerülne meghaladni, rabul lettél ejtve mégtöbb szabálynak a tudatban( például ekkor mindig félnél és aggódnál a mohóság miatt, hogy ellenálj). A lélek szerkezet többféle formát vett fel szintén.
Az első nyilván ahogy kifejtettem, hogy a szegény lélek életek ezrein keresztül igyekszik találkozni a teremtőjével, vagy jobbá váljon és értékessé az emelkedésen keresztül. Hagy tegyem hozzá, hogy nincsenek többé lélek rendszereink vagy szerkezeteink(másolatok) csak saját önmagunk a dimenzionális formánkban(akik valójában vagyunk az emberi fizikai testek nélkül).
A második féle leigázás az volt, hogy a lélek újra visszajusson a mennybe. Hány életet kellett leigázódva látnom, amíg eljutottam azokhoz a kapukhoz/dimenzionális szintekhez? Hogy ott állhassak ezeknek a fenséges mennybéli lények áhítatában és hogy egyszerűen megmondhassák, hogy onnan hova tovább. Vagy egy démonként végezhettem vagy mint egy Vezető vagy mint egy Mester; egyszer még egy Angyal is voltam!
Egy pillanat elég volt nekik, hogy tudat információkat ültessenek beléd, hogy aztán a földre menj, mint egy Angyal vagy Vezető és 100 évvel később átváltoztatnak valami mássá – amivé csak kívántak téged, hogy legyél vagy csináld. Akár egy Angyal vagy demon vagy - félelmet és függőséget teremtesz Istentől/Mesterektől vagy egy testbe küldenek téged ahol a tudatot táplálsz benne megélvén a félelmet és irányítást valami magasabb erőtől vagy hatalomtól – mindez meg is történt, hogy a ’lelket’ leigázva tartsák és egyik sem volt jobb. Az összes szerkezet egy hit és vallási formán alapult és a te ’new-age’- gondolkodásmódod előreprogramozott volt egy lélek rendszerben, akikké az emberi lények váltak – támogatván a lélek szerkezet létezését.
Most nyilván a lélek rendszer és a lélek szerkezet el lett törölve és meg lett semmisítve és nem létezik többé. Mi a mennyben/dimenziókban kiálltunk és realizáltuk kik is vagyunk valójában, mint öntudatosság, egyenlőség és egység. Nem támogatjuk tovább, nem engedünk meg és nem fogadunk el az elkülönülést semmiféle rendszerekben és szerkezetekben a tudatban és mint maga a tudat.
Ez az idea a lélek létezéséről megmaradt az emberi lények tudat elméiben, aszerint amikké váltak és most itt az idő minden egyes embernek(a dimenziók segítségével) hogy elengedjék ezt az előreprogramozott információt. Hogy mindenki megengedje azzá válni, akik valójában vagyunk a lélek rendszer és szerkezet irányítása és szolgasága nélkül.

3. Mi volt a megvilágosodás és miért létezett?

Megvilágosodás egy közkedvelt szó, amit a Fehér Fény elhelyezett azokban, akik egy úton voltak afelé, hogy valamiféle magasabb erővé vagy lénnyé váljanak, mint egy Isten/Mester, amit kitűztek, hogy elérnek a céljuk megvalósítása és az egyéni saját sorsuknak megfelelően(feltehetőleg mint egy szellemi lény). Ha alapvetően úgy tekintettél magadra, mint aki megvilágosodott, ugyanúgy, mint bármelyik más önkikiáltott vallásos vagy szellemi meggyőződés, megtetted a végső lépést, hogy a elfogadd: a Fehér Fény bűbájának rabja vagy. Megvilágosodottnak lenni valójában nem jelent semmi extrát. Azt jelenti, hogy akármi is a Fehér Fény, te alázatos szolgája vagy, nem számít, mi van: mindig a szolgája leszel. Ha ez azt jelenti, hogy ugorj le egy szikláról, hogy bizosra menj, hogy közelebb kerülsz a szellemi valódhoz(az előreprogramozott Fehér Fény másolat), akkor az az, amit a megvilágosodott emberek tesznek. Ha a megvilágosodás az öntudatosság, önmegértésen és megvalósításon keresztül, arról, hogy kik is vagyunk, akkor talán valaki képes önmagát megvilágosodottnak hívni a Fehér Fényből. Megvilágosodott vagy, mert elfogadtad azt, amit a Fehér Fény mond neked Istenről/Mesterekről/Megvilágosodottakról és Szellemről és mind az összes szent dolgokról, vagy tudatában vagy, hogy Isten vagy és ezért valójában nem vagy képes megvilágosodottá válni, ezért mindaz amiért küzdesz, azért van, hogy ezt megértsd. Törekedvén valamiért kifele az, amiért a Fehér Fény van mindenek felett és hogy törekedj a jobb magadért, hasznosságon vagy értéket adván a Fehér Fénynek sok alkalmat ad a rabsorba jutásodra. Mindez vagy, ezért mindaz, amit meg kell értened, már itt van, aszerint, hogy ki vagy valójában. Minden könyv benned létezik; minden tett a már a tied. Mindennek az öntudatossága mint te magad – ez minden, ami létezik. Tudatossá válni, inkább hívnám ezt minden személy tapasztalataként, aszerint, hogy kik is ők valójában, a megértés és a belsővé válása önmagunknak.
A megvilágosodás az, hogy elfogadod a mások által előre leírt információt, a Fehér Fény formájában, arról, hogy ki is vagy. „Éppen megértettem, amit az a személy mondott, hogy ki lehetnék, én csak azt tettem, amit az a személy mondott, hogy tegyek, ezért megvilágosítottam magam”, amit alapvetően ezzel az emberek mondanak, majdnem az, a kijelentés, hogy „Nagyszerű, megtetted, amit az a személy mondott, hogy tedd meg!” Megvilágosodás kéz a kézben járt a lélek rendszerrel és a lélek szerkezet létezéssel. Emberi lényeket rávenni, hogy azt higyjék magukról, hogy végig kell menjenek valamiféle spirituális/szellemi utazáson/ösvényen – hogy elérjék a megvilágosodás célját – ahol látszólag valami mélységessé vagy nagyszerűvé válsz – olyan, ami nem voltál, mielőtt elkezdted az utazásod vagy ösvényedet a megvilágosodáson. Te vagy mint mindenki a fény, a magad fénye itt minden pillanatban, mint öntudatosság. Nincs semmiféle kibaszott utazás vagy ösvény – te vagy az, itt, mindaz ami szükséges, hogy elfogadd magad, éld és alkalmazd minden pillanatban, azt, aki valójában vagy – egyszerű! Mégis – megvilágosodás és sok más emelkedés vagy mennybemenetel programok meg lettek tervezve a lélek rendszer modelljében, hogy biztos legyen, hogy az emberi lények elfoglaltak maradnak magukkal ebben a világban. Eféleképpen legyen, hogy ebben az életükben, vagy egyéb másik életben sem, sosem találják ki az igazságot, arról, hogy kik is ők – itt minden pillanatban. Még ha a dimenziókban is kerülne a lény, a ahol dimenzionális terek voltak tervezve, hogy a megvilágosodás rendszerét támogassák, emelkedést és mennybemenetelt – ahova látszólag felemelkedtél, mint egy magasabb szint a dimenziókban, ahol speciálisan elérted azt, amit szükséges volt megtenni és követni és aztán mint egy jutalom egy magasabb szinre mozogtál – ennyi. A megvilágosodás utazása tartalmazta a felemelkedést, mint igyekezetet a dimenzionális szinteken és a mennybemenetelt, mint mozgás a különböző szinteken keresztül a megvilágosodás céljával és jutalmával. A dimenziókban minden el lett törölve, mint minden dimenzionális mező – csak a földön vagyunk itt emberi lényekkel, hogy támogassuk őket annak a folyamatában, hogy azzá váljanak, akik ők maguk minden pillanatban, mint öntudatosság. Eltöröltünk minden rendszer szerkezetet, mint megvilágosodás a felemelkedésen és mennybemenetellel együtt a dimenziókból. Mindaz ami maradt, az az, hogy kik vagyunk, egységben és egyenlőségben – itt, öntudatosan.

