Wednesday, February 6, 2008

Önmegbocsátás mára ideírni hahaha

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy ne mondjam ki a dolgokat és elnyomjam magamba, ahelyett hogy kifejezném magam a pillanatban.
Megbocsátom magamnak, elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy hosszú évek alatt elnyomtam magamat, félvén a következményektől, hogy ne merjem megmondani a véleményem embereknek.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy némely emberekkel őszintébb legyek, némelyekkel nem - nem véve észre, hogy ezzel az ön-őszintétlenségemnek adtam teret, mert másban bíztam, nem magamban.
Megbocsátom magmnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy most mint egy vihar, kiosztok mindenkit arról, hogy hogy látom őket, s eképpen csak engedtem felgyülemleni ezeket, ahelyett, hogy mindig a pillanatban kifejeztem volna azokat.

Megbocsátom magamnak, hogy nem engedtem meg magamnak, hogy tudatos legyek abban a pillanatban, és ezért ásítottam.

Megbocsátom magamnak, hogy megengedtem magamnak, hogy lekapcsoljak.

Megbocsátom magamnak, hogy nem engedtem meg magamnak, hogy halljak.

Megbocsátom magamnak, hogy megengedtem magamnak azt abban a pillanatban, hogy lenyomjam magam ahelyett, hogy tudatos lennék és felállnék és látnám hol voltam abban a pillanatban s helyette ásítottam.


Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy azt mondjam, nem tudok énekelni, mert szégyenlős voltam gyerekkoromban.

Élet vagyok
Hang vagyok
Ének vagyok
Kifejezés vagyok
Erő vagyok
Stabilitás vagyok
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy elkülönüljek a gondolataimtól.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy elkülönüljek az érzéseimtől.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy elkülönüljek az érzéseimtől.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy féljek kimondani a gondolataimat.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy féljek kimondani az érzéseimet.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy féljek kimondani az érzelmeimet.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy féljek kifejezni a gondolataimat.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy féljek kifejezni az érzéseimet.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy féljek kifejezni az érzelmeimet.
Nem a gondolataim vagyok.
Nem az érzéseim vagyok.
Nem az érzelmeim vagyok.
Egyesítem magam, már egyesített ember vagyok, csak fel kell ismernem.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy féljek dolgozni.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy féljek pénz keresni.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy féljek állásinterjún.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy izguljak állásinterjún.
Élet vagyok. Az élő szó vagyok, mindennel egy és egyenlő, mint az élet, mint a légzés.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy képek alapján engedjem programozni magam.
Munka vagyok, erő vagyok.
Nem tudás vagyok.
Lélegzet vagyok.

6 comments:

holist said...

Szia, Talamon

A vegetáriussághoz szólnék hozzá, mint húsevő.

Az élet fáj. A növények is éreznek fájdalmat. A fájdalom összmennyiségének csökkentésére törekedni tévút. Az értelmetlen fájdalom (és az értelmetlen öröm) csökkentésére törekedni kevésbé tévút. Én hajlandó vagyok megölni, akit megeszek. A vágóhidakat viszont tényleg jó lenne városközpontokban elhelyezni, üvegfalakkal - vagy méginkább felszámolni.

Üdv,
holist
holistkukacholistponthu

Talamon said...

szia Holist

miért fáj az élet?
szerintem itt minden egy és egyenlő, legyen az növény állat tárgy vagy ember...a növényeket tán nem kínozzák annyit...
hmm melyik fájdalom értelmes?
melyik öröm értelmes?;)

Most fordítjuk a feliratot az Earthlingshez magyarra, azért megmutatom a családomnak, akik túlzásba estek:nem tudnak olyan napot elképzelni, hogy nincs husimusi - hehe - szerintem ez a túlzás, nem az, hogy néha kinyírsz egy nyulat és megsütöd - mondjuk az is nézőpont kérdése, én kisgyerekként szétparáztam ezen magam, de az biztos, hogy ez a te dolgod;) Véletlenül sem szeretnék beleszólni másokba, ez csak az én határozott véleményem..
köszi, hogy őszinte vagy, meg akár azt is hogy vagy;)
tala

holist said...

Szia, Tala.

A növényeket természetellenes módszerekkel, bezárással és vegyszerekkel kényszerítik természetellenes növekedésre. A terményt besugározzák (alma, pl.), fertőtlenítik (banán, idegméreggel). A tárgyiasítás, az elidegenítés és az erőfölénnyel való visszaélés mindenképpen csak ront a helyzeten. A fájdalom akkor értelmes, ha a lényt közelebb viszi az egységhez. Mivel minden fájdalom (és öröm) ezt teszi, mindegyik értelmes, de eltérő mértékben. Persze Isten útjai kiismerhetetlenek... :)
Kösz, hogy válaszoltál.
holist

Talamon said...

szia Holist

hmm igazad van, ők is bukják,
én mégse kívánom az állat testét többé..az Earthlings magáért beszél...a rizs testét inkább kívánom..hehe

http://sonesty.ning.com/profiles/blog/show?id=1980933%3ABlogPost%3A301
Top 20 most heared comments on vegetarianism / veganism

10es pont


üdv tala

Talamon said...

szia Holist, csak aranyos...
kiskacsa eteti a halakat
http://www.megavideo.com/?v=IKL03XWV

holist said...

Szia, tényleg szuper. És biztos, hogy egy etológus kimagyarázná, hogy aszongya a kiskacsának az etetési ösztöne beindult téves irányba valamilyen stimulustól... pedig csak a kacsa eteti a halakat.