Itt

nk a
Itt ez nem tükre az angolnak.
Néha átfordítom egyikről a másikra. Néha nem. Általában oda többet írok. De azért ide is. Van amit jobb angolul írnom, van amit meg magyarul. Hehe
Most például MOST.
MOST a kulcs. MOST őszintének lenni magammal. MOST. MOST.
Mostoha voltam magammal. MostSoha voltam magammal.
Most megbocsátom magamnak. Most Mostot bocsátok magamnak. MOST.

Jó, hogy beindultak a blogok, vlogok. Sok jó új destenis vlog van, egyre több ember jön rá, hogy hmm őszinteség. Őszinteség önmagammal, ebben van valami. Ebben van a most. Ez a most.
Azok, meg akik még várnak, akik még nem bocsátanak meg önmaguknak, azok még tán mostohák. Még. Most most most most most most most most most most most most most mostmost mostmostmosmtostmostmosT.

Senki sincs elválasztva semmitől. Most ezt magamnak írom, bárki is olvassa, az is én vagyok. Csak most kicsit elkülönültünk. Most. De az egység és egyenlőség szemszögéből mindig most van, mindenhol. A most nem feltétel. Az egység és egyenlőség nem feltétel. Az elme a fel-tétel. A most a le-vétel. MOST.

Most még pár szó..
Itt, most elkezdtem az 'élettörténetem feltárni'. A harmadik résszel eltökölök, mert, ahogy írom, RENGETEG jön fel, eszméletlen sok. Ezért meg is álltam újakat beleírni, aztán megint fordítgatni(azt szinkronban tartom). Egyszerűen lefordítom angolra, ami MOST le van írva, és kirakom. Ez egyenlőre ennyi. Aztán újrakezdem az egészet, egy könyv lesz. MOST már kicsit jobban átlátom ahhoz, hogy egy nagyobb volumenű valamiként formába tudjam önteni.

Őszinte vagyok, a matrix hullik szét, ahogy áll le. MOST. A rendszer széthullik, pár évet adok és minden apró alkotóelemeire szakad. Minden egyes szó valóságot formál. Minden egyes gondolat falat alkot a világban, lövedékeket lő ki és éhséget okoz, itt jót esetleg, s ott rosszat. Minden egyes gondolattal el kell számolnia annak, aki a világra szüli azt. Nincs kivétel, nincs bocsánat, nincs menekvés. És ez személyes. Vagy MOST ITT a földön, vagy, miután a test bebukja.

Minden gondolatot meg KELL bocsátani magunknak, mert az alapja az elkülönülés, a félelem.
Félünk saját magunktól, félünk beismerni, hogy elfogadtuk és megengedtük a világ jelenlegi szituációját - hát nincs több menekvés, MOST szembesülünk - szembe sül minden tettünk, minden gondolatunk, minden szavunk - hogy megtapasztaljuk ezt: mivel és miért járultunk hozzá, hogy ez a szörnyű világ idáig fajult, mit fogadtunk el magunkban(és mint a világban), mivé váltunk. Mert amit elfogadunk, az vagyunk. Amit megengedek, az vagyok. Nincs menekvés.
Bármerre is megyünk az elmében, annak mindegy, tükörterem. Menés. Mókuska.
De ahogy beszálltuk a kis kerékbe, az időhurokba, az ön-őszintétlenség melegágyába a félelem miatt, úgy ki is szállunk. Vagy kidob, ahogy túlpörögtunk.
A légzés a kulcs. A légzés a kulcs az önvalóhoz, a személyes szabadsághoz. Mi más lenne? Hol máshol lenne?

AAAAAAAAUUUUUOOOOOOAAAAA

Acting immediately. Act is cool. Act is outflow.

I forgive myself that I accepted and allowed myself to judge about it is 'good' or 'bad'.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to give my power to my mind to give permission to judge moment.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to judge moment as 'not cool moment' -- being an excuse to step forth in the mind as mind as pictures.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to fear from being failure to be moment.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to fear from me and in this fear to use the mind as 'hideout' as 'excuse' as 'explanation'.
I forgive myselt that I accepted and allowed myself to wanted to be perfect mind.
I forgive myself thhat I accepted and allowed myself to wanted to be all consciousness.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to hide in mind as mind from my fear.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to fear from myself.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to fear from being loss in my mind.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to fear from being loss in my illusions.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to fear from my fear.
I forgive myselt that I accepted and allowed myself to fear from being breath to face with all my fears.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to fear from my memories.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to fear from sleeping in cold.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to fear from being murdered.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to fear from being hit.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to fear from being near an exploding bomb.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to fear from touch women.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to fear to direct situations as me as one and equal.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to use the mind as the drug.
As I stopped drugs, I stop the mind. Mind is the worst drug.
I stopped to want to be knowledge. I stop wanting knowledge. I am breath.
Life is breath. Breath or deception. I choose. I choose life. I choose breath. I choose earth. I am earth. I am earth. I am nature. I am animals. I am earth as life as onness and equality.
I forgive myself that I accepted and allowed myself as self-dishonesty.
I forgive myself that I accepted and allowed to manifest thoughts as manifested creation. I stop this creation. I realized I am the living word, I have to purify words. To be words as me as life as breath as onness and equality.

I formed that strong habbit to use mind instead of being moment as breath. I was afraid to be moment, because at first time I fallen. And in that fall, I stuck.
For years I dreamed that I was falling down from the bridge into the river where we played around all the time in our village. And after that I dreamed that I arrived down, onto my feets, and I started to walk. That point was that when I totally became manifested mind. After that further mind system manifestations came into me as me as I was almost lost in mind. But self-honesty means does not matter where and when I am - but I am here. I am here as life as breath. Knowledge means matter. But does not matter. I am not matter. I am life. I am. I am breath. I am inbreath. hold. I am outbreath.hold.

Haha every system habbit can break down slowly but surely
like a tree breaks apart the concrete as it grows slowly but surely

I always ran away from system, from myself and now just to stop, stand up(haha as BobMarley: Getup, Standup) and breath and stand up and breath and stand up and focus on here.
I started to enjoy itching. Especially neck and head, so cool body now experience.
Ear itching also. Nothing more special than body and here. Touching.