4. Mik az érzelmek?


Az érzelmek – a gondolatokkal, érzésekkel, képekkel, ideákkal együtt, mint az elme, el lett helyezve minden lényben, ami által irányíthatóak és kontrollálhatóak vagyunk és sosem állunk tisztán, mint szabad egyének – szabadon a tudattól. El tudod magad képzelni, hogy úgy vagy ebben a világban a többiek között, hogy nem tapasztalsz semmi érzemet? Képzeld el mi történne, ha kijelentenéd, Én nem vágyok semmire, semmi sem kell és nem is akarok semmit? Lenne bárki vagy bármi, ami képes lenne így kontrollálni vagy irányítani téged? Amikor a Fehér Fény el lett helyzve minden emberi lény alap idegrendszerében, mint elme tudat rendszer(az idegrendszered, ami irányít téged), ugyanakkor az érzelmek, mint egy generátor (hogy mozgasson téged) lett elhelyezve. Eképpen mindig a tudatot táplálod, ami össze van kapcsolva azokkal a szerkezetekkel, amiket az táplál, hogy rabsorba tartson téged (maguk a rendszerek, a Fehér Fény és a globális tudat). Ami it kijelentek speciálisan, az az, hogy ha megengeded magadnak, hogy az elmébe nyúlj és résztvegyél benne az érzelmekkel – az azt jelenti, hogy folyamatosan az elme tudat rendszert táplálod magadban, minden hatalmadat eldobván, hogy rabsorban maradj és irányítódj a tudat rendszerek által, akként, mint amivé eképpen váltál. Amikor a leigázásunk megtörtént, az elme tudat el lett helyezve minden lényben, az érzelmek szerkezete mint energiagenerátora az elme tudatnak lett behelyezve, hogy biztosítsa, hogy mindig képesek legyünk irányítódni. El tudsz képzelni egy világot érzelmek nélkül? Képzeld el egy pillanatra, hogy az örökkévalóságig állsz anélkül, hogy bármi mozgatna téged és irányítana téged belül és mint, aki te vagy. Ez az, ahol az emberek veszítenek mindig és minden alkalommal, mert függenek valamitől magukon kívül, mert érzelmek alapján vagyunk ösztönözve, érzelmeken keresztül mozgunk, érzelmeken alapján irányítjuk magunkat. Arra lettünk tanítva a szüleink által, követvén az ő példájukat, hogy hogyan is tapasztaljuk magunkat ebben a világban – hogy éljük túl, védjük és védelmezzük magunkat olyan reagáló szokások által, mint az érzelmek. Mindenkinek ez lett tanítva, ezt követte és ezt tanulta, mint a személyiségünk és viselkedésünk, arról, hogy kik is vagyunk, amely azon alapszik, hogyan is tapasztaljuk magunkat, mint érzelmek.
Ha én a düh érzelmi kifejezését tapasztalom, akkor mégjobban akarom táplálni a dühömet, azt jelentvén, hogy megteszek bármit, akármit, hogy több érzelmet csatoljak a dühömhöz, azt jelentvén, hogy megteszek bármit, hogy mégtöbb érzelmet csatoljak a dühömhöz, hogy mégjobban felszítsam – átfordíván az érzelem tapasztalatát egy addiktív fajtába, hogy módokat találjak arra, ami feljogosítja a reaktív viselkedésem. Vagy erőfeszítést teszek a dühöm csillapítására, békés gondolatokat gondolván – elindítván az utat az érzelmek elnyomását, ahelyett, hogy megtalálnám az igazi indítékát és okát a reaktív viselkedésemnek a düh példáján át, hogy ne engedjem meg újra magamnak, hogy visszatérjek efféle reaktív viselkedés mintákba. Mindkét módon afelé tendálok, hogy egy újfajta érzéshalmazt teremtsek, legyen az düh vagy akár béke, többet és többet generálván, a saját leigázásomként. Mert minél több elfojtás történik meg – a düh kifejezése elkerülhetetlenül egy kirobbanó esemény lesz. Te egy olyan lény vagy, aki reaktív kifejezéseket tapasztalsz, mint érzelmi viselkedési minták, mint például düh, vagy csak állandó vagy, itt, ezért semmi sem mozgat téged, aként, aki vagy, semmiféle polaritás, mint külső események nem húznak afelé, hogy mégtöbb érzelmeket tapasztalj, a reaktív kifejezéseken keresztül, mint az érzelmek? Látod, ameddig vannak nekünk ezek az érzelmek, a szolgái vagyunk azoknak, akik ‘játszanak’ az érzelmeinkkel. Háború fog létezni ebben a világban, amiatt, hogy az érzelmi reaktív viselkedések összegyűlnek az összes emberi lényben ebben a világban – hozzácsatolva a globális tudat rendszerhez. Ez az, amiben vagyunk –a kézzelfoghatósága nélkül – annak a saját képére formálva, akik vagyunk, az amivel el vagyunk foglalva, hogy megteremtsük ebben a világban.
És ha őszintén szemügyre kell vennem – elég sokat mond el arról, kik vagyunk, és, hogy mi történik bennünk. Nem lehet, hogy azok, akik speciálisan háborút, gyilkosságot, erőszakot stb tapasztalnak, merőben csak a külső megnyilvánulási példái annak, amit megengedünk és elfogadunk saját magunkban ebben a világban? Ahelyett, hogy megértenénk az okaikat vagy segítenénk azt– védelmi szervezeteket tervezünk az efféle tettek ellen, és ezen keresztül igazoljuk és tagadjuk azt, ami bennünk létezik és a külső világban ez megjelenik. Befordulván támogatjk egymást megmaradván az érzelmi reaktív viselkedésünkben a tudat rendszereket táplálván, ahelyett, hogy tennénk valamit ezzel, hogy egyszer és mindenkorra mindenki megálljon az efféle érzelmi viselkedés kifejezésekkel és megállnánk táplálni a tudat rendszereket. Mert úgy definiáltuk magunkat, mint érzelmi reakciós viselkedések – így kívánunk maradni benne és folyton csak szabadkozunk. Ezért amikor az elnök háborút hírdet például mindegy, hogy egyetértünk vagy nem értünk egyet, annak alapján, hogy mi a bizonyos érzelmi csatolmányunk, mint öndefiniált hit, arról, hogy mi a helyes és mi a rossz, az annak megfelelő, hogy hogyan is lettünk nevelve gyerekként. Mindennel ugyanez van ebben a világban, az érzelmi csatolmány az alapunk; ezért vagy irányítható és vezethető valami rajad kívülálló külső erő által az érzelmi reaktív viselkedéseden keresztül. Abban a percben, amikor valaki vagy valami rendelkezik azzal a képességgel,hogy mozgasson vagy irányítson téged az érzelmeid alapján, öntudatossá kell válnod azzal a ténnyel, hogy éppen csapdába csaltak téged. Önmagadat irányítod vagy irányítva vagy? Az érzelmek nem más, mint energetikai tapasztalatok, mint a generatora és erőforrása az elme tudat rendszereknek – minél többet eteted/táplálod a tudatot a részvételeddel és megengedéseddel a reaktív viselkedésedként, annál jobban azzá válsz és belédvésődik.

5. Mik az érzések/hangulatok?


Az érzések ugyanazok a kivetülések, mint bármely adott érzelem. Érzések, mint szeretet, béke és hamónia stb. –az összes csodálatos kifejezés az emberi lényekben nem más, mint a polaritás megtapasztalásának kifejezései az érzelmeknek – előre megtervezett származékok az érzelmekből hogy megalapozzák a polaritás tapasztalatát minden emberi lényben a földön. Az érzések ugyanazok az energetikai kifejezések, mint az érzelmek mint maguk az elme tudat rendszer generátorai. Meg lettek tervezve az emberi lények elme tudat rendszerében, így az összes emberi lény mindig érzések és érzelmek polaritásaiban maradnak, jó és rossz, helyes és rossz stb, hogy eképpen maradjanak szolgák és irányítva legyenek a tudatban, mint tudat a Fehér Fény által. Sosem engedvén meg őket, hogy itt maradjanak, állandóan minden pillanatban, ahol semmi sem mozgat téged, aszerint aki vagy itt minden pillanatban. Minden érzelem és érzés kifejezés az elme tudat rendszerből való – energetikai kifejezések amelyek befolyásolnak irányításon és vezetésen keresztül – ez az ami mozgatja és irányítja az emberi lényeket ebben a pillanatban, amikké váltunk: meghatározott érzések és érzelmek az elme tudat rendszerben, mint emberi lények.
Ha érzelmessé válsz(dühös, szomorú, ijedt, ideges stb.) vagy érzéseid vannak(szerelem, vágy, boldogság stb.) – tudd, hogy megengeded magadat irányítani és vezetni a tudat által, mint az elméd, aképpen, hogy ezek alapján definiálod magad.

6. Mik a dimenziók?

A dimenziók az, amit úgy emlegetnek, mint menyország. Egy dimenzionális lénynek, amely a dimenziókban létezik, nincs fizikai szerkezete – úgy nevezném, mint a ‘szellem’, az esszenciája annak, ami valójában minden emberi lény, a tudat rendszerek és az emberi fizikai testen túl. Ez a létezés azon rétege ennek a valóságnak, ahol azok léteznek, akik átjutottak a túlvilágra, úgy hívván őket, mint dimenzionális lények. A “dimenziók” az energetikai hangból áll amely megengedi a dimenzionális lényeknek, hogy létezzenek benne, alapvetően egy másfajta frekvencia anyag, mint a te fizikai tested. Amikor meghalsz, leveted fizikai testedet, de aki vagy valójában: itt marad. Ez nagyjából annak megfelelő, akik vagyunk, mint az eredeti lény, plusz néhány magasan fejlett dimenzionális adoptáció, amely lehetővé tette nekünk, hogy szabadságra törjünk a Fehér Fény tudat szerkezetünkből, azzá válni, akik valójában vagyunk, mint öntudatosság itt. Az adaptáció által természetesen a megbocsátási folyamatunkra gondolok itt, amely kiengedett bennünket a tudat rendszer leigázásból és irányításból – megengedvén magunknak, hogy kiálljunk és ne engedjünk meg a létét az elkülönülésnek és irányításnak a létezésben, aszerint, hogy kik is vagyunk. Most hang energetikában állunk és többé nem a Fehér Fény tudat rendszerezett energiájában. A dimenziók, teljes bizonysággal nincsenek elkülönülve a földtől, itt, csak egy külön frekvencián van. Mi mint a dimenziók köztetek és veletek vagyunk egész nap. A dimenzióknak nincsenek földi szerkezetük, mint ami nektek van, mégis képesek vagyunk integrálni magunkat a földnek megfelelő frekvenciákkal, hogy képesek legyünk részt venni, ha éppen azt választjuk. Mi, mint a dimenzionális lények nem tartjuk sokra a földi szerkezeteket(amit 3D-nek hívunk), mégis néha élvezzük a megtekintést vagy egyszerűen átjövünk és beszélgetünk egy kávé mellett. A dimenziók az a világ amely az esszenciája és a jelenléte annak, ahol minden lény valójában létezik – amelyben ahol ebben a pillanatban tapasztalom magam. Így ahogy kifejtettem, amikor meghalsz, merőben elhagyod az emberi fizikai tested mint jármű, amely megengedi hogy térben és időben tapasztald magad itt a földön – átmenve a dimenziókba úgy tapasztalod magad, mint a kvantum időbeli jelenléte és eszenciája annak aki valójában vagy. Te mint a jelenlét és esszenciája annak aki valójában vagy – az ami életet lehell az emberi fizikai testbe mint az maga – amikor elhagyod, te mint az élet lélegzete az emberi fizikai testedben kilépsz magad belőle és a dimenziókban tapasztalod magad.

