Találtam egy „közösséget” a neten, a magyar pszichedelikus közösséget, a Daath –t, ami gyakorlatilag akkor egy fórum volt, és semmiféle közös fogyasztás nem volt, maximum vizipiázás vagy filmnézés. Volt egy pár „úttörő” akik angol LSD FAQ-kat fordítottak és élményeikről, meglátásaikról, gondolataik által megragadott drogélmények alapján próbálták a „valóságot” megmagyarázni, megfejteni...Teaszertartásokat szerveztek, amire egyszercsak meghívtak, mert érdekeseket írtam a cuccozásokról..
Találtam egy igen határozott arcot, a Bencét-t, akivel tudtam, hogy LSD-znem kell, amint megpillantottam... zúgott belőle a vad civilizációntúli energia, az iszonyatos mélység... valamint volt egy fiatal srác, akinek a szeme nagyon értelmesnek tűnt, láttam benne az egész mindenséget, mikor először belenéztem s ő tőlem kért LSD-t, mert ki akarta próbálni, ez volt a Ca., a C. majdani férje:)
Tehát, mint pszichedelikus közösség, személyesen erőltettem, hogy ne csak beszéljünk erről, hanem csináljuk együtt, biztos új dolgokat mutat, rakjuk össze, amink van, meg egyáltalán... Voltak, akik ettől határozottan elzárkóztak, mert hogy ez nekik egyedüli, meg személyes, intim, stb...meg olyan is volt, akik mondták, hogy félnek attól, hogy „idegeneknek” meg merjenek „nyilvánulni” ilyen intenzíven. Tehát megszerveztük és csináltuk. Akkoriban C.vel Budán laktunk, „tripeket” kezdtünk szervezni,és vadul írtuk tapasztalatainkat a fórumra s akkor én még azt hittem, hogy mindenki azért LSD-zik, hogy kikapcsolja az elmét egy időre és beleolvadjon a Fehér Fénybe – hogy a Fehér Fény beleolvadjon... De aztán a N. mondta, hogy neki nem sikerült(az első alkalommal), csak próbálkozott, „ s életében egyszer sikerült valami ilyesmi neki, akkor cannabissal”... ellenben voltak neki elképzelései erről, de nem igen tudta, hogy egyszer anno, hogy is sikerült.
Hozzá kell tegyem, magam sem tudtam, hogy a rákba történik, csak valahogy a helyzetet kellett kellően, az elmehozzáállást kellett helyesen beállítani, és csak bízni kellett a jelenben, és egyszercsak megtörtént,(de amikor akartam, csak AKARTAM, akkor nem történt, csak egy kis frusztációt kaptam) de sosem annyi „időre” hehe, hogy az kielégítő legyen, vagy igazán meg lehessen tapasztalni, mi is az, hogy is történt és egyáltalán miért...
· Tehát ez a ’közösség’..igazából nem is közösség, nincs nagy ’közösség’, csak a fórum. Az a szíve, a sok témakör, a hozzászólások, a sok szöveg. Élőben is vannak találkozások, de ezek szűkebb kört érintenek. Igazából a fő indok a full para, ugyanis az egész, ami itt folyik a törvény szempontjából abszolút illegális. Bárhogy szépítjük a dolgokat, illegális drogokat használnak, arról beszélnek, azt ’hírdetik’ és azokat az élményeket osztják meg egymással, beszélnek róla, valamint mindenféle ’a valóság mibenlétét’ érintő témákat feszegetnek, erről diskurálnak, vitatkoznak, érvelnek. Én sosem voltam az a nagy dumás, egyszerűen bevettem a drogot és megtapasztaltam valamit magamon kívül,belül, s azt felírtam a fórumra és kész...sosem értettem, mit lehet ennyit ezen rizsázni, de kinek mi...Tehát akkoriban időközönként rendeztünk ilyen ’szeánszokat’, ment a zene, ki-ki a kedvenc ’drogját’ tolta, de voltak akik csak jelen voltak. Általában nem volt koncepció, azon kívül, hogy na csináljuk, ’érezzük jól’ magunk. Számomra az igazán érdekes helyzetek akkor adódtak, amikor partin voltunk. Elmondom miért. A lakásban vagyunk, ott adott a hely, adottak a lehetőségek, ’biztonságban’ vagyunk, bármikor megváltoztathatjuk a zenét, bemehetünk egy olyan szobába, ahol nincs senki, stb...én akkorra már realiáltam, hogy brutálisnak kell legyek az ’egómmal szemben’, mert sunyi, annyira, amennyire fel se fogom. Tehát, az első igazán nagy ’áttörésemre’ emlékezvén a parti ilyen szempontból ideálisnak tűnt:
· rengeteg ember van egy helyen: gyakorlatilag én is csak egy vagyok, s látom, hogy nem vagyok speciálisabb másnál, látom, hogy ugyanolyanok vagyunk, csak picit más
· általában mindenki eléggé szét van csapva, tehát nem kell azon rettegjek, hogy kiszúrják a méteres pupillámat vagy hogy 5 perce röhögök, de kicsit furcsán
· szól valami óriási erővel dübörgő markáns elektronikus tánczene – ez igen felerősíti a helyzetet, akár képes lekiabálni a gondolataimat, az egész testemben érzem a zenét, a zenévé válok, és ahogy szól a zene, a sok ember mindenki pont ugyanazt a hangot tapasztalja – így létrejön valamiféle ’kapcsolat’, valamiféle ’egység’,
· nem tudok elbújni a kis egómmal,amikor érzem, hogy na most eléggé meg van nyomva, vagy készül szétrobbanni...ehelyett ott vagyok a jelenben és cselekedni kell...ha mégis, akkor átmegyek a ’chill részre’, ahol lassabb zene szól, lehet üldögélni, feküdni, de semmiképp nem visszamenekülni a pici kuckómba s ne lássa senki, hogy most nem néztem szembe magammal – vagy ha ez kell, akkor hazamegyek, ha tudok hehe, de akkor az nem lesz egy sima ügy, tehát biztos emlékszek majd rá, hogy így tettem, az is tapasztalás, az is én vagyok...
· de valahogy mégis egyfajta elbújás – ez afféle őszintétlenség az őszinteségben –vagy fordítva őszinteség az őszintétlenségben… mi ebben az elbújás – külső feltételekhez kötöttem valamit, és aztán, mint egy folyamat, mint egy rendszer, mint egy turing-gép, terveztem és végrehajtottam – megvolt az input, valamennyire kiszámítható volt az output…a pszichedelikummal csak megezerszereztem az intenzitást és a bizonytalanságot és így afféle horgászás volt, de igazából előre be volt programozva az egész, csak akkor még nem láttam…nem láttam be, hogy mi az LSD mit tesz és miért és hogyan, és ezért vakon bíztam benne…
- így láttam ezt akkor(az utolsó pontot kivéve), tehát preferáltam a partikat. 2003.november: Alejandro Jodorowsky a Szent Hegy c. filmét néztük, aztán átmentünk egy drumandbass partira, Ca és a barátai meg én, de főképp egyedül voltam...Betoltam az LSD-t, amikor bementünk, és én csak mászkáltam, nagyon nagyon sokan voltak, dübörgött a drumand bass, emberek táncoltak. Aztán egyszercsak láttam szembe egy srácot, akinek olyan nadrágja volt mint nekem, olyan pólója volt, mint nekem..Kb 10 méterre lehetett velem szembe..Aztán ránéztem az arcára és láttam, hogy hé ez én vagyok, aztakurva! Belenéztem a szemembe és szó szerint teljesen meghasadtam. Minden elfehéredett, a Fehér Fény ’átvette az irányítást’, csak részletek derengenek… Mindenkiben láttam magam, mindenkiben saját magam láttam, ugyanaz a ruha, stb, semmi mást egy ideig. Tehát bárkire néztem, ugyanazt a képet láttam, a barna hosszú csíkos pólómba meg a bársonynadrágba ott voltam mindenki és minden a partiban,egy jó ideig. Realizáltam, hogy hé, mindenki én vagyok. Szó szerint. Hogy bárkire nézek, saját magam látom, Ez elég sokat dobott rajtam…(akkor az irónikus oldalát persze nem vettem, hogy sosem látok ki magamból)…Miután ez az intenzív rész átfolyt másba, csak ültem és élveztem, ahogy az egész hely egyként dübörög a vad törzsi ritmusokra,ahogy néztem a táncoló embereket, de nagyon meleg volt, az izzadtság csöpögött a falról, és felnéztem, és a szemembe csöppent az izzadtság. Aztán elég sokszor csináltam azt, hogy vettem üdítőt és a tánctér szélén csak álltam és az üdítőt tartottam a kezembe, amíg valaki nem kért és aztán hoztam másikat, és közben csak néztem egy fallepelt, egy buddha-szerű lény ült és háromfele volt az arca, jobbra, balra meg középre, szembe nézett velem. Úgy éreztem, az szimbolizálja a múltat, jelent jövőt. És hogy a jelenben nincs se múlt, se jövő.
Na mindegy, a „bátrabbak” elkezdtek több LSD-t enni, ezres goapartikon ettünk több LSD-t egyszerre...
Goaparty
Emlékszem, bevettünk egy bélyeget a házunkban és elkezdtünk utazni vagy egy órát egy zöld vonattal hogy kijussunk a városból, hogy elérjünk egy régi gyárat, ahol az a parti ment...Olyan volt a vonaton ülni, mintha egyenest felfele repülnénk a holdba...Amikor megérkeztünk, találkoztunk Ca-val, és betoltunk még egy bélyeget...az internet exlorer volt – vagy egy fuvolás faun(táncosnak hívtuk)…vagy otthon vettük be ezt és a partin a másikat vagy fordítva (mindegyiknek volt valami mintája a papíron, és egy picit nyilván, ahogy kép megnyilvánulások vagyunk, valahogy az egész szarságot determinálta)
Arra emlékszem, hogy Bencével(személyesen kérte, hogy használjam a rendes nevét, zsíír!) állunk a falnak támaszkodva a háttérben, a tánctér szélén és szól az intenzív pszichedelikus transz, rengeteg, de tényleg rengeteg ember, egy átépített gyárépület, s egyszercsak oly intenzívvé vált minden, hogy kész, nem bírtam tovább kezelni..elmentem az egyik „chillbe” és ott egyszerűen leültem a falnak támaszkodva és keresztbetett lábakkal a semmibe meredve ültem és néztem fókusz nélkül, és olyasmi volt így utólag, mint amikor Buddha ült és nézte a létforgatagot és kész, az elmém feladta és minden dualitás feloldódni látszott és egyszercsak felkelek és visszasétálok az iszonyatos nagy tömegben Bencéhez és s állok Bence mellett és beszélgetünk és mondom valamit és kérdez meg beszélgetünk valamit mire is én ahelyett, hogy válaszolnék, egyszerűen megfordultam és tettem vagy egy tucat lépést egy irányba, s közben emberek jöttek mentek és én „csak mentem” elme nélkül csak úgy, és annyira de annyira azzá váltam, amit tettem, hogy valami történt és a Bence látta ezt, azzá vált, ami ahogy én is és eggyé váltunk és visszanéztem és láttam, hogy felfogja, megtörténik és oldódik fel a tér és idő, mire is egyszercsak egy olyan élményem volt a Bencével, hogy testet cseréltünk, de egy az egybe, de ez akkor hirtelen nem esett le. Csak mindeközben láttuk a nagy spirált, az egész óriási Fény Szerkezetet, meg a végtelent,benne mezőket, lényeket, szinteket, rétegeket, de csak úgy nagyvonalakban, a kezdetét meg a végét is ennek a jelenlegi valóságnak, és mindenféle ilyesmi emlékeim vannak, meg hogy nézem a két kék szemem és tisztán felfogom, hogy én a saját szememim nézem. Ekkor úgy éreztem, teljesen leoldódtam, teljesen feloldódtam, egymást erősítettük, hogy ez az egész csak egy tudat, egy fajta projekció, egy nagy Fehér Fény Tudat. Aztán elmúlt ez az érzés, akkoriban sosem táncoltunk, nem is értettük, hogy emberek ilyen partikon miért táncolnak, persze láttuk, hogy extasy meg hogy eki-katonák és mennek és mennek és tolják az egész elme-spirál szekerét és mi pedig ott álltunk valamiképpen benne és ők hajtják a rendszert egyesével és együtt és mi kívül voltunk de mégis benne és mégis mint maga a rendszer.
Aztán találkoztunk a többiekkel, emléxem jött a Ca, aki szintén el volt varázsolva és Bencével egyként úgy éreztük,hogy ragyogunk, hogy egyként állunk, de nem is éreztük ezt, hanem az voltunk, fura..és Bence azt kérdezte Ca-tól, hogy Ki is vagy te valójában? Mire Ca: „Úúú ezt nem kellett volna kérdezned, áááá” és úgy tűnt, hogy nem akar most ezzel foglalkozni, vagyis pontosan ezzel foglalkozik, de nem akar a legmélyéig látni...Aztán mindenféle ilyen volt és aztán meg összegyűltünk a többiekkel, és aztán gondolat jött, úgy éreztem, hogy egy másik barát, egy lány, aki úgy tűnt, nem élvezte ezt a parti dolgot annyira a bélyegen,és lehet, hogy így is volt, de ahogy újra vissza kezdett kapcsolni az elmém, stabilitásom lanyhult és befolyásolni hagytam/befolyásolni „kényszerítettem” magam, mert akkoriban nem voltam tisztába azzal az alapelvvel, hogy egység és egyenlőség stbstb ...elme baromság...nem akartam mégjobban befolyásolódni a partival...láttam például egy lányt, aki ketamint fogyasztott és olyan volt, mint egy haldokló állat szenvedne a földön és mások ültek körülötte mint zombik és a vécében egy öreg arc lapátolta a húgyot literről literre mint egy parás szürreális groteszk pokolban, a színek teljesen mások voltak, a rétegek, a mozgások, minden,miközben teljesen szétdrogozott fiatalok, akik eszméletlen módon elvesztették magukat és robotokként mászkáltak, TÉNYLEG, tényleg azt az élményt sosem felejtem el, hogy EZ POKOL és Bence. például nem is ment vécére, úgyhogy nem is tudott erről, úgy voltam ekkor, hogy „ok, mi megkaptuk a tapasztalatot, nincs több indok, hogy ezen a helyen maradjunk” – de másik oldalról meg, a zene jó volt, a vibráció, még mindig valahogy egység volt egy picit, de nem egyenlőség!!! Az sose volt!!! Tehát hirtelen kijelentettem, gyerünk haza és senki sem akartam hazamenni valójában, így még maradtunk, és volt egy kis zavarodottság(úgy az első 15-20 bélyegtrippeken tapasztaltam ezt a bizonytalanságot, és sosem tudtam, hogy az én vagy mások vagy mindenki, de azt mindig tapasztaltam nagyon intenzíven, és azután ahogy „egyedül kezdtem utazni”, realizáltam, basszus, engem az nem érdekel, én magam vagyok a trippeken, ha Ilyenkor nem, akkor mikor legyek magam? Eképpen voltam ezzel, így magam voltam a trippeken, és le se szartam a másokat szarakodni elmében, (csak ha már nyilvánvaló volt, hogy zavaró) azután,én élveztem magam, ha már jött... de ott és akkor nagyon is...
és aztán egyszercsak menjünk haza, de aztán senki sem akart de én féltem hogy azt mondjam én még maradnék,mert micsoda egység az, amikor nem törődök másokkal(ami ráadásul csak a fejemben volt, elvégre én akartam menni, és csak én akartam menekülni mégtöbb intenzív elmefeltáró tapasztalat elől, hehe csapda), de aztán végülis nem volt olyan rossz ott lenni, de aztán egyszercsak csak kevesen maradtunk, mint Bence én meg még egy páran hazamentünk, pontosabban mindenki külön- de előtte Bencével eléggé izgatottak voltunk és kiterjedten befolyásoltak voltunk a Fehér Fény által, és megmaradt egy bélyeg, és Bence mondta, ok, dobjuk a Dunába, de az messze volt, így köptünk egy nagyot az utcán és beledobtuk az LSD-t az utcán – annak jeleként, hogy „realizáltuk az igazságot”, nem kell többé...hehe
megérkeztem haza (akkoriban már nem C-vel laktunk, egyszercsak mondta, hogy távozzak, mert ez nem jó együtt, és beköltöztem a haverokhoz egy ódivatú óriási földszinti lakásba, ahol folyamatosan ment a „ bűnözés ”, persze a „jó” értelemben, szivornya, jó kis ütős zene meg állandóan egy csomó ember...
Tehát „hazaértem”, és már „másnap volt”, eképzelhetitek mit mondtam, a fülük kettéált, meg nagyon bennevoltam a dolgokban, magyaráztam, hogy ez csak egy elme tudat, és nem valós és a sav(LSD) és parti és spirálok stb stb stb, és teljesen kész voltam, tán hetekig tartott ez, szinte alig(de azért volt, inkább szinte alig emlékszem) gondolatom és azok nagyon meghatározóvá váltak a jövőm szempontjából, még most is befolyásolván.