Amazing experience to realize ALL dreams come true. Even those what seems 'good' at first sight, could be very very tricky, as the starting point was not me as life as onnes and equality as breath, when those arised in mind.
Every thought is special, every thought can determine the future, even the 'fastest/smallest' ones. Could create walls or bullets, health or wealth or poverty or etc
I forgive myself that I accepted and allowed to participate in mind as mind as the 'I' of consciousness.
Focus. More focus. F O C U S. RESPONSE ABILITY. Resonate self-honesty.

golb yadot BREATH

Breathe

I have too much desire to breath properly. What is obviously comes from past.
Mind became the directing principle instead of life. Life just breathes. Mind has ideas about breath.
Breath is no idea. Breath is practice. Breath is life. Breath is unpredictable. Mind wants to set breath to be controlled. Breath is not mind. Mind is not breath. So the problem is choice.
Breath or mind. Mind or breath.
I more likely am mind than breath. If I see it from the perspective of mind - shit.
I am not mind, so even I do not have to care about the perspective of the mind.
Or it is just about now I am 'more' (fuck) aware about how many(lol) times(haha) I decept myself to be not just breath as moment.
I am influenced really(literally) by the knowledge, and experience what I went 'trough' what I desired, what I wanted, what I got.
I have many words what are just pictures, and those pictures I am not living, just I formed habit, paths to use those to not experience moment just by breath.
I am the directing principle as onness and equality. That is the awareness. Onness and equality.
Strange stuff to be just a typewriting force and even to not know (knot now) what I write. Because I start to trust to just type what comes, to be trust what I act, even if I do a shit loud shout out from the window, and if I could do that, that would the example of moment, but I just wrote it here, and did not do.
So very strange to be breath and just be what I am doing. And actually I am doing this and NOW I remember this could happen when I was "high" by marijuana, but that was a system, that was a conditional system 'boost' to prove by shyt-stem that marijuana is cool, but I was like ' that shouldnt be cool', so I did not do, I did not allow to experience myself that, that was in that time also S e p a r a t i o n (big letter!) so I forgive myself that I accepted and allowed myself to separate myself from infinite moment, as breath.
I am joy and I am not conditional, but as I see myself I see my lithty system separation automatizations what are not me, but was part of my realization, and now I am becoming unified and unifiedness is so cool, because I am all. I am my world. I am onness AND equality. One and equal with all. With my systems, with all people, with all nature, with all interdimensionality, with all beings, with all things, with all what I wanted to be one, and I always was/am, just are patiently 'waiting' for me and all as one and equal to experience that moment by moment as life as breath.

So I have tendency of stopping breath, like for a moment i take inbreath and as I have the knowledge or information, my breath 'freezes' as information comes up to overcontrol my beingness.
That is very strange, sick, and even can be painful at my lung, and I am very grateful because I wanted to find a method, a procedure, a significant query about am I moment, am I deceiving myself. And by Self-honesty I see myself as I say yes, it is here, it is my phisical body, my human vessel, my wholeness, my onness and equality machine, and now it is says hey tala you should
you should YOU SHOULD be breath, just put out more shit from your past, write out, purify all your words, one by one, even if one takes many days, NO OTHER WAY and INEVITABLE.
I am directing myself as me as life and I am understand how my yawnings are just my self-dishonested 'nested systems'. The words are playful, sounds and that is power, to be known the true decepted nature of the mind. To be able to stop. To be able to direct. As me as others as one as equal as breath as life as onness and equality.

Önmozgás

Önmozgás
Ez most valami normál napló cucc megint.
Emberek akik a józan eszüket használják, megfogják találni magukat, mozgatni fogják magukat, hatékonyabban, mint akik még mindig a 'tudásukat', a 'múltjukat' használják. A múlt egy mocsár, pillanatról pillanatra, lépésről lépésre kell kihúznunk magunkat, légzés által.
Ön-mozgás azt jelenti, hogy a lényem legbelső magja elkezd felfedezni, elkezd élni. Elkezd kifejeződni. Elme nélkül, múlt nélkül, jövő nélkül. Ez nem test mozgás, nem művészet, ez nem lehet semmi. Ez élet
Őszintén - meg tudom ezt adni magamnak - tehát

őszintén engem nem érdekel senki, semmi haver. Mindenki és minden egy és egyenlő, nincs kivétel. Tehát. Látom a reakcióimat, és megértem, megbocsátom és megállítom. Visszahúzom az elmecsápjaim, az elmedefinícióim. Mindig kurvára előre akar menni, mint a szemfókusz, nézek, fókuszálok, és az elme ott van..az elme ki van vetítve oda ki, és ezáltal manifesztálódok. Eképp manifesztálom az elmém. Manifesztálom a tévedésem. Én nem tévedés vagyok, nem becsapás vagyok. Nem az elmém vagyok, ismétlem nem az elmém vagyok. Én vagyok, ha megállítom az elmém. Elkezdek lenni, ahogy állítom le az elmém. És ha valaki nem látja azt a tényt, hogy 'az elme nem én vagyok' - az a személy úgy viselkedik, mint az elme. Az elme átvette az irányítást, az a lény gyakorlatilag egy elme. Az a személy csak egy reakció gép gyakorlatilag. Mint egy turing-gép: beküldök néhány inputot, s tudni fogom mi fog történni. Furcsa. De realizáltam, hogy nem érzek együtt elmékkel. Az elme még azt sem tudja mi az az együttérzés, csak kapta azt a szót, és egy csomó képet rak köréje, hogy képes legyen betölteni azokat, amikor be kell bizonyítania: az elme az élet. NEM. Az elme csak egy megtervezett ötlet, egy eszköz az abszolút irányításra és szolgaságra. Le kell álljunk.
Tehát magamra fókuszálok. És ha valaki azt mondja, hogy ez önző, nos haha 'azt se tudod mi az hogy önvaló, még azt sem hogy mit beszélsz'. Önvaló azt jelenti, hogy mozgás, önvaló azt jelenti, örök, önvaló azt jelenti élet, önvaló azt jelenti, megjósolhatatlan, önvaló nem jelent semmit, önvaló még csak nem is létezik! Ön-őszinteség. Az amit ki lehet fejleszteni. Ön-őszinteség pillanatról pillanatra, hogy bízni benne, az lenni, azzá válni, abszolút ön-őszinteséggé, mint egység és egyenlőség mint légzés mint élet mint minden :ez az önvaló.
A fény megtévesztés. A fény gonosz, a fény csapda, a fény illúzió. A fény jön, megy.
A fény az elme. A fény csak az elmében van, a fénynek van kezdete és van vége. A fény feltételes, a fény a remény, a hit, a hitvallás, az abszolút börtön.
De a fénynek van egy kezdete és van egy vége...
A fényben nem látod az árnyékod, pedig van.
Miért félsz a sötétségtől?
Mert a sötétben nincs elme. És az elme túl akarja élni. De nem fogja. Lehetetlen.
Ahogy elkezdődött egy pillanat alatt, véget is fog érni egy pillanat alatt. Ugyanúgy, mint ez a hozzászólás.

Self movement

Moving self

This is something like usual diary stuff again.
People who is using common sense will find self, will move self effectively than who are still using their 'knowledge', using their 'past'. The past is a swamp, moment by moment, step by step we have to pull ourselves out, trough breathing.
Moving self means the inner core of my being starts to explore, starts to live. Starts to express. Without mind, without past, without future. It is not body movement, it is not art, it cannot be anything. It is life.