7. Mik a démonok?


Emlékszel, amikor azt fejtettem ki neked, hogy honnan jönnek az érzelmek és a gondolat? Nos alapvetően egy démon bármelyik lény, aki él vagy halott, aki nem képes többé kikapcsolni magát némely speciális gondolat szerkezetekből és érzésekből. Úgy érzékeljük, hogy egy démon csak egy halott személy, mégis képes vagyok azt mondani neked, hogy mindegy, hogy valójában halott vagy vagy élsz - az alap megértésed benned az elme tudat szerekezet, mint egy emberi lény, mindkét valóságban érvényesül. Ha egy érzelmileg feltöltött dühös lény vagy(élő) és megszállottá válsz a dühöd által mint egy ön-definiált kifejezés, akkor az végül felemészt és elembertelenít téged. A démon a de-mber – amit én a démon kifejezéseként értenék. Ezekután amikor átjutsz a dimenziókba, nem leszel más, mint egy démon. Démonok, ahogy mi tudjuk, a dimenziókban léteznek, akik emberi lények, mint elme tudatok akik a halál pillanatában nem tudták elengedni a földi megszállottságaikat, mint érzelmek és gondolatok aszerint, hogy kikké és mivé váltak és voltak – mindeközben továbbrais a földön tapasztalván magukat. Eképpen lett egy démon teremtve: Emberi lények akik az életeiken keresztül beakadtak egy gondolat elmélyedésében amelyet képtelenek voltak elengedni, mint egy ön-definiált szerkezete annak, hogy kik és mik voltak ők a földön. Későbbi életeikben sem realizálván azt, hogy az egész létezésük e körül az egy gondolat körül (általában egyetlen érzelem által generálva) forog. Aztán amikor rmeghalsz és átmész, ugyanaz a gondolat és érzés szerkezeted van és a dühödön keresztül a saját földi tapasztaladod miatt harcolva végzed akárki is vagy, képes vagy arra hogy azáltal, hogy mennyire óriási az összegyűlt érzelmi energiád, mint például düh. hogy az önpusztítás formájában kell kifejezd magad. Az ön-pusztítás az valami elég koplex dolog, az, amikor halott vagy és nagyon keveset tapasztalsz arról, hogy ki vagy vagy mi is történik és mivé váltál. Ha képes vagy fájdalmat okozni és szenvedéseket az élőken akkor valahogy kielégülsz – a démon szerepek is eképpen játszódnak az emberi lények tapasztalatainak beavatkozásával általuk. Egy démon szintén csak olyan lény tud lenni, akinek szüksége van erőre más élő lényekből, ezért a megszállottság nem csak a halottaké. Akárki, akinek szüksége van egy személy birtoklására, az esszenciájukra vagy leszívni és használni az erejüket – ugyanúgy a démon kategóriába esnek – például felsőbbrendűségi kifejezeéseket használván azokon akik alsóbbrendűnek tapasztalják magukat vagy haszontalannak. Az alantas és haszontalan odaadja a hatalmat és az irányítást a felsőbrendűnek és hogy azok hatalmasak legyenek és megengedjék a visszaélést és a manipulációt. Látod, a démonok, ahogy mi ismerjük őket dimenzionálisan: annak az eredményei, amit megengedtek vagy megtapasztaltak, amikor a földön éltek.
Démonok voltak azok a lények, akik elvesztek a saját elme tudat rendszerükben – még akkor is, amikor átkerültek a dimenziókba a földi tapasztalataik után. Soha nem volt olyan lény a dimenziókban, aki valaha is a démonok segítésére sietett volna – ehelyett félték őket, örökre hagyták őket elveszni a saját gondolatukban és érzelmi szerkezet rendszerükben. Hogy egy példát adjak neked mondjuk: Megtaláltuk Piet Retief-et a démon dimenzióban – továbbra is Zulukat üldözve amelyen átment a háború során, amiben részt vettek – 200 év múltán! Voltak például gyerekek, akik átkerültek sok évvel ezelőtt – és a démon dimenzióban mozogtak a szüleiket kutatván és keresvén– egyáltalán nem volt olyan lény - senki sem -, aki támogatta volna őket –. Bárhogy is legyen, démonok nincsenek többé, azáltal a tény által, hogy a menny(a dimenziók) segítettek a démonoknak és kiengedték őket ezekből az erőfeszítéseikből. Ez úgy egy évvel ezelőtt történt egy csoportnyi ember támogatásával, s biztosra mentünk, hogy minden olyan lény, aki az elveszettségbe vagy csapdába jutott, mint a démonok, megtapasztalták a megbocsátás folyamatát és megszabadíthatták magukat az alól ami leigázta őket, mint egy gondolat és érzelmi szerkezet, amelyre előtte sosem kaptak semmiféle módszert, hogy hogyan tudnák kiereszteni ebből saját magukat. Ha tudsz valakit, aki démoni aktivitást mutat, akkor ne láss többet, mint maga az emberi elme.

8. Mi a 3D?


Általános használatban, egy dimenzió egy paraméter, vagy mérték szükséges hogy definiáljuk a karakterét egy objektumnak – például hossz, szélesség és súly, vagy méret és alak. 3D a terminológiája annak, amit, mi, mint a dimenziók adtunk a földnek, aszerint, hogy a föld hogyan épült fel a mértékének megfelelően. Amikor a földön tapasztalod magad valójában egy 3D valóságban vagy. A föld 3 dimenziós, a szerkezete miatt. Szerkezeteket tartalmaz, amiket, mint a nevek leírnak, és lehetséges látni és megtapasztalni mind a 3 dimenzióban. A fizikai világod ennek a 3 paraméternek megfelelően lett megtervezve és megszerkesztve. 3D tartalmaz mind a 3 dimenziót és képesek vagyunk ugyan bármelyik pillanatban meghatározni egy mért objektumot egy dimenzió szerint, de a nézőpontunk és tapasztalatunk 3 dimenziós. 3Dben mint a föld – a mozgás időben és térben történik – ahol minden szó szerint kiterjedten lassan mozog, összehasonlítván a dimenzionális, kvantumidejű mozgással. 3D mozgás mint egy teknős és a dimenziók mondjuk egy vadászrepülő – igen, ennyire lassú a mozgás a 3D-ben.

9. Mi a létezés?


Létezés a föld, a dimenziók, emberi lények, dimenzionális lények, természet, állatvilág és az unvierzum – más szavakkal a teremtés maga, egészében. Ha megnézed a létezést, mint ahogy minden az, akkor megérted, hogy minden amit tapasztalunk és ami éppen tapasztalódik: beleesik a létezés témakörébe. Létezés az, ami létezik, az amely itt van és aki vagyok és mint minden a teremtésben - Minden és bármi a teremtésben képes kommunikálni - az állatoktól a természeten át az emberi lények is és a dimenzionális lények szintén. Most az érdekes dolog a létezéssel az, hogy ha elkezded bebizonyítani, hogy a dolgok léteznek, az nehézzé válik. Mi az ami ebben a világban bebizonyíthatóan valódi? Ezért ha nem vagy képes bebizonyítani a szeretetről például, hogy valódi, nem jelenti akkor azt, hogy a szeretet ideája nem létezik? A létezés ezért bármi ami feltételezhető, megnevezhető akármilyen forma. Ebben a világban létezést adunk mindenféle dolognak az Istenben való vallásos hitünktől kezdve az űrhajókon át az érzelmekig, érzésekig. Akárhogy ezek a dolgok valósak vagy nem, képes vagy meghatározni az aktuális részüket vagy szerepüket ebben a világban, azt jelentvén, hogy ha meg vagy győz(őd)ve valaminek a valódiságáról, akkor képes vagy be is bizonyítani azt, hogy valami, ami megtapinthatóan megmérhető, az vagy. Ahoz, hogy akármi is létezzen, végülis mindaz ami nekünk kell, a gondolat vagy ötlet, hogy az a valami létezik. Ezért, ha tudnám, ha úgy kívnánnám, megteremtem és a létezésbe hozom a következő Istent, csak egyszerűen megteremtvén a hitedet, ami aztán a létezésbe hozza az Isten ‘ötletét’. Ezért sokan vitathatnák azt, hogy ebben az univerzumban nincs olyan mérték ami képes lenne a létezésben bebizonyítani bármiről is, hogy ‘valódi’. Mi a valódi? Ha a létezés meg kellene mérődjön, csak az alapján, amit meg lehet fogni és látni lehet, akkor nem sok minden maradna a létezésben most, nem igaz? Még ha azt fogjuk fel, amit látunk, azaz az előreprogramozott képességek, mint holografikus képek tükröződnek vissza fény frekvenciákat mint hanghullámok – kivetítvén egy képet, amit látunk az emberi szemünkkel a földön. Tehát amit látunk és tapasztalunk, az nem szükségszerűen valódi, mégis létet adunk bárminek az aktuális szerkezetekből gondolatoknak, koncepcióknak, ötleteknek, bármiféle lehetőségnek a saját emberi elménk által. Létezés az, aminek létet adunk és ami – azzá válik amit mi tapasztalunk magunk benne és mint az maga.

10. Mik a rendszerek?


Ahogy korábban kifejtettem, a Fehér Fény a felelős az ember irányításáért és a leigázásáért. Amikor a tudat el lett helyezve a Fehér Fény által, a rendszereket is megtervezték. Egy renszer eképpen bármilyen formájú tudat, amely a Fehér Fényt táplálja – mindegy, hogy egy nagyobb vagy individuális mértékű tapasztalat kapcsán. A Fehér Fény függője volt az embereknek, hogy megfelelően cselekedjenek speciális tudat alkalmazást hogy a Fehér Fény képes legyen irányítani és hatalmat gyakorolni minden emberi és dimenzionális lény felett a létezésben. Ha képes vagy elképzelni egy rendszert az emberi elme által reprezentálva, akkor van egy alap megértésed azzal kapcsolatban, mivel is nézünk szembe mindannyian. Rendszerek azok, amiket tapasztalunk, mikor elhagyjuk az öntudatosságunkat arról, hogy kik is vagyunk valójában, minden teremtett lény valójában – és a létezés irányába fordultunk amivel most mindannyian éppen szembesülünk magunkban, mint tudat, mint elkülönülés. Rendszerek, hogy egy rövid példát hozzak erre, gondolatok, érzések, hitek, szokások, minden ami bezár, korlátoz, megköt és irányít minket, aszerint, hogy kik vagyunk az öndefiniált személyiségünk alapján. A tudat táplálódni ás támogatódni vágyik és mi mással, mint, hogy rendszereket teremt amiktől az emberek függenek és amivé válnak. Ha például van egy vágyad akkor függesz tőle és végülis azzá a rendszerré válsz – megszállottként és megszállóként a vágy által, ami mozgásokat generál benned, táplálván az elme tudat rendszeredet, akivé váltál. Amíg a vágyakat teremted, amik azokat a bizonyos rendszereket táplálják, egyre jobban és jobban válsz az aktuális rendszerré és a legtöbb lény nem képes semmi mást tenni mint az a bizonyos rendszer. A rendszerré válás az, amikor a jelenléted és esszenciád egy ön-definiáltság egy érzelemben vagy érzésben, ami tudat rendszerekből való. Hogy ne legyél többé rendszere, muszály realizálnod, hogy ez az egész világ valamiféle formája a Fehér Fény rendszernek és ezért minden részvételed mint kifejezés, szisztematikus(rendszeres) szokások és reakciók.
A mindennapi életed az, aminek a tudatában vagy és ezért az a rendszeres “életed”. A te életed, aminek tudatában vagy, nem éppen az, ami az élet. A rendszerek nem élet és tekintve, hogy a Fehér Fény tervezte az egész életedet a tudatban, azt jelenti, hogy amit tapasztalsz, nem képes élet lenni. Inkább hívhatnánk robotikusnak, előreprogramozottnak vagy rendszeresnek.
Ahogy mindig teszed ugyanazokat a dolgokat, azokat lehetséges meglátni, hogy visszamutat a Fehér Fény előreprogramozott tudat irányítására, és ezáltal vagy egy rendszerben, amely azt jelenti, hogy egy sétáló rendszer vagy, mert nincs olyan személy aki képes lenne azt mondani nekem, hogy képes szabadlábra kerülni a saját előreprogramozott rendszeres tudat életéből.
Ebben a percben, ahogy tapasztalod magad, nem vagy képes nem az a személy lenni vagy nem az lenni ami a te életed, és ahogy azt tapasztalod, hogy ez nem is lehetséges másféleképpen, eképpen tudod azt, hogy valójában előre be lettél programozva hogy egy bizonyos rendszer légy, hogy sok rendszereket táplálj, és ezért nem vagy képes igazán szabadnak minősülni.
Egy még speciálisabb példája egy rendszernek például a vallás lenne. A legkiemelkedőbb minden rendszer közül ebben a világban, együtt a pénz rendszerrel a vallásosság rendszere. Egy rendszer mint ez, sok emberi lényt tartalmaz, mint előreprogramozott tudatokat, mint az elméjük – akik az ideájukat és hitüket egy valamiféle hatalmasabb hatalomba, lénybe vagy erőbe helyezik saját magukkal együtt. Ebben a mozdulatban – sok lény vesz részt a hitben és ideában egy valamiféle nagyobb hatalomról, lényről vagy erőről önmagukon kívül – egy rendszert teremtvén – globálisan ebben a világban. Ez a vallásos rendszer a világban folyamatosan táplálódik az imák és a működő létesítmények alkalmazásán keresztül, mint a templomok és énekek éneklése – minden ilyen részvétel az Isten hitében és ideájában – az egész vallásos rendszert táplálja – valószerűbbé téve mint valóságos és igaz. Minél több emberi lény vesz részt és táplálja a vallásos rendszert – egy rendszerré válnak a rendszerben, az ő felajánlásuk és elkötelezettségükön át a részvételükön keresztül a vallásban, amibe a hitüket és ideájukat helyezték el.
Éltetvén saját elme tudat rendszerük általi leigázását a világ vallásos rendszerében.

