A számítógép, bárki akárhogy is állítja, egy roppant egyszerű elven épült gép, alapvetően nagyon kevés dolgot tud csinálni:
-adatokat tárolni, azok között alapvető matematikai műveleteket végezni
Különféle helyeken vannak az adatok tárolva és különféle műveletekből felépített művelet-struktúrákról beszélünk.
Különféle logikai rendszerek léteznek, a legismertebb a hagyományos, "arisztotelészi" logika, melyben van igaz és hamis, és, vagy, kizáró vagy és a tagadás.
A számítógép egy fizikai platform, melyen az energia-áram áthaladva úgymond végrehajtja ezeket a logikai rendszereket, működik.
Ami működteti, a számítógép-program, melyben vannak
-definíciók ( dokumentum neve=hello.doc)
-feltételek(Ha létezik c:\hello.doc, olvasd be soronként)
-ciklusok(Amíg van még sor, amit nem olvastam be a hello.doc-ból, következő sor beolvasása)
Ezekkel igen egyszerűen lehet leírni problémákat bizonyos programnyelvek használatával, ezekre számtalan tananyag van a neten.
Amire viszont most fókuszálunk, az a Fuzzy logika, magyarul úgy hívják "elmosódott" logika. (http://hu.wikipedia.org/wiki/Elmos%C3%B3dott_halmazok_logik%C3%A1ja )
"A tágabb értelemben vett fuzzy logika alapját képezi a fuzzy számítógépes rendszereknek, melyek szemben a szokványos rendszerekkel, nem csak igen és nem (illetve ki és be, vagy 1 és 0) értékekkel dolgoznak, hanem közbülső „valóságértékekkel” is, mint például 0,5 (féligmeddig), 0,2 (kicsit), 0,8 (eléggé)… Ezáltal az „életlen” (fuzzy) meghatározások (mint például az előbbiek) matematikailag kezelhetővé válnak.
Manapság a fuzzy logika illetve a fuzzy-control, tehát a fuzzy logikán alapuló irányítás, elsősorban gépek és robotok, háztartási készülékek irányításában talál alkalmazásra."
A rizsfőzőgép, a kamerafókusz, a japán mágneses vonat alkalmaz például ilyet.
Ezáltal lehet például az, hogy van egykimenetű(jobbra hideg, balra meleg, középen langyos) csapom a fürdővizet készítem és fogalmam sincs, hány fokos jó nekem: kinyitom a meleget, aztán a
hideget és addig állítgatom, amíg egyszercsak "pont jó".
Miért is érdekes ez?
Míg hagyományos logikával ezt körülményesebb megoldani, fuzzy logikával pofonegyszerű, csak definiálni kell egy tartományt, ami elérendő(itt a megfelelő hőmérsékletű víz), s azt, hogy oda hogy jutunk el, azaz a hideg csap és a meleg csap működését: ez hívják úgy, hogy szabálymátrix.
HA hőmérséklet nagyon hideg AKKOR csap sokat balra
HA hőmérséklet hideg AKKOR csap balra kicsit
HA hőmérséklet megfelelő AKKOR csap marad
HA hőmérséklet meleg AKKOR csap jobra
HA hőmérséklet nagyon meleg AKKOR csap sokat jobra
A szabálymátrix, mely szavakkal van meghatározva.
Igen komplex, összetett rendszereket lehet viszonylag könnyedén összehangolni a szabálymátrixokkal,
Magyar irodalom, akit tényleg érdekel:
http://users.iit.uni-miskolc.hu/~szkovacs/Research/SzdipPR.pdf
http://www.rit.bme.hu/letoltheto/szamszim/F_0/F_4.html#A%20fuzzy%20logika%20%C3%A9s%20a%20fuzzy%20szab%C3%A1lyoz%C3%A1s
http://users.iit.uni-miskolc.hu/~radai/MI/fuzzy.htm
Először 2000-ben találkoztam ezzel a területtel Tudás-alapú rendszerek tantárgyam során az egyetemen, kiselőadást is tartottam a Fuzzy logikából, majd tanulmányaim a Desteni.org által megosztott publikációkkal folytatván 2007-ben kezdtem megérteni mit is jelent ez az emberi elmére nézvén.
2008-ban tettem fel ezeket a videókat a Fuzzy logikáról Desteni perspektívával, angolul(első "animációim" egyike:
Miért is fontos ez? Mert az emberi elme hasonlóképpen modellezhető, megérthető:
Valójában véges számú szabálymátrix definiálja kik vagyunk, mit tapasztalunk, mi a valóságunk és mit tegyünk - még akkor is, ha nem vagyunk tudatában, hiszen ezek alkotják a tudattalant, tudatalattit is, aminek mindig egy szeletével vagyunk csak tudatában.