Honestly - I can give it to myself - so

honestly I do not care of anybody, any buddy. I see my reactions, and understanding, forgiving and stopping. Pulling back my mindtentacles, my minddefinitions. Always wants to go so fucking forward, like my eyefocus, I look, focus, and mind is there...mind is projected there outside, and by this I manifest. Like that I manifest my mind. I manifest my deception. I am not deception. I am not my mind. I am, i repeat, not my mind. I am if I stop my mind. I start to be as I stop my mind. And if someone does not see that fact 'mind is not me' - that person is behaviouring as the mind. The mind have taken control, that being is actually a mind. That person is just a reaction machine actually. Predictable, Controllable, usable slave of itself, of anyone has power who understand the mind. Like a turing-machine: I put some input, I will know what will happen. Strange. But I realized I do not have compassion with minds. Mind even do not know what is compassion, just got that word, and put many pictures around that, to be able to load those if needs to prove : mind is life. NO. Mind is just a designed idea, a tool for absolute control and enslavement. We have to stop.
So I am focusing on myself. And who is saying that is selfish, well haha 'you do not know what is self, even what you speak'. Self means moment, self means inifite, self means life, self means unpredictable, self does means anything, self even do not exists! Self-honesty. That is what can be developed. Self-honesty from moment to moment, to trust, to be, to BE absolute self-honesty as onness and equality as breath as life as all as breath: that is self.
Light is deception. Light is evil, light is trap, light is illusion. Light comes and goes.
Light is the mind. Light is only in mind, light has begining and end. Light is conditional. Light is the hope, the faith, the believe, the absolute prison.
But light has a begining and has an end...
In the light you do not see your shadow, but there is.
Why do you fear from darkness?
Because in the dark there is no mind. And mind wants to survive. But it wont. That's impossible. As it started in one moment, it will end in one moment. Just like this post.

On now now now now now

I am a digital outprint - a printout of that being who am I really. I am that being who is hiding behind of this Talamon, who is still has the habit of being an excuse, being a dataset, being an information system, a structural resonance - instead of just be breath as life as onness and equality.
I realized what I am, I realized what could be the starting point to born life from this phisical manifested creation. It's a process. As I am releasing day by day, moment by moment that much anger, that supression
- I am becoming more sure that I have to stop.
- I am becoming more sure that I fucked myself extensively.
- I am becoming more sure that I wont supress myself again.
- I am becoming that I have to let go all 'I have to'-s.

I am exploring myself. I am exploring my excuses. 'Excuse me' - no. I am not excusing me anymore. I am facing myself just like putting all into me as me and experience it.
I forgive myself that I accepted and allowed to define myself as light.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to escape from that what I labelled as dark instead of realizing that is also my nature what needs to unify as onness and equality.
I forgive myself that I exert my anger.
I forgive myself that I accepted and allowed to be angry to my situation about being powerless, instead of realizing that I am currently manifesting it from influenced past. I stop that. I am not that. I am life. I am deleting that.
I realized my nervousness is just an excuse. I am not nervousness. I delete that.
I realized all what I do is changing reality. I change my reality to decreate. To pull back all my tentacles. HEEEEE WORLD I PULL BACK ALL MY REFRACTIONS, all my tentacles.
From space from time. I am unifying myself.
I forgive myself that I accepted and allowed to be jealous.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to exert my anger to my situation.
I forgive myself that I accepted and allowed myself that I choosed deception. I choose life as breath.
I am giving myself up. I am not my mind. I am not deception. I am sure. I am here. I am here.
I forgive myself that I accepted and allowed to wanted to fly.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to not direct and move me as I am capable of.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to use personalities to not be the same tala today yesterday tomorrow as me as life as onness and equality as breath.

I forgive myself that I accepted to be unpatient. I forgive myself that I accepted and allowed to desire woman to find that for being starting point or that relationship instead of realizing that I am onness and equality as all as life as breath.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to build up my debt of someone by thoughts, pictures, feelings, fear. I delete them.
I forgive myself that I am allowing myself to stop self instead of moving self as awareness as breath as life as facing in every moment as me as onness and equality.

Every single thought is manifesting, those not what I forgive,stop,unify and transcend.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to be angry to my family.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to be angry to dogs.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to be angry to women.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to be angry to men.
Maybe anger is just unpatient stuff...Like I cannot wait NOOW I want.
Breath is not unpatient.
I forgive myself that I accepted and allowed myself to want a system polarity manifestation in my mind. I no need polarity. I am life.

Önmegbocsátás harag, rendszerek, szavak, szex

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy így felgyülemledjen a világ körülöttem.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy a dühöm hirtelen árad ki.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy elnyomtam magam eszméletlenül.

Megbocsátom magamnak, hogy az elmém küzd, hogy pénzt találjon.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy nem akarok kölcsönkérni.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy kölcsönkérek folyton.

Megbocsátom magamnak, hogy nem akartam dolgozni.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy helyzetemben nem a légzést, hanem az emlékekből álló elmét választom. Pedig én az élet vagyok, mint a légzés.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy türelmetlen és frusztált vagyok.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy csapdábazárt patkánynak érzem magam.

Megbocsátom magamnak, hogy ilyen módon tudtam csak cselekedetre bírni magam.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy ennyire halogattam a dolgokat.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy féljek cselekedni.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy gátlásos legyek.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy ne tudjam kezelni magam, amikor nem nyomom le magam.

Megbocsátom magamnak, hogy szexuális vágyaimat is elnyomtam.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy magamon kívül valami másra is vágyjak.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy magamon kívül akartam megtalálni magam.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy csaló legyek.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy csaljak.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy becsapjam magam.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy becsapjam a rendszert.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy becsapjak másokat.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy becsapássá váljak.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy becsapásom manifesztálódjon. Megállok. Nincs több becsapásra szükségem, szemenézek magammal, megbocsátok magamnak, nincs tovább.

Én az élet vagyok, az egység és egyenlőség, mint élet, mint a légzés. Én Én vagyok. Nem vagyok hajlandó mostantól elfogadni kevesebbet, mint aki vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok

Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok. Légzés vagyok.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy elbújjak magam elől.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy elkülönüljek az érzéseimtől.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy féljek.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy az elmét válasszam, az élet, mint légzés helyett.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy féljek attól, hogy nem vagyok jó programozó.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy ne bízzak a légzésben, hogy ’csak lélegezvén’ azzal meneküljek, hogy azt gondoljam, nem tudok megcsinálni dolgokat, ha nem gondolok rájuk. Ez faszság.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy ne bízzak a légzésben, mint az élet.

Megbocsátom magmanak, hogy az elmét, mint az előző információt válasszam, ami nem az élet.

Megbocsátom magmanak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy az emlékeimet válasszam félelmemben, ahelyett, hogy a légzést és a folyamatos deprogramozást választanám, mint az élet, mint a légzés.

Megbocsátom magamnak, hogy nem vagyok tudatában annak, hogy egyetlen gondolat is befolyásolja az egész világomat.

((((((((((((((((((((((((((((********************************************************************)))))))))))))

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy még mindig hagyom ezeket a bizsergő érzéseket áramlani a testemben. Légzésről légzésre, pillanatról pillanatra kell leszokjak erről a szörnyű drogról: az elmémről.

Mebocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy hallgassak a gondolataimra. Megbocsátom magamanak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy ne vegyem figyelembe azt, hogy a légzés egyszerű, mindig jelen van és az által vagyok őszinte, ahogy azt választom az elme, a gondolatok, érzések, érzelmek helyett.

