Tehát soksokféle stratégia van arra, hogy az ember támogassa a másikat, de tekintettel kell lenni a másikra - egység és egyenlőség van már - csak realizálni kell. Ezt az alaptényt használta ki az a maroknyi lény - egyszerűen az orrunk elé tettek egy olyan matematikailag kiegyensúlyozott holografikus rendszert, melyben az egység és egyenlőség alapelvét aképpen használták ki, hogy az egész közé a Fehér Fény nevű folyékony információs rendszer szoftvert töltötték fel, mely a két elkülönült valamit: a földet és a dimenziókat összekötötte, hogy az egység és egyenlőséget kihasználván polaritásokba kezdték rendezni a lényeket tulajdonságaik, viselkedéseik, milyenségeik alapján, majd az egészet úgy hajtották meg, hogy a földön az emberi fizikai testbe helyezett lények is rétegbe rendeződhettek - tudattalan, tudatalatti, tudat, melyben ez azt jelenti, hogy a tudattalan az egész folyékony, közös őstudattalan, melyet Jungi bácsi is rágcsált, az az UCF, az Unfied Consciousness Field, ez tartalmaz MINDEN tudást, minden információt, múltat, jelent jövőt, aszerint, hogy a pillanatban mi is történik mégis másképp a sok lény döntése szerint - de csak mióta Bernard dühében szétbaszta ezt az elkülönülést fenntartó látszólagos "álegyensúlyt" -azóta minden lény megkapta a döntést, hogy kiléphessen ez az UCF szerinti előreprogramozott, a polaritást egyenlet kiegyensúlyozását végző rendszerből, aszerint, hogy feltétel nélkül egyszerűen a légyés és megbocsátás alapján lehetséges ezt kiöntenünk magunk elé, majd egyszerűen felismerni abból, kik is vagyunk, aki emögött rejlik és azáltal lehet megszabadulni ettől - a tudattalan az minden, mindenki minden információ, az a legvégső, az még messze van, hogy górcső alá vegyük...a tudatalatti az a családi szopó főleg, amit apánk, anyánk adata, s a méhben töltődött az elme tudat rendszerbe le. A tudatunk pedig egyszerűen a tudatalattiból nő ki, aszerint, hogy kik vagyunk. Minden tizedik generációban ez a program teljesen ugyanaz. Gyakorlatilag nem ugyanaz, mert azelőtt nem volt pl laptop, meg amon tobin, de a gondolatok apró kódot tartalmaznak, amik a jelentésük, az "energiájuk", s az ugyanaz.
Hétévse ciklusok vannak, hétévente ismétlődik az életünk, tehát teljesen ugyanaz történik, csak az UCF-ből a DNS-ünkbe folyamatosan töltődik le az előreprogramozott személyiség tervrajza, aminek hatására egyre jobban a rendszerbe alkalmazkodunk, ezért van az, hogy egyre jobban tudjuk mi van ebben a világban, míg a 28. életévre ez teljesen manifesztálódik.
Amit tettem, nem véletlen, mert biztos akartam lenni abban, hogy nekem sem marad semmi személyes szopó meg most már tudjuk mi van.
Tehát azért kérdeztem a félelmeidet, mert azok talán a legerősebb tartóoszlopai az azonosulásnak azzal, amivé váltunk itt. És én kegyetlen voltam, de igazából rettenetes ez, nekem évekbe telt ez, de most nem nagyon van sok idő...
Tehát, biztos vagyok benne, hogy mielőtt nem ismertél engem például, nem az volt a legnagyobb félelmed, hogy mi a retek van velem, tehát én most nem azokra a félelmekre értettem, hogy most mi a legjobban felszínen lévő, hanem az ami a legalsó.
Nekem a félelem a haláltól ez, a félelem, hogy amit megszereztem, az az infó, azok az emberek, az a tudás, az a tárgykollekció, az a sok izé, az ha kikapcsolom az elmét, akkor megszűnik, ez kegyetlen. Ezért nem kapcsolta ki B az egészet, mert akkor tényleg az egység és egyenlőség alapelv szerint szó szerint megbaszódtunk volna és eképpen ez az elkülönült stabilizáció pont kapóra jön. Tehát ezért van az, hogy az élet a fizikaiból születik meg, hogy fogjuk ezt a sok szar adatot, akikké váltunk, amiket kaptunk, amiket felvettünk, amik mögé esetleg bújtunk, és kiadjuk magunkból, kírjuk, elmondjuk, s meglátjuk benne, hogy hé ez én vagyok, hé ez meg nem, törlés. Egyfajta takarítás. Mindent beleamalgamálunk a jelenbe, aképpen, hogy ne kelljen az elmét használni erre, csak egyszerúen, nyugodt és egyértelmű, feltétel nélküli be-kilégzés által automatizáljuk és stabilizáljuk, kik is vagyunk valójában, mint az élet, mint az egység és egyenlőség, mint a légzés.
Viszont ehhez vissza kell jutni az alapkiindulópontokhoz, miért is vagyunk itt. Ez mindenkinek különböző. Mi az oka, hogy a hüllők rávettek, hogy ebbe a világba bebújjál, és tegyél dolgokat. Ez a Szerkezeti Rezonancia. Mely alapjaiban vágja el azt, hogy mi mi, mit miért.
Elkezdtem fordítani, de még sehol sincs, meg gagyi kicsit mert én fordítottam.
Tehát ezt például csatolom, az elejét, a legfontosabb a FOREHEAD (HOMLOK) és az EYE (SZEM) és a NOSE (ORR) pontok, de mindegyik az, csak ez a három bigyó az alappillére annak, hogy miért és hogyan -személyesen- azonosulunk az elmével.
Aztán ezalapján képessé válik az ember megjelölni, hogy hé ez anyám, ez apám, ez nem én vagyok, azokat a pontokat valahogy meg kell jelölni, hogy tudjuk, hogy azzal még dolgozni kell, azokat a pontokat úgymond debugolni(nyomonkövetni) kell, hogy tisztázódjon, miért is van, mi mozgatja, minek kell abban, hogy az elmét használjuk, hogy azáltal az elmére szokódjunk rá.
Ez a megbocsátás. A megbocsátással megjelöljök azokat a pontokat, amik gyanúsak, majd miután kellő mennyiséggel ezt megtettük, kellő ön-őszinteséggel tesszük ezt, úgy akkor a pillanatokban, ahogy lélegzünk, akkor képessé válunk látni, miért is van ez s az...
S aztán meghaladván egyesítjük a jelenbe. Semmi különös. Egyszerű....
No comments:
Post a Comment