Itthoni példa: Magyarországon nagy divat a fajgyűlölet, mondjuk ki: fasizmus, nácizmus.
Mert valaki szinesbőrű, zaklatott családból való, a törvény határain mozog tetteivel: bizonyos emberekből kiváltják a gyűlöletet.
Ez színtiszta gyűlölet saját maguk fele, amit tapasztalnak: másokat hibáztatnak, nem látnak az orruknál tovább, bűnbakot keresnek és nem a korrupt gazdakokat találják meg(akiket sosem láttak), akikkel amúgy sem tudnak mit kezdeni, mert maga az őáltaluk írt törvény védi őket - inkább azok felé engedik ki dühüket, csalódottságukat, veszteségüket, hogy nem lettek sikeresek, gazdagok, se boldogok, se szépek.
A kissebség eleve egy áldozat és persze van köztük bűnöző és rosszindulatú, akik sosem kaptak RENDES képzést(NEM az iskolára, az egyetemre gondolok, az ugyanúgy a rendszer agymosodája, ahol az ember behódol a normáknak, hogy megkapja a pénzt, a sikert, a csillogást általában önérdekből).
A fajgyűlölet szó megállja itt a helyét, mivel saját faját gyűlöli, önmagát mégsem tudja, mert valójában fel sem fogja, nem is tapasztalja önmaga belső lényét, valójában egy rendesen kikupálódott fuzzy logikán alapuló, szavakkal programozott szerves robot, mely egyetlen dolgot tud, a belső rosszt kívül keresvén puszítaná.
Nos, ezzel a példával itthon könnyű ismerkedni, személyes tapasztalatom szerint a vidéki emberek legalább fele náci, akiket bizonyos országokban ezért már megrovásban részesítenének, amit nem mondok, hogy jó, sem azt, hogy rossz.
Ezért kedvelem a TÉNYeket, az van, az stabil, az konzekvens, nem kell hozzá vélemény, s ha van is: nem számít, attól tény.
TÉNYeket nem figyelembe venni kell, hogy valami belül történjen, amit figyelembe veszünk helyettük, fontosabbnak tűnve az, amit ÉRZÜNK, mint amit TAPASZTALUNK.
Ehhez kell az őszinteség: mi az, ami belül van nekem, amit tapasztalok, megélek és nem a valóság tényein alapszik?
Nem is beszélvén a tapasztalat is csak tapasztalat, jön, van egy darabig, aztán már nincs. Nem úgy, mint a fizikai valóság, amely nevezhető ténynek, s aki jön a tudati erőkkel, az objektív valóság hiányával, vagy az atomban lévő üres térrel: ajánlom a villamost figyelmébe: az fizikai valóság, azzal vitatkozzon, mikor 60-al jön szembe.
Az emberi szavak fontosságát nem kell kiemelnem, nyilvánvaló a szókincs és a méltóságteljes élet közötti összefüggés,
(szókincsről:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%B3kincsm%C3%A9retek_%C3%B6sszehasonl%C3%ADt%C3%B3_list%C3%A1ja
Ez angolul van, de igen kritikus megérteni:
The Early Catastrophe
http://www.aft.org/pdfs/americaneducator/spring2003/TheEarlyCatastrophe.pdf
Mennyire befolyásolják a gyerekek sikerességét a szókincs, azok használata, mennyire számít az első pár éve, a család, a szülők viszonya a szavakhoz és azokon keresztül történő valóságértelmezés. Érdemes lenne magyarra fordítani.
Három csoportra osztották a gyerekeket, a professzionális(mérnök például), a munkás(gyári dolgozó), a gazdag.
Csoporttól függetlenül feltűnt, hogy a gyerekek gyakorlatilag a szüleik szókincsét veszik át, s ez alapján "kezdenek" a világban, rendszerben és mennyire egyenlőtlen, hogy hány szót fognak fel és alkalmaznak a valóságuk értelmezésére, abban történő interakciójukra, s ez sokkal erősebben meghatározza a jövőjét az embernek, mint korábban képzelték, s, hogy a "háború a szegénység ellen" miért és nem volt sikeres pusztán pár alapítvány és anyagi jótékonykodás miatt, pusztán ideiglenes sebtapaszként szolgáltak. Roppant érdekes.