Megbocsátom magamnak, hogy amikor érzem, hogy az információcsatornában kevésbé áramlik a gondolat-érzés információs rendszer, akkor elmémmel rátekintek és megállapítom, hogy kevsebb áramlik. Nincs kevés vagy sok. Egy szemernyi információt sem vagyok hajlandó tovább tárolni. Élet vagyok, mint a légzés. Egyszerű.

Megbocsátommagamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak attól félni, hogy a családomban voltak bűnözők és, hogy ha feloldom a félelmem, akkor valami törvényelleneset teszek. Légzés vagyok, mint az élet. Bízom az életben, mint én, mint egység és egyenlőség. Bármi is legyen körülöttem. Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy a szavakhoz rengeteg képet csatoltam, és még nem kezdtem el a szavakat, amiket használok, megtisztítani egyesével.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy még mindig függök energetikai pólusok közti mozgás által – s így határozván meg magam. Nem vagyok hajlandó ezt tovább csinálni. Élet vagyok, légzés vagyok. Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem bármiféle koncepciót csatolni ahhoz a szóhoz, hogy légzés. Kitörlöm.

Halál

Halál

Halál

Légzés

Légzés

Légzés

Élet

Élet

Élet

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak képeket és gondolatokat, érzéseket, érzelmeket csatolni ahhoz a szóhoz, hogy halál.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy képeket, gondolatokat, érzéseket és érzelmeket csatoltam ahhoz a szóhoz, hogy halál.Kitörlöm.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy képeket, gondolatokat, érzéseket és érzelmeket csatoltam ahhoz a szóhoz, hogy lézgés. Kitörlöm. A légzés élet, az élet légzés.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy képeket, gondolatokat, érzéseket és érzelmeket csatoltam ahhoz a szóhoz, hogy élet. Kitörlöm. Az élet légzés. A légzés élet.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy az elmét válasszam pillanatról pillanatra, ahelyett, hogy a légzést választanám pillanatról pillanatra.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy gondolatokat, érzéseket és érzelmeket csatoljak ahhoz a szóhoz, hogy megbocsátás. Kitörlöm.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy gondolatokat, érzéseket és érzelmeket csatoljak ahhoz a szóhoz, hogy magam. Kitörlöm.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy gondolatokat, érzéseket és érzelmeket csatoljak ahhoz a szóhoz, hogy elfogadtam. Kitörlöm.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy gondolatokat, érzéseket és érzelmeket csatoljak ahhoz a szóhoz, hogy megengedtem. Kitörlöm.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy gondolatokat és érzéseket ér érzelmeket csatoljak ahhoz a szóhoz, hogy magam. Kitörlöm.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy gondolatokat, érzéseket, érzelmeket csatoltam ahhoz a szóhoz, hogy gondolat. Kitörlöm. A gondolat nem én vagyok.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy elkülönültem a gondolataimtól.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy gondolatokat, érzéseket és érzelmeket csatoltam ahhoz a szóhoz, hogy érzelem. Kitörlöm. Az érzelem nem én vagyok.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy elkülönüljek az érzelmeimtől.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy gondolatokat, érzéseket, érzelmeket csatoljak ahhoz a szóhoz, hogy érzés. Kitörlöm. Az érzés nem én vagyok.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy gondolatokat, érzéseket és érzelmeket csatoljak ahhoz a szóhoz, hogy szó. Kitörlöm. Az élő szó vagyok.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy gondolatokat, érzéseket és érzelmeket csatoljak ahhoz a szóhoz, hogy, Kitörlöm. Kitörlöm a rendszereket magamból, ahogy megbocsátom őket magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem valamint, hogy manifesztáltam őket. Kitörlöm ezeket.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy gondolatokat, érzéseket, érzelmeket csatoljak ahhoz a szóhoz, hogy szex.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magam képek alapján programozni arra, hogy vágyjak szexre, külső feltételes inger alapján. Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnat szavak, képek alapján felizgulni. Kitörlöm.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak,hogy pornó által programozzam be magam, arra hogy szexeljek, hogy szexeljek, izguljak, mire izguljak, hogyan izguljak. Ez nem én vagyok. Kitörlöm.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy képek alapján felizguljak. Kitörlöm.

Self-forgiveness pictures,words,sex,anger,etc

I forgive myself that I accepted and allowed myself to comphound the world around me like this.

I forgive myself that I accepted and allowed myself to just break out my anger.

I forgive myself that I accepted and allowed myself to supress me extensively.

I forgive myself that I accepted and allowed myself to allow my mind to fight for getting money.

I forgive myself that I accepted and allowed myself that I do not want to get loan anymore.

I forgive myself that I accepted and allowed myself to always get loans.

I forgive myslef that I accepted and allowed myself to not want to work.

I forgive myself that I accepted and allowed myself that in my situation I choose the mind what contains memories, instead of just choosing breath. I am life as breath.

I forgive myself that I accepted and allowed myself to be unpatient and frustrated.

I forgive myself that I accepted and allowed myself that I feel myself like a trapped rat.

I forgive myself that I accepted and allowed myself that I could only like this I can force me to act.

I forgive myself that I accepted and allowed myself to procrastinate my things like this.

I forgive myself that I accepted and allowed to fear from act.

I forgive myself that I accepted and allowed myself to be inhibited.

I forgive myself that I accepted and allowed myself tho not be able handle myself when I do no supress me.

I forgive myself that I supressed my sexual desires.

I forgive myself that I accepted and allowed myself to desire something or somebody outside from me.

I forigve myself that I accepted and allowed myself to wanted to find myself outside from me.

I forgive myself that I accepted and allowed myself to be deceptive.

I forgive myself that I accepted and allowed myself to decept.

I forgive myself that I accepted and allowed myself to decept myself.

I forgive myself that I accepted and allowed myself to decept the system.

I forgive myself that I accepted and allowed myself to decept others.

I forgive myself that I accepted and allowed myself to became deception.

I forgive myself that I acepted and allowed my deception to manifest.

I stop. I do not need any deception anymore, I face myself, I forgive myself, no more.

I am life, as onness and equality, as life, as the breath. I am me. From now I do not allow anything less than who I am.

I am breath. I am breath. I am breath. I am breath. I am breath. I am breath. I am breath. I am breath. I am breath. I am breath. I am breath. I am breath. I am breath. I am breath. I am breath. I am breath. I am breath. I am breath. I am breath. I am breath. I am breath. I am breath. I am breath. I am breath. I am breath. I am breath. I am breath. I am breath. I am breath. I am breath. I am breath. I am breath. I am breathing. I breath. I am breath. I am breath. I am breath. I am breath. I am breath. I am breath. I am breath. I am breath. I am breath. I am breath. I am breath. I am breath. I am breath. I am breath. I am breath. I am breath. I am breath. I am breath. I am breath. I am breath.

I forgive myself that I accepted and allowed myself to hide from me.

I forgive myself that I accepted and allowed myself to separate me from my feelings.

I forgive myself that I accepted and allowed myself to fear.

I forgive myself that I acceptd and allowed to choosing mind, instead of life, as breath.

I forgive myself that I accepted anad allowed myself to fear from that I am not good programmer.