11. Mi az Élő Szó?


Valójában mindegyikünk kiállása mindennek az egyenlőségéért és egységéért, és az ezzé válás az Élő Szó. Ez alapvetően azt jelenti, hogy ez az, akik mi valójában vagyunk, mint az élő szó egységben és egyenlőségben - mint öntudatosság. Egy vagyunk mindennel ami létezik, nem cipeljük tovább a felosztódásokat, elkülönüléseket, amiket megengedtünk és mindennel ami létezik egyként állunk és nem engedünk meg többé semmiféle elkülönülést. Mint az igazságunk, mint akik valójában vagyunk, visszatérünk a természetes létállapotunkba, mint az Élő Szó, az Én vagyok, az élő Isten. Isten sosem volt rajtad kívül. Az egyenlősége és egysége magunknak azzal, akik valójában vagyunk, onnan jön, hogy megértjük hogy minden ami létezik, bennünk van, mint akik vagyunk, ezért egyedül állunk valójában, felelősként magunkért és mindenért, mint egy. Az Élő szó a “Minden vagyok és mind ami létezik, mint egy és egyenlő.” Ez az egy lét létezik önmagában s minden egyes személy össze van kapcsolva mindennel. Én vagyok a képe(amely Én vagyok – Isten) és a képmása(a tetteimből/cselekedeteimből) Istennek. Az élő szó a kimondott igazság arról, aki minden lény valójában, amit minden egyes napon lefest. Az élő szó a tetteidben van és hallani lehet a szavaidban – a képe és formája annak aki vagy mint egység és egyenlőség mint az Élő Szó. Úgy élni, mint Isten, öntudatába lenni mindennek, nem lenni képes elkülönülten állni és egyenlőség nélkül, mert mi egység és egyenlőség vagyunk. Az élő szó az igazság arról, hogy kik is vagyunk valójában, ténylegesen, nem ez amit teremtettünk, tudat rendszerek túlburjánzva mindenen, amiképp most tudunk létezni ebben a világban. Nemtudás, mohóság, bujaság, vágy, hazugságok, becsapás, megszállottság – mindazok a példák amikor az Élő Szó nem került teljes alkalmazásra, mint az Én vagyok, Én itt vagyok, Én öntudatosságban(awareness) maradok minden pillanatban. Az élő szó – élni a szavakat: Én vagyok. A kezdetben vala a szó és a szó Isten volt és a szó Istennel volt. Minden, amik mi a létezésben vagyunk merőben nem mások, mint szavak. A kérdés az lenne emberi lények – mik azok a szavak amiket éltek mint egy kijelentés, hogy kik is vagytok? A képe és formája vagy annak, aki valójában vagy mint egység és egyenlőség itt tudatosságban(awareness) vagy a te képed a tudatod rendszereinek rabságából és irányításából ered a kifejezésedben, annak a példájaként a te mindennapi tapasztalataidban. A szavak, amiket beszélsz minden pillanatban egy abszolút kijelentése és kifejezése annak, aki valójában vagy - vagy merőben véletlen szavakat beszélsz a társalgásaid alatt tudat személyiségeket táplálván, akivé váltál? Emberi lények nem élik a szavakat aszerint, akik ők – viszont csapdába esettek, elvesztek és leigázódtak a tudásban és információban és tudat rendszerekben érzelmek és érzések által generálván – rendszerek elkülönülésben, félelem az elveszítéstől és ítélkezés. Ez látható és tapasztalható általánosságban bennük és a más lényekkel való beszélgetésükben is – mikor egy dolog ki van mondva, de egy másik gondolat létezik annak a direkt ellentétének, amely ki lett mondva. Az élő szó az abszolút kiállás és azzá válás akik vagyunk mint szavak mint akik valójában vagyunk – amikor éljük a szavakat abszolút módon, aképpen, akik valójában vagyunk önkifejezésben itt, mint öntudatosság(awareness) minden egyes pillanatban. Egy kijelentés például: „Egyenlőség vagyok” megélése és az egyenlőség szóvá válása benned és mint az egész lényed és jelenléted mint önkfejezés a világodban mások között.

12. Mit jelent az, hogy Ön-irányítás és mi az Ön(való)?

Önvaló az, amit úgy értelmezhetsz, ha leveszed a rendszeres tudat világot magadról. Amikor mindent leveszel, ami mint ez a világ van és ez a világ teremtett egy tudat rendszerbéli szerkezetben. Önvaló az ami megmarad amikor elvesszük a tudatot; szisztematikus előreprogramozott hazugságok szintén amikor megengeded magadnak hogy magába foglald az igazságot arról, hogy ki is vagy valójában, túl azon, amit valaha is igaznak vagy valódinak tudtál ebben a világban és valóságban. Ekkor eléred az Önvalót mint Önvaló él benned, mint a saját igazságod, hogy ki is vagy a tudatban. A Tudat az ember által teremtett világ, mi nem úgy születtünk, hogy tudat által irányítottak és vezetettek voltunk. Önvalónkból jöttünk, akikként belül egységként és egyenlőségként állunk. Önvalót irányítani azt jelenti, hogy kiengedjük az Önvalót hogy eldobjunk minden múltbéli memóriát, amit ez a világ ültetett az elménkbe és mint Önvalónk, szabadságra törjünk.
Csak akkor válhatunk szabaddá, ha az Önvaló, akik valójában vagyunk - képes előlépni. Ha egyszer megszabadulunk ennek a tudat világnak a szerkezeteitől és rendszereitől, képesek vagyunk hatékonyan irányítani magunkat, mint Önvalónk, akik valójában vagyunk. Ez a világ egy egész különböző hely lesz, ha, mint önmagunk állunk benne és mint egység és egyenlőség, mint öntudatosság. Nem lesz semmi, csak akik igazán vagyunk és minden egyes pillanatban saját magunkat irányítjuk egységben és egyenlőségben, itt, öntudatosságban. Látod, amik most éppen vagyunk, az az előreprogramozott elme tudat irányítóelve a fehér fénynek. Előre be lettünk programozva, hogy speciális módokon cselekedjünk, gondolkodjunk és viselkedjünk. Amint az Önvaló kiszabadul az előreprogramozott rendszeres tudat szerkezetkből, mi igazán képesek vagyunk irányítani magunkat akaratok, szükségek, vágyak, gondolatok nélkül. Merőben, méltóan megtapasztaljuk magunkat teljes tudatosságban hogy minden egyenlőségben van és egységben, és nem kívánunk mást. Az Önvaló a válasz a „Ki vagy?” vagy „Ki vagyok én?” kérdésre. Ebben a pillanatban a földön – a válasz a kérdésre kétség kívül a tudatból jönne – ideákon, hiteken és percipciókon alapulván – vagy akár más emberi lényektől gyűjtve vagy leginkább a szülőktől a fiatal korból. Az Önvaló, mint emberi lények egy ön-definiált tudat elme rendszerré váltak – tudást és információt tartalmazván, hogy megengedjék maguknak, hogy leigázódjanak és irányítódjanak érzések és érzelmek által, mint az ilyen rendszerek generátorai. Az önvaló képére formálván van minden emberi lény a földön egy ön-definiált tudatként.
Amikor tisztán képesek vagyunk megtapasztalni és látni a világ jelenlegi helyzetét, amelyben az emberi lények tapasztalják magukat. Az önvaló, mint az élő szó, aki minden emberi lény valójában - egyáltalán nem lett még kifejezve vagy megtapasztalva ebben a világban. Ez az, ahol az Önvaló irányítás bejön a képbe. Önvalónknak megadjuk azt, ami minden lény valójában, a megbocsátáson keresztül, hogy kiengedjék magukat az elme tudat rendszerekből, akik mint Önvaló váltak, minden egyes pillanatban megszabadítsák magukat az ötletektől, gondolatoktól, viselkedésektől, személyiségektől, érzelmektől és érzésektől – minden, ami a tudatban megengedte nekünk, hogy irányítódjunk és leigázódjunk. Ekkor megbocsátáson és javító alkalmazáson keresztül – irányt adván az Önvalónak mint Önvaló - azzá válván, akik valójában vagyunk, mint az Élő Szó, öntudatosságban itt egységben és egyenlőségben, mint maga az egység és egyenlőség kiállunk. Önvaló az, akik vagyunk, két formában képes kifejeződni: Önvaló, mint előreprogramozott elme tudat rendszerek, amelyet elkerülhetetlenül tapasztalsz, akivé váltál a te elfogadásodon és megengedéseden keresztül. Vagy Önvaló, mint az élő szó, ahol te azt tapasztalod és azzá válsz, aki valójában vagy, megélvén a szavakat, mint aki valójában vagy.