Aztán persze jött át a Bence és mindenáron a mindentudást hajtotta, mondta, hogy nem akar ő könyveket olvasni, egyszerűen a mindentudást akarja és kész. Én akkoriban már szinte csak Buddhát,sámánizmust, buddhizmust olvastam, az Aikido sensei ajánlotta, az életét, a szútrákat stb. Aztán valahogy találtam egy tantrikus buddhizmussal foglalkozó könyvet, és ott hasonló szerkezeti leírásokra leltem, mint az LSD-élmények. Emlékszem, mondtam Bencének, hogy olvass bele, vicces, de ő továbbra is ellenkezett, hogy neki nem kellenek könyvek, meg különbenis a mindentudás és kész. Én túl sok információt birtokoltam már akkor, túl sok információvá váltam, ami nem én voltam, ezért mindig nevettem ezen, pedig volt benne ráció...
Akkoriban főleg ez az élmény után, mely aztán jóval alábbhagyott, teljesen kiestem a valóságomból, elvesztettem minden iránt az érdeklődésem, csak ültem, szívtam a hasist, és néztem, ahogy a füstölő füstöl, meg a gyertya ég.
Teljes ’lecsatlakozás’
Teljesen befordultam – nem láttam értelmét semmilyen emberi lénnyel folytatott kommunikációnak, hisz beláttam, mindez csak egy mesterkélt álcába burkolt illúzió. Kétségbeestem azzal kapcsolatba, hogy akkor most ezt az LSD csinálta, vagy én? ’Megvilágosodás’, mint egy vírus megfertőzte az elmém, más nem is érdekelt. Kíváncsi voltam képes vagyok-e túllépni ezen a világon, s nagyon elhatároztam magam. De furcsa volt, olyan volt, mintha nem is én lennék, csak egy vékony szál, egy filmcsík, mely önmagától folyik át ezen a valóságon...Csak ültem, szemben egy tükrös szekrénnyel a kiságyon, amelyiken aludtam akkoriban, és pont középen nem láttam a fejem, a gerincem, mert ott volt a két szekrényajtó találkozása. De a testem láttam, hogy ott ül, én pedig néztem a gyertyát, néztem a füstölőt, addig, amíg azzá nem váltam. Nem voltam sem szomorú, sem vidám, csak egykedvűségemben ülhetnékem támadt és semmi más, csak addig fókuszálni egy pontra, amíg csak minden más el nem tűnik, amíg mindent meg nem lelek abban az egy fókuszált pontba, amit addig néztem, miközben próbáltam csak lélegezni, amíg tényleg azzá nem váltam. Egy idő után már az eszméletlen erős és drága afgán hasis szívása is értelmetlenné vált, mert amikor csak ültem és lélegeztem, teljesen mindegy volt, sőt, igazán akkor tudtam azá lenni, amikor már kiment belőlem.
Tehát ültem és csak jöttek a gondolatok, csak jöttek, s egyetlen esélyem az volt ’ellenük’ akkoriban, hogy a szemeimmel a gyertyára fókuszáltam és határozottan és mélyen lélegeztem. Olyasmi volt, mintha egy nagy gömb alakú sziklát tolnék fel a hegyre, amely hepe-hupás, ezért néha egyszerűen legurult az aljára az egész és kezdhettem elölről. Ez így ment egy jópár napig, amikoris egyszercsak azt vettem észre, hogy igen intenzíven lélegzem, mintegy csak a légzéssé váltam és közben a gyertyát figyeltem, amely készült kihúnyni, mert már majdnem elfogyott, és vadul lobogni kezdett, ahogy ’az utolsókat rúgta’.
S egyszercsak kialudt a gyertya, s valami nagyon más lett. Kihullt testem s lelkem, egyszercsak nemhogy sötét lett, hanem világos. Nemhogy a pici szobát láttam, meg az üldögélő testemet a tükörben, hanem látásom kiszélesedett, láttam a végtelenséget, kihullt testem s lelkem s én némán ottmaradtam ’valahol’, amire fogalmam sincs mi a jó szó. Utólag ezt a képet találtam hasonlónak valamennyire:
De ennél sokkal, de sokkal idegenebb volt, nem pusztán kép-szerű, nem ily ’szép’. Valamiképpen életemben először közelített a szabadsághoz, az absztrakt, feltétel nélküli szabadsághoz – pedig korántsem volt az, de akkor nagyon meglódított. Testem és a világ átlátszó volt, a szoba eltűnt, de mégsem láttam mindent, csak magam, de akkor még nem értettem mi az, nem értettem, hogy a rendszereket láttam magamban, csak valahogy ’valóságosabbnak’ tűnt, mint ez a képvilág. Szó szerint láttam a Fehér Fény hálóvonal szerkezetet, és rá voltam én is kötve, mint a matrixban, de valahogy nem úgy, a testem is csak egy kép volt, átlátszó volt és sötét és néhol fényes dolgok lebegtek benne…
Órák teltek el – mégis egy pillanatnak tűnt.
Egyszercsak ismerősök jöttek be a szobába, és lassan elmúlt, lassan, mint egy lárva, visszamásztam a bábba, melyet emberi testnek nevezünk, s újra lett idő, tér, újra volt testem, lelkem, érzésem, gondolatom, zavarodottságom, minden. Sőt. Talán ott nem voltam őszinte, talán ott egy gondolatszilánk miatt az egész visszatért, vagy így volt eleve beprogramozva a valóságba, ezt most nem tudom...Megijedtem attól, hogy a lakótársam barátnője, ’mit gondol’ – ez az! Én csak ültem mozdulatlanul, és ahogy bejöttek a ’valóságomba’, nem volt stabil a kiindulópontom, ezért rájuk fókuszáltam, és elvesztettem ’magam’. Valami ilyesmi...
Ami vissza-visszatért a fejemben, azt képzeltem, hogy abban az ’állapotban’ egy ’pillanat alatt’ rá tudtam volna jönni, hogy ’érhetem el’ újra ezt a fajta ’tapasztalást’, de ahhoz előbb ’újra el kell jutnom’. Olyan gondolataim voltak, hogy biztos azért ért véget, mert még nem vagyok rá kész, még nem vagyok elég ’laza’, hogy menjen, nem vagyok elég ’nyugodt’, elég ’stabil’. Tehát úgy éreztem, ki kell nyílnom, a befordulásomnak, a ’barlangban üldögélésemnek’ véget kell vetnem, újra kommunikálnom kell emberekkel, valami még ’hiányzik’.
Ez a tapasztalás mégjobban megerősített abban, hogy ez a világ csak egy csapda, csak egy zavaró kivetülés. Akkor viszont még nem tudtam, miért. Mert nem voltam őszinte.
Továbbra is kerestem, csak most már specifikusabban, mígnem a tibeti buddhizmusban tényleg megtaláltam azokat a magyarázatokat, amikben valójában kérdés nélkül bíztam, anélkül, hogy száz százalékosan szkeptikussá váltam volna.
Ami furcsa volt, hogy ez a furcsa élmény után minden maradt a régi, csak belül különültem el mégjobban a ’hétköznapi’ élményeimtől. Elvágyódtam, nem értettem és ráadásul valamiképp, mikor kiléptem egy cégtől, továbbra is utalták a fizetést, ezer eurót havonta, amelyet arra használtam, hogy rengeteg drogot szereztem be és két kézzel szórtam a pénzt. Nem érdekelt senki és semmi, csak helyre akartam tenni, mi is történik velem. Tudtam, hogy most beletenyereltem valamibe...
Megpróbáltam kinyitni magam, elkezdtem dolgozni egy művészboltban egy közeli városban, de ugyanott laktam, ismertem egy lányt a pszichedelikus közösségből, egy arcnak a feleségét, akinek volt ez a kézműves boltja. Ideális volt, emberekkel konfrontálódni, nincs kibújás, nincs mentegetőzés, szembenézés. Csak egy hónap volt, elég is volt. Kedvenc részem az volt, amikor gyerekek jöttek a boltba. Realizáltam, hogy nagyon élvezem a kisgyerekeket.
Elkövettem egy nem igazán őszinte dolgot, hogy azzal a lánnyal összejöttem, egyszercsak nagyon be voltunk szívva és hárman aludtunk egy ágyon egy másik lánnyal, aki hamar bealudt én meg egyszercsak azon kaptam magam, hogy simogatom és azon csodálkozom, milyen bársonyos a bőre, aztán meg a fülét csókolgatom. Aztán kiderült, hogy válófélben van éppen, meg hogy nem élvezi a szexet az akkori férjével,(aki amúgy szintén igen sok pszichedelikumon volt már túl akkor), de valahogy az egész nem volt őszinte… A lány sem volt őszinte, én nem is csináltam semmit vele(azon a fülöncsókoláson kívül) addig, amíg el nem költözött a lány tőle, de akkoris furcsa volt…Viszont a szex eszméletlen jó volt vele, nagyon, jó sok rendszer-csere. Mondtam neki, hogy ez nekem csak szex, jó önkifejezés, de nem függök tőle(csak a szextől), nem is fogok, ő se tegye, stb, de végülis nem így történt. Belémszeretett. De közben azt mondta, hogy nem. Én meg láttam ezt, de nem hagytam el. Mert jó volt a szex, mert amúgy sokat tanultam tőle.
Egyszercsak beteg lettem, hirtelen, nagyon. Érdekes módon egyik percről a másikra éreztem úgy magam, hogy halálosan beteg vagyok. Lefeküdtem aludni és álmomban egy furcsa jelenség mantrázott nekem és meggyógyultam. Tisztán emlékszem arra, hogy áttetsző, kristályszerű volt és nagyon szép.
Később megtaláltam a hasonlóságot egy buddhaformában, amit Avalokiteshvarának hívnak, ’az együttérzés’ aspektusának. Ekkor teljesen beszippantott a buddhizmus, kutattam, olvastam, nyomoztam. Egyértelműen bevettem. Talán még egyszer volt egy hasonló élményem, de az akkori időkből sokminden ködös. Nyilvánvalóan az elmém folyton ezek a dolgok körül volt, így láttam azokat megnyilvánulni. Amikre emlékszem, hogy elhatároztam, hogy többé nekem nem kell meditálnom, mert felesleges, cselekedni kell. Valahogy úgy magyaráztam gondolatilag be magamnak, hogy hiszen elmúlt, ezért így kellett lennie, biztos azért múlt el, mert még nem értem meg rá, mert még valamit meg kell haladnom...Úgy éreztem, hogy „kijöttem ebből az állapotból”, mielőtt azt meg tudtam volna élni, hogyan is tudok ebbe a „létformába” egy pillanat alatt bármikor „átcsúszni”, s megfogadtam, hogy amint újra megtapasztalom ezt, azon nyomban ezt fogom szemügyre venni, csak, hogy ne kelljen számos és számtalan kört tennem, hogy „újra és újra feltornázzam a sziklát a hegyre”. Később mégis máshogy döntöttem, vagyishát az elmémben inkább, a tetteimben, csak szerettem volna folyton meditálni, de valamiért sosem tettem tovább pár óránál, és legtöbbször csak akkor, mikor a ’barátaim’ ezt tették...ekkor nekem könnyedén ’sikerült tartanom velük az iramot ebben’, legyen szó üldögélésről, ’légzés gyakorlásról’, vagy mantrázásról, nem is izgatott, mennyi ideig, mennyire zsibbad a láb, mennyi „időre” – hisz tudtam, hogy „úgyis elmúlik az üldögélés”, hisz már megtörtént és valami még hiányzik, de hát passz...
Kaptam kölcsön egy könyvet egy bizonyos dán bácsi, Láma Ole Nydahl könyvét a nyugatra terjedő tibeti buddhizmusról, aki írta, hogy anno sokat LSD-zett és hasisozott, s, hogy aztán megtalálta a 16. Karmapát Tibetben, aki elkezdte tanítani és letette a drogokat és meditált és mantrázott és megtalálta a megvilágosodást, pontosabban az ahhoz vezető utat: meditáció – tantra.
Bencével szinte egyként szippantódtunk be e buddhista gépezetbe, mint apró fogaskerekek, s attól kezdve rendszeres látogatójává váltunk a lámának, beavatásoknak, különböző praktikák gyakorlásának, melyek főképp az ún ’buddhista tisztaföldekre, mennyekre’, a „Tiszta Fényre”, a „Fehér Fényre”, a megvilágosodásra és mantrákra koncentrálódtak.
Természetesen továbbra is toltam befele az acidot, a füvet és ami a legérdekesebb volt, hogy tapasztaltam is azokat, amikről úgymond ’tanultam’.
Láttam buddhákat, láttam fényeket, láttam szem-mezőket, úsztam végtelennek látszó fény-tudat mezőkben, feloldódtam a Fehér Fény gyönyörében és fenntartott, kényeztetett, láttam azt, ahova anno kerültek a lények halál után, voltam Buddhaföldeken, járkáltam mandalákban, láttam mindent energiaként, egyszer még egy Mahásziddhával is beszéltem álmomban, sőt láttam az egésznek a végét is újra. Az egész tudat, mely határtalanul örökkévalóságra van kárhoztatva, tartalmazza a véget is, a matematikai egyenlet, mely nem más, mint amiben vagyunk. A Bence másképp választott: ő letette a drogokat, milliószámra mantrázik és ráadásul vakon hisz. Én is hittem, de, ami bevonzott, hogy tapasztaltam is..
Nem tudnék nagyobb gyönyört definiálni,mint elme az elméből, mint feloldódni a Fehér Fényben, mint átélni az egész energia szerkezetet, mint átadni magamat neki, mint tudatába lenni ennek az egész folyékony információ áradatnak, anélkül, hogy bármivel is szembe kéne nézni tényleg: A legborzasztóbb drog, mely létezhet, az elme maga. Az elme, mely az egység és egyenlőség teljes és totális kihasználásaként egyenlő mértékben egybefoglalva mindent és mindenkit leigázott.
De aztán egyszercsak egy pillanat alatt elmúlt az egész varázs. De akkor még persze nem értem át,hogyan és miért? Mert egyetlen egy ponton csúsztam el: a félelem.
A félelem, mint az ön-őszintétlenség és a bújni vágyás, a szembe nem nézés. És ez még nem minden, az egész egyetlen egy dologra vezethető vissza: féltem elkezdeni. Féltem őszinte lenni, féltem élni, mert nagyjából tudtam mik a következményei. De erről egy picit később...
További Fehér Fény tapasztalatok
Képtelen vagyok mindet leírni, mert oly sok volt, hogy nem is emlékszem – márpedig mindegyikre emlékszem, csak a kulcsokra nem emlékszem, amikkel bezártam, sőt aztán a kulcsokat is bezártam kulcsokkal, és aztán azt is bezártam, de lassan jön visszam, ahogy bocsátom meg magamnak az ön-őszintétlenséget. Lyully!
Egyszer C elkezdett gombát termeszteni, és szinte minden héten ettem, sokszor méggyakrabban, az nagyon zsírnak tűnt, nem volt olyan sav-szerű, mint az LSD, de jobban volt ’természetes’, és nem tartott egy egyész napig, csak pár óráig…és nyilván szedtem a bélyeget is, azt 40 felett abbahagytam számolni, voltak nagyon intenzív tapasztalatok, és biztos vagyok, hogy minden egyes utazáson most meg tudnám találni az ön-őszintétlenségem magját.
Kísérleteztünk más pszichedelikumokkal is, például Salvida Divinorummal, 5-MEO-DMT-vel, és néha kombináltam is őket, például bélyeg MDMA kristállyal, stb…
2004 őszén megengedtem magamat rábeszélni az extasyra(látszólag én nem szerettem, ahogy bélyegen voltam és láttam, beszéltem embereket, akik azon voltak), és még akkor továbbra sem táncoltam, egyébként is aminek ellenállok, félek tőle, tehát elhatároztam, hogy kipróbálom…egy felet vettem be és 2-3 óráig semmi sem történt(egy partin), de aztán egyszercsak azt tapasztaltam, hogy megyek a tánctérre és táncolok, táncolok, táncolok, mint egy megszállott, táncoló sívává váltam, úgy éreztem…furcsa volt, de egy kis szabadságot éreztem a táncból, és utána többé nem is vettem be exttasyt megint(ok, még kétszer inge, de a bélyegre, és az nagyon különböző), mert abból a ponttól kezdve egyszerűen csak tudtam táncolni és ennyi. Olyasmi volt, mint mikor 3-4 sört ittam, és a beépült gátlásom elhalványodott és élveztem magam, elfogadtam és elkezdtem szeretni magam valahogy…de egy picit furcsa volt, ahogy azt tapasztaltam, hogy a tudatom nem tágult úgy, mint a bélyeggel – és a szemeim egy kicsit kigúvadtak és egy kicsit táncoló robottá váltam, és arra kellett koncentrálnom, hogy visszahúzzam a szemeim hehe(a parti után).