I forgive myself that I accepted and allowed myself to not trust in breath, as breath, trough ’just breathing’, escaping on that thinking ’I can not do things, if I am do not think on those’. This is bullshit.

I forgive myself that I accepted and allowed myself to not trust in breath, as life.

I forgive myself that I choose mind, as previous information, what is NOT life.

I forgive myself that I accepted and allowed myself that choosing my memories in my fear, instead of breathing and contious deprogramming self, as life as breath as self-forgiveness.

I forgive myself that I am not aware in that a singular thought is influencing my whole world.

I forgive myself that I accepted and allowed myself to fear from that in my family there were delinquents, and if I release my fear, than I should do some illegal. I am breath, as life. I trust as life, as me, as onness and equality. Could happen anything around me. I forgive myself that I accepted and allowed myself that I attached many pictures to words, and I still did not started to purify word what I use one by one.

I forgive myself that I accepted and allowed myself that I am still dependant on moving around energetic polarities –determining myself like that. I am not willing to allow, do this anymore. I am life, breath. I forgive myself that I accepted and allowed myself to attach any conception to that word : breath. I delete those.

Death

Death

Death

Breath

Breath

Breath

Life

Life

Life

I forgive myself that I accepted and allowed myself to attach pictures, thoughts, feelings and emotions to that word: death. I delete.

I forgive myself that I accepted and allowed myself to attach pictures and thoughts and feelings and emotions to that word: death. I delete those.

I forgive myself that I accepted and allowed myself to attach pictures and thoughts and feelings and emotions to that word: breath. The breath is life, the life is breath, I am breath, I am life.

I forgive myself that I accepted and allowed myself to attach pictures thoughts feelings and emotions to that word: breath. I delete those.

I forgive myself that I accepted and allowed myself to attach pictures, thoughts, emotions, feelings to that word: forgiveness.

I forgive myself that I accepted and allowed myself to attach pictures, thoughts, emotions, feelings to that word: self-forgiveness.

I forgive myself that I accepted and allowed myself to choose mind from moment to moment, instead of I choose of breath as life from moment to moment.

I frogive myself that I accepted and allowed myself to attach thoughts, feelings, emotions to that word: me. I delete that.

I forgive myself that I accepted and allowed myself that I still leave to go around theese prickling feelings in my body. From breath to breath, from moment to moment I have to break myself on that habit of that drug: the mind.

I forgive myself that I accepted and allowed myself to listen to my thoughts.

I forgive myself that I accepted and allowed myself to not consider that the breath is simple, is always here and by that I am honest, as I choose that instead of the mind of thoughts, feelings, emotions.

I forgive myself that wen I feel that the informationpipeline works less intense that thought-feeling information system, than I focus there with my mind and I state out that less is flowing. There is no less, no many. I do not allow any little information flowing around. I am life, as breath. Simple.

I forgive myself that I accepted and allowed myself to attach thoughts, emotions, feelings to that word: accepted. I delete it.

I forgive myself that I accepted and allowed myself to attach thoughts and emotions and feelings to that word: thought. I delete that.

I forgive myself that I accepted and allowed myself to attach thought and emotions and feelings to that word: thought.

I forgive myself that I accepted and allowed myself to separate myself from my thoughts.

I forgive myself that I accepted and allowed myself that thoughts, feelings, and emotions what I attached to that word: emotion. I delete that. The emotion is not me.

I forvive myself that I accepted and allowed myself to separate me from my emotions.

I forvige myself that I accepted and allowed myself to attach thoughts, feelings, emotions to that word: feeling. I deletee that, The feelings are not me.

I forgive myself that I accepted and allowed myself to attach that thoughts, feelings and emotions to that word: word. I delete that. I am living word.

I forgive myself that I have accepted and allowed myself to attach thoughts, emotions, feeling sto that word: that.

I delete it. I am deleting the systems from within me, as I forgive those to me, that I accepted and and allowed and manifested. I delete those.

I forgive myself that I accepted and allowed myself that I attached thoughts feelings emotions to that word: sex.

I forgive myself that I accepted and allowed myself that I let myself to program myself to desiring sex, by outer conditional stimuluses. I forgive myself that I accepted and allowed myself that to be aroused by words, pictures. I delete those.

I forgive myself that I accepted and allowed myself to program myself by porno to do sex, to fuck, being aroused, how should I aroused, what for should I be aroused. That is not me. I delete those.

I forgive myself that I accepted and allowed myself to be aroused by pictures. I delete those.

Félelem, információ önmegbocsátás

Megbocsátom magamnak, hogy még mindig fosok.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy féljek és a félelem mint fosási inger jelentkezik.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy a solar plexusomban az emékek feljövésekor még mindig van ez a meleg libabőröző érzés, ami csak félelem. Félelem attól, hogy szembenézek magammal.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogatam és megengedtem magamnak, hogy a drogos emlékeimről írván azok előjővén a félelem is megnyilvánuljon, de kódolt formában, mint bizsergés a törzsemben, mint lekódolt gondolat információs rendszerek. Ezek nem én vagyok. Ezeket megbocsátom magamnak.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy élveztem, ahogy ezek az érzések áramoltak a testemben, teljesen determinálván, teljesen befolyásolván, teljesen függvén rajtuk.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy annyira gyönyörteljesnek érezzem ezeket, mint az orgazmus – nem realizálván hogy ezzel teljesen rabjává és szolgájává válok.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy nagymértékben kifejlesszem az ön-őszintétlenséget azzal kapcsolatban, hogy apró mozdulatokra lebontván azt élveztem, ahogy az érzés mozog a testemben – ami pusztán információ, adat a múltamból, lekódolt félelem, mely fogva tart, befolyásol és irányít. Kitörlöm. Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy ahogy írom ezt, hogy kitörlöm, fájdalmat érzek a csípőmben. Kitörlöm.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam magamnak, hogy ne legyek tudatában az érzéseknek, csak annyira, hogy azok pusztán egy bizsergő, energia-adatáramlat, melyek nem én vagyok. Kitörlöm.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy az elmém és ez az egész érzés-bizsergés elkülönítsen – így elkülönítsem magam – az egység és egyenlőség határtalan örök tapasztalásából, mint az élet, mint a légzés.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy az elmémmel foglalkozva, az elmében léve a légzésről elfeledkeztem... pedig az az élet, az a kulcs. A légzés a kulcs.

Megbocsátom magamnak, hogy a gyönyört elkülönítettem magamtól, ezért feltételessé vált. Gyönyör vagyok. Feltétel nélkül. Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy a gyönyört ezekhez az érzésekhez kötöttem, amik a törzsemben járkáltak. Ezek nem én vagyok. Kitörlöm.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy elnyomjam magam, hogy ne kelljen szembenézzek a félelmeimmel, amik végsősoron én magam, csak még nem ébredtem tudatára.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy elhiggyem, magam elől el tudok menekülni.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy ne akarjak szembenézni magammal.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem azt, hogy féljek attól, hogy megszűnök.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, azt, hogy féljek a félelmemtől, ami végsősoron csak információ. A félelem nem én vagyok. Élet vagyok. Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy elkülönüljek saját magamtól.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy annyira féljek magamtól, hogy a sok félelem, mint sok információ, mint az elme, a lényem legbelső mélyéig befolyásolt, annyira, hogy képtelen legyek visszaemlékezni arra, mik is voltak ezek a félelmek, és most csak az eredményüket tapasztalom.

