Test

Kezdem az egész testemmel, az egész testemként tapasztalni a jelenlétet. Sokszor rádöbbenek, hogy a fejemben létezem - van a homlok körüli 15 centis rész, ahol vagyok - gondolkodom, meg agyalok, meg néha érzek, és akkor bizsereg a gerincem, meg futkároznak ezek az érzések a testemben - meg persze amikor az érzelmek "átfolynak a testemen" - ezek nem rosszak, de őszintén, abban, hogy az EGÉSZ TEST legyek, EGY és EGYENLŐ vele, mint saját magam - az vagyok én. Az érzések, érzelmek, gondolatok mindig részlegesek, futó "kalandok" - sőt csak elterelik a figyelmet a TELJES jelenlétről - még ritkán van, de kb egy hete észreveszem, hogy amikor megyek, akkor az egész testemmel megyek - a lábam, a lábujjam, a combom, ahogy lép, ahogy történik a lépés, ahogy a törzsem tolom előre, ahogy a karjaim lógnak, mozognak, ahogy a vállam áll, ahogy az állam tartom, ahogy nézek, ahogy a fejem, ahogy a hátam tartom - EGY - ilyenkor TELJESen birtokba veszem a testem - ilyenkor valójában sokkal jobban ITT vagyok.
Eszméletlen - mi "kell" hozzá? Ön-elfogadás, ön-átölelés(egybefogadás), annak elfogadása, ahol vagyok, amit csinálok, annak megértése, hogy miért van az, ami most épp ITT van, ön-intimitás, nyitottság, abszolút ön-őszinteség. Látni, hogy miért és hogyan vagyok most éppen ITT - és ha már ITT vagyok, akkor tényleg legyek ITT - de ehhez az kell, hogy elfogadjam - hogy élvezzem(abból a szempontból, hogy megértem, hogy ez vagyok most éppen én, ezért ha nem érdekel, ha nem tetszik, ha nem tudom megtalálni a jelenlétemben azt, ami a figyelmem fenntartja), hogy ne engedjem(sőt ne is kívánjam), hogy a múlt jusson "eszembe", akár egyetlen gondolat erejéig - vagy hogy egy aprócska kis jövőkép se legyen "itt", hogy mi lesz, mi lehetne, vagy mi lenne jó, vagy akármi.
Tehát se jövő, se múlt - ITT, MOST.
Ekkor teljesen "birtokba" tudom venni a saját jelenlétem - a testem, a pillanatot, a körülményeket, ekkor belül csend van - engedem, hogy átfollyon a külső világ rajtam, és belül nem ingerel mozgásra - MAGAM mozgatom magam, nem engedem, hogy a múlt behatároljon, a jövő beindítson.
Eszméletlen érzés. Ekkor olyan, mintha az egész világ bennem lenne, mintha én lennék minden, mindennel egy és egyenlő - és mégis csak magam, csak ITT, csak most. Ekkor tényleg azt csinálom, amit akarok, sőt - azt csinálom, aki vagyok.

Persze van, hogy beakadok - hogy "felizgulok" azon, hogy húú, most itt vagyok, mennyire intenzív, mennyire jó - ezek belső reakciók - ezek el fognak múlni - ezek még jelzik, hogy nem fogadtam el teljsen, még ítélem, még próbálom definiálni, próbálom a múlt szemszögéből megfogni, hogy ez mi. Pedig ez megállítja - visszakerülök az agyamba. Én nem csak egy agy vagyok. Nem akarok GONDolkodni -

- ÉLni akarok, tudatába lenni mindennek a JELENLÉTemben - ez a PILLANAT.

Ez nem is akarás, ha akarom, nem megy - ha akarnám, azt jelentené, hogy nem természetes, hogy bele kell fektetni energiát, hogy tapasztaljam - az meg feltételes, fejből jön - én nem a fejemből jövök - persze az is én vagyok, a fejem, de ha ítélem a helyzetet, a pillanatot megragadom - akkor a pillanat elvész - és ittmaradok a definíciómmal egyként - csak akként a pillanatban - ez afféle apró ketrec - éppen most itt, ahelyett, hogy átölelnék mindent a jelenlétemben, az egész testemként ITT lennék - megragadok egy apró szeletet, és éppen arra fókuszálok - valamiféle definiált, múltból jövő ítélet következményeként.

