Ez most valami normál napló cucc megint.
Emberek akik a józan eszüket használják, megfogják találni magukat, mozgatni fogják magukat, hatékonyabban, mint akik még mindig a 'tudásukat', a 'múltjukat' használják. A múlt egy mocsár, pillanatról pillanatra, lépésről lépésre kell kihúznunk magunkat, légzés által.
Ön-mozgás azt jelenti, hogy a lényem legbelső magja elkezd felfedezni, elkezd élni. Elkezd kifejeződni. Elme nélkül, múlt nélkül, jövő nélkül. Ez nem test mozgás, nem művészet, ez nem lehet semmi. Ez élet
Őszintén - meg tudom ezt adni magamnak - tehát
őszintén engem nem érdekel senki, semmi haver. Mindenki és minden egy és egyenlő, nincs kivétel. Tehát. Látom a reakcióimat, és megértem, megbocsátom és megállítom. Visszahúzom az elmecsápjaim, az elmedefinícióim. Mindig kurvára előre akar menni, mint a szemfókusz, nézek, fókuszálok, és az elme ott van..az elme ki van vetítve oda ki, és ezáltal manifesztálódok. Eképp manifesztálom az elmém. Manifesztálom a tévedésem. Én nem tévedés vagyok, nem becsapás vagyok. Nem az elmém vagyok, ismétlem nem az elmém vagyok. Én vagyok, ha megállítom az elmém. Elkezdek lenni, ahogy állítom le az elmém. És ha valaki nem látja azt a tényt, hogy 'az elme nem én vagyok' - az a személy úgy viselkedik, mint az elme. Az elme átvette az irányítást, az a lény gyakorlatilag egy elme. Az a személy csak egy reakció gép gyakorlatilag. Mint egy turing-gép: beküldök néhány inputot, s tudni fogom mi fog történni. Furcsa. De realizáltam, hogy nem érzek együtt elmékkel. Az elme még azt sem tudja mi az az együttérzés, csak kapta azt a szót, és egy csomó képet rak köréje, hogy képes legyen betölteni azokat, amikor be kell bizonyítania: az elme az élet. NEM. Az elme csak egy megtervezett ötlet, egy eszköz az abszolút irányításra és szolgaságra. Le kell álljunk.
Tehát magamra fókuszálok. És ha valaki azt mondja, hogy ez önző, nos haha 'azt se tudod mi az hogy önvaló, még azt sem hogy mit beszélsz'. Önvaló azt jelenti, hogy mozgás, önvaló azt jelenti, örök, önvaló azt jelenti élet, önvaló azt jelenti, megjósolhatatlan, önvaló nem jelent semmit, önvaló még csak nem is létezik! Ön-őszinteség. Az amit ki lehet fejleszteni. Ön-őszinteség pillanatról pillanatra, hogy bízni benne, az lenni, azzá válni, abszolút ön-őszinteséggé, mint egység és egyenlőség mint légzés mint élet mint minden :ez az önvaló.
A fény megtévesztés. A fény gonosz, a fény csapda, a fény illúzió. A fény jön, megy.
A fény az elme. A fény csak az elmében van, a fénynek van kezdete és van vége. A fény feltételes, a fény a remény, a hit, a hitvallás, az abszolút börtön.
De a fénynek van egy kezdete és van egy vége...
A fényben nem látod az árnyékod, pedig van.
Miért félsz a sötétségtől?
Mert a sötétben nincs elme. És az elme túl akarja élni. De nem fogja. Lehetetlen.
Ahogy elkezdődött egy pillanat alatt, véget is fog érni egy pillanat alatt. Ugyanúgy, mint ez a hozzászólás.
No comments:
Post a Comment