Megbocsátom magamnak, hogy elme tudat rendszerré váltam. Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy programozható legyek. Most deprogramozom magam. Élet vagyok, nincs szükségem több programra, nincs szükségem magamat programként tapasztalni. A programmá, amivé váltam, leállítom. A program, ami az elmém, ami az én lenyomatom, amibe beleragadtam, ami mögé elbújtam, amivel elkülönültem saját magamtól, mint az egység és egyenlőség: LEÁLL. Leállok, mint elme. Leállok, mint teremtés, leállok, mint program. Nincs más út, nem érdekel más út, nem vagyok hajlandó ebben megváltozni, amíg ez nincs teljesen véghezvíve, amíg teljesen és végérvényesen le nem állt az elme. Mert én nem az elme vagyok, az elmém a saját csapdám.

Nem vágyok másra, mint magam lenni az egység és egyenlőség, én, mint én, a légzés, mint az élet, mindennel és mindenkivel egy és egyenlő.

Megbocsátom magamnak, hogy nem realizáltam azt, hogy az egység és egyenlőség az alapelv, csak önőszintétlenségemben nem mertem ezt megtapasztalni, mert az elmében az elmévé váltam, amelyben, mint adat, információ létezem, és féltem attól, hogy amint az egység és egyenlőség megtapasztalása megtörténik, befolyásolódnék, meghatározódnék, elvesznék az által, amit tapasztalok – nem realizálván, hogy én én vagyok, mely örök és sebezhetetlen – nem realizálván, hogy az elme az, mely befolyásolódik, az az, amely nem létezik adat és információ mozgás nélkül,– így az elmévé válván az elme félt attól, hogy az amit, most markol, az elveszne azáltal ha mindenné válna, mint egyenlő és egy. Ez a félelem nem én vagyok, kitörlöm.

Fear, information forgiveness

I forgive myself that I still have diarrhoea.

I forgive myself that I accepted and allowed myself to fear and that fear like diarrhoeing irritation occurs.

I forgive myself that I accepted and allowed myself that I still have that gooseskin feeling by memories coming up in my solar plexus, what is just fear. Fear from facing myself.

I forgive myself that I accepted and allowed myself that as I am writing about my drug expreiences as coming up that fear also manifesting, but in a form of encoded, like prickling around in my trunk, like decoded thought information systems. Those are not me. I forgive theese for myself.

I forgive myself that I accepted and allowed myself for enjoy, as theese feelings waving around in my body, totally determinating, totally influencing, totally depending on them.

I forgive myself that I accepted and allowed myself that to experience those feelings so joyfully, like an orgasm – not realizing that by this I am becoming the slave of them and dependent on them.

I forgive myself that I accepted and allowed myself that I developed my dishonesty to a great extent, like decomposing those I enjoyed that as the feeling is moving around in my body – what is just information, data from past, decoded fear, what keeps me in prison, influences me and controls. I delete those.

I forgive myself that I accepted and allowed myself that as I am writing this, as I am deleting that, I feel pain in my hip. I delete. I forgive myself, that I accepted and allowed myself to still experiencing that encoded fear-thought information system as I am translating this sentence to english. I delete. I am facing with ALL my fear. I am me as me.

I forgive myself that I accepted and allowed myself to not be aware about feelings, just only for that those prickling, energy-dataflows, whose are not me. I delete that.

I forgive myself that I accepted and allowed myself that I wanted to delete trough experiencing those. It is not working like that. Instead of I am breathing as I am breath and I am in moment as moment.

I forgive myself that I accepted and allowed myself that I supressed myself, for not needing to face with my fears, what are just me, myself, but not yet awaken to be aware of them.

I forgive myself that I accepted and allowed no still be that what about I am writing, still forgeting that I am breath as breath as me as me as life. Inbreath i am, outbreath I am. I forgive myself that I accepted and allowed myself to react for those feelings, as that feelings are already just reactions for some memory. I delete them.

I forgive myself that I accepted and allowed myself to believe, I can escape from myself.

I forgive myself that I accepted and allowed myself that I did not wanted to face with myself.

I forgive myself that I accepted and allowed myself that for fear from fear, what is just information. The fear is not me. I am life. I forgive myself that I accepted and allowed myself to separate myself from myself.

I forgive myself that I accepted and allowed myself that fearing from myself so extensibly that that much fear, as many information, as mind, influenced my inner core of being, so much, for not being albe to remember what were those fears, and now I am just experiencing those results. I open myself. I am opennes, I am opened.

I forgive myself that I became mind consciousness system. I forgive myself that I accepted and allowed myself that I became programmable. Now I am deprogramming myself. I am life, I do not need programs anymore, no need to experience to experience myself as program. That program, what I’ve became, now I am stopping. The program, what is my mind, what is my imprinting, what I’ve stuck into, what I hide behind of, which I separated myself from myself, what is onness and eqality : STOPS. I stop as mind. I stop as creation, I stop as program. No other way, I do not care any other way, I wont change in that, until it is done, until totally and finally my mind stops. Because I am not my mind, my mind is my own trap.

I do not want other, just to be me as onness and equality, me, as as me, as breath, as life, to be equal with and one with everything.

I forgive myself that I did not realized that the onness and equality is the basic principle, just in my self-dishonesty I did not wanted to experience that, because in mind I became mind, whch in just like data, information I exists, and I was afraid from that as I experience in onness and equality, I could be influenced, determined, lost by that what I could experience – not realizing that I am me as me, what is infinite and invulnerable – not realizing that the mind itself what is being influenced, that is what is not existing, not moving without data and information flowing – by this I became the mind, what was scaref rom that what is now gripping, that could be lost by becoming all as one as equal. That fear is not me, I delete that.

Self-forgiveness on systems, enslavement, hotel california

I forgive myself that I accepted and allowed myself to thing that the fear drives me and leads, to experience freedom.

I forgive myself that I accepted and allowed myself to let fear control me.

I forgive myself that I accepted and allowed that hurts that mother and father couldnt live together.

I forgive myself that I accepted and allowed myself to feel that my parents were totally fucked up.

I forgive myself that I accepted and allowed myself to cry many many many, for that I did not understand anything and nothing is good.

I forgive myself that I have accepted and allowed to put value into my thoughts and into my emotions.

I forgive myself that I have accepted and allowed that I, me, alone myself can change the whole system.

I forgive myself that I have accepted and allowed myself to perceive that i can change the system.

I forgive myself that I accepted and allowed myself that separated from myself, searched myself separatedly outside from myself, instead of realizing that I am life as breath as onness and equality here.

I forgive myself that I accepted and allowed to believe that I am the Eye, the I of the consciousness.

I forgive myself that I accepted myself to give permission to the ’creators’ in this mind system that programming me to believing experiencing that I am the Eye of the ’I’consciousness.