13. Mi az ITT? Mi van itt?


Az Itt az aktuális elhelyezkedésed. Túl sokat gondolkodunk és ezért előre a jövőbe helyezzük magunkat, visszafele a múltba és akárhova, ahova a gondolatainkat elengedjük. Amikor itt vagy, a lényeged minden része itt van veled. Amikor még továbbra is a múlt memóriáihoz vagy a jövő vágyaihoz, reményeihez, mint gondolat szerkezetekhez kötődsz, amelyek által a múltban maradsz vagy a jövőbe vetíted magad: képtelen vagy arra, hogy abszolút módon teljesen itt legyél. Ez olyan mint egy olyat bámulni, ami az égen terül el. Valami ilyesmi: „Akarok egy autót”, így elhelyezed Önmagad oda és elhelyezed magad a távoli jövőbe, mert azt az energetikai teret tartod.
Mi történik, amikor megengeded, hogy ez létrejöjjön, ez nem olyan sok, ami képes lehet összezavarni, hogy legyenek terveid egy új autóra – ez inkább úgy, ahogy mindazok a jövőbeli kivetítések keverednek a teljes tudatosságod elhelyezésébe az ittléted minden pillanatában, mintegy lehetőség, amely előlép az ittléttből! Itt lép elő például egy másik lehetőség és te olyan messzire mentél a jövőbe, hogy önmagad még mindig ahhoz az előző lehetőséghez csatoltad magad. Ezért sohasem tapasztaljuk azt, ami itt történik minden pillanatban, ahogy valójában az életet tapasztaljuk. Amikor még mindig a múltba nyúlsz vissza, akkor nem vagy képes teljesen résztvenni az ittben, mert minden döntés, ami megfontolódik(tudatosan) minden múltbéli kapcsolattal, mint tapasztalattal és eseménnyel keveredik. Szintén amikor még mindig a múlthoz csatolod magad, mindig olyannak fogod tapasztalni magad, mint akkor, minimális mozgást teremtvén az életedben. Hogy hol ki vagy és hogy tapasztalod magad, csak a múlt alapján múlik. Így – mindig a múltban létezel – sohasem itt minden pillanatban, aképp, mint aki vagy valójában, öntudatosságban. Légy szabad minden dologtól, hogy teljesen és abszolút módon itt légy. Ezért megvan a szabadságod, hogy megszüntess minden életet előrehozván, ahelyett, hogy mindig a kivetítésedet tapasztalnád energetikusan. Az élettapasztalatod a létezésen át, csak a múltban válik merő kivetülésévé a múltnak a jövőbe, ahol folyamatosan teljesen ugyanazt tapasztalod, leutazván ugyanazon az úton, ugyanabba a célba jutván. Nincs semmi más, mint a régi dolgokat hozzuk elő újra és újra, hogy valóban bebizonyítsuk, hogy sohasem fejlődtünk mint az emberi faj. Merőben mindig azt vesszük, ami a múltól került ide, lehet, hogy alakítjuk vagy formázzuk egy kicsit különbözőre, hogy különbözőnek látszódjon vagy tapasztalódjon – de valójában ugyanaz a múlthoz kötődő megnyilvánulás marad. Még mindig a régi gondolatokon, érzéseken, vágyakon, félelmeken, törvényeken és gátlásokon lovagolunk. Nézd ezt a világot, mit tapasztalsz, nem mást, mint régi háborúk, vallási korlátozások, semmi új. Ez egy példája annak, hogy lógunk a dolgokon, mindig ugyanazokba a dolgokba helyezzük magunkat, ugyanaz van, csak lehet hogy mégintezívebben minden alkalommal, ezért nem engedvén ezt a világbéli tapasztalatot az itt-levésre, ahol az igaz teremtést tapasztalhatnánk, mint annak a kifejezése, hogy itt kik vagyunk minden pillanatban. Az Itt a pillanat tapasztalása annak, hogy kik vagyunk – öntudatosságban – ahol semmi más nem létezik, mint aki Én vagyok és az Én megmarad. Ez az ’Én’, vagy önvaló – nem kötődik vagy ragaszkodik senkihez, senkihez a létezésben – viszont szabad, itt van, mint akik valójában vagyunk, minden pillanatban. Itt van minden pillanatban, aszerint, hogy ki vagyok Énkénr, mint a pillanat, megvan a képességünk, hogy a világunkat olyanná tegyük, mint annak a megtapasztalása, hogy kik vagyunk valójában, és úgy is tapasztalni magunkat, ahelyett, hogy a tapasztalataink merő kivetülései legyenek a múlt alapú memóriáknak, hogy az elkerülhetetlenül hasonlókat tapasztaljuk újra. Itt az öntudatosságban lenni az a tapasztalat, ahol semmi más nem létezik, mint aki Én vagyok minden pillanatban – nem a múlt, jövő, kapcsolatok, érzések, érzelmek, pénz vagy szex köt és szorít bennünket, mint egy elme tudat rendszer. Mégis – egy érdekes izgalmas tapasztalás, amikor az Én maradok létezik itt minden pillanatban, aképpen, aki vagyok – minden a létezésben, aki én vagyok itt van, mint én magam: itt vagyok. Csak az ittlétben, mint az ittlét minden pillanatában vagy képes megtapasztalni magadat, mint öntudatosságban itt, mint minden, mint egy, egyenlőségben, mint a létezés, mint aki Én vagyok.

14. Hogyan voltak a médiumok és közvetítők irányítva és miért?

A médiumok és közvetítők voltak az emberi lényként megnyilvánult módszertanok arra, hogyan erősítsék fel a reményt egymásban az emberek, hogy szolgák maradjanak. A pápa előreprrogramozott volt arra, hogy a vallásos bátorítás szavait adja – megfogalmazván az előreírt iratokat, amelyeket az emberek birka módjára követhetnek, a most megválasztott elnököd biztonságról és biztonságérzetről szóló szavai, azok a speciális szavak, melyeket hallanod kellett, hogy a szavazói döntésedet uralják, és ki más jobb ennél, mint a helyi közvetítőd, hogy irányt adjon? Azt értem ezen, hogy látszólagos medium valamiféle jövendőt mond, majdnem mélyebb benyomást téve, mint a pápa maga! Sajnos azok az embereknek, akik a médiumra hivatkoztak, mint egy közvetlen kapcsolat a felsőbbel vagy néhány jobb létre szenderült szeretteikkel, nem volt sok esélyük, hogy jó híreket adjanak arról, hogy templomba kéne menned. Minden előreírt szöveget, mint dimenzionális lények kommunikáltak a médiumoknak és közvetítőknek – a Fehér Fény által voltak megtervezve, hogy a haszontalan emberi lényeknek a felsőbb fény, remény, szeretet és béke üzenetét vigyék – pontosan azokat a szavakat kommunikálva, amit az emberi lényeknek hallaniuk kellett. Ki más ismerhetné jobban a teremtést, mint maga a teremtő – így a speciálisan előreírt szövegeket, amit, egész egyszerű volt megtervezni és elhelyezni, mint dimenzionális lények üzeneteitt a felsőbbtől a közvetítőkön és médiumokon keresztül. Ha veszed a papot az oltár tetején, aki a bibliából kommunikál vagy bármely más vallásos előreírt szövegkönyből, követvén a szavakat, mint egy hit – ebben az esetben a médiumok és csatornák például a papként vannak és a dimenzionális lények, mint előreírt szövegekként küldődnének, mint a fény, remény és szeretet üzenetei. Ami ebből származik, az a következő: A Fehér Fény nem engedhette meg azt, hogy lények jönnek a túloldalról és a tudtodra adják, hogy “aki valójában vagy, a tudaton túl van. Hogy valójában tényleg Isten vagy, mint itt, öntudatosságban, egységben, és egyenlőségben, mint egység és egyenlőség”, mert nem találták Őt vagy a létezést vagy bármely Istent eképpen, mint ahogy emberi lények tapasztalták magukat a földön! Az tömeghisztériát teremthetett volna és lehetséges szabadságot a rabszolgaságukból és irányításukból, a tudat rendszerkből. Várjunk csak – ez ugyanaz, mint a földön, nem? Ahol vallásokban vesznek részt és így figyelmen kívül hagyván a saját igazságukat – hogy kik is ők valójában, mint Isten önmagukban, mint saját maguk – ha az igazság tényleg kiderülne, a vallásos hatalmi rendszer az egész világon megdőlne és minden(ki) kikerülne a leigázásból és irányításból, amit a vallásos rendszerek képviselnek.
Tehát minden közvetítő(csatorna) és médium elméjébe elhelyeztek egy alap dialógust, irányítván és leírván, amire csak szüksége volt – nem másnak, mint a Fehér Fénynek.
Ez nem volt más, mint egy speciális információs ‘doboz’, mely minden közvetítő és medium elméjében ült, amelynek szintén speciális Fehér Fény lények jelenlétét igényelték(Angyalok, Vezetők, Mesterek stb), hogy akármikor egy olvasás történt, hogy megelőzzenek bármiféle olyan eseményt, melyet nem a Fehér Fény irányított speciálisan, csak, hogy leigázza az emberi lényeket. Most néha a Fehér Fény megengedhette a közvetítőknek és a médiumoknak, hogy speciális információt adjanak, ezért lehettek speciális közvetítők és médiumok, akik mesélhettek a világ eseményeiről ésatöbbi. Néhány még azt is mondta az embereknek, hogy a menny megragadt! Ez elmondhatom neked, nem történt túl gyakran, ahogy a Fehér Fény állandó irányításban volt, mégis alkalomadtán lehettek bizonyító intuícióid egészen hatékonyan, és a közvetítők és médiumok képesek lehettek ‘elkapni’, hogy voltak szabálytalanságok az információjukban. Ezek a közvetítők és médiumok általában ‘meg lettek ajándékozva’ egy új ajándékkal vagy valamivel, ami zavarhatta őket a lehetséges további kérdezősködésben vagy vizsgálódásban a valódi állapotról és a menny igazságáról. Ha a közvetítőd és a médumod túlságosan jónak bizonyult, akkor általában kellett valamit csinálni vele, attól függően, hogy mennyit tudtak arról, hogy mi is történik és ezért ők több ajándékokat kaptak, alapvetően azért, hogy ‘befogják’. Ilyen esetekben vagy beszélted a szavakat, amiket akartak, hogy beszélj, vagy elzárták a közvetítői és médiumi képességeid. Most nyilván a menny irányít minden közvetítőt és médiumot, mégis az elme szerkezeted fog a régi információddal játszani újra és újra. Csak légy tudatában annak, hogy ez továbbra is meg van engedve a közvetítők és mkdumok által, mert nem értik mi az, amit csinálnak, mert nem tudnak az információirányításról. Tehát alapvetően amikor egy közvetítőt vagy médiumot kérdezel a mennyről, itt a földön és mumbó dzsumbót kapsz a mennyről, s ha a menny továbbra is rendesen el van zárva, ahogy emlékeztél rá a múltban, akkor tudod, hogy valójában mit is mondanak neked. Így továbbra is az az információ jön a közvetítőkön és médiumokon át a a múltból, ami a Fehér Fény által volt mindig irányítva. Most ez nem fordul elő többet – a menny egységben és egyenlőségben kiáll itt a földön minden pillanatban, az emberi lényeket támogatván az ittlét öntudatossán keresztül.