-Volt egy parti, EU csatlakozás goaparti talán 2005 május elsején, és 5g szárított gombát vettünk be, Ca, Bence X(egy negyedik figura) és én. És egy nagy dombon voltunk és ráláttunk a nagy folyóra messziről és a másik oldalon elkezdődött alakulni a parti, ez nappal volt és csak megettük és vártuk, hogy mi fog történné, és sok furcsa dolgok történtek, de nekem a legrelevánsabb az volt, hogy egyszercsak láttam, hogy az ég szó szerint kinyílt és mindanégyünknek volt egy fehér ragyogó fénysugara az égből és össze voltunk valahogy kapcsolva valamiféle mennyel…és élveztük csak sétálni, futknosni fel s alá, és én úgy voltam, hogy ’eh, ez ilyen egyszerű’? Csak teljesen itt lenni és semmi több, és nagyon jó volt, de aztán néhány furcsaság történt, és egy idő után Ca csak elment, és követtem egy ideig, és egy kalapban voltam és a dorombommal követtem őt és láttam a félelmet a szemében és utána játszottam a dorombbal, hogy visszahívjam, és tudtam követni a lábnyomait a természetben, és egy pont után láttam, hogy a ’területünk’ határához ért, az utazós mennyünkben, és csak elment és akkor úgy láttam, hogy nem tudok semmit ezzel csinálni, el akart menni, és megtette, ennyi…Néha hallottam a kiabálásait, mint AAAAARGH és ok, visszamentem, és mondtam X-nek, hogy láttam őt, de egy picit megijedhetett és elfutotott, visszafutott a ’civilizációba’. Okés, leültem X mellé, aki egyszerűen nagyon furcsa hangokat adott ki, mint egy szintetizátor és vinnyogott, de olyasmi volt, mint egy kísérlet a hangjával, és én élveztem, és Bence azt mondta, ok meg fogja találni és tudtam, hogy így lesz…és később visszajött és mondta, hogy meglelte, volt a falu szélén egy ház, ahol munkások javítgattak egy házat, és lementünk oda és Ca ott volt, egy kicsit, mint egy bezárt farkas, és aztán mondta, hogy megijedt egy picit és hívta apukáját, és hogy szivornyázott egy kis hasist és megijedt, tehát a kocsi hamarosan jött és hazavitte… Aztán mi mászkáltunk még arrafele, és felkészültünk a partira, és ott Bence 3 bélyeget vett be én 2-t…És nagyon fáradtnak éreztem magam abban a pillanatban, és ettem egy pár szendvicset, és aztán hirtelen a bélyeg megütött, tíz percen belul teljesen egyenest a csúcsra. Teljesen elvesztettem az irányítást, a látásom darabjaira hullott szét, nem láttam távolabbra, mint fél méter, és mandalákat, energiamezőket láttam és szó szerint valamiféle kivetített mennyben voltam, ami nem volt elkülönülve tőlem, de bennem volt…és pár hete akkoriban vettünk buddhista menedéket, a buddhizmusban, buddhában, a tanításaiban, néhány buddha mennyben stb és úgy voltam, hogy wWoW szó szerint azt tapasztaltam…és sírtam, az intenzív volt…és egy ponton elkaptam C-t, és akkor ő már Ca-val volt, és Ca visszajött a partira éjszakára és C segített nekem fel-le mászkálni, és nagyon nagy baromságokat mondtam neki, mint hogy szeretem őt és gyerekeket akarok tőle és ilyeneket, mert kurvára megijedtem, hogy az egész életem darabjaira hullik szét ahogy más világokat tapasztalok, mezőket, dimenziókat, és mind nagyon szép volt, é maximum egy óráig tartott, és aztán nagyon-nagyon-nagyon fáradt lettem, mindig azon voltam, hogy ne fázzak(elkéregettem a kardigányát, amikor táncolni ment), és hogy ne érezzem magam oly nyomorultnak…Egy ponton, X hazament(nem vett be bélyeget) és Bence mondta, hogy a 3 bélyegnek abszolút semmi hatása nincs rá, csak mindent mozogni lát a földön, néhány trippes hallucinációk, de egyébként semmi különös nem történik… És egyszercsak láttam valami nagy repülő köralakú dolgot felfele mozogni, és csak felmutattam az ujjammal Bencének, és látta és azt mondta: Nos, mindig is tudni akartam, hogy vannak-e UFÓk, most látom, hogy csak léteznek. Én nem mondtam semmit, és később aztán mondtam neki, hogy nagyon fáradt vagyok, kiégtem és egyébként sincs energiám. De meg kellett várnom a reggeli buszt…És Bence velemjött, és napkeltekor ittunk egy sört és nagyon jo volt aludni menni.
Egy másik trip, egy másik arccal, az ő neve legyen mondjuk Candy, és bélyeget vettünk be, majd amikor az már bejött, rá extazit…Olyasmi volt, mint egy tornádó a testemben és úgy éreztem magam, mint egy űrhajó és csak arra voltam képes az elején, hogy álljak a tánctér szélén, és Candy odajött és mondta, hogy ’ember, táncolj, ember…táncolj’…és majd elvesztettem az eszem…aztán mégegyszer mondta esz nekem, és elkezdtem táncolni, és ez Kindzadza parti volt, őrület volt, a legjobb pszichedelikus transz, ami valaha is létezett, és végig táncoltunk, amígcsak tudtunk…egész feldobott voltam, hogy láttam egy lányt, mert tetszett az ő képe(az ő hugánál aludtam párszor), és nekem ő egy picit olyan volt, mint Ripley az Alien filmekből, és az a Ripley szerep egy picit anyámra emlékeztet…Egyébként meg ott volt és beszéltünk, és szó szerint kibaszott magasan voltam, így csak táncoltunk és fasza volt, abból a perspektívábol, hogy nem vagyok többé szégyenős, és nem fáradok el, de az extazival, a tiszta elme dolog érzelmessé vált, és így nem az egész parti voltam, az egész hellyel együtt, minden emberrel egyetembe, mint egység, sokkal inkább magam voltam, és a testemben tapasztaltam dolgokat, és szó szerint össze tudtam tömöríteni minden ’örömöt’ egy pontba, ahol akartam…és a Candyvel való tánc egy tapasztalat volt, mert ő olyan, mint egy démon(bélyeg+eki=candy), folyatosan inspir’l mindenkit maga körül és úgy mozog, mint egy nagyon profi táncos, és mindenkivel interakcióba kerül, és egy nagyon zsír lézert is használt, hogy kurva nagy shot csináljon szó szerint, de biztosra menve, hogy sosem mutat a deréknél feljebb, mert a szembe menve az nagyon gyilkos…tehát egyész nagy parti volt, és másokkal is találkoztam, de nem nagyon tudtam beszélni, mert a vegyi beállításom olyasmi volt, mint egy atomerőmű…
Látnokzsálya:
Először szárított leveleket szívtam, de aztán kaptam kivonatot, fekete port, és aztán azt kevertük, egyszer Bencével még bélyegtrippen is kipróbáltuk..az nagy lövés volt…
Azt tapasztaltam, hogy a szoba átlátszóvá vált, és valahogy valamiféle dimenziókba kerültem, és azt tapasztaltam, hogy nagyon gyorsan haladok a semmibe és láttam sok csillagot, és az űrt, és energiákat és nagyon érdekes volt…
Bence elkezdte érinteni a széket, amin ült, és nem tudta megtalálni azt a pontot, hogy hol is kezdődik ő és hol ér véget a szék, vicces volt…
Sokszor szívtam salviát, cigiből szívva, vizipipából szívva, műanyag flakonból szívva, stb…és néha szinte beszarásig furcsa volt, egyszer a kezeimen áltam, miután szívtam – csak le akartam feküdni egy fotelba és a következő pillanatban azt láttam, hogy minden a feje tetején áll, ahogy a testem sz szerint a kezeimen állt, és úgy éreztem, mintha egy nőszerű démon mászkált volna a testemben fel s alá…Minden salvia élmény teljesen különböző volt, egyszer Bencével szívtunk és nagy kék energiakígyókat láttam körülötte és egyszercsak megérintettem egyet és eltűnt…
Egyszer amikor szívtunk, mindannyiunkat úgy láttam, mint rajzfilmfigurák, szó szerint láttam a rétegeket, amik intenzív színűek voltak és nagyon nagyon sok réteget láttam a barátaimon…és ahogy erre fókuszáltam, elkezdtem nevetni és nem is tudtam abbahagyni, amíg az élmény el nem múlt.
A szememel fókuszáltam, ahogy láttam, és a felület minőségét éreztem, szó szerint a látásommal érintettem…
Egyszer szívtunk néhányan és mindenki egy adott sarokban érezte, hogy ott van valami és egy kicsit lejtett ott…de nem a látásunkkal…és egy másik szobában mindannyian a falhoz tapadtunk, mintha lett volna neki saját gravitációja..
Tehát volt néhány furcsa dolog…
És néha marihuánával is volt, hogy nagyon nagyon intenzív tapasztalatokat ’éltem’…egyszer szívtam és ki akartam menni a városba, nem is tudtam, hova, meg miért, csak sétálni, és hideg volt, és egy bongból szívtunk, amelyiket műanyag flakonokból csináltunk, és az enyém volt Ole(a buddhista láma matrica volt rajta), és nagyon nagyon sokat szívtam oléből hehe és kimentem az utcára, és abban az időben nagyon fázós élményeket kaptam, és ahogy kimentem, nem nagyon fizikai fázás volt, és azt sem tudtam hova a rákba megyek – és hirtelen a világot teljesen máshogy láttam, hogy is tudnám kifejezni, mint Frodo, amikor a gyűrűt felteszi…minen sötét volt, szó szerint szürke, barna és fekete, mindenki ilyen volt és mint egy pokol, láttam az oktogont(budapest központja), és NAGYON NAGYON megijedtem, és azt láttam, hogy a pokolban vagyok, és elmentem a művészmoziba, a lakótársam ott melózott, és szívogattunk párszor ott, de akkor nem volt ott, néztem a halakat az akváriumba, és eléggé úgy tűntek, mint akik csapdába estek, és aztán elhatároztam, hogy a földalattit használom, és mentem és ott ültem a végében és néztem az embereket, a metrót, és ilyesmit csináltam ’itt, most, itt vagyok, itt vagyok, fókusz, fókusz, fókusz’ stb, mert elkezdtem elveszteni az elmém szó szerint…nagyon félelmetes dolog volt, hogy mi is fog történni, ha elvesztem magam ott, ahol sok ember volt, és egy ponton csak elvesztettem mindent, fehérbe ment minden és nem emlékszem…
Tehát kb 3 évvel ezelőtt valami megváltozott. Ekkor a Bence már jó rég nem cuccozott, én kifejezetten. Úgy éreztem, hogy most már nekem nem kell döntenem, már megtörtént, már megtettem, most már csak „folynom kell” és automatikusan lekopik a felesleg, csak csinálni kell. Úgy éreztem, az a szilárd elhatározás, hogy többé nem akarok drogozni, az is túl szilárd, ergo az ugyanolyan ragaszkodás lenne, mintha azt mondanám, hogy továbbra is tolom. Tehát rábíztam magam arra, hogy ahogy sodródom: adódjon, hogy bevegyek-e még, vagy sem. Képtelen voltam dönteni és ezt úgy oldottam meg, hogy magamon kívül találtam meg a feltételeket, melyek mentén eldőlt, hogy LSD-zek-e vagy sem, s ön-őszintétlenségemben erre azt mondtam, hogy mindegy, lesz ami lesz...
Változás
De egyszercsak valami megváltozott. Szilveszter volt, hoffmannt ettem(egész erős LSD adag)először és nagyon odacsavart...De ami a legfurább volt, hogy sem mandalák, sem fények, sem buddhák, sem szemmezők, semmi igen kiterjedt hallucináció nem volt: csak olyasmi volt, mintha egy ’steril’ tudat-programban lennénk. Valahogy mindennek kontrasztja volt és én eszméletlen dübörgést találtam magamban, egy iszonyatos rugó-erőt, mely hajtott és a legjobb volt táncolni a psytrancéra, csak táncolni és táncolni..Aztán hűvöset éreztem, beültem a szobába, ahol egy srác 5g szárított gombát evett és a Shpongle Divine moments of Truth c. számát élveztük együtt, de nekem csak jöttek a gondolataim, csak jöttek, hogy minek kell itt üljek meg egyáltalán, a srác meg megélte a maga kis misztikus élményeit – külsőleg úgy tűnt, mintha ott se lenne, csak kábán tekergette a nyakát, ahogy ült. Aztán a zenében volt egy csúcspont, azt kellemes volt hallgatni,de mert a múltbéli memória emlékeim,de aztán a srác rámnézett és kérdezte, hogy ez mi volt. Én nem szóltam semmit, csak néztem rá, de aztán ő nagyon misztikusan élte meg, én továbbra sem szóltam semmit, a bulinak már éjfél előtt vége lett,mindenki visszavonult,a másik span a papírral nem bírt megmaradni, még ketten toltak valamit, de azok egy pár voltak és egy másik szobában voltak és mi meg nem dumálhattunk hangosan meg semmi zene nem mehetett a szobában, úgyhogy inkább kiment a tó jegén sétálni én meg ültem és néztem, ahogy a gyertya leég órákon át egyre lejjebb és lejjebb, miközben a többiek már aludtak. Bence ott volt, de ő abban az időben elhatározta, hogy nem vesz több savat, és nagyon köhögött, meg volt fázva, és ő is aludt és én figyeltem őt is órákon át ahogy horkolt.
Az volt az első LSD élményem talán, amikor nem volt semmi ’Fény’, csak az, ami a saját elmém. Akkor még nem gyanítottam semmit, azt gondoltam(hahaha), hogy hm, hát ez biztos teszt, vagy most valamit elrontottam, vagy hm szintet léptem stb stb baromság..
Aztán egyre kevesebb bélyeget, ettem, míg a füvezés azért ment. Aztán egyszercsak volt még egy igen érdekes LSD élményem, egy dombságon volt egy parti, és ott ettem és a kedvenc trance előadóm volt, a Kindzadza, aki tán az egyik legsújtósabb, legmarkánsabb zene ezen a földön: űrháború, fémkarmok, az ember legmélyéig hatoló agresszív vad hangok keveredvén játékos, teret betöltő trükkös hangokkal ötvözve, mikor is az elmém polaritás egyenlete egy az egyben két részre szakadt: a Színpadon volt az előadó, akire egyszercsak felnéztem, és láttam,hogy na ez a Sátán, egy démon, egy ’abszolút’ negatív, sötétség. Mely még képes és elnyeli a kis szánalmas fényem! Ez kiváltott bennem egy iszonyatos erős ellenpólust, mely úgy tűnt, mintha én lennék az ellensúlya, a pozitív: ha az mondjuk az ördög, akkor én voltam Krisztus haha...
Azt éreztem, adnom kell mindent adnom kell mert most ez múlandó és furcsa volt, de aztán ahogy vége lett annak az előadónak, elmúlt én meg visszamentem a sátorba és a spanommal röhögve heverészve néztük, hogy hullámoznak a fák, és még vagy 15 óráig nem tudtunk aludni, füveztünk sorba.
Tehát talán ez volt az utolsó úgymont ’misztikus’ élményem az életemben, de ez is inkább a maradék ’kisütése’ volt, ezután összesen még háromszor ettem még LSD-t, az egyiket thaiföldön a következő év végén egy partin, az semmi különös nem volt, jah igen,már úgy nézett ki, hogy nem lesz LSD, de aztán utolsó pillanatban jött egy japán arc „dzsászt árrájvd” és csaraszt cseréltem hoffmannra, egy francia zsonglőrrel feleztünk. A zene rendszer kiment egy időre, mikor a legjobb volt, az elmém is kiment de csak egy pillanatra, de egyből visszatért sokkal erősebben, s nagyon kész embereket láttam LSD-től(együtt szereztük a japántól) és velük voltam és nevettem velük meg szaladtam velük, de aztán rájöttem, hogy ők nem annyira élvezik ezt, csak megkergültek, és én aztán realizáltam, hogy ez nem is annyira vicces, s azután egy sor tánc után(az kellemes volt) inkább csillumból szivornyáztam...