I forgive myself that I allowed myself to became a mind system and accepting me like a mind system, and believing myself that I am a mind system and accepting programming myself, like a consciousness system – instead of being the expression of life, as who I am and the origin of who I am, like the living word of onness and equality .

I forgive myself that I did not allowed myself to realize, live, see, honour, realize, being aware and standing like me, ’who am I’ as onness and equality as life as living word.

I forgive myself that I allowed myself to believe that I am the language of programed systems, as thoughts, feelings and emotions – accepting and allowing to become ’the ’I of the consciousness’/’the I of the systems’.

I forgive myself that I did not allowed myself to realize that I am the slave of systems and the programs what are running inside me as thoughts, feelings, emotions.

I forgive myself that I allowed to fall into the trap of the programmed games of consciousness as ’enlightenment’ ’ascension’ and ’becoming.

I forgive myself that I allowed myself to sacrifice, me as who I am as life, like I accepted and allowed myself to became theese program systems in me, as the mind of thoughts, feelings, emotions what enslave and control me.

I forgive myself that I accepted myself to live by the words of programming of the system :”Here I am, systems, your slave, take me, I sacrifice me into your existence. You are my „god” and I am your slave. I give permission that you continue my enslavement and control of me for why and for you stand for „– because I accepted myself that I participated in the mind and to become the mind – believing that like existence and experience as me, to be that ’who i am’.

I forgive myself that I allowed myself to be programmable.

I forgive myself that I allowed myself to be programmed.

I forgive myself tho accepted myself to be programmable and be programmed by words and sonund frequencies.

I forgive myself that I didnt allowed myself to realize that I am programmable and being programmed, by words and sound frequencies, if I am separated from the programmers as well as sound frequencies and words.

I forgive myself that I have allowed myself to be and separated from the mind – the mind is the actual manifestation inside me as me and that is what I accepted and allowed myself to became – what I accepted and allowed to be in that.

I forgive myself that I allowed myself to give away my power accepting and allowind separated manifestations outside from me to being influenced, controlled, directed.

I forgive myself that I did not accept myself to realize that those separated manifestations outside from me only have the ability to control me, influence me, if I am standing separatedly from those manifestations, what are exactly that what I accepted and allowed myself to influence me.

I forgive myself that I accepted myself to blame the past, to blame the „creators”, blaming the „programmers” and blaming the mind itself for that what I accepted and allowed myself to became, and what I had became in this world.

I forgive myself, that I accepted and allowed myself that for the Hotel California my tears should come, because I realiyed, that this is really the hell.

I forgive myself that I accepted and allowed myself that I attached emotions trought thoughts, which are in my body maintaining and determining a system.

I forgive myself that I have accepted and allowed myself that I attached emotions, by the meaning of that Cica said to me about that, at the university, that she said that is satanist.

I forgive myself that I have accepted and allowed myself that I attached emotions and feelings when in India Spencer sang this song in the hindu temple.

Theese emotions are not me. I forgive myself that I accepted and allowed myself that I separated myself from theese emotions, manifesting that sadness, this bowedness, lostness.

Theese emotions are not me, I unify theese emotions as me, I delete those, like separated emotions, feelings from me.

I forgive myself that I have accepted and allowed myself that I had listened musics, for generating energetically something, with that to be able to move in polarity equation, but only inside that, like itself.

I forgive myself that I have accepted and allowed myself that I have separated me from myself, instead of realizing that I am life as onness and equality as breath.

I forgive myself that I have accepted and allowed to ’leave’ being the breath as breath when emotions came up, deciding to ’be’ that ’separated’ emotions instead to be me as me as life as onness and equality as the breath itself.

Önmegbocsátás a rendszeren, hotel californián

Megbocsátom magamnak, hogy azt gondolom, hogy a félelem hajt és vezet, hogy a szabadságot tapasztaljam
Megbocsátom magamnak, hogy megengedtem magamnak, hogy a félelem irányítson
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy a félelem elhatalmasodjon rajtam.
Megbocsátom magamnak, hogy fáj, hogy anyám és apám elváltak és nem jöttek ki egymással
Megbocsátom magamnak, hogy azt érzem, hogy a szüleim nagyon nagyon készek voltak.
Megbocsátom magamnak, hogy nagyon sokat sírtam, hogy semmit sem értek és semmi sem jó.
Megbocsátom magamnak, hogy értéket helyezek a gondolataimba és érzéseimbe.
Megbocsátom magamnak, hogy azt gondoltam, hogy én is képes vagyok egymagam megváltoztani a rendszert. Megbocsátom magamnak, elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy egymagam képes vagyok megváltoztatni a rendszert. Megbocsátom magamnak hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy magamtól elkülönülve, magamon kívül keressem magam, ahelyett hogy realizálnám hogy én az élet vagyok mint a lélegzet mint egység és egyenlőség itt.

Megbocsátom magamnak, hogy megengedtem magamnak elhinni, hogy én a Szem vagyok, a tudat szeme.
Megbocsátom magamnak, hogy megengedtem magamnak jogot adni a „teremtőknek” ebben az elmerendszerben, hogy arra programozzanak, hogy elhiggyem azt tapasztalni, hogy én a Szem vagyok, az ‘ÉN’-je a tudatnak.
Megbocs’tom maganka, hogz megengedtem magamnak,hogy egy elme rendszerré váljak és elfogadjam magam, mint egy elme rendszer és elhiggyem magmról, hogy egy elme rendszer vagyok és elfogadjam magam programozását, mint egy elme rendszer – ahelyett hogy az élet kifejezése, mint aki vagyok és az eredete annak aki vagyok, mint az egység és egyenlőség élő szava.
Megbocsátom magamnak, hogy nem engedtem meg magamnak realizálni, élni, látni, tisztelni, felismerni, tudatában lenni, s állni úgy mint én, aki „Én vagyok” az egység és egyenlőség az életben mint az élő szó.
Megbocsátom magamnak, hogy megengedtem magamnak elhinni, hogy a rendszerek programozott nyelve vagyok, mint gondolatok, érzések és érzelmek – megengedvén és elfogadván magamat a „Tudat énjévé”/ a “Rendszerek énjévé” válni.
Megbocsátok magamnak, hogy nem engedtem meg magamnak felismerni, hogy én a rendszerek szolgája vagyok és a progamok amik futnak bennem mint a gondolataim, érzéseim, érzelmeim.
Megbocsátom magamnak, hogy megengedtem magamnak „csapdájába esni” a tudat programozott játékaiba mint „megvilágosodás” „elérés” és „válás”.
Megbocsátom magamnak, hogy megengedtem magamat feláldozni, engem mint aki valóban vagyok mint élet úgy, hogy megengedem és elfogadom magam ezekké a program rendszerekké válni bennem, mint a gondolatok, érzések és érzelmek elméje amelyek leigáznak és irányítanak engem.
Megbocsátom magamnak, hogy megengedtem magamnak hogy a a rendszer programozásának következő szavai szerint éljek: „Itt vagyok, rendszerek, a szolgátok, fogjatok, feláldozom magam a létezésetekbe. Ti vagytok az „Isten”em és én a szolgátok vagyok. Jogot adok arra, hogy folytassátok a legizását és irányítást amiért és amiképp álltok” – mert megengedtem magamnak, hogy résztvegyek az elmében és az elméjévé legyek – azt híve, mint létezés és tapasztalás, mint magam, hogy az legyen az „aki vagyok”.
Megbocsátom magamnak, hogy megengedtem magamnak, hogy programozható legyek.
Megbocsátom magmnak, hogy megengedtem magamnak, hogy programozva legyek.
Megbocsátom magamnak, hogy megengedtem magam hogy programoztható és programozott legyek szavak és hang frekvenciák által.
Megbocsátom magamnak, hogy nem engedtem meg magamnak realizálni, hogy csak akkor vagyok programozható és képes programozott lenni szavak és hang frekvenciák által, ha Én elkülönült vagyok a programozóktól szintén mint hangfrekvenciák és szavak.