Őszintén, ha tényleg, brutálisan, abszolút módon őszinte vagyok magamhoz, akkor én az vagyok, ami ITT van - és ha az vagyok, aki ITT van, akkor vagyok ÉN.

A testem mindig ITT van - akkor miért ne legyek a testem - elfogadom úgy ahogy van, merem felfedezni, merem szabadon mozgatni, merem rábízni magam, merem engedni, hogy szabadon lélegezzen, hogy szabadon ÉLjen, mert ez a szabad ÉLET vagyok én is - a FÖLDből van, minden atomja a TERMÉSZET ajándéka - ez vagyok én. Ezzel azonosulok, ezt tapasztalom, és ez fejeződik ki bennem, rajtam, általam.

Ha öntudatába vagyok a lélegzetemnek, ha átÉLem a lélegzetem, akkor ITT vagyok - a LÉLEGZET vagyok - nem lélek, nem energia, nem tudat, nem fény vagyok - ezek részek, ezek részletek - ezek töredékek - ezek elkülönülés - én MINDEN vagyok, minden ami ITT van, minden ami a JELENLÉTem - és ez most éppen a TEST

TEST

A testem a JELENlegi mutatóm, az, hogy KI VAGYOK ÉN, ITT ÉS MOST. Ezzé váltam, ezt kaptam, ezt fogadom el, ezt "veszem birtokba", de eközben a birtokbavétel közben realizálom, hogy ez igazából nem is az - ez inkább az őszinteségem kifejezése - ekkor tényleg merem azt látni ami itt van, merek eggyé és egyenlővé válni azzal, ami körülöttem van, és így velem egyként és egyenlőként irányítom.

Ami meg ebben a folyamatban "zavar", "fennakaszt", azt megvizsgálom, esetleg leírom, hogy lássam, mi lehet az oka - mert ha nem így teszek, biztos, hogy visszatér - hát nem mindannyiunk ezzé a folyton visszatérő folytonos "fennakadássá" váltunk - ezért nem vagyunk ITT.
Tehát ezek nem véletlenül vannak - ezek azért vannak, hogy megmutassák a pontos okait, következményeit annak, hogy miért nem vagyunk ITT.

Ajánlatos őszinteségben ezt megtapasztalni, megérteni, kinyílni - mi az oka - és aztán megérteni, megbocsátani saját magunknak, hogy ez butus dolog volt, ideje továbblépni, és aztán elengedni, ezt kifejezni és kész.
NEM elfelejteni - ha egyszer megértem, nem fogom elfelejteni soha - mégsem fog befolyásolni - s emlékszek rá gondolat nélkül, hogy ezt többé nem - ebbe nem megyek bele megint, mert már tudom, ismerem, megtettem(akár többször, százszor), és LÁTom, hogy butaság, ez nem az, aki én vagyok, és MEGHALADom.

És ez az a módszer, amellyel fokozatosan megértem, megtapaszalom azt, aki vagyok, eképpen "integrálódok" bele a JELENbe - a saját jelenlétembe, a saját ITTLÉTembe - ne kelljen jövő, ne kelljen múlt, nem kell GOND olkodni - csak kifejezni, tenni, mozogni, szabadon, ITT ÉS MOST.

Ebben nincs misztikum, nincs fény, nincs bölcsesség, nincs spirit - ez mind felesleges - ez a JÓZAN ÉSZ - ez az ami valójában vagyunk.

ITT VAGYUNK - ez a definíciónk - és ha már ITT vagyok, akkor ezt éljem is meg minden pillanatban, mert ha én az "itt" vagyok, akkor ha éppen a múlt, jövő befolyásol, akkor nem vagyok itt - akkor nem az van, ami, aki én valójában vagyok.
Ezért mind legyünk ITT:)