Amikor nem értek egy szót, egy szókapcsolatot: az agyam kihagyja, esetleg feltűnik, hogy van valami, amit nem értek, de az ember arra lett tanítva, a tanulás az, amit az iskolában gyaláznak velünk, s amint végetér, "szabadok" vagyunk és nem KELL többet tanulni, mintha az szörnyű lenne. Nos, ha a két lábon járó könyvtárrá válás és temérdek definíció, halott emberek gondolatfolyamatai és konklúziói, tanáraink személyes paranoiáikkal és önérdekeikkel fűszerezvén az, amit vissza kellett mondjunk, hogy normális munkát, fizetést és megélhetést "érdemeljünk ki" az úgynevezett tanulás, akkor ez érthető miért nem túl kedves dolog.
Visszatérvén kis fuzzy szabálymátrix példámra, melyben a srác utálja a kissebséget:
Ha kissebségit látok, akkor dühös leszek.
Ha kissebségi boldog, gazdag, szép, akkor nagyon dühös leszek.
Ha egy kissebségi mond nekem valamit és én nem tudok mit rá mondani, ami mindenki hasznára válik, akkor aggresszívvá válok.
Ha valaki megkérdezi, miért utálom a kissebséget, akkor elmondom saját tapasztalataim, hogy is jutottam arra, hogy a káromat nekik tulajdonítom.
Ha valaki azt mondja, minden ember egyenlő, akkor azt mondom, ezek a rendszer piócái, mert a dolgozó emberek államnak adott pénzéből csinált segélyen élnek, hiába dolgozok keményen, őket tartom el és ez nem fer.
Ha valaki azt mondja, hogy a gyerekek nem tehetnek semmiről, hova születnek, akkor azt mondom, azok is már eleve romlottak, mert a tapasztalatom, hogy ők is úgyis olyanok lesznek, mint a szülei, szóval őket is utálom.
Ez egy tipikus náci agyában esetleg fellelhető. Nincs bajom velük, eleve kissé németes és kékszemű, irtó fehérbőrű a megjelenésem, engem sosem ért ilyen atrocitás, ám már gyerekkoromban feltűnt, ez egy felkapott agyrém, a valamiben mást, különbözőt, az ismeretlent félni, kirekeszteni, hibáztatni, próbálni elnyomni, elpusztítani, s mindezt olyan belső definíciók, szabályok alapján, amiket az ember elfogad és megenged, mert arra jutott, ezt kell tennie. Ezt akárki elfogadja, felelős érte. Tehát.
Ezek azok a fuzzy szabályok, melyek akkor jönnek fel, amikor az életében nem talál békére, boldogságra, netalán tán beakadt valami paranoiába, ami szintén csak pár fuzzy szabálymátrix egymásbahurkolása.
(A fuzzy szó itt pusztán, mint referencia szerepel kis modellünkre, amit hogy-hogy nem az egyetemen, mint "mesterséges intelligencia" tárgyban tanultam először.)
Ráadásul ezeket a szavakat ahogy gondoljuk, érezzük, hogy reagálunk rájuk - energia - egyfajta finom elektromosság, erről nem sokat tanítanak, de szinte mindenkinek nyilvánvaló, mikor energikus, mikor nem - s ez az energia aztán szintén fuzzy szabályokhoz van kötve, például:
Ha dühös vagyok, akkor mást okolok érte, aki monjduk a jelenlétemben van.
Ha túlfeszít az energia, kényelmetlenségemben környezetem hibáztatom.
Van aki más:
Ha dühös vagyok, magamat utálom, befordulok és csak otthon fekszem naphosszat.
Ha tehetetlenséget érzek, akkor nem cselekszem, hanem megrekedek és csak várok, mikor lesz jobb.
Ezek persze nem így vannak az ember fejében, de valójában ezt jelenti és ezt is teszi.
Valójában ilyesmi lehet:
Munka után, mikor fáradtan hazamegyek, alig van erőm ébren maradni és látom, hogy az új szomszéd nem dolgozik, egész nap otthon van és egész kokerók, ráadásul mercédeszük van nekem meg opel.
Amikor hallottam, hogy a haveromtól egy kissebségi lopott, tudtam, vagy egyéni esetnek nézem és úgy kezelem, vagy félek attól, félreismerek egy olyat, úgyhogy inkább "önvédelemből" azt gondolom, arra jutok, hogy mindegyik tolvaj, ezért még meglakol mind!
Egyetlen egy ilyen belső reakció-szabály aktiváció egy külön ön-nyomozást igényel ön-őszinteségben, ön-megbocsátással, hogy az illető ráébredjen a saját felelősségére, hogy:
-valójában csak önmaga felelős, hogy is definiálja, látja, reagál a tényekre
-az, hogy milyen munkája van, mennyit keres és hogy érzi magát attól, az is a saját felelőssége
-minden harag mindig önmagunkra irányul elsősorban, legfeljebb automatikusan projektáljuk másra valami fuzzy szabály által
Ez a példa talán nyilvánvaló, ezzel egy következő írásban foglalkozom: Önmegbocsátás, fajgyűlölet, mert a magyar tudatnak ez elkél.