Aztán rá két hónapra goán egy partiban ettem egyet még, egész jó zene volt,de egyszercsak kiment a hangrendszer, nagyon-nagyon halk volt, csak a kontrol szólt, kb, mint egy hangosabb otthoni hangrendszer...és annyira hajtott a bélyeg, s ott volt a rengeteg ember, és mindenki teljesen szét volt csavarva és mégis táncoltunk. Ahogy elcsendesedtem, úgy tudtam táncolni, s voltak emberek, akik nagyon pörögtek és örültem, hogy táncolhatok, de olyan erőltetett volt, olyan hamiskás...mintegy elmém kivetülése volt, hogy még a zene sem hangos, mégis táncolok, úgy csinálok, mintha a Fehér Fény még mindig „éltetne”, pedig már csak a bejáratott szokások éltettek. Természetesen, mert elég lazán táncolok, volt úgy, hogy egy-két lány jött hozzám, de a szokásom szerint én nem tudtam mit kezdeni velük, sosem tudtam csajozni partin, mert nem éreztem őszintének. A barátaim MDMA kristályt szippantgattak, de valahogy nagyon nem voltak rendben. Hidegnek éreztem őket, robotszerűnek, pedig a kristályon voltak, ami engem anno emlékszem, nagyon „feldobott”. Ők valahogy gátlásosnak, szolídnak tűntek, komolynak, és látszott, hogy nagyon hajtja őket a cucc, ráng is a testük, de nem olyan „fúúúú parti buli van”, hanem komoly s ilyedt fejjel bólogattak, hogy király. Aztán egyszercsak szó szerint leállt a zene, valami rendőrpara volt, s ott ültünk a medence előtt, tűzött a nap, szívtunk, gyújtottam a füstölőket, amíg egy lány nem mondta, hogy túl sok...a barátaim feje ugyanúgy járt, mintha ment volna a zene, pedig síri csend volt. Eszméletlen ocsúdás volt nekem.Aztán úgy éreztem, mintha nagyon sok fáradság szakadt volna rám. Nagyon nagyon sok.
Valahogy együtt szívtam egy kuvaiti arccal, tele volt charassal, folyamatosan szívtunk, aztán a zene visszatért. Lötyögtem még, de nagyon fáradt voltam, le is heveredtem valahova és szinte el is vesztettem a tudatom. Hiányt éreztem, végtelen magányt, ürességet, bántó szomorúságot. Képtelen voltam magam elől tovább menekülni…
Aztán visszamentünk a partra, ahol a főhadiszállásunk volt(egy román csajó őrizte a cuccainkat, amíg mi oda voltunk), s azután nagyon-nagyon beteg lettem, s az egész egy nagyon csípős zsírban sült cuccal kezdődött, amit a parti után ettünk az utcán, de nagyon nagyon gyengének éreztem magam és tudtam, ha ezt megeszem beteg leszek, de kellett, mert energia híján voltam…a betegség igen sokáig tartott, s csak itthon múlt el, jó fél évre rá. Bélparazita volt, nagyon nagyon fostam, s utaztunk, néha gyógyszert vettem be, de nem segített. Elmentünk egy másik helyre, Gokarna, shivaratrira készültünk, a nagy shíva ünnepre, ahol mindenki szív és zene és tánc, de az Varanasziban volt, én el akartam menni, de nem mertem, mert féltem, hogy pénz nélkül maradok. Szintén aznap Nepálba volt Kindzadza, a kedvenc előadóm, az is vonzzott, de szintén nem mertem menni, a pénz miatt, pedig az volt a vágyam legyjobban. De maradtunk Gokarnában, shivaratri csak banándobálásból állt, semmi különös nem volt, OM beachen pecóztunk, NAGYON beteg lettem, a többiek visszamentek goára egy zsonglőrbulira, én maradtam pár haverral.A bungalómat megosztottam egy aranyos román csajjal, de nem volt az esetem, mer egyébként is annyira fostam, amennyire el tudod képzelni ezt intenzívre, amennyire ez lehet egy emberi fizikai testben.Napi 20-40x mentem wcre és mostam a vízzel a picsám. Ballal. Merítvén a hordóból a vizet hozzá. Már szívni sem bí®tam, pedig a legjobb charast megtaláltuk. Átmozogtunk Paradise beachre, tényleg csodás volt, eldugott tengerpart volt kevés turistával,olcsó éttermekkel, bungalókkal, jó arcokkal, gyönyörű, nyitott lányokkal, hippikkel, zenészekkel, meztelenkedős parttal, minden. Ott voltunk sokat, találkoztam olyan lányokkal, akikkel nagyon jól el voltam, szinte egyként mosolyogtunk, de mindig olyanok tetszettek, akiknek ott állt mögöttük a barátjuk és éreztem, nem „jogos” amit érzek, kerültem őket.
Ezenkívül az egyikkel, a görög lánnyal egyszer fürödtünk s óriási hullámok csapkodták a partot,de ő akkor érkezett meg Paradisere és én vele örültem…Aznap a halál megérintett. Ott és akkor valami végérvényesen kettétört bennem…Bementünk, de nem nagyon, és közel maradtunk a sziklákhoz, a csaj beljebb úszott, én kicsit időztem a sziklák közelében, akkor hallottam, hogy kiabál, hogy vigyázzak, mikor is láttam, ahogy egy óriási hullám elkap és belül az elmémben láttam, ahogy a sziklának vág, fejjel lefele és nem történt meg..A lány újra kiabált, hogy vigyázzak, de már késő volt..elvesztettem mindent, fenn, lenn, csak vitt a hullám, szó szerint mint a mosógépben, s lepergett előttem az életem, és anyám jutott eszembe, meg hogy az előbb megúsztam a koponyám loccsanását, most nem fogom..Mindent feladtam.Hasonló volt, mikor az LSD-ket toltam és összegyűlt minden és egyszercsak vagy felrobbanás élmény volt vagy összenyomás olyankor, ez a szó szerinti szétloccsanás elme-félelem volt, mely egyszerűen kikapcsolta az elmét egy pillanatra. Annyira elhittem, hogy vége, hogy vége lett. A tenger úgy a földhöz vágott, de mégis a talpamra álltam, hogy szinte guggoltam. Kinyitottam a szemem és pár centire volt a homlokomtól a rögös szikla.FÉLELEM..Eljutott az elmémig,pontosabban ez motiválta az elmét mint engem arra, hogy hogy ’ki a kibaszott vízből’ – és ahogy ellöktem magam, a csípőmet nagyon beütöttem egy a víz alatt lévő sziklába, folyt a vér..Egy srác ellátott a parton, ..A lánnyal többet nem beszéltem, egy spanyol lányt, akivel nagyon jól kijöttem, dobolni tanítottam aznap este, vagyis nagyon fájt a csípőm, s éreztem, még mindig tart a halálfélelem, mikor odajött, és mondta, hogy megígértem, hogy tanítom dobolni. Ok. Meg is tettem, és ahogy vele voltam, egyszerűen megszűnt a fájdalom, megszűnt minden szar, eszméletlenül jól ment a dobolásunk együtt, belül valami adrenalin-szerű volt, iszonyatos motivációs erő,
Rettenetes félelem, melyet a tenger-élmény kinyitott, kitörtem a drogok alól egy pár pillanatra, nem tudtam többé elnyomni.. Ezzel együtt boldog voltam, elmém nem úgy működött,mint előtte, egyenes voltam és stabil, öleltem a lányt s irányítottam a kezeit, egyként doboltunk, s most ahogy ezt írom, érzem, hogy az elmém akkor ott szinte mindent kiengedett pár órára... Aztán este buli volt a parton, az izraeliek, mi magyarok, a görögök, mindenki...együtt táncoltam a többiekkel, kegyetlen halálfélelmem volt még mindig, nagyon fájt a csípőcsontom, s eszméletlen volt, egyszerűen a buliban a parton nem tehettem mást, mint a pillanatban maradok, mert nagyon nagyon nagyon fájt és fáradt és öreg és rettegő voltam. Táncoltam a rainbow testvérekkel és nem volt bennem gátlás sem sem alsóbb sem felsőbb rendűség semmi, csak önkifejezés…..Aztán belefutottam egy chillumba, kegyetlen erős hasisolajjal kombinált legjobb charas(spéci hasis) volt benne, beleszívtam s hamar visszajött az elmém. Fáradtságot éreztem, iszonyatos fáradtságot, nagyon nagy fájdalmaim voltak, s nemsoká le is feküdtem aludni. Pedig mindenki a holdfogyatkozást várta…Egy-két nap múlva továbbállni készültünk a kis rainbow-hippi csapattal és a partról egy ösvényen kellett felmenni, hogy elhagyjuk a területet, és ott mentem.
Nem bántam, hogy elhagyjuk Paradise-t. Ott voltam a zsebem tele a legjobb droggal, a legszebb nők körülöttem, a szó szerinti paradise beachen, semmi külső korlát(mindig ezt a szituációt vágytam – megkaptam), mégis egy megtört öregember voltam, mint egy kutya, akit láncra vernek és pont ott van az edénye, amit már nem ér el. Nagyon nagyon nagyon rossznak tapasztaltam. A mélyponton voltam. Akárhova is megyünk onnan, ezután csak jobb jöhet – így voltam..A legfelemelőbb dolog az volt, amikor egy izraeli lánnyal együtt láttam egy delfint felbukkanni a parton majd elúszni…
Ekkor már tényleg nagyon gyenge voltam, a folyamatos hasmenés minden fizikai erőm kivette rizsen krumplin meg papayán éltem – a 18 kilós hátizsákom a dobbal, a vállamon volt, s mentünk fel a kb 50 m-es sziklaorom mentén, hogy elhagyjuk a Paradise beachet és a sziklaormon valahol már egész fennt egyszercsak elhatároztam, hogy ledobom a zsákom a földre egy kicsit, hogy pihenjek. Mellettem volt egy igen kedves hondurasi barátom s ahogy ledobtam a zsákot mondtam neki, hogy több száz kilómétert cipeltem már ezt a zsákot, de most ezt már nem bírom. S ahogy ledobtam a földre, megcsúszott és zuhant a szakdékba... Utánanyúltam és szó szerint fejjel lefelé lehúzott a szakadékba. A barátom azt látta, hogy Tala egyszerűen egy pillanat alatt eltűnik a mélybe. Érdekes élmény volt, nem vesztettem el a fejem, kapaszkodtam ágakba, melyek a sziklás parton a kezem ügyébe kerültek, és basszus a zsákom nem engedtem el, pedig igazából semmi baja nem lett volna, de csúsztam, kapaszkodtam egy ágba, ami egyből kiszakadt, s és másik ágba kapaszkodtam, ami arra volt jó, hogy már nem fejjel lefele voltam, hanem a lábam lett lenn és a hátamon csúsztam...így legalább láttam, hogy ott lennt a Paradise beachen ismerősök látják, hogy zuhanok haha – a meztelen partot is beláttam, ahol hetekig süttettem a picsám, de érdemesnek tűnt arra koncentrálni, hogy zuhanok és elég mély, szóval sziklákba kapaszkodtam és amit megfogtam, kijött, de lelassított és bele tudtam kapaszkodni egy másikba – amely ahh megállított. Úh, mit mondjak, jobb volt, mint 500 Mw, de azért nevettem. Ha onnan leesek, gyanús lett volna túlélni… Fenntről a többiek kiabáltak, nem hitték el, hogy élek, kicsit kifújtam magam, elkezdtem helyezkedni, de nem volt túl stabil, mondták ne mozduljak, hoznak kötelet...hoztak is, közben újra megcsodáltam a kilátást, tudatosultak a sebek, nem voltak vészesek, a dögnehéz hátizsákommal együtt felhúztak, ahogy a derekamra kötöttem. Emlékszem, hogy ahogy másztam fel, ahogy a kötelet használtam, teljesen eggyé váltam a kötéllel, a szakadékkal, azzal, hogy ez most még meredekebb volt, mint az előző tengeres élmény...Felértem, és kifújtam magam, átvették a zsákom egy időre, s elbotorkáltunk az ösvényen a faluig, s hát csak pislogtam...Egy dzsip várt már ránk, hogy egy egésznapos útnak induljunk, hogy átérjünk egy másik városba, a többiek néztek rám és el se hitték, mi történt, én fel s alá mászkáltam, sok vizet ittam, remegtek a lábaim, de istentelenül. Fogtam a fejem, az elmém akkor megint kapott egy igen nagy pofont...beültem a kocsiba, már majdnem indultunk, mikor mondtam, hogy ki kell szálljak, mert hányok..Meg is tettem, sokat hánytam, eszméletlen volt, ahogy hánytam, szabadultam meg valami olyantól, amit akkor még fel sem fogtam, de jó volt. Évek óta nem hánytam, ahogy abbahagytam az alkoholt..Megtisztultam.. Nevettem és előre néztem és mélyeket lélegeztem...Most ahogy írom, ez is igen jellemzi az elmémet, nevetségesen kapaszkodtam az előző élményeimbe, a terhembe, az elmémbe, a múltamba, a vágyaimba...
Utána átmentünk egy másik városba, ahol aztán elvittek kórházba, antibiotikumot kaptam, majd pár napon belül jobban lettem, felmentünk egy ’ősi szent hegyre’, ahol egy ’indiai isten’ született, Hanumán, Hampiban, a majom templomba, de egy vicc volt, a Szádhuk gyenge charast szívtak, és amikor a durvítós cuccunkból adtunk nekik, kegyetlenül beköhögtek, majd leültek standup comedyt nézni, egyik kézben a távirányító, másikban a chillum mindig azt mondják szíváskor, hogy BOM, meg BOM shiva…egy barátunk elgitározta a Hotel Californiát, eszméletlenül ütött az a dal ott..a narancssárgaruhás figurák meg inkább furcsa gyerekeknek tűntek, mint szenteknek– Tiszta monty pithon volt, aztán közös vacsora velük, s a tvben az a dal ment, hogy ’BOM DIGY-DIGY-DIGY-DIGY-BOM-DIGY-BOM’, a trainspottingból…aztán másnap elbúcsúztam a többiektől ott a hegyen,s felutaztam Delhibe, hogy meglátogassam Karmapát(afféle buddhista ’tanító’, a 17. inkarnáció),volt, akiben ’menedéket vettünk’, mint minden buddha aktivitásában, anno még Bencével, de igazából nem éreztem semmit.Megtehettem volna, hogy beszélek vele, kérdezek, de csak ott ültem, kívül még ugyanazt csináltam, mint rég, de belül már nem tudtam azonosulni. A Fény, mely vezetett: megszűnt. Azért csak mentem, hogy meglátogassam azokat a helyeket, újra találkoztam a csajokkal, akikkel indultunk, hogy elzarándokoljunk oda, amelyeket Buddha javasolt, mint a megvilágosodásának állomásai, de mindegyik helyen valami furcsa történt velem. Most nem fejtem ezt ki bővebben, de röviden úgy éreztem, hogy ez az egész valahogy nem stimmel …Eszméletlen szegénységet és nyomort láttam, úgy éreztem, bezárult a kör, úgy éreztem én magam voltam buddha, de valahogy továbblépvén még buddhán is egy nézőpontból, és egy másikból az elmém csak túlreagált. Persze nem mondtam el a többieknek. Fostam megint, nagyon gyenge voltam, aztán a többiek mentek tovább Nepálba, hogy tovább zarándokoljanak, de nekem elfogyott a pénzem(elhagytam B-t, nem tudtam többet kölcsönkérni, meg nem is akartam), hazarepültem.
Itthon a szokásos bekéreckedés történt barátokhoz, hazacsempésztem vagy egy hónapra elég charast és azt szívogattam és féregirtó gyógyszereket szedtem, munkát kerestem. Talátam is, de szörnyű volt, de muszály volt csinálnom, mert nem volt pénzem. Béreltem egy villát egy hegyen a várostól messze, csodás volt, de eszméletlen drága és senki sem akart meglátogatni, hiába volt beláthatatlan nagy kert és több szint a házban…Aztán elköltöztem, a Dunára és a szigetre néző kis lakásba, aholis most még mindig lakom…
Azután most 2007 év végén egy partiban toltam be az utolsó LSD-met,pedig már tudtam, hogy nem igazán old meg semmit, de nagyon készültem rá, meg ott várt a hűtöben, meg egyébként is a ’destenire lelés óta’ nem bélyegeztem, és még egy kicsit birizgálta az agyam, mi lesz, úgyhogy megtettem, de nem volt semmi különös csak a szokásos, egy pillanatra leállt az elme, aztán az elme teljes megnyilvánulása, amúgy meg iszonyatos fáradság, jó sokat táncoltam és élveztem, hogy nevetek és hogy ráleltem a magamhoz vezető módszerre:ön-őszinteség… és utána eszméletlen influenzám lett, sosem volt, de jó volt, mert a pillanatban tartott, képtelen voltam szívni is, amit aztán abba is hagytam, mert rájöttem, hogy elkülönülés, elnyom. És az egyik utolsó szívásom zsír volt, nagyon, nagyon intenzív…Sokat szívtam, annyit amennyit bírtam egy bongból, és egész tudatos voltam, az elme szemszögéből, elmének lenni, és lefeküdtem és megkérdeztem minden gondolatot, amíg el nem értem a legalsó félelmemig: (elhagyni a testem ahogy egységet és egyenlőséget tapasztaljak, hogy meghaljak, az elme szemszögéből – az elme a haláltól fél, az elveszítéstől fél, a félelemtől fél). Tudom, hogy meg kell állítsam az elmémet, de fel akartam tárni, miért nem csinálom. És amit realizáltam, hogy féltem megtenni. Féltem cselekedni. Féltem a cselekvéstől. Féltem cselekedni, mint elme, hogy megállítsam magam, mint elme, mert az a véget jelenti. És én trükkoös voltam, de valahogy túljutottam ezen, és realizáltam, hogy a saját féreglyukamban vagyok, és ez sosem ér véget így…Mint amikor meg akarom állítani az elmém, de én az elme vagyok. Tehát meg kell állítsam magam. Meg kell álljak. Meg kell állítsam, azt ami vagyok. Meg kell állítsam, amivé váltam. Meg kell állítsam amivé elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy váljak. Meg kell álljak a jövőm teremésével, hogy képes legyek lerázni az elmét. Hogy képes legyek abbahagyni a múltam használatát hogy létrehozzam a jövőt hogy csak a pillanat legyen.