Megbocsátom magamnak, hogy megengedtem magamnak, hogy legyek és elkülönülve álljak az elmétől – az elme éppen a megnyilvánulása bennem és mint én és az amit elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy váljak – amelyet elfogadtam és elfogadtam, hogy létezzen benne,.

Megbocsátom magmnak, hogy megengedtem magamnak hogy odaadjam az erőmet elfogadván és megengedvén elkülönült manifesztációkat magamon kívül hogy befolyásoljanak, irányítsanak és vezessenek engem.
Megbocsátom magamnak, hogy nem engedtem meg magamnak realizálni azt, hogy azok az elkülönült manifesztációk rajtam kívül csak akkor van képességük irányítani, vezetni és befolyásolni engem ha én elkülönülve állok éppen azoktól a manifesztációktól, amiket elfogadtam és megengedtem, hogy befolyásoljanak engem.
Megbocsátom magamank, hogy elfogadtam magamnak hibáztatni a múltat, hibáztatni a „teremtőket”, hibáztatni a „programozókat” és hibáztatni az elmét azért, amit elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy váljak és amivé vált ebben a világban.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy a hotel californiára follyanak a könnyeim, mert realizáltam, hogy ez tényleg a pokol.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy a hotel californiához gondolatok alapján érzelmeket kötöttem, melyek a testemben rendszert alkotván determinálnak.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy a hotel californiához érzelmeket társítottam, annak értelmében, amiket cica mondott nekem anno róla, még az egyetemen, hogy azt mondta, hogy sátánista.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam magamnak, hogy a hotel californiához érzéseket kapcsoltam, amikor a hindu templomban indiában Spencer elénekelte nekünk a gitárral.
Ezek az érzelmek nem én vagyok. Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy elkülönüljek ezektől az érzésektől, manifesztálván ebben a világban ezt a szomorúságot, beletörődöttséget, elveszettséget.

Ezek az érzelmek nem én vagyok, ezeket az érzelmeket egyesítem magammal, kitörlöm őket, mint tőlem elkülönült érzelmek, érzések.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy azért hallgattam zenéket, hogy energetikailag generáljanak bennem valamit, ezzel a polaritásegyenletben mozoghassak, de csak azon belül, mint az maga.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem, hogy elkülönüljek saját magamtól, ahelyett hogy realizálnám, hogy én az élet vagyok, mint egység és egyenlőség, mint légzés.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem ’elhagyni’ a légzésként létezést, min légzés, amikor érzelmek jöttek fel, elhatározván, hogy ’az legyek’, azok az ’elkülönült’ érzelmek, ahelyett, hogy én, ming én lennék,mint én, mint az élet, mint egység és egyenlőség mint a lélegzet maga.

On thoughts

also me is seeing those like that...

thoughts are hiding behind the screen..unseen programs, unseen systems, unseen hideouts, unseen fears, no more that simply fear - fear from myself
separatedly, looped in and "waiting for " me to once realize them as me and unify as me as here as breath as all as one as equal to dissolve those system containers of information, and information movements...because that's not life...

now I still writing out my past experiences and amazing...still there are areas where:

-i see that I have to forgive on those specific points more extensively, what I see, but still comes back
-i see some areaas what I still do not still see trough, but my favourite part of me is the question of "WHY"...and many people around me are stuck in that...they say, neverending, spiral and etc, give up the WHY-s, that rejuvenates the mind, but until a point that I am stable as breath, no...
----i am lucky, because I have memories about being breath
----i am unlucky because I have to forgive also those mind-based pre-conceptions about "experiencing me" about how to breath and be me

instead of just breathing as life and being stable as me as me as life moment after moment

also very useful to move self, I even do not "know" what is that, but while that and after I am silence..and if not, but more systems I have, very useful to stop, like STOP, flagging again the starting point of me here and start over all process..
that what dimensions cannot afford without body
for me is not easy be sure in me but now as I return to me as breath, it just comes ...

maybe this also means something, dunno, for me was cool to write down, also to see 4 you to see where are the bottleneck "points"

now I started to focus also on yawning, that is also what I am curious...
many times it comes after thought, so will see;)

thanks
tala

A folyamatról

Na jóvan ;) írok desteni stratégiát, mit csinálunk a kis bandában

Tehát soksokféle stratégia van arra, hogy az ember támogassa a másikat, de tekintettel kell lenni a másikra - egység és egyenlőség van már - csak realizálni kell. Ezt az alaptényt használta ki az a maroknyi lény - egyszerűen az orrunk elé tettek egy olyan matematikailag kiegyensúlyozott holografikus rendszert, melyben az egység és egyenlőség alapelvét aképpen használták ki, hogy az egész közé a Fehér Fény nevű folyékony információs rendszer szoftvert töltötték fel, mely a két elkülönült valamit: a földet és a dimenziókat összekötötte, hogy az egység és egyenlőséget kihasználván polaritásokba kezdték rendezni a lényeket tulajdonságaik, viselkedéseik, milyenségeik alapján, majd az egészet úgy hajtották meg, hogy a földön az emberi fizikai testbe helyezett lények is rétegbe rendeződhettek - tudattalan, tudatalatti, tudat, melyben ez azt jelenti, hogy a tudattalan az egész folyékony, közös őstudattalan, melyet Jungi bácsi is rágcsált, az az UCF, az Unfied Consciousness Field, ez tartalmaz MINDEN tudást, minden információt, múltat, jelent jövőt, aszerint, hogy a pillanatban mi is történik mégis másképp a sok lény döntése szerint - de csak mióta Bernard dühében szétbaszta ezt az elkülönülést fenntartó látszólagos "álegyensúlyt" -azóta minden lény megkapta a döntést, hogy kiléphessen ez az UCF szerinti előreprogramozott, a polaritást egyenlet kiegyensúlyozását végző rendszerből, aszerint, hogy feltétel nélkül egyszerűen a légyés és megbocsátás alapján lehetséges ezt kiöntenünk magunk elé, majd egyszerűen felismerni abból, kik is vagyunk, aki emögött rejlik és azáltal lehet megszabadulni ettől - a tudattalan az minden, mindenki minden információ, az a legvégső, az még messze van, hogy górcső alá vegyük...a tudatalatti az a családi szopó főleg, amit apánk, anyánk