Itt viszont folytatván az önmegbocsátás lényegével:
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy jogot, hatalmat adjak feltételeknek, definícióknak, szabályoknak arra, hogy autómatikusan, szinte öntudatomon kívül megmondják, sugallják, irányítsák, ki vagyok a pillanatban, bármelyik pillanatban.
Mert az, hogy mondjuk három skinhead szétverte a részeg haverom 1999-ben(igaz), mert pánkosan volt öltözve: elmúlt.
Holott definiálhatnám magam, hogy mert félek egyedül pánkosan öltözvén bizonyos városban bizonyos részen mászkálni, amerre skinheadekbe botlok, akik olyan szerves robotok, akik programja pánkok, kissebség verése.
Definiálhatnám személyes tapasztalatomból, hogy a barátom pofája meg lett csapatva, akit sajnáltam, de hatalmam nem volt, hogy legközelebb megelőzhessem vagy merszem, hogy kiálljak érte - ezért a körülményt felületesen nézvén elítélhetném azokat az arcokat és utálhatnám őket, sőt DEFINIÁLHATNÁM magam úgy, hogy "utálom a skinheadeket".
Vagy például pont ott, ahol ez történt, Debrecenben, sok a "cívispolgár", ami nekem szimplán definíció volt arra, hogy "bajszos köcsög paraszt", mert jópárral találkoztam - holott az egész helyet, magam, bajuszos embereket úgy definiálni kissé túl általánosító - holott mondjuk még ha többszégében "be is jön", akkor is esetleg lemaradok egy-két bajszos emberről, aki amúgy teljesen rendben van, csak történetesen bajszos, mégsem "köcsög".
Ezért ez a definícióm megvolt, ezt végülis tudtam, ám ha bajszos ember közelített meg, hirtelen történt, nem volt idő gondolkozni, emlékeken, definíciókon morfondírozni - pusztán zavart lettem, hogy is reagáljak, mit is mondjak, vajon bunkó lesz? Vajon tévedek? A jelenből kiestem, reagáltam, definícióim magukkal rántottak. Ezt én nagyon nem kedvelem, a jelen, a tiszta, üres pillanat elengedhetetlen, hogy befogadhassam a valóságot, másokat, azt, ami ITT van.
Mi ennek az oka, kérdem én, hogy így definiáltam, hogy "bajszosak köcsögök", vagy "szkinhedek állatok" - kérdezem én, magamtól, évekkel ezelőtt a tapasztalataimból eredve definiáltam, SŐT:
Megfigyeltem, hogy hajlamom van a pillanat teljes folyton jelenlétének belső ürességéből kiesésre, ezért eleve elfogadtam, hogy hát én ilyen vagyok, kissé suta szociálisan, "nem az erősségem a kommunikáció".
Aztán ez definiícióm lett, beépült a szabálymátrixba, s a szavak a valóság építőkövei, így lettem introvertált kissrác.
Ez egy kötés, egy varázslat, egy "spell", mely fogva tart, a törpök élete nem csak játék és mese, a szavak komoly hatalmat jelentenek, elég csak megnézni, egy politikus képes egy országot irányítani egy mikrofonnal!
Az "igazságügyi" minisztérium végtelennek tetsző irattáraiban számtalan aláírt, gondosan megfogalmazott dokumentumai alkotják a társadalmunk alappilléreit, civilizációnk szavakkal szőtt rendszere az egyének szavakba vetett hite, ereje, azokkal való kapcsolata és definíciója határozza meg magukat a határokat, amik által lekorlátozzuk magunkat és lehetőségeinket.
Ezért a forgatókönyv a filmben, a bemondó a tévében a jegyzeteivel, a szerződések, a törvénykönyvek:
Ezek mind egységben és egyenlőségben tartják fenn az emberi külső rendszert azzal kapcsolatban, ahogy az egyén belső énképe, személyisége, karaktere ugyanúgy tartalmazza ezeket a szavakon alapuló szabályokat, kapcsolatokat, rendszereket, s a kettő egy és egyenlő.
Ezért nem érdemes nekimenni a rendszernek molotov koktéllal, akár tankkal is - mert közben a belső rendszert észre sem vesszük, fel sem fogjuk, holott AZáltal teremtődött körénk és saját belső képünkre formálódván maga a kormány, a rendszer, ami ellen öklünk rázzuk.