De hogy is találtam meg a Destenint…ami miatt az egészet írom - magam miatt, mint egység és egyenlőség írom, de amiként írom…
Desteni-universe
Budapesten dolgoztam annál a cégnél, s akkor lettem 28 éves, és akkor már teljesen el voltam veszve: nem elég, hogy anyagilag rettenetesen mínuszba kerültem, a munka is szörnyű volt(nehéz és túlbonyolított, értelmetlen és ráadásul szanaszét zuhantam, képtelen voltam koncentrálni..).
Ráadásul minden, ami idáig éltetett: kicsúszott alólam: mind a buddhák, mind az eddigi ‘kegyetlen’ szerencsém egy az egybe felszívódtak egy ideje és én csak kerestem, csak kerestem, meg csináltam mindent, ugyanúgy, mint előtte, de senki sem jött, semmi sem történt, csak annyi történt, hogy belémépültek érzések, érzelmek, gondolatok. De tényleg. Szó szerint. Azt éreztem, hogy az érzések-érzelmek-gondolat rendszerek oly erős bizsergéssé fajulnak bennem, mely kéjesen jó volt, eszméletlen iszonyatos bizsergés...hasonló szerű volt, mint a Fehér Fénnyel való összeolvadáskor a Harmadik Szem ponton keresztül, de ez kevésbé volt tudatos, inkább afféle állatias orgazmusszerű kéjroham volt, mely egy az egybe oly intenzív volt, hogy ki is estem a környezetemből tudatilag hosszú másodpercekre és utána le is fáradtam..És a csapda a következő volt: ez lett az üzemanyagom, ami el is vette az energiám. Furcsa. Saját magam démonává váltam. Ön-szopó kéjbuboréknak látott, sok haszontalan tudással.
Ekkoriban már teljesen el voltam zuhanva: továbbra is buddhista ’szeánszokra’ jártam, de közben a Merkabát csináltam, szakrális geometriát rajzoltam, meg mindenféle geometriai formákat képzeltem magam köré, csak hogy higgyek, meg kapaszkodni tudjak valamibe –teljesen elfelejtvén azt, hogy a légzés és 0 gondolat és az elme kikapcsolása, amit mindig is akartam..teljesen elvesztem, még ara sem volt erőm, hogy ráeszméljek, hogy a mélyponton vagyok…
Pedig az utóbbi években voltak már jelek, a bokám nagyon meghúzódott, egy évbe telt, mire tudtam rendesen járni, aztán itt és most eltört a jobb nagylábujjam, + alakba, duplán, otthon feküdtem egész nap és kínlódtam egyedül egy bútor nélküli lakásban egy fillér nélkül. A család azért jött, elláttak kajával, egy kis figyelemmel, hogy ne pusztuljak el, de amúgy tényleg kezdtem kétségbe esni.
Minden amiben bíztam, hittem, tudtam, semmit sem ért, sőt! Csak vakká és önhitté, illogikussá és ön-őszintétlenné, szinte életképtelenné tett, pusztán egyetlen okból kifolyólag: teljesen és totális mértékben bíztam a rendszerben. Teljes mértékben elfogadtam, hogy benne vagyok, rabja vagyok, ez volt az utolsó taktikám, amit megkíséreltem benne, hogy tovább bújjak, meneküljek. Azt mondtam, ok, nem tudok kiszállni a rendszerből, képtelen vagyok csak egyszerűen elhagyni, hát akkor fogtam magam és bízni kezdtem a rendszer törvényeiben, a karmában, a tanításokban, a mesterekben, a tudatban, az elmében, a világban, a rendszerben.
Ok, hát akkor nem marad más. És meg is tettem, már szinte vakon bíztam mosolygós narancssárgaruhás keleti emberekben, hogy ha halandzsázok akkor megszabadulok és megváltom a világot. A picsákat!!!! ÉBRESZTŐ!!! Egyetlen egy dolgot találtam a spiritualizmus nevű terelésben némiképp hasznosnak: Saraha mahasziddha történetei, versei és útmutatói, hogy az egészről beszélt, arról, hogy hiába mantrázol, tantrázol, hiába szertartásozol, hiába szeretkezel, hiába csak állat módjára elengeded magad, hiába akarod, hiába vagy elhivatott, ez kevés. Ez édeskevés. Egéssszé kell válnod, egyesítened kell magad, mint a transzcendencia maga, mint a polaritás teljes meghaladása, mint az önvaló megnyilvánulása. Nem tudom, hogy igaz volt-e, mindenesetre személyesen nekem szólt ez a bácsi, még találkoztam is vele álmomban, és igazából konkrét módszert nem mondott el, csak leírta, hogy lásd az egészet, mint mindent egyenlően veled, de konkrétan ki nem mondta, csak találgatni lehetett, ráadásul a magyar fordítás elkeserítően szörnyű volt.
Aztán tudtam sántítani, szó szerint bekínlódtam magam a munkahelyemre, és a főnök behívott a szobájába, és mondta, hogy nem lesz ez így jó. Látja, hogy jó vagyok, de valami hiányzik. Választanom kell, mondta, a magánéletem és a munka között és le is tesztelt. Az útkeresésem választom vagy a munkahelyemet. Kegyetlen volt a helyzet, már a végén odáig ment, hogy mondták, ha délig nem fejezed be, kirúgunk, és mindig az utolsó pillanatokban fejeztem be a munkát. Lassú voltam, nem voltam elég jó, máshol járt az eszem, képtelen voltam koncentrálni a számlázási rendszerre, amit programoznom kellett volna, mikor tudtam, hogy az időm fogy és még mindig nem tudom mi folyik itt a világban ténylegesen…Annyira szörnyű volt a munkahely, hogy végül is a biztos anyagi csődöt választva felmondtam.
Továbbra is kerestem, ezért mentem bele a matrixba(kedvenc filmem), szakrális geometriába, az összeesküvésekbe, a titkos társaságokba, az egyéb módszerekbe, hogy megleljem azt ’társaságot’, azt a ’módszert’, amely feltárja az önvalót, mely biztos és hatékony módszert ad, hogy az itt és most hatalmát megleljem, mint saját magam, feltétel nélkül, egy olyat, ami mindenkinek ugyanúgy jó, mindenkinek adott és bármilyen helyzetben, térben, időben adott, hogy megvalósítsuk önmagunkat, azt, akik valójában vagyunk. És ha egy valaki képes erre, akkor mindenkinek képesnek kell lennie. Nem vagyok hajlandó elfogadni többé, hogy ’minden állat egyenlő, de vannak egyenlőbbek’ – Ha elfogadom, azzá válok, megengedem, s így manifesztálom, felelős vagyok érte, és a valóságommá válik, fenntartom és teljesen a rabja leszek. ELÉG EBBŐL.
A destenin mindezt egyetlen egy szóban megtaláltam: őn-őszinteség.
Na jó, még egy: ön-megbocsátás. Mert amit mi folytatunk, az nem élet. De az élet itt és most kezdődik. Rengeteg meglátásom volt az elme-tudat mezőről, az elme-tudat mezőben, nevezhetjük ezeket ’látásnak’, én csak azt mondanám, előreprogramozott száraz információ, de semmiképp sem élet. Mint a matrix. Ez a matrix. Minden igaz benne. Szó szerint. És mégis azt mondom, hogy nem ismerem a jövőt, mert csak addig láttam el, ameddig a matrix lát. Mert azon túl az élet van. Az élet előre megjósolhatatlan. Az élet a pillanat. A pillanat megjósolhatatlan, megtervezhetetlen, tartalmazhatatlan. Az elme-tudat mátrix képtelen az életre. Ez mostanra kiderült, csak néz körül. Tehát én nem tudom, hogy hogy ér véget, de azt tudom, hogy hogy kezdődik: őszinteség. Szabályok és titkok, feltételek és rétegek, elkülönülés és ítélet nélküli, abszolút totális teljes őszinteség. Ez az élet.
Visszatérvén még egy momentum erejéig:
Egyetlen mentsváram az internet volt – sosem volt ’saját’ internetem, rajta voltam amennyit csak bírtam, a legelborultabb dolgokat akartam megnézni, minden titkot fellelni, mert ami a legmeghatározóbb volt az egész életemben, hogy a keresést sosem adtam fel. Hiába találtam meg akármiféle misztikus ’utat’, a keresésem sosem lankadt igazán.
Egyszerűen tudtam, hogy kell lennie olyan embereknek, mint én, olyan megveszekedett szélsőséges fajtájúaknak, akik szintén tudják, hogy ez egy elme tudat börtön és ki kell törni, de tényleg, és nincs középút. A ’barátaim’, szinte mind, akik ’megszabadulással foglalkoztak’, szinte mind ’leálltak’ az LSD-ről, a keresésről, a megkérdőjelezésről, a lemondásról, a végletekig elmenésről, a mélypontról stb és ahogy ezt megtették, úgy lanyhult a keresőkényszerük, a szabadságba való kitörési vágyuk a mostban… Beérték megalkudott spiritualizmussal, családdal, természetbe meneküléssel, rájöttem, hogy rájuk nem számíthatok. Abban az értelemben, hogy majd rájönnek, megtalálják nekem, magam.Nem fogják. Nem fogják realizálni, hogy ki vagyok. Nem azért vagyok itt, nem azért írom ezt, hogy ítéljek, pusztán őszintén leírom, ami jön belőlem, mint elme tudat rendszer, amivé váltam, és amit leállítok. Ez az egész a rendszereim feltárása, megértése és leállítása, és annak elméleti és gyakorlati dokumentációja. Nincs visszaút, ha az egész desteni eltűnne holnapra(haha nem fog még egy ideig), akkor is folytatnám, mert ez az alapelv: egység és egyenlőség. Egység és egyenlőség, mely a józan ész alapján teljesen megfejthető, levezethető: most, itt, élet, végtelen, őszinteség feltétel nélküli teljes szabadság.
Nem emlékszem, hogy melyik videót találtam meg először, de vagy valami reptilian history of mankindot Jacktől vagy valamelyik dead series beyond the grave interjú volt, Jim Morrisont talán, amire azt mondtam, hogy héééééééééééééééééééééééééééééééééééééééééé. Természetesen eszméletlen sokat szívtam akkoriban még, mert egyre nehezebb volt elnyomni a félelmem, a kétségbeesésem, az egész világ felgyűlt bennem egyként, úgyhogy rendszeresen szívtam és néztem a desteni videókat és a testemben a rendszerek szinte egyként rezegtek, remegtek, hogy ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ. A videók mélyértelműek, igazak, egytől egyik megkérdőjelezhetetlenül színtiszta valóságot tárják fel, látszólag hasonlóak, de valahogy mindegyik más…
Egy lány volt bennük, aki kiszállt a testéből és a túlvilágról valaki beleszállt és az beszélt, mintegy portálként szolgál a teste. Ez a portál-elhelyezés a lány testében az egység és egyenlőség jelenlegi alappillére. Így kezdődött az egész, a lány kiszállt és más dimenziókban találta magát, és képes mindent és mindenkit látni, megközelíteni egyként és egyenlőként magával, és így derült ki minden, hogy ez az egész egy rabszolgaság rendszer, egy végső kontrol, melyben mindenki és minden szolga, és egyesítésre egyenlősítésre szorul… ott a neten minden…
És aztán a lány visszajön, a lény kimegy..Aztán ez a lány maga is mesélt a videókon, aztán volt az az Andrea nevű lány is, aki démonokról beszélt, és láttam, hogy ez a lány ez az, amit mond, nem hazudik, meg különbenis valahogy vele éreztem, amikről mesélt, furcsa volt. Az elmém persze mondta, biztos a következő barátnőd, de akkoriban sem engedtem már ilyen baromságokra fókuszálni magam…Egyre jobban rájöttem, hogy minden egyes gondolatom becsapás, az egységet és egyenlőséget töri meg, választ el tőle, és teljesen specifikus, általam van, én vagyok, egyesítésre szorul..Tehát…
Elkezdtem nézni a destenis videókat, az elején inkább csak érdekességképp, de aztán a Jim Morrison valahogy annyira hitelesnek tűnt, mondtam, ez a csaj nem tudja eljátszani így, hm hát tovább néztem,és aztán láttam olyat, hogy ’Veno on Matrix’, és azt nem is értettem teljesen akkoriban, de nyilvánvalóan arról szólt, hogy az elme a rendszerünk, az az ’ellenségünk’, mint a film!!!
Míg végülis Gurdjieff interjúit megnéztem és eszméletlen realizációim voltak, csak attól, ahogy beszélt, ahogy mozgott a feje, a szeme; a szöveget szinte nem is fogtam fel az első négy-öt megnézéskor, annyira egyértelmű volt, hogy hát ez nem fake, itt Gurdjieff beszél a túlvilágról…hozzáteszem, hogy nem igazán ismertem a munkásságát, csak egy barátom Thaiföldön beszélt róla, hogy érdekes, meg ’spirituális’. Hát beütött, hogy itt valami eszméletlen kerül a ’napvilágra’.
Sorba néztem a videókat, aztán egyszercsak a History of Man-t elkezdtem nézni, és arculcsapott az igazság. Anno végignéztem minden David Ickét egytől egyig, minden könyvét elolvastam, Alex Jones Credo Mutwa stb, és sokat kutattam anno a hüllő kapcslattal kapcsolatban, (a nagák, a sárkányok, a gyíkok, a kígyók, stb…mindig gyanús volt, hogy minden gyógyszertáron ott a kígyó, MI A SZART KERES AZ OTT? Például) s a hüllő dolog valahogy képbe került egy csapásra. Aztán az önmegbocsátás és abszolút őszinteség és egység és egyenlőség, az elme kikapcsolása, csak légzés - szavak nekem magukért beszéltek, hogy ezek nem beszélnek félre, nézzük csak meg közelebbről – beregisztráltam a fórumra és kérdeztem, aztán válaszoltak, dimenzionális lények, konkrétan Alice Bealey és Jack és Marilyn Monroe válaszoltak, és nagyon pontosan rámutattak arra, hogy hogyan látom félre magam…amit a buddhizmusban sosem kaptam meg, csak mondták, hogy párszázezer mantra, meg borulgatás mandalázgatás után meg még pár év tantrikamantrika után nekiállhatok az elmefegyelmezésnek...Az egész egyre gyanúsabbá vált, végülis mindig is az volt…hogy a fenébe van az, hogy buddhákat meg lényeket látok, ’mélységes’ hallucinációkat látok, de mégis a ’hétköznapi életben képtelen vagyok stabilan állni’ – azzal hitegettem magam, hogy majd vándor koldussá kell válnom, hogy megtaláljam a barlangomat, de szerencsémre(vagy akaraterőmre és személyes anomáliámnak köszönhetően) nekem ehez nem kellett hosszú évekig-évtizedekik üldögélnem, hetek-hónapok alatt tapasztaltam olyanokat, amit mások sosem voltak képesek…és ezért életük végéig arra kárhoztatják magukat, hogy ezekre a misztikus, elkülönült elmebecsapásokra vágyjanak, más mennyekbe, dimenziókba vágyjanak, és teljesen elfeledkezzenek az igaz önmagukról, a föld szörnyű pokoli helyzetéről, a háborúkról, a gyerekekről,meg hogy mi is a konkrét szituáció itt a földön. Tehát az volt a legfurcsább, hogy képes voltam nagyon sok spirituális maszlagra, amiknek gyakorlatilag szinte semmi hasznát nem vehettem a pillanatban, csak körülbelül ha időben és mértékben felosztom(elme szemszögéből) az életidőmet, kb 0.01%ban teljesen és tisztán láttam mi a szar is folyik itt, hogy ezzel ellenpólusoljam a totális szerencsétlen, tehetetlen leigázásomat a többi pillanatban. Trükkös.