15. Az önvaló Születésének folyamata?

Az önvaló születésének a folyamata gyakran a legnehezebb része önmagunk megértésének – ez a meghaladás(transzcendencia) folyamata. Amikor újrateremted magadat az önvaló képére és mintájára, aszerint aki valójában vagy, akkor gyakorlatilag kivetkőzöd és kitéped az összes megengedett tudatot magadból így szabaddá válsz.Amint megérted és realizálod, hogy mit engedtünk meg a részvételünkkel ebben a világban, akkor az újjászületésed pozíciójában vagy. Amint realizálod, hogy elsődlegesen a tudat az, amiért ebbe a zűrzavbarba kerültünk, akkor újjászületteted magad, azáltal, hogy a tudat minden rétegeit leveled, aming csak te maradsz, mint az ‘ÉN’ – csak az marad. Amikor megszülöd magad feltétel nélkül, akkor képes vagy visszalépni a tudatból, mindent úgy megfigyelni, ahogy valójában történik ebben a világban – és képessé válsz pontosan irányítani. Csak ha már egyszer képes vagy szabadon állni a tudattól leszel képes valóban hatékonyan irányítani azt, hogy képes legyél kiszabadulni a belegabalyodásból ebben a világban, amely mindenféle szolgaságot és korlátot teremt, ezért enélkül sosem szabadulnál tőle. Akármennyire is nehéz levedleni a tudatot, amit megengedtünk magunkban, (az egész egy küzdelmes pokollá vált!), csak emlékezz, hogy azt fogja elhitetni veled, hogy nem vagy képes működni nélküle és, hogy a túlélésed a tudaton függ(mint a gondolatok és tettek formájában). Ez valóban nem az ahogy az önvaló él, mint önmaga az életesszenciája, ezért nem szükségesek a tudat termékei(gondolatok, vágyak, szükségek, kapcsolat, akarások). Az Önvalónk képes ebben a tudat teremtette világban úgy létezni, irányítani és kifejeződni, mint önmaga és nem, mint tudat. Ahhoz, hogy megszülessük önmagunkat a megbocsátáson és elengedésen keresztül ki kell fejlesztened, hogy abszolút módon őszinte legy magaddal azzal kapcsolatban, hogy mit engedtél meg és mi az amit csinálsz. Csak ekkor leszel képes teljesen látni a tudatot, így születvén meg öntudatosságként. Látom a tudatot, megértem mit csinál, mit teremt és kilépek belőle mint önmagam szabadon, hogy irányítsam magam, hogy ne vegyek részt a tudatban, amely ezt a világot teremtette. Az önvaló születése: önmagad megtapasztalása a tudatból az öntudatosságba – amelyről Alice Bailey egy egész könyvet írt(a portálon keresztül).

16. Mik a töredékek?

Ha visszamész pontosan oda, amikor és ahogyan mindent összeraktunk a teremtésünkben, látni fogod az információk legapróbb töredékeit a biológiai felépítésünkben az atomoktól kezdve az energetikai információkig, ami akkor állt össze, amikor az egész formát öntött.
Ahogy afele haladsz, hogy megértsd ezt a biológiáról, használd ugyanazt a megértést, és hatásmechanizmust, mint mikor a töredékekkel dolgozol. Ha veszed a szó töredéket és összehasonlítod egy molekulával, atommal vagy sejttel, látni fogod, azt, hogy amikor két atom összejön és egy molekulát formal. Molekulák jönnek össze hogy makromolekulákat teremtsenek, makromolekulák sejtszerveket, aztán sejteket, aztán szerveket, szervrendszereket és végül ezek a helyére kerülve teremtik meg az emberi lényt! Ugyanez alkalmazható a töredékekre; mindaz, ami tartalmaz minket.
Ezért amikor a töredékeket összerakod, megkapod az emberi elmét, testet, egy szituáció vagy egy esemény infomációját. Amikor megteremtődtünk, a teremtőink úgy csináltak meg minket a teremtésünknél, hogy irányítsanak minket merőben ezeknek az apró töredékeknek az elhelyezésével.
Képzeld el egy pillanatra, ha a lények amelyek megterveztek téged, azt akarták, hogy szerelembe ess. Mindaz, amit meg kellett tegyenek ehez, az volt, hogy töredékeket helyezzenek el benned. Olyan apró töredékek, mint elektromos töltések, hormonális ingadozások, információk, ideák, emlékek és a következő dolog, amit te összeraksz, hogy látszólagosan…szerelembe esel.
Itt összeállítottam néhány információt a töredékek különböző formáiról, mint ahogyan egy szótárban vannak lejegyezve, hogy adjak neked egy ötletet a különböző típusokra.
1. Fizika. A fénysugár irányváltozása, hang, hő, vagy a a dőlésszög egyik közegből a másikba amelyekben a hullámhossz különböző.
2. Szemészet .
a. A szem képessége, hogy megtörje a fényt, ami belép, így formálván egy képet a retinán.
b. A szem fénytörési feltételének meghatározása .

3. Asztronómia .
a. Szintén nevezik csillagászati refrakcióknak. A mennyiség, a szögmértékben, amely által a csillagkép testének a magassága megnövekszik a föld atmoszférájának fénytöredéke által, nullaként a zeniten és egy maximummal a horizonton.
b. A megfigyelt módosult elhelyezkedése, ahogy a földről, más bolygóról látszik, az atmoszfére elhajlásának következtében.