Ezért nem képes a rendszer, mint kormány, mint személyiség valójában támogatni az egyént, mert ugyanúgy elbaszott, ugyanazon az alapelven teremtődött és egy és egyenlő vele, mint saját maga - ez a szimbiótikus kölcsönös dinamizmus önmagától a kiegyensűlyozásra, a fenntartásra törekszik, ezért nem lehet a globális rendszert anélkül vizsgálni, hogy pontosan, a legapróbb részletekig megértenénk mind a külső, mind a belső valóságunk alappilléreit: a szavakat.
Az önmegbocsátás egy megértési folyamat, egy képesség, egy eszköz, amellyel a valóság teljes mértékben kiismerhető, a határt mindig csak önnös önmagunk korlátai szabják, ezért van mit megbocsátani, a sok definíciót elbocsátani, új pillanatot magunknak bocsátani.
Nyilvánvaló, hogy az intézményesített vallás is a külső rendszer, az agybaszás része: ezt a hatalmat, ami az ő szótárukban úgy van, mint isten - elragadja, kivetíti és megtagadja az egyéntől: megbocsátás.
Más megbocsát nekem, s akkor mi van? Isten megbocsát majd nekem? Attól én még ugyanolyan maradok belül, teljesen értelmetlen.
Ám ha én bocsátom meg magamnak az én korlátaim, akkor én avatom be magam, én teszek szert hatalomra, én magam megértem önmagam teremtését, megváltoztatom önnös önmagam teremtményét, ezáltal magát a teremtést változtatom: ez az isteni erő, mi a szavakban és őszinteségben magunkkal rejlik, ez a hatalom, melyet titkos társaságok, vezetői gyűlések, vérvonalak, érdekcsoportok sem látnak át rendesen, pusztán a részleteit, amit aztán rituálék, vallások, nonszensz filozófiák és keleti, déli, északi és nyugati handabandákba próbálnak belevetíteni, holott azok azt se tudják, mit beszélnek - szavuk ereje gyengébb, mint egy gyertyaláng, pusztán az saját korlátaikkal tudják mások korlátait stimulálni, de valódi, a globális rendszerre vonatkozó igazi megértést, hatalmat, gyakorlati utat, megoldást egyikük sem tud felkínálni.
Ezért a szavak, az írás, ez az igazi alkímia, amikor eggyé és egyenlővé válok a szóval, amit írok, mondok, teszek: nincs elkülönülés, nincs rárakott definíció, közvetlenül a valóság: ez az Élő Szó, amivé az Önmegbocsátás sokévnyi folyamata során az ember eljuthat és ez az út teljesen nyilvánvaló, egyszerű, bár időnként roppant intenzív, fájdalmas, amikor realizáljuk, milyen szinten vagyunk felelőssek önmagunk és mások korlátainak, szenvedéseinek folyamatos fenntartásáért.
Természetesen tudatosodás, valódi hatalom önmagunk és környezetünk felett egyre nagyobb mértékű felelősséggel jár, ahogy Gurdjieff is említette, amint az ember ráébred önmaga automatizmusára, már felelőssé válik tetteiért, többé már nem egy gép, s ami igazán a teszt, a valódi munka: beszippant-e az önnös önérdek, a szórakoztatás, harácsolás és folyamatos rövidtávú kielégülések tapasztalásában való valóságkép sorozata, vagy az egyén képes másokat is figyelembe venni és megérteni az Egyenlőség, Testvériség, a Mindenki számára TÉNYként tapasztalható Fizikai Szeretet, Gondoskodás jelenlegi hiánya, s az "add másoknak, amit magadnak is szeretnél kapni" alapelv feltétel nélküli alkalmazása.
Ezzel elérkeztünk a teremtő, teremtés, teremtett egyesítésének momentumához, amiként is már nem pusztán egyénekről, de azok közös, kölcsönös tudatosodási folyamatáról az egészhez képest és azáltal megváltoztatni a jelenlegi rendszert lépésről lépésre egy olyan világ fele, amelyben mindenki megtapasztalhatja a boldog gyerekkort, hát nem mindannyian erre vágyunk?
S a jelenlegi gyerekek nagyrésze csak agymosást, korlátot, bántalmazást és elnyomást kap, ami velük szemben, mint akikkel is, mint mindennel és mindenkivel: egyek és egyenlőek vagyunk, mint a teremtés maga.
Ez legyen az iránytűd zűrös viharokban, "Mi a legjobb mindenkinek?" alapelv a gyakorlatban s meglátod perspektívád, stabilitásod, önbizalmad, önerőd gyarapodik minden egyes saját magaddal őszinte gondolattalan cselekvő lélegzettel!
No comments:
Post a Comment