És így éltem – ezt az információt, ezt a ‘tudást’, használtam fel(amit az Egyesített Elme mezővel való rövid azonosulásaimkor töltöttem le, szoptam ki, szívtam le), hogy amögé bújjak, hogy azzal bástyázzam körbe magam, abból éljek, hogy ne kelljen semmit sem csinálnom, és elhiggyem –elhitessem másokkal, hogy nekem már nem kell semmit sem csinálnom, csak élvezni az életet és minden zsír. És ezt sugároztam szét, hogy ez az út, hé! A Fehér Fényt használtam, hogy elbújjak, teljes mértékben, és igazából nemigen látta senki, hogy az egész egy nagy terelés egy az egybe, azt, hogy nem csak én amit csinálok, hanem az egész spirituális és megvilágosodásos, csak elkülönülés az illúzióba.
Aztán elkezdtem az önmegbocsátást, inkább csak papírra írtam, mint egy állat, és basszus használ!!!Ahogy kimondom,leírom egyszerűen látom, s megváltozik valami a hangom által, ahogy eggyé válok azzal, hogy megbocsátom magamnak…
Voltak igen apró, ám meghatározó és mindenre befolyásoló és ható momentumok az életben, melyekkel egyszerűen nem bírtam: például
Volt egy kutyám a buksi, akit egyszer megvertem egy bottal,mert ijedtében megharapott és fájt(nem volt vészes) és nem volt jogos, egyszerűen szörnyű volt, és amint abbahagytam ütni őt a bottal(egy pár ütés volt), már rettenetesen megbántam, és sosem tudtam megbocsátani magamnak. Sosem tudtam túltenni magam. Vagy amikor idegbeteg, két üveg bor elfogyasztása utáni rugdosása a volt feleségemnek, amikor még az egyetemen jártunk, csak mert elmesélte, hogy egyszer elélvezett egy fickótól, aki csak rajta feküdt és nem is szeretkeztek, de csúnya volt, nagyfarkú és nagyon okos és gazdag -- de teljesen elborult a fejem és mások előtt kezdtem el démon módjára rugdosni. Vagy amikor Budapesten egy boltban nagyon frusztrált voltam és nagyon erősen megmarkoltam C. mellét és az nagyon nagyon rossz volt, nagyon sokáig fájdalmat érzett tőle utána…
Nem volt sok ilyen(ez a három volt a legintenzívebb) de azok szinte mindig bennem voltak, és ezekkel kezdtem, egyre specifikusabban, és meg tudtam bocsátani magamnak, és még mindig van egy apró reakció az elmében ezekre, ahogy írom, de már nem veszek ezekben részt, enyhül, múlik el…Tehát ezeken ’teszteltem’ és működik. Ön-őszinteség.Ön-megbocsátás.
Elkezdtem látni az elmét. Elkezdtem látni, hogy idáig menekültem a szembenézéstől, ezért jutottam el oda, ahol vagyok, és igenis meg kell értenem az elmém, ahhoz hogy le tudjam állítani…nem elég egy barlangban mormogni meg nézni a falat…Micsoda bugyuta dolog azt gondolni, hogy mind egy nagy fény vagyunk, s feladván magunkat belekonformálódunk valami nagy fogaskerekekbe és úgy csinálunk, mintha nem számítana a saját életünk, a saját előző döntéseink, hibáink, félelmeink, hanem ’felgyorsulván’ meg akarjuk ’haladni’ őket, hogy majd lemaradnak. Hahahahaha. A JÓZAN ÉSZ kezdett először az életemben működni bennem…
A Fehér Fény tapasztalatrohamom, teljes összefűzésem és rálátásom az LSD-vel kezdődött és attól kezdve láttam a Fényt mindenben mindenhol és mindenkiben, magamban és a világban egyként, szinte egyenlő mértékben mindig.
Ennek annyira függője lettem, mert ez bújtatott, ez ’éltetett’, ellátott mindennel, csak hogy az őszinteségemmel ne nézzek szembe, és ezért nagy árat kértem: látni akartam a rendszert, tapasztalni a világokat és misztikus élményeket, ingyen megélhetőséget és eszméletlen, iszonyatosan, borzasztó mértékű kéjre vágytam, felelősségmentességet és sebezhetetlenséget: ami egy buddhának kijár, abból kiindulva, hogy feltételezzük a rendszer igaz és működik. Ezeket úgyahogy meg is kaptam, oly mértékű kéjt, mint a Fehér Fény, semmilyen rendszer, semmilyen drog, semmilyen szex nem adott, és annyira függője, rabja, szolgája lettem, amennyire csak tudtam. Mindent és mindenkit feladtam, csak hogy a Fehér Fénnyel egyesüljek, ez volt a motivációm, a küldetésem, a célom, a tervem, az egész életem ezzé vált, és egyszercsak egyik napról a másikra megszűnt. Annyira döbbenetes volt, hogy évekbe telt, míg kételkedni, míg ’leszállni’ kezdtem, ehhez kellettek azok a megrázó ’ halálközeli ’ élmények, hogy teljesen elvesszek, hogy letörjek, hogy mindent elveszítsek. Tehát amikor a Fehér Fényről, mint rabszolga rendszerről beszéltek a destenin, melyet ’bezártak’, ’lekapcsoltak’, valami úgy megütött, mint soha semmi más.
Tehát többek között ez volt az a sorsdöntő fordulat, de amitől minden kétségem elhullott, a következők voltak:
-Az alapelv az, hogy egység és egyenlőség: Ez van, volt és lesz. Minden egy és egyenlő. Ezt használta ki az a pár lény, hogy leprogramozzanak egy valóságot, melyben egy rabszolga rendszerbe egyenlően mindenkit leigáztak(még a teremtők is a teremtés csapdájába estek, nem realizálván, hogy az egység és egyenlőség elől nincs menekvés).
-A Fehér Fényről beszéltek, az elme tudat rendszerről, a lélek szerkezetről, meg mennyekről, a matrixról, mint holografikus valóságról,a téridő illúziójáról, a az elme kivetüléseiről, mint kontrol és leigázó rendszerről, mellyel elfogadtunk és megengedtünk, hogy irányítson, mert nem vagyunk őszinték és félünk és menekülünk saját magunktól,s az elkülönülés és őszintétlenség ilyen mértékben manifesztálódott…
-Az Élet Fájáról, mint hogy minden emberre jutott egy ilyen lény, aki már realizálta, hogy egység és egyenlőség és velem egyként és egyenlőként bennem mint én ébred fel, és így segít. És ez a lány, akiben a portál van, engedte, hogy az a lény beszéljen(privát fórumosoknak ’jár’, kapnak egy ilyen videó interjú vlogot), aki bennem van, hogy milyen vagyok, milyen neki bennem, hogy támogasson, hogy megmutassa, mivé váltam.Mert a mennyek, és dimenziók,számtalan világok, univerzumok mind leálltak, most a földön egyesül minden. És minden egyes atom ebben a világban most egy olyan lény, aki már realizálta, hogy elveszett, és az ön-őszinteség, az ön-megbocsátás a folyamat, mellyel kijöhet a szarból, és teszik is ezt, mivel nincs elme-tudat rendszerük, mint az embereknek, mégis a lényük erőteljesen befolyásolva lett a Fehér Fénytől, ezért szintén ’van mit realizálniuk’. Tehát valamilyen szinten már tapasztalják az egységet és egyenlőséget, minden tudást, információt, mely gyakorlatilag semmit sem ér, másik oldalról viszont fizikai manifesztációban(testben, ’valamiként’) kell ez megtörténjen, tehát ergo ’baszhatják’. Ezért minden ’szem’ most az emberi lényeken van, mert az emberi test most az egység és egyenlőség ’legjobb’ járműve, csak realizálni kell ’benne’, mint az maga, kikapcsolni az elmét, hogy a lény, mely ’meghajtja’ kifejeződhessen, mint az egység és egyenlőség(akik valójában vagyunk). Tehát az ’Élet Fája’ bennem áll és egyként és egyenlőként velem segít és mindig egy picit ’tol’, hogy szembesüljek azzal, mivel váltam, hogy még mit kell megértenem és leállítanom. És ez a Lény, elmondta, hogy mivé váltam, kertelés és terelés nélkül, ’objektíven’, hogy segítsen felismerni, szembenézni, mintegy ’támpontot, kiindulópontot adjon’.
ÉS EZ ODABASZOTT. Sosem mondta még meg ennyire senki egyértelműen és pontosan, hogy tudjam, milyen vagyok. Egyszerűen képtelenség volt tagadni, annyira olyan volt, mint én, annyira felismertem magam, hogy fájt. Mert ez az igazság.Az igazság fáj. Mindig is tudtam, de ’egyedül’ sosem mertem, sosem tudtam, mit tegyek, hát rétegekbe rendeződtem, önmagam elől is elbújtam, de annyira trükkös voltam, hogy márpedig egy napon egyszercsak minden lepel lehull és ’elkezdődik’.
Tehát ez alapján tényleg el tudtam indulni, hogy őszinte legyek magammal, el tudtam kezdeni az önmegbocsátást,
-Hitler sztory(élettörténete, halála utáni démoni léte, az önmegbocsátása, a rendszerek, a realizációi stb) dolgok nagyon sokat helyreraktak(még mindig nem olvastam el mindet),és még mindig írja…de ha ő vissza tudott térni az ártatlanságba, akkor mi is képesek vagyunk...
-A sok interjú, a sok különböző emberekről(holtakkal, ez rengeteg művész, politikus, tudós, 'hétköznapi ember', démonok, lények stb)
-Szerkezeti Rezonancia – amivé az ember, mint rendszer vált, az implant pontok a testben(mint a matrixban), hogy hol milyen rendszer gondoskodik az elkülönülésről
-Az ember terve, mint videó sorozat, mely az emberből szolgát csinálást fedi fel, melyet a ’leigázóink’, ’alkotóink’ helyeztek el, akik irányításra vágytak.
- A KÁPRÁZAT DIZÁJNJA – ODA kell menjek
- A TUDATLANSÁG GYÖNYÖR DIZÁJNJA
- Az ÖNTELTSÉG, mint Megszemélyesített Egó DIZÁJNJA
- Az Én is csak ember vagyok kifogás DIZÁJNJA
- A BIZALOM, mint Ön-őszintétlenség DIZÁJNJA
- A REAKCIÓ, mint Polaritás Leigázás DIZÁJNJA
- A BŰNÖSSÉG, mint CSAPDÁBAESÉS DIZÁJNJA
- A Figyelem, mint ELIT Ostoba Emberfajzat DIZÁJNJA
- Az IDŐHURKOK, mint ön-igazsággal való szembenézés DIZÁJNJA
- A SZERENCSE, mint Csodák DIZÁJNJA
- A RASSZIZMUS DIZÁJNJA, hogy Elkülönítse az Embereket
- Az INSPIRÁCIÓ, mint Személyiség DIZÁJNJA
- Az ADRENALIN Junky DIZÁJNJA
- AZ ÚJ VILÁGREND DIZÁJNJA – A Következő Fázis
- A SZENTHÁROMSÁG, mint Becsapás DIZÁJNJA
- Az ELME Tudat Rendszer DIZÁJNJA
- A LUSTASÁG, mint az ELME DROGJA DIZÁJNJA
- Az AUTIZMUS és AUTISTA Gyerekek DIZÁJNJA
- Az ADDIKCIÓ a Drogokhoz DIZÁJNJA
- A VAKCINÁK TERVE, hogy Leigázza az Embereket
- Nostradamus és Edgar Cayce DIZÁJNJA – Jóslatok
- A Magányosság DIZÁJNJA
- A HIPNÓZIS TERVE, hogy megőrizze az embereket Hülyének
- A PÁPA TERVE az Egyesített Mezőben
- A Szándék az Egyesített Mezőben DIZÁJNJA
- GEORGE BUSH az Egyesített Mezőben DIZÁJNJA
- Az ÁLMODÁS DIZÁJNJA segít TÉGED
- A FÉNYHARCOSOK az Egyesített Mezőben DIZÁJNJA
- A DNS DIZÁJNJA, hogy Embereket irányítson
- ADOLF HITLER DIZÁJNJA az Egyesített Mezőben
- A TUDOMÁNY DIZÁJNJA és az Emberek miért SÜKETEK
- Az Evolúció az Egyesített Mezőben DIZÁJNJA
- A Gondolatok DIZÁJNJA – hogy néznek ki, hogy működnek és hogy vannak kódolva
- A KERESZTÉNYSÉG Egyesített Mező DIZÁJNJA
- Az AURA DIZÁJNJA
- A CSAKRÁK DIZÁJNJA
- A KÉP Valóság amit Látsz DIZÁJNJA
- Az Egyesített Mező, mint MOST DIZÁJNJA
- A Házasság Egyesített mező DIZÁJNJA, hogy Bezárja a szolgákat
- Az Egyesített Mező KÉNYSZERének DIZÁJNJA, hogy elkülönítsen
- Az OKTATÁS Egyesített Mező DIZÁJNJA
- Az Egyenlőség és Egység Egyesített Mező DIZÁJNJA
- A VÁGY az Egyesített Mezőben, mint SZEX DIZÁJNJA
- A SZEMÉLYISÉG EGYESíTETT Mező DIZÁJNJA
- A VALLÁS, mint Globális Szolgaság DIZÁJNJA
- Az ÁLTALÁNOS ELME DIZÁJNJA
- A TÁRSADALOM Egyesített TUDAT Mező DIZÁJNJA
- A TUDATOS Elme DIZÁJNJA – Emberi Leigázás
- A TUDATALATTI Elme DIZÁJNJA – Emberi Szolgaság
- A TUDATTALAN Elme DIZÁJNJA – Globális Szolgaság
- A KI vagyok Én, mint egy Hüllő ELME DIZÁJNJA
- A HATALOM DIZÁJNJA amit az ELIT Világnak adunk
- Az ISTEN, mint FÉLELEM DIZÁJNJA
- A Józan Ész, mint Hüllő Logika DIZÁJNJA
- A Félelem az elvesztéstől DIZÁJNJA
- A Félelem a szülőktől DIZÁJNJA
- A Nyafogás DIZÁJNJA
- A Tisztelet DIZÁJNJA
- Az Igazság DIZÁJNJA
- A Boldogság DIZÁJNJA
- A Feladás DIZÁJNJA
- Az Imagináció DIZÁJNJA
- A Bulímia DIZÁJNJA
- A Mohóság DIZÁJNJA
- Az Emelkedés DIZÁJNJA
- A Féltékenység DIZÁJNJA
- A Polaritás DIZÁJNJA
- Az Idegesség DIZÁJNJA
- A Zsírlerakódás DIZÁJNJA
- Az Ima DIZÁJNJA
- A Szerencsejáték DIZÁJNJA
- A Választás DIZÁJNJA
- A Szerelem DIZÁJNJA és miért kötődünk újra szakításkor
- A Szófosás és Pletyka DIZÁJNJA
- Az AsszonyVerés és Erőszek a Családban DIZÁJNJA
- A Halál és a Félelem a Haláltól DIZÁJNJA és mit tegyünk ezzel
- A Smink és a Szépnek kinézni akarás DIZÁJNJA
- Az Alkohol és az alkoholisták kreálásának DIZÁJNJA
- A Félelem a Jövőtől DIZÁJNJA
- A Hangok a Fejben és hogy csal csapdába egy lényt a Hitrendszerbe DIZÁJNJA
- A Szeretet DIZÁJNJA és hogy csalja csapdába az embereket az Elmébe
- A Remény DIZÁJNJA és hogy ne essünk a remény csapdájába
- A Remény DIZÁJNJA és hogy csap be
-Rendszer démon videók – szimbolizálván az ember mit fogadott el és engedett meg magában – anno a démonok voltak azok a lények, akik viszonylag szabadok voltak a világban, de ők is függtek az energiától, mindent ez mozgat, ez az, amit le kell állítani..Tehát a démonok mindig is tudták, hogy az istenek, meg mesterek meg vallások kegyetlen nagy átbaszás, és jöttek, hogy szórakozzanak, meg energiát merítsenek a félelemből, a fájdalomból, a „rendszer” pusztításából, de önmaguktól ők is féltek, és ezeket a démonokat „segítette” először a portál, hogy felismerjék az egységet és egyenlőséget –előtte mindenki félt a démonoktól, mindenki leszarta őket, pedig ők is ugyanolyan lények--, és most a démonok segítenek a rendszerben, hogy felismerjük mivé váltunk..( konkrétan: őszinteség démon, Hitrendszer démon, Kiindulópont démon, Szépség démon, Düh démon, Szem-démon segítő eszköz, Félelem a változástól démon, Szakrális geometria háromszög démon, Információ démon, Tudás démon, Krokodil könnyek démon, Energia démon, Zavar démon, Megszállottság démon, Birtoklás démon, Káromkodás démon, Felemelkedés-mennybemenetel démon, Meditáció démon,Béke démon, Egészség démon, Idegesség démon,Szex démon, Bölcsesség démon, Tudás démon, Anya démon, Maszturbálás démon, Pénz démon, Prófécia démon, Idő démon, Gyerekínzás démon, Bizalom démon, Apa démon, Félelem az elvesztéstől démon, Félelem démon)
-Megoldás videók –
A MEGOLDÁS ahogy realizálom, hogy ITT vagyok
A MEGOLDÁS ahogy realizálom, hogy a FÉLELEM SZOPÁS
A MEGOLDÁS, mint a múlt, mint bűnösség megváltoztatása
A MEGOLDÁS, mint ÖNBIZALOM, mint ÖN-ŐSZINTESÉG
A MEGOLDÁS, mint CSELEKEDET mint ÖN-MOZGÁS
A MEGOLDÁS, mint EGYSÉG mint realizáció
A MEGOLDÁS, mint LÉGZÉS minden pillanatban
A MEGOLDÁS, mint EGYESíTÉS, mint ÉLET, SZABADnak lenni
A MEGOLDÁS, mint ÍRD MAGADAT SZABADSÁGBA
A MEGOLDÁS, mint EGYENLŐSÉG a gyakorlati alkalmázsban
A MEGOLDÁS, mint ÖNAKARAT mint ÖN-ERŐ
A MEGOLDÁS, mint ÖN-ŐSZINTESÉG, mint ÉLET
-A desteni fórumra bárki beregisztrálhat, kérdéseket tehet fel, egyetlen egy 'szabály' van, olvasd végig az ott található anyagot, nézd meg a videókat, és persze igen sok van, nem muszály mindet, de ha megteszed, felesleges kérdéseket kerülsz el, mert elég sokmindent feltártak már...