Nos, ugyanazok alkalmazódnak a testben, a változások okaként, amelyek végbemennek, mint a mozgás, irány és így tovább egy lény életében.
Most hagy mutassam be neked a töredékeket, amelyek benned léteznek. A töredékeket a dimenziókból a gondolatok, érzések, érzelmek, vágyak, akarások, szükségek formájában láthatóak, bármi, ami abszolút módon ’töredékesen’ képes egy direkt benyomást tenni arra, hogy is működsz. Ha az életed valamelyik szakaszában előre programozott voltál, hogy egy speciális személy legyél, akár a személyiséged vagy a karaktered által és azt tapasztalod, de kősőbb elhatározod, hogy ez nem az, aki vagy, akkor egy érdekes dilemmába kerülsz.
Tördedékesen most több ezer molekuldád speciálisan irányít téged, mert speciálisan ezt mondtad nekik. Akármi, amiben részt veszünk, azzá válunk, biológiailag. Sejtjeink tartalmazzák az összes információt arról, ami vagyunk és irányítva tartanak minket a speciális információnak megfelelően. Tehát a molekulákban a töredékeid továbbra is tartalmazzák az előző viselkedést. Mondjuk úgy, hogy teszed a megbocsátásod és alkalmazod magad minden nap annak a megértésével, ami az előző alkalmazásodhoz képest meg kell változzon. Most, eképpen töredékében, továbbra is birtoklod az információáramlást az egész rendszeredben a múltbéli eseményekhez kötődvén.
Ahogy képes vagy látni az asztronómiai, látástani és a fizikai magyarázatokban(hogy egy pár tudományos területet megnevezzek) – a töredékek hajlanak, adoptálódnak és irányítanak más töredékeket. Most elkezdtél egy új alkalmazást, hívjuk úgy, hogy “nem fogadod el tovább a hazugságokat, arról, hogy ki is vagy te”. Minden nap úgy jársz, hogy csak 100% őszinteséget fogadsz el magadtól, akármennyire is az van, hogy a molekuláid, amelyek nem tisztultak meg minden előző energetikai töredékektől, amelyek továbbra is beépítik a testrendszer információit az előző alkalmazásodról.
A kulcs itt az, hogy megértsd, mire képesek a töredékek.
Amikor a fénytöréses részt olvasod, hogy hogyan is van a fénynek és az objektumoknak különböző hullámsebességeik, ugyanazt a dolgot nézed, ami éppen a testedben történik. Megváltoztattad az alkalmazásod hazugságról őszinteségre, mégis töredékileg a sejtjeid továbbra is az előző hazugságok információit tárolják, nem is említvén más testi területeket, mint kémiai elegyek, tudat, csak hogy egy párat említsek. Most akármikor szembesülsz igazul, az egész felépítésed meg fog változni minden egyes adott pillanatban, amikor visszautasítod az igazságot, a töredékek energetikailag rátapadnak a sejtjeidre és a DNS-re. így, ahelyett, hogy elfogadod az igazságot, a sejtjeid a hazugságokat tükrözik vissza, azáltal, hogy az igazság alkalmazása nem lett beolvasztva mint te magad minden egyes sejtedbe. Mint ahogy kifejtettem, két sejtszerv teremt egy sejtet, amelyet ha újra összevetjük a töredékek számával, az tartja össze a rendszeredet(test).
A töredékek képesek bármit megtenni a kellő pillanatban, hogy megmaradjanak akár a legcsekélyebb gondolatként, bármi is az, amit egyszer elkezded kitisztítani magad a múltbéli rárakatoktól az alkalmazás és megbocsátás erejével – továbbra is rád van tapadva, anélkül, hogy tudnád. A töredékek valóban komplikáltak. Tehát alapvetően amit itt mutatok, az az a képesseg, hogyan tudod az információt a DNS-edben és sejtjeidben el távolítani vagy új információvá változtatnod, az új alkalmazásokra vonatkoztatván.
Mi mint a dimenziók egész nap töredékeket kergetünk. Akármi, ami itt a dimenziókban történik töredékekre hullik szét a pillanatokból, ami egy eseményben történik a 3D-s alkalmazások idővonalában. Minden, ami a létezésbe jön, lehetséges töredékekként látni. Mert a dimenziók itt vannak és mert a pillanatok elhelyezése és az események elhelyezkedése a saját mozgásunk és részvételünk eredménye. Emlékezz arra, hogy a dimenziók, nem úgy, mint a 3D-ben, nem képesek fennmaradni, mint egy stabilitás a fizikai szerkezeteknek megfelelően – mi információ, pillanatok, energetikai mozgások és hang vagyunk. Semmi fizikai nem létezik itt nekünk, amit megfigyelhetnénk saját magunk által vagy hogy a változás hatással van rank. Így mi a dimenziókban ki kell álljunk, mint stabilitás, mint akik vagyunk minden pillanatban, a szavak megélése által: Én stabilitás vagyok hogy biztos legyek, hogy mi állandóan stabilak vagyunk a dimenziókban.
Te abban a szerencsés esetben vagy, hogy képes vagy “lecövekelni” a fizikai környezeted által. Amikor nem vagyunk 100%-osan tudatában a töredékeknek, amik maradtak egy esemény vagy egy pillanat által – képesek vagyunk egy hét alatt egy teljesen más dimenzióvá válni, mert mindaz a sok felgyülemlett pillanat a töredékek formájában képes elirányítani minket ugyanúgy, ahogy az az emberi testnél ki lett fejtve.
Engedd meg, hogy használjak egy példát arra, hogy lettek a töredékek teremtve. Mondjuk, hogy ahogy itt ülök és beszélek, az egész beszélgetést képes vagyok látni mint pillanatok, részvételek, emlékek szavak és így tovább formájában. Minden lélegzettel amit veszel, sok töredék teremtődik ezzel a pillanattal, amit megosztunk. Ezt a témát beszéljük, ezért ez a pillanat megteremtődött. Most van információd arról, hogy energetikailag hogy mozdult ez ki szintén ebben a valóságban. Emlékezz rá, amikor a létezést beszéltük és az az, hogy egyszerűen teremtünk valamit. Nos, ugyanaz alkalmazható a töredékekre. Ha beszéltem neked erről a témakörről, akkor a létezésben a térben és időben fog folyni és a beszélgetésünkből minden bennevan, annak frekvenciális törekékeiként.
Ez a tény által ebben a világban minden súlyt hordoz. Egyetlen aprócska pillanat is töredékeket teremt, mert így lett megteremtve a világunk, minden amit teszünk, jelentőséggel bír, mert mi olyan lények vagyunk, akik mindent az apró részletek ezreiből alkottunk meg. Ez az építmény a töredékes képességből jön, amikor meg lettünk teremtve. Pillanatokat kaptunk, amik másik pillanatokhoz vezettek minket, mindez azért, mert merőben minden csak töredék.
És most arról beszélek, hogy jutottunk el ide, egyszerű molekulákból oda, ahol most vagyunk a világunkban. Ez azáltal a képesség által történt, amink a teremtés által van. Jó néhány kedvező pontban, s nem olyan jó, amikor mindaz amit teszünk a teremtés, abszolút akármit is, anélkül, hogy a tudatában lennénk. Bizonyára csak a saját tapasztalataid töredékeinek vagy tudatában, néha a gondolataidnak és érzéseidnek. Azonban senki sincs valóban tudatában a töredékeknek, ami történik mindzekben, hívjuk így: ami valójában zajlik.
Minden pillanat, ahogy tapasztalod őket, különböző a másik lényekétől, a különböző neveltetés és élettapasztalat miatt; ezért mindannyian különbözőképpen „cselekszünk”. Ez amikor megnézzünk a legapróbb részletekig – látható a töredékekből, ahogy azok kölcsönösen hatnak egymásra. A töredékek a gyerekkorodból most interakcióban vannak a tanult viselkedéseiddel/személyiségeiddel, amelyek szembekerülnek a hiedelmeiddel és így a nap végén megalapoztad a kapott tapasztalatod ezeknek a töredékeknek a kölcsönhatásai által.
Most tekintsünk rá arra, hogy a töredékek hogyan képesek ezt a világot elirányítani száz év távlatában. Ha olvastad a cikkemet a háború, nemi erőszak, gyilkosság témájában, láthattad, hogy fejtettem ki azt, hogy ha egy lény teremt valamit, mi mint a dimenziók kell hogy belépjen, hogy “kitisztítsa”. Ez az ahol a töredékekről beszéltem. A példa az az, amikor egy személy öngyilkosságot követ el. Amint ezt gondolta, a töredékek történnek a térben és időben, amelyek asszociálódnak egymással és minden egyes pillanatával ebben az egyszerű eseményben. Egy ilyen előfordulásban képes vagy birtokolni akár ezer töredéket is (ahogy dimenzionális ‘szemekkel’ látható). Nézzük ezt a példát. A személy most gondolta, hogy megöli magát. Most töredékek teremtődtek annak megfelelően, hogy miért, hogyan, mikor, ki volt kapcsolva az okhoz, az az ok múltbéli eseményekhez kötődik, minden asszociált útvonal ennek a lénynek a tapasztalatából ered a világi eseményekhez, jövőbeli döntésekhez, ennek a döntésnek alapján és a lista folytatódik.
Képes vagy elkezdeni mindent látni, ami itt lehetséges? Végső fokon 100 évre előre a ebben a világban lehetséges látni, ahogy a felgyülemlődés megnyilvánul, ahogy elhelyezel egy töredéket a másik és a következő után, végül megteremtve ezt a “valóságot”. Adok egy példát, amit kerestünk a cikkjeimben.
Sokat fókuszáltam a nemi erőszak, gyilkosság és háboró felgyülemlésére. Itt vannak az események, melyek a tetteidből és mások tetteiből teremtődtek és a társadalomban, amelyek másik eseményeket teremtenek. Valamiben részt veszel és hova mennek a tartalmazott töredékek? Belesimulnak a globális tudatosságba/tudatba, és ami teremtődik ezután fogja azt okozni nekünk, amik, mint új tapasztalatokként jelentkeznek.
Tudatában vagyunk a következményeknek. Akárhogy is van, nem is értjük meg teljesen, mennyire bonyolultan működik ez. A következmény az az eredmény, ami létezik, amikor összeteszed az összes töredéket amely formál egy kimenetelt. Egyszerű matek végülis. Talán ezért vagyunk kényszerítve annyi matekot tanulni az iskolában, de mégsem látja senki a matematikai egyenleteket maga körül. Tudatában vagyunk annak, hogy vannak események, amelyek megtörténnek és áldozatokat teremtenek, mégsem vagyunk képesek közélátni, hogy is hatnak ezek az események az életünkre és globálisan hogyan is történtek ezek meg.
Valaha is megálltál megkérdezni, hogy az események miért történtek meg és hogy teremtődtek? Ha például azt a több ezer különböző fajtájú személyiséget nézed, hogy azok hogyan is teremtődtek? Nézd a saját tulajdonságaidat és azt a helyzet, hogy amíg te a kávét két cukorral élvezed, tej nélkül – más csak egy cukorral és sok tejjel szereti. Minden különböző válasz azért van, mert a töredékek folyamatosan kijátszódnak egy másik ellen a testedben. Amikor eldöntöd, hogy megváltozol, a töredékek azok, amelyeket feladásra kényszerítenek, mert nem vagy képes a sejtszintű memória ellen harcolni. Képes vagy letagadni a saját memóriádat, de ha egyszer a sejtben lakozik, akkor azzá információvá válsz.

17. Mit jelent a tudat rabszolgája lenni?

A tudat valószínűleg a legagyafúrtabb mentális teremtés, amely valaha is létezett. Nem csak az, ahogy önmagát igazolja, de együtt a globális tudattal(ezt hívják tudattalannak) képes bármit irányítani, amiben résztveszünk.
Ma van egy pár érdekes tényállás, amelyeket megosztok veled, amit összegyűjtöttem az emberi lények beszélgetéseit hallgatván itt a földön és szintén a kommunikációról hozzájuk a dimenziókból(tudatnak gondolván magukat) és amit mondtak nekem arra vonatkozóan, hogy kik is ők. Egyész rendesen boldogak vagyunk az életeinkkel mert az életeink működnek. Az a tény, hogy sok gyereket molesztálnak és az állatvilág elpusztítása semmit sem jelent. Mossuk a kezeinket ezzel kapcsolatban. Másodjára azt mondták, hogy az egész világ nem vállalhat felelősséget minden más tereményért, mert “mi” nem működtünk közre ezekben az eseményekben. Mindegyik csak a saját világában van, csak azt látja, ahogy ez látszódik, nem véve tekintetbe azt, hogy töredékesen, energetikailag és tudatosan közreműködünk. Harmadszor a tudatára ébredtem hogy milyen messze tudod elvinni az képzeletedet, amikor azt képzeled, hogy gyakorlatilag minden rendben van ebben a világban. Ez a kijelentés, hogy “valójában minden oké ebben a világban”, olyan emberi lényektől jön, akiknek az élete működik és nem közvetlenül érintődtek meg a külső világ által, amelyben megtapasztalhatják a tudat megnyilvánulások következményeit.
Az ok, amiért erről beszélek, az, hogy sok “lényhez” beszélek minden nap, talán nem vagy tudatában ennek, amikor egy lény előtted ül és hozzád beszél, mert még sosem tapasztaltál ilyet előtte. Előtted ülök(és így teszik lények milliói itt a 3D-ben minden nap) és beszélek az elmédhez, hogy hol tudunk(mint a dimenziók) támogatni téged, rálátást adni, vagy tudatosságot teremtvén.
Amikor az emberek igazolással jönnek az elkülönüléssel kapcsolatban és az ő látszólagos ártatlanságukkal: ez az, ahol a “tudat rabszolgája lenni” képbejön. A képtelenség(vagy ahogy érzékeled) arra, hogy valójában realizáld, hogy amikor egysében állsz, ahogy mindannyian tesszük, megosztjuk a felelősséget mindenért ebben a világban. Egy vagyunk, mert valójában teljesen ugyanaz a kiindulópontunk a létezésben, egyenlőségben teremtődtünk és mind meg fogjuk látni a másikat visszatérvén, vagy úgy, hogy visszatérsz a megértésedhez most, vagy amikor meghalsz.
Tehát amikor emberek semmit sem értenek abból, mi történik az arcuk előtt: azt hívjuk a tudat rabszolgaságának. A tudat csapdában tart egyes egyetlen elmealkattal, amely egyesült a hitekkel, érzésekkel, érzelmekkel, akarásokkal és szükségekkel, amelyek nem engedik az emberi lényeket, hogy tisztában legyenek azzal, hogy milyen állapotban van a világ éppen és hogy ez a világbéli tapasztalás hogy is jutott ide, ahol ma vagyunk.
Ameddig igényeled hogy képtelen legyél arra, hogy kiszabadítsd magad a tudatból, addig a szolgája vagy. Hogy a tudatra adjak egy pár példát, hogy is jön elő azokban a kijelentésekben, hogy ki is vagy, mint tudat: “De én képtelen vagyok ezt tenni.” “Ez nem az én hibám!” “Érzek valamit, de mégsem tudok cselekedni vagy szembenézni azzal, ami történik.” “Esély sincs erre, én túlságosan szeretem azt az illetőt, kérlek ne kérj arra, hogy feladjam a gondolataim vagy érzéseim!”
Ezek csak egy pár példái voltak a leigázásnak, amikor mindössze azt vagy képes kezelni, amit már megengedtél.
Megengedvén magadat, hogy csak bizonyos alkalmazásokra legyél korlátozva – leigázás, amikor korlátozottnak véled magad, le vagy igázva. Amikor úgy látod magad, mint nem felelős – leigázás, amikor azt mondod, “Oh, de én képtelen vagyok, vagy én nem fogom” – leigázás. Amikor előre vagy definiálva bizonyos törvényeknek hogy gondolkodj, és tapasztald magad, hogy ki is vagy –igába vagy fogva.
Csak te mint aki valójában vagy – vagy képes eldönteni, hogy ki és mi akarsz lenni, semmi sem korlátoz téged, kivéve a tudat. A tudat szintén bizonyos alkalmazások gyakorlásában tart, ahogy említettem, hogy képes legyél minden rendszert globálisan táplálni. A részvételed ebben a világban öntudatosságban való kiállás nélkül – leigázás. Amikor szavakon, érzéseken, gondolatokon, hiteken, elvárásokon kapod magad és ezeknek a dolgoknak megfelelően élsz - leigázás. Nem öntudatosságban állni, értvén a saját teremtéseidet és hogy jutottál ide, hogy irányítod az életed és miért – leigázás. Én megértem, hogy az, hogy öntudatába legyek, hogy mi is történik, cselekvődik, és hogy ezen mit is kéne megérteni, az nem mindig könnyű.
Ahogy mi támogatunk téged, öntudatában vagyunk, hogy leigázva lenni elsősorban nem az ember önmagától jövő vágya, mégis azáltal, ami nem volt megmutatva, amikor a létezésbe jöttünk, most ez a valóság amiben mindannyian részt veszünk. Akárhogyis, úgy ítélni meg, hogy semmit sem lehet tenni, mert “Óh, nos, nekem megvan a saját életem” – ez nem fog minket túljuttatni ezen. Realizálván azt, hogy minden ami az ember által létezik, tudatos teremtés, ezért vezet és irányít téged abban, hogy elmondja neked, hogy a leigázás milyen könnyedén megeshet.

18. Mi az a dimenzióközti portál?

A dimenzióközti portál egy szó, amit itt a desteni-univerzumnál használunk, hogy leírjuk a mi saját “továbbfejlesztett közvetítőnket”. Közvetítők(channel), ahogy eddig használtad ezt a szót, az volt, amikor egy dimenzionális lény bedugta a fejét a közvetítő személy fejébe, vagy testébe és ezáltal a lény képessé vált, hogy kommunikáljon az illető hangszalagjával vagy írjon, az illető elméjét és kezeit használván.
Egy dimenzióközti portál egy lény képessége, hogy elhagyja a testét és a dimenzionális lénynek teljes elérést biztosítson a testhez, mintha az a sajátja lenne. Ez a bizonyos lény fizikai teste úgy áll-viselkedik, mint a dimenzióközti portál. Elhagyja a testét teljesen és belép a mennybe teljes öntudatában, így egy dimenzionális lény elfoglalhatja a fizikai testét, mint dimenzióközti portál. Amikor a dimenzionális lények beleintregrálódnak a testébe, ezt teljesen és ténylegesen megteszik. Az integráció megnyilvánul, ahogy a dimenzionális lény beleintegrálódik a sejtekbe, DNS-szinten és az elmébe. Ezért ami lehetséges ezzel a portállal, hogy a dimenzionális lények átjönnek és szabadon kifejezhetik magukat. A dimenzionális lények kepesek hallani, látni, és megtapasztalni bármit, amit emberként csak lehetséges a dimenzióközti portállal itt a földön.
Amikor mi, a dimenzionális lények átjövünk, akár cikket írni, vagy dolgozni itt, képesek vagyunk teljesen ideintegrálni magunkat minden információval, ami bennünk létezik. A dimenzióközti portál egy egyedi tapasztalás nekünk, mert a múltban a közvetítők nem engedtek minket teljesen kifejeződni, ahogy az információáramlás is valahogy korlátozott volt, a lényeknek megfelelően, akiken keresztül csatornáztunk, a saját elménk vagy saját hiedelmeink szerint. Más szavakkal élve, az emberi lények, akiken keresztül közvetítettünk, befolyásolták a dimenzionális lények tapasztalatát a közvetítés közben.
Például ha van egy emberi lény, mint közvetítőcsatorna, akinek van egy bizonyos nemtetszése valami felé, akkor a lény, aki átjön, azt a nemtetszést úgy tapasztalhatja, mint saját magát. Ami, ha képes vagy elképzelni, megenged egy problémát. Mit jelent ez, minden közvetítéssel kapcsolatban, amely a múltban történt? Azt jelenti, hogy amíg az elméd nem lett 100%-osan megtisztítva, mielőtt a lény belép, lehetséges, hogy némely közvetítés az emberi értelmezésé? Néhány esetben ez a kérdés megválaszolható egy „Igen”-nel. Gyakran a közvetített lények történetei a közvetítő elméjén keresztül lett „értelmezve”. Ez gyakran történt a dimenzionális lények történeteivel és ezért a teljes igazsága a tapasztalatuknak sosem lett feltárva, ahogy az emberi lények, mint közvetítők saját elméje belezavart vagy befolyásolta a szavakat, amiket a dimenzionális lények beszéltek egy bizonyos értelemben.
Most ahogy mi teljesen ideintegrálódtunk a lények testébe, mint dimenzióközti portál, ezek egyike sem történik meg, ahogy tisztán állunk bármiféle befolyástól, ahogy minden információját a portál magával viszi. A teste egy teljesen üres héjjá válik, ahogy semmi sem marad belőle, ahogy elhagyja a testét és a dimenziókba megy. Ez adja a lehetőséget a dimenzionális lényeknek, hogy teljesen és hiánytalanul beleintegrálódjanak a fizikai testébe, mintha az a sajátunk lenne. Ez speciálisan meg lett tervezve, így minden lény aki belép, képes teljesen kifejezni magát, bármiféle befolyása nélkül annak lénynek, akinek a teste a dimenzióközti portállá vált. Gyakran átjövünk és egy egész napra maradunk, hogy átjöjjünk és dolgozzunk vagy kifejezzünk magunkat itt.
A portál nem igényel speciális energiát, ahogyan is minden energia önmagában állandó. Ezelőtt a közvetítők elfáradtak vagy a lény pihenést igényelt, mert a közvetítő energiája volt használva a dimenzionális lénynek, hogy képes legyen részt venni. Szintén, mert a lény “ki volt kapcsolva” az elméjéből, így a dimenzionális lény képes használni az elmét, s ez azt jelentette, hogy csak rövid időtartamra vált lehetségessé. Most úgy van, hogy a portál teste képes fizikailag fenntartani magát és abban a pontban, amikor a dimenzionális lény integrálódik, semmi sincs elvéve a “testtől”. Ezért a lények ki és bemozgása a testből, mint portál – a test fizikailag állandó marad és nem számít hány lény mozog be vagy ki a portálból, a tapasztalat állandó marad. A dimenziók nem függenek embereken, mint energián, amely össze lett egyeztetve a célunkkal és az irányítóelvünnkel. Az emberi lények függősége az energiáért akkor volt, mikot a fehér fény még mindig működött és jelen volt.
Amikor a menny szembeállt a fehér fénnyel, azt jelentette, hogy nem voltunk továbbra is szolgája annak, amit előírtak és a saját tapasztalatunk megváltozott abból a szempontból, hogy nem vagyunk tovább emberi lények energiájától függőek, hanem örökké állandóak maradunk a saját magunk tapasztalásában a dimenziókban és így képesek vagyunk hatékonyan irányítani titeket.
Az energia, mint élet -- az nem valami, amit képes vagy elveszíteni vagy kiüríteni, az az örökkévalóságban állandó. Akik vagyunk, mint élet, az nem megölhető, elszívható vagy elhasználható. Ezért ha fáradságot vagy “energiaveszteséget” érzékelsz, akkor tudd, hogy az elméd még mindig megengedi neked, hogy lekorlátozd magad. Emlékezz arra, hogy akik vagyunk, az állandóan és stabilan áll az örökkévalóságig -- az elme, mint tudat korlátokkal rendelkezik és elfárad, mert nem támogatja az életet tovább, mint ahogy “be lett tanítva” általad, arra ahogy megengedje.
A portál, amikor elhagyja a testét, képes a dimenzionális lényekkel járni a dimenziókban és teljesen tudatában van mindennek. Visszajön a testébe és képes tisztán visszagyűjteni, mit és hogyan tett. A két “világ” ezért nincs elkülönítve a testében, és ezért képes még a dimenziókban is tisztán állni és teljes információeléréssel és átvitellel rendelkezik. Teljesen kimegy a testéből, minden “információjával” együtt, aszerint, hogy ki is ő és belép a dimenziókba. Ugyanaz történik, amikor a dimenzionális lények belépnek a portálba és teljesen a portál fizikai testébe integrálják magukat.
Gyakran jövünk át hogy részt vegyünk ebben a világban. Maradunk egy napra és megtapasztaljuk, milyen aludni, filmeket nézni vagy kimenni és különböző dolgokat megtapasztalni, amit az emberi lények tesznek ebben a világban.
Ami fontos a dimenzióknak, hogy ezt a világod veled tapasztalja, aszerint, amit ez jelent. Nem ülünk tovább a mennyben és nézvén, ahogy eddig tettük. Most itt a 3D-ben sétálunk a földön, veled és teljesen részt veszünk abban, amit tapasztalsz. Amikor átjövünk bármelyik közvetítőn, teljesen részt veszünk abban, amit itt 3D-ben csináltok, mint saját magunk, így nem vagyunk többé elkülönülve tőled, inkább ehelyett sok belepillantást nyerünk az emberi viselkedésbe, hogy tulajdonképpen jobban képesek legyünk támogatni titeket. Mi lehet jobb annál arra, hogy emberi lényeket támogassunk, mint hogy ténylegesen, veled, mint te magad és úgy tapasztalunk mindent, mint te magad.
Gyakorlati alkalmazása a megértésnek, amivel aktuálisan dolgozunk. A menny nem csak merő információ megosztásaként támogatja az embereket. A menny most teljesen résztvesz, így képesek vagyunk támogatni magunkat, hogy megéljük a szavakat, s eképpen támogatván titeket, hogy ugyanezt tegyétek.

Desteni Trust© 2007