-A privát fórumra olyanokat invitálnak, akik tényleg szembenéznek magukkal, őszintévé akarnak válni, ABSZOLÚT módon, akár brutális ön-őszinteséget alkalmazva. Szembenézni a félelmekkel, bármi áron leleplezni, megérteni a saját személyes elme-beállítást, amivé váltunk, ami mögé bújunk, stb…
Itt alkalmam nyílt elkezdeni belelátni, hogy is működik a desteni, milyen emberek, olyan dolgokat tárnak fel, beszélünk, amelyet senki sem hinne el, a cseten beszéltem olyan lényekkel, akiket senki sem hinne el, mert itt már nem arról van szó, hogy meggyőzzem magam,hogy meggyőzzenek, hogy ez igaz-e vagy sem, hanem egyszerűen támogatjuk egymást, hogy ön-őszinteséget, életet szüljünk a fizikai valóságban, egyként és egyenlőként mindennel hogy leállítsuk ezt a szörnyű elmét, amivé váltunk…
Sokunk fogott bele könyvírásba az életünkről, hogy nyomonkövesse, demonstrálja a folyamatot, az ön-őszinteség személyes – különböző, de mégis ugyanaz – útmutatóját, az ön-realizáció példáját lépésről lépésre. Ezért nyitottunk blogokat, vlogokat, hogy demonstráljuk, megfigyeljük és megosszuk mindazt, amit realizálunk, mert a világ úgy ahogy van egy az egybe elérkezett a végéhez és az őszinteség, mint élet születik meg és ez elkerülhetetlen, ez már megtörtént, a döntést már mindenki meghozta, és most vagyunk ott, hogy megértsük.
Többet, mélyebben, részletesebben: a könyvemben, melyet pár destenis cikk-könyv magyarra fordítása után(elsősorban magamnak, meg persze másoknak is – kirakom a netre) elkezdek ténylegesen megírni…
A kulcs az ön-őszinteség, a pillanatban.
A választás:
· az elmét választom, mint becsapás vagy
· az életet, mint légzés, mint pillanat, mint ön-őszinteség
Ilyen egyszerű.
És nem csak önmagunkról, saját kis elme-buborékunkról van itt szó, mert minden egy és egyenlő, és ezért mindenki befolyással és hatással rendelkezik a világra, mindenki egyenlő mértékben személyesen felelős a világ jelenlegi helyzetéért, és már túl nagy a káosz, a zavar, LE KELL ÁLLNI. A KONTROLL, A RENDSZER, A MATRIX leáll, összezuhan, felbomlik, megszűnik. Vagy felismered most itt az életben, hogy mivé váltál, mit fogadtál el és engedtél meg, hogy azzá válj, mint az elme, s ebből az elme-tudat rendszerből kinősz, és életet szülsz nemcsak magad és mások számára körülötted—hanem az egész világnak, mint egy és egyenlő mindennel
---- vagy játszod tovább a kis ön-őszintétlen ál-személyiséged halálodig, amikor is a test meghalásakor, mikor az elméd leáll, realizálod, hogy ó a picsába, hogy lehettem ily vak, és megteszed akkor mint egyetlen egy atom valamelyik másik még mozgó ember testében.
Pár momentumot a végére
· Nem azért írom, hogy elhiggye bárki is, ez nem hit kérdése, ez az önőszinteségről szól, a önmegbocsátásról. És ezt önmagunkkal kezdjük. Mert az ember egy apró univerzum. Eképp megy a folyamat, ez tény, ezzel lehet harcolni, ellenkezni, egyszerűen így vagy úgy, de mindenki szembesül saját magával: mit fogadott el és engedett meg, hogy azzá váljon. Mert ennek most vége.
· Nem azért írom, hogy meggyőzzek bárkit is, én vagyok, aki vagyok, egyszerűen megosztom, hogy bárki belémlásson, ahogy én magam látok magamba, mert te én vagy, én te vagyok, egyek és egyenlőek vagyunk, minden és mindenki, mindig is ez volt, mindig is ez lesz, de ennek itt az ideje, hogy fizikailag is manifesztálódjon, ha mindenki összerakja azt ami van, teljesen őszintén, az valami, ha mindenki úgy van a pillanatban, hogy egység és egyenlőség, az valami…
· Nem azért írom, hogy vonzzak embereket… a titok, mint a vonzás törvénye is elmejáték. Nem. Én az elme totális leállásáról, az emberi teremtés teljes visszavonásáról, az egység és egyenlőség teljes manifesztációjáról beszélek. Minden vágy, játszma, elkülönülés teljes transzcendenciájáról beszélek. Semmi mester, semmi hierarchia, semmi kivétel, semmi megalkuvás. Azok tudnak egymásnak segíteni, akik az egység és egyenlőség, mint alapelv szerint akarnak élni, és az a leállással kezdődik. leállás, mint elme és élet mint pillanat.
Végezetül a szerkezeti rezonaciából idézek egy párat, még nyersfordítás, de ide vág:
„Látható, hogy van a totális és teljes dimenzionális létezés, ahova mész, amikor meghalsz és aztán van ez a 3Ddimenzionális létezés, ahol itt maradsz a földön, mégis képes vagy megfigyelni mindent mintahogy egy speciális röngtennel néznél. Azt jelenti, hogy nem csak azokat a képeket látod, amit az emberek a fizikai szemeikkel látnak, ahogy a világot és az unverzumot és más embereket stb nézitek...láthatod azt, ami tervezi és megformálja a a képek létrejöttét – ez az, ami a kép “mögött” létezik, a képben létezik és mint a kép maga.”
.
.
„Minden emberi lény a földön pusztán szerkezeti rezonanciák a tudat rendszerben, aszerint definiálva és megtervezve, ahogyan az első földi életedet élted. Semmi több, semmi kevesebb – csak ez. Hogy elmondjam a helyzetet: az Emberiség szörnyű ébredésben van! Mert amiben bíztál, amiben a reményeidet és hitedet helyezted a tényleges szerkezeti eszenciája ami rabszolgasorba döntött és irányított téged időtlen idők óta: Tudat. Ami könnyen becsapta az emberiséget, nem volt más mint az ’Ördög’ mint ’Isten’ és fordítva – áttolván az embereiség legfőbb bizalmát, hitét és reményeit annak az esszenciájává amely káoszt és pusztítást okoz ebben a világban: Gondoltad ezt valaha? Ahogy kinéz: Nem!”
.
.(ez szintaktikailag és szemantikailag hagy némi kívánnivalót, de: HAHAHAHA)
„Ezek a ’pontok’ vannak ’csatlakoztatva’, hogy kialakítsák az egész szerkezetet a fizikai testtel, csakis egyetlen egy célt szolgálva: Szerkezeti rezonancia, amely aktuálisan irányít és vezérel téged az egész élettapasztalatodon keresztül itt a földön. Ez a szerkezeti rezonancia van veled, amely definiálja ’ki is vagy valójában’ a rendszerben, amelyet te alakítottál ki az első élettapasztalatod alatt itt a földön. És ennek a szerkezeti rezonanciának a függőjévé váltál, mintahogy ez a felelős minden tapasztalatodért itt a földön az élettartamaid alatt.
Itt látható az, ahol a ’pontok’ vannak, amelyek ’csatlakoznak’, hogy kialakítsák a szerkezeti rezonanciáját annak ’aki vagy valójában’ a rendszerben, ezek konkrétan megtalálhatóak az emberi fizikai testben és itt vannak a definíciói ezeknek a konkrét ’pontoknak’, mintegy az okai annak, hogy miért helyezkedtek el konkrét helyeken az emberi fizikai testben.
TEST: ELÖL
1.) HOMLOK pont:
Ez a ’pont’ konkrétan úgy volt elhelyezve, mint a Tudat Szeme. A ’Tudat szeme’ a Rendszerek Szeme. A ’létezés’ ’pontja’ vagy a ’létezés megvalósulása’ kijelezvén, mint a Tudat Szeme/a Rendszer Szeme – a te hozzáállásodra való utalás a rendszerben és mint a Rendszer benned és a világban, ahogy ‘érdemesnek tartod magad’ arra, hogy ‘eggyé’ válj a Rendszerekkel, hogy ‘eggyé’ válj a Tudattal: Kifejezésre juttatván a ‘Harmadik Szem’ kapcsolat által. Ez különböző nevekkel van illetve és különböző definíciói vannak ebben a világban, összekötvén különféle hittel, vallással vagy hivatással, azaz az okaként ennek a létezésnek, a létezés elérésének jeleként, hogy ‘eggyé’ válj a tudattal/’eggyé’ válj a rendszerekkel. Ez az, amiért ez a ‘pont’ aktuálisan van: Az ‘eggyéválás’ a rendszerekkel/tudattal magadban és ebben a világban – s úgy tűnve, mint a báránybőrbe bújt farkas. Amikor ezt a ’pontot’ eléred – az egész világ rendszer/tudat létezéshez vagy csatlakozva ezen a ’Harmadik Szem’ kapcsolaton keresztül – megjelenítvén téged abban a hitben/ideában/percepcióban, hogy most valami ’nagyobbhoz’ vagy ’mélyebb’(profound) vagy egy ’magasabb létállapothoz’ vagy hozzákapcsolva. Amikor is valójában ez az alapvető feláldozása annak, ki is vagy valójában ahogy feláldozod magad teljesen, hogy eggyé válj a rendszerekkel/tudattal, ahogyan az leigáz és irányítja az egész emberiséget együtt egyként. Hozzáférvén ehhez a ’létállapothoz’, valójában minden erődet odaadod a rendszereknek/tudatnak/ a létezésben, aszerint hogy ki is vagy valójában, mondván: “Itt vagyok rendszer, a szolgád vagyok, fogj engem, feláldozom magam a létezésedhez. Te vagy az ‘Istenem’ és én a szolgád vagyok. Jogot adok, hogy folytatódjon a rabszolgaság és irányítás, amiért vagy és ami vagy.”
Ez a pont ráadásul kifejezetten arra volt használva, hogy dimenzionális lények szavakon és hang frekvenciákon keresztül programozzák az emberi lényeket ahogy ez egy elérési pontot nyitott az egész szerkezeti rezonanciádhoz – mindabba, ami vagy a rendszerben – megadván a képességet dimenzionális lényeknek, hogy vezéreljenek és irányítsanak és megváltoztassanak és befolyásoljanak ahogy csak kedvük volt. Ahogy említettem,ez az a pont, amely azt a célt szolgálta, mint a Tudat Szeme/A Rendszerek Szeme, - a te tudatod, a te rendszereid szerkezeti rezonanciája, és ezért ez egy ’bejárat’ abba, hogy ’ki is vagy te’ a rendszerben. A bejárat, amely elérést ad mindahhoz ami vagy és amivé váltál a rendszerben, a tudatban. Ez azért lett így tervezve, hogy ennek végeredményeként a dimenzionális lények képesek voltak ezt arra használni, hogy manipulálják és becsapják az emberiséget, hogy méjobban leigázzák és irányítsák, mind az emberi lények személyes életében, mind az összes többiben a világban – megtervezvén specifikus végeredményeként az egésznek, hogy félelmet és reményt generáljanak. Függetlenül attól, hogy hiszel-e a dimenzionális lényekben vagy sem – ezt megtörténhetett bárkivel, bárhol és bármikor.
2.) SZEM pontok:
Ezen a helyen találhatóak a definíciói annak, ’ki is vagy’ a rendszerben: A definíciója a te szerkezeti rezonanciának amelyet arra használtál, hogy definiáld és megtervezd, ’ki is vagy’ a rendszerben. Ez képeket, szavakat, érzelmeket és érzéseket, emlékeket, stb tartalmaz: Az tudatrendszerek elsődleges generátorai benned és a világban. Ez az, ahol azok a rendszerek találhatóak benned, amik azért helyezkednek el, hogy arra használd, hogy definiáld ’ki is vagy’ a rendszerben/tudatban. Ez ‘I’(én) mint ‘aki vagy’ a rendszerben a te szerkezeti rezonanciád amely tudatrendszerekből áll és amiket arra használtál, hogy definiáld ‘ki is vagy’.
Ahogy látod a világot, ahogy látod magadat, ahogy a világra nézel, ahogy magadra nézel, ahogy értelmezed a világot, ahogy magadat értelmezed, ahogy felfogod a világot, ahogy felfogod magad: Mindez el van helyezve ott, ahol az emberi fizikai szemeid vannak, ahogy ezáltal tapasztalod magad, mint ‘aki vagy’ a rendszerben. Hogy egy kép maradhass egy képvilágban, megvakítván, hogy azt lásd, amit a fizikai szemeiddel látsz: Ami valójában ‘ki is vagy’ a rendszerben mint egy rendszer, mint tudat, amely lát, néz, értelmez és tapasztalja magát és a világot az emberi fizikai szemeiden keresztül, ami a tudatban van, ami a rendszeré és nem az aki valójában vagy ‘túl’ a tudatrendszerek létezésén.
Meg kell értened azt, amit látsz az emberi fizikai szemeiddel, az az, amit a tudat lát, amit a rendszerek látnak – a képek amiket értelmezel és felfogsz ebben a világban amely szabályozza és irányítja a te tapasztalataidat ebben a világban, együtt sok más aspektussal, amik itt következnek. Te, mint aki valójában vagy ‘túl’ tudat rendszereken nem létezik: Ebben a pillanatban az egész emberiség nem más mint szerkezeti rezonancia amely tudatból van, amely rendszerekből áll.
Ami szintén a SZEM pontokkal létezik, az a ‘kapcsolat’, amid éppen van magaddal és a világgal mint
Y = Bekötött szolgaság a te kereszt-pont elhelyezésedbe a Fehér Fény hálóvonal szerkezetben
E = Eternity/Eternal (örökkévalóság)
A SZEM(EYE) szó ebben a kontextusban a tudatrendszerek által amire használva volt, a következő: „Én az örökkévalóságig szolgasorba vagyok kötve a kereszt-pont besorolás elhelyezkedésben a Fehér Fény hálóvonal szerkezetben a földi lineáris tér/idő folytonosságban.” Ha megnézed, az ‘E’ amely mindkét oldalán áll az ‘Y’-nak: Az ‘E’ mindkét oldalon jelöli a lineáris tér/idő folytonosság tapasztalatát magadnak ahogy örök szolgaságra vagy kötve az emberi fizikai formádban, élet után élet után élet és az ‘Y’ jelöl téged ami ennek a világnak a tudatrendszereihez láncol örök szolgaságban élet után élet után.
És ezért, a SZEM pontok a definíciója annak ‘ki is vagy’ a rendszerben a kereszt-pont meghatározás elhelyezésnél a Fehér Fény hálóvonal szerkezetben a földön ahogy tapasztalod magadat ebben a világban, mint tudat rendszerek tudat rendszerei.
3.) ORR pont:
Itt egy érdekes pont van, aktuálisan egy izgalmas pont. Az egyiptomi Piramisok: Az orr szerkezeti terve az Egyiptomi Piramisok szerkezeti tervéhez csatlakozik.
(MEGJEGYZÉS: Ennek a teljes története, a Piramisok építése és a Piramisok létezésének okai a világban ki lesz fejtve azok a dimenzióbeli lények által, akik felelősek voltak a Piramisok tervezésében és megvalósításában – és NEM amit tanultál a Történelemkönyvekben.)
Elsőként engedd meg, hogy kifejtsem a Piramisok speciális szerkezeti tervét:
A Piramisok szerkezeti terve úgy volt elhelyezve, mint egy imádati szimbólum az „Istenek/Istennők” felé, abban az periódusban, amikor a Piramisokat létrejöttek.
Igen – az emberi forma már kielégítőleg létrejött e periódus alatt, de a Piramisok szerkezeti tervének megmagyarázására, elhezeződött az emberi fizikai test orrának a szerkezeti tervének perspektívábakerülésekor. Mert ez akkor volt, amikor a Piramisok meg lettek tervezve és úgy épült meg ahogy a tudat rendszer beletöltődött az emberi fizikai test orrába amelyet úgy fejtenék ki, hogy:
A Piramisok szerkezeti terve volt az Emberiség állandó imádata, amíg „Istenre” vár. A Piramisok alapja kiterjesztett módon értelmezi azt, ahogy eléri és „csatlakozik” az éghez – meghatározóan szimbolizálván az Emberek várását “Isten” eljövetelére. Fogván egy emberi lény fizikai testét ahogy stabilan áll a földön a két lábával kissé távolodva és a karjuk egyenest az ég felé nyújtva és a kezeik összetéve imába formálván: A Piramisok szerkezeti terve az Emberiség “csatlakozását Istenhez” és várván az “Ő” eljövetelére aképpen, ahogy kifejtettem. Eképpen állván az Ember egyértelműen “akarván és vágyván arra, hogy catlakozzon Istenhez” – azon a “hiten” keresztül, hogy “Isten” elhagyta az Emberiséget. Ezért a Piramosok a “föld porából” épültek mint az “emberi fizikai forma porából”(amelyikből “teremtve” lett), ezzel szimbolizálván és jelezvén az Ember “várását” az “Isten” eljövetelére – az Ember örök várakozását “Isten” eljövetelére.
A Piramisok “Istennek” épültek mint egy szimbólum, jelezvén “Neki” hogy az Ember vár az “Ő” eljövetelére és akar és vágyik “Rá” hogy “csatlakozzon” az Embber ismét. Szintén mint egy szimbólum jelöli az Ember örökkévaló kötődését a földhöz, amíg “Istenre” vár, hogy “csatlakozzon” ismét, mint egy megtorlás, mert az emberek ebben az időben még mindig “elhitték” hogy volt egy ok, amiért “Isten” elhagyta őket és megszolgálták, hogy “megfizessenek” érte. Megfizessenek érte, úgy hogy szolgákká válnak, haszontalannak ítélvén magukat a földön és felkészítvén a földet szerkezeti tervekkel a földön, amely mélységessebben és nagyobban áll, mint ők maguk – hogy “kielégítse” “Mestereiket” akik elhagyták őket.
Ezért építették a Piramisokat, mint egy szimbolizált dizájnja az Ember örök “Istenre” várásának, hogy ismét újra “csatlakozzanak” és amíg várnak, értéktelen szenvedő szolgákká válnak a földön, mint a saját büntetésükként, amíg felkészítik a földet hogy hasznossá váljon “Isten” eljövetelére: Eféleképpen “kérvén bocsánatot” “Istentől” annak okáért, amiért “Ő” elhagyta őket, a speciális ok nem ismeretes. Azt volt elhíve, hogy “Isten” “csatlakozni fog” úgy, hogy “küld” egy fénysugarat az égből a Piramis pontján keresztül, megmutatván “Isten” kapcsolatát az Emberrel újra.
Ezért az “Istenért” az emberek hagyták magukat értéktelen szenvedő szolgákká válni, örökkévalóságig kötvén a földre amíg várnak és felkészítik a földet a szerkezeti tervekkel „Isten” eljövetelére – nem más, mint tudat rendszerek. Mit tettek ezek az emberi lények tettek aktuálisan? Előkészítették az utat a többi ember számára kijelentvén ezt: „Örökre megkötjük magunkat a földhöz mint szolgái a tudat rendszereknek, szerkezeti terveket építvén és felkészítvén a földet neked, mint tudat rendszerek általunk, a te szolgáid, így te, mint tudat rendszereket örökre szolgasorba taszíthatsz és irányíthatsz minket: A világban és magunkban”. Ezt téve generációról generációra – emberi lények örökre a tudat rendszerek szolgái lesznek, örökre a földhöz kötvén őket szolgákként „élni” és „dolgozni” mint a tudat rendszerek szolgái – és becsüljék ezeket a Piramisokat, mint a Piramisokat, mint magukat „Istenhez” mint tudat rendszerek. Így a main napig az emberi lények tudat rendszereknek „élnek” ahogy örökre a tudatrendszerek szolgáiként kötötték magukat ide, hogy „eggyé” váljanak vele, magukban és a világban az emberiség többi részével, generációról generációra.”
Ezért ez eképpen volt az emberi fizikai test orrába öntve: Emberi lények örök leigázása és irányítása, mint a tudat rendszerek szolgái. – tudatrendszereknek „élvén”, generációról generációra. Hogy is történt ez az „megélés”?. A másolása a „azzá válásnak”, hogy ki és mi vagy annak azokhoz képest amik voltak előtted mint tudat rendszerek. „Másolás” által minden ami ebben a világban a tudatrendszerekben van, neked tervezvén hogy ki és mi vagy és mivé fogsz válni, mint tudat rendszerek. Ezért ez a világ és az emberiség egyenesen halad a semmibe. Mert generációról generációra be vagy zárva az „élő” kifejezésébe annak, „aki vagy te” a rendszerben mint értéktelen szolgák „élvén” és „szenvedvén” a tudatrendszerekért – előkészítvén az utat a mégjobban kifejlesztett és megnyilvánult tudatrendszerekhez magadban, az egész emberiséggel és a világgal. Ezért ami el van helyezve az ORR pontba, az a tudás és információ szerkezeti hit/idea, hogy ki vagy és az ok, hogy az emberi lényeknek muszály szenvedniük a földön mint látszólag “fizetség/büntetés”, mert az emberiség az oka annak, hogy „Isten” elhagyta őt.” És ezzel a hittel/ideával van az emberiség gyakorlatilag leigázva és irányítva tudat rendszerek által magukban ahogy tudat rendszereknek ’élnek’, felkészítvén az utat a mégfejlettebb és megnyilvánultabb tudat rendszerekre magukban és a világban mint az egész emberiség. A titeket megelőző emberi lények minden tudása és információja itt a földön az ORR pontban van tárolva – a tudás és inofmáció hit/idea arról, hogy kik is vagytok és az oka annak, amiért itt vagytok a földön: S ez továbbra is el van fogadva és meg van engedve az egész emberiségben az, hogy ti a tudat rendszereknek ’éltek’ és szenvedtek, mindeközben elhívén azt, hogy haszontalan szolgák vagytok akik gyakorlatilag folyamatosan megengedik a leigázást és az irányítást a létezésben.
4.) SZÁJ pont
A száj pont a ‘tartalmazója’ az előre-programozott élettapasztalatotoknak itt a földön a Fehér Fény hálóvonal szerkezetben – úgy hívván ezt, mint a ‘tervrajzotok’.
Ahogy ‘megöregedtek’ elveszítitek az első fogsorotokat, ami kijött. Az első friss csodálatos fogsor ami kijön, amikor gyerekek vagytok úgy fogom hívni, hogy, mint a ‘Tiszta Fogak’. Azok tiszták abból a nézőpontból, hogy a tiszta életesszencia rezgés alapja annak, hogy kik is vagytok valójában és valójában támogat abban, akik valójában vagytok. Mégis itt jönnek a tudat leigázás és irányítás rendszer tervezői és megvalósítanak egy rendszert az egész fizikai testetekben ahogy fejlődtök ki az anya méhében, amelyik eképpen kerül átvitelre belétek az ‘apák bűnei’ alapelv által, amely ‘kilöki’ a ‘Tiszta Fogaitokat’ és kicseréli azt a ‘Rendszer Fogakkal’.
A ‘Rendszer Fogak’ tartalmazzák a tervrajzát az egész élettapasztalataitoknak itt a földön, azt jelentvén, hogy a tervrajzok mint ‘Rendszer Fogak’ hordozza az egész előreprogramozott életeteket a Fehér Fény hálóvonal szerkezetben. A pillanat, amikor a ‘Tiszta Fogak’ kihullanak és kicserélődnek a ’Rendszer Fogaiddá’ – az egész életed, minden tapasztalatod itt a földön, programozott és beültetett a Fehér Fény hálóvonal szerkezetben a földön. Mert a ’Rendszer Fogaid’ tartalmazzák a tervrajzát az előreprogramozott életednek itt a földön a Fehér Fény hálóvonal szerkezetben – a kettő összezárva és voálá: Kész vagy megtapasztalni a manifesztált előreprogramozott életedet itt a földön.
Az egész élettapasztalataitok a földön előre be lett programozva, emberiség – és mindez az aktuális fogaitok tervrajzában van eltárolva! Értsétek meg, hogy a ’Rendszer Fogaitok’ kifejlődtek és kijöttek, mikor a ’Tiszta Fogaitok’ kihulltak – ez át lett küldve az előreprogramozott elme tudat rendszereitekbe, már megnyilvánulván és beágyazván bennetek, amígy el voltatok foglalva a kifejlődéssel az anya méhében.
És így a tudat rendszerek bennetek kezdtek megnyilvánulni amivé váltatok itt a földön, ahogy tapasztaljátok magatokat: A tudat rendszerek manifesztálódtak, ahogy nőttök, fizikálisan és mentálisan ebben a világban és jelölvén ezt a ’fogazás’ folyamat által. Ezért a fogak, amik most vannak nektek, tudat rendszereket támogatnak, az akit és amit elfogadtatok válni és elfogadtátok magatokat ennek lenni – ahogy éltek és tapasztaljátok magatokat az előre-programozott élet dizájnban.
(MEGJEGYZÉS: Nem azt mondom, hogy ki kell húzzátok az összes fogaitokat. A NEGYEDIK RÉSZBEN megadom mindazt a gyakorlati példákat, hogyan is tudjátok támogatni magatokat és a gyerekeket jönni, hogy ne legyenek irányítva és leigázva, de fogjátok a saját erőtöket és irányítsátok magatokat aszerint, hogy kik vagytok valójában belül, ebben a részben csak kifejtettem, hogy a helyérre kerüljön ez nektek. Tehát álljatok meg a fogak kihúzásával.)
5.)TOROK pont:
A torok pontotok tartalmazza a hangszalagokat vagy ahogy én inkább hívnám, ahogy ami: A Hang Dobozotok.
A hangok, amikkel kommunikáltok és hangot adtok a szavaitoknak, sajnos szintén befolyásolva lett a tudat rendszerek rendszeres dizájnja által -- bennetek. Azt jelentvén, hogy a szavak és a hangok, amelyikekkel komminikáltok, el lettek különítve bennetek - - szavak és hangok nem egyek azzal, ahogy aktuálisan kimondja az emberiség, mégis úgy tűnik, tehát valószínű azt kérdezitek: Akkor hogy lehetséges, hogy szavakkal és hangokkal kommunikálok mint hangok? Itt, engedjétek meg kifejteni:
A szavak és hangok, amit kommunikáltok, el lettek különítve tőletek, bennetek, teljes egészében. Azt jelentvén, hogy amikor kommunikáltok, minden szó együtt a hangokkal, ki vannak belül fejezve, gyakorlatilag tudat rendszereket támogatnak bennetek és a világban és nem úgy beszéltek, és hangot adtok ki(a szavak hangok), mint a feltétel nélküli kifejezései annak, hogy kik is vagytok valójában.
Hogy történt ez meg?
A Hang Dobozotokban, amely torok részetekben van elhelyezve, egy másik rendszer van, amely a része és egy az egész elme tudat rendszerrel bennetek. Ez a Hang Doboz rendszer tudat hang frekvenciákkal lett tervezve, matematikai egyenletekkel és szimbólumokkal – kifejleszve és dizájnolva nem más által, mint Marduk – amelyik szintén az egész elme tudat rendszert segítenek kifejleszteni benneteket. Segítvén a kifejlődését a definíciójának és dizájnjának annak, hogy ’kik vagytok’ és ’kiké fogtok válni’ a rendszerben mint egy elme tudat rendszer. Ezért szavak tudat hang frekvencia szimbólumokhoz lettek kapcsolva szintén ahogy matematikai egyenletekhez, hogy segítsék és támogassák a kifejlődését és megnyilvánulását az elme tudat rendszernek bennetek mint akik vagytok és amikké fogtok válni ahogy nagykorúvá váltok ebben a világban és megtapasztaljátok az előreprogramozott élettapasztalatot. Minden szó, amit folyamatosan beszéltek, a speciális hang frekvenciája minden szónak, az érzelmi és érzési mellékjelentése minden szónak, az elfogadott kép vagy definíciója kapcsolván minden szóhoz, a speciális szimbólumok elhelyezvén minden szóban, a matematikai egyenlete minden egyes szónak, amit tartalmaz: Mindez amit minden egyes szó tartalmaz és ez úgy lett megtervezve ahogy megnyilvánult minden egyes emberi lény Hang Dobozában a TOROK pontban és ez csatlakozik az egész elme tudat rendszeretekkel bennetek.
És ebbe beleértendő a tudatos, tudatalatti és a tudattalan elmét. Ezért amikor bármely szót beszéltek, és az összes szó az gyakorlatilag az erősödő megnyilvánulását és létezését támogatja a tudat rendszereknek bennetek és ebben a világban mint az emberiség többi tagja.
Nézzétek cask meg a szükségszerűen következő effektjét szavak létezésének és hangok mint tudat rendszerek dizájnja: Bármelyik szót is gondoljátok vagy hangot adtok egy szónak – az ugyanaz a dolog, mert a szó bennetek létezik a tudatrendszeretek tervei szerint amit fennt írtam le.
Vegyük azt a szót például, hogy ‘megerőszakolás’: Ha csak résztvesztek egy beszélgetésben egy témában azzal a szóval kapcsolatban, hogy “megerőszakol” vagy cask gondolkodtok róla és rátekintetek az elmétekben a gondolkodás aktusával: Gyakorlatilag manifesztáljátok a szót ebben a világban, Miért? Mert
Mit gondoltok, miért léteznek hírsugárzó központok, amik megjelennek a tévében, újságokban, függően a világ státuszától és szituációjától: arra reflektál amit az egész emberiség mint egy tervez és létrehoz a szavakon keresztül, amiket beszéltek és a gondolatok, amiket gondoltok. Szintén, nyilván, ahogy ti szintúgy beszélitek a szavakat és gondoljátok a gondolatokat, mint mindenki kommunikációja, ami ki lett sugározva a médiában mint a hérek, hogy képesek legyetek folytatni a tudat rendszerek támogatását magatokban és ebben a világban, ami megnyilvánult tapasztalatokká vált, amiket irányítanak, vezetnek és leigáznak.
Sosem tudtátok, hogy ti, minden egyes egyéni emberi lény, ténylegesen felelős a megnyilvánult tapasztalataiért minden emberi lénynek a földön azokon a szavakon és gondolatokon keresztül, amiket beszéltek, gondoltok, amikkel kommunikáltok, mint a tudat rendszerekben.
( MEGJEGYZÉS: Nem mondom, hogy legyetek némák, vagy sose nézzetek tévét vagy sose olvassatok. Meg fogom osztani a gyakorlati példákat, megoldásokat, hogy tudjátok támogatni magatokat és a többi embert mint egy együtt, hogy ne folytassátok a megnyilvánult tapasztalatokat, amiket megengedtetek és elfogadtatok ma, a szavakon keresztül, amiket beszéltek és a gondolatok, amiket gondoltok. Mostantól képesek vagytok MEGÁLLÍTANI a gondolataitokat.)
4 comments:
Szórakoztató volt, azért a desteni magyarázást elválaszthatnád az élettörténettől.
Meg két megjegyzés: nem is találtam meg Ca-t csak mentem egy kört, meg hitről szó sem volt, legfeljebb nálad, mivel nem érted(ted) a dharmát.
bence
akkor tapasztalj most - ne higgy mestereknek, REALIZÁLD MAGAD MOST;)
nincs többé fény, egy csip volt, az volt a dmarha - leállt -
a másik csip a fejedbe van, az is le fog hehe, ahogy az arkitekt mondja a mátrix3 végén a nagy fejjel: IT IS DONE
ah a Ca-st akkó javítom de akkó nem vágom mire re re re re re re re re
te is írhatnál élettörténetet, letisztul tőle, ŐSZINTESÉGgel kezdődik
dest-igaz de összefolyik -így kerek
- a legvége meg pont akkor lett lef ordítva, na maj 7végén lehet átszabbaszom
The SOLUTION as WRITING YOURSELF to FREEDOM
jo kezdet
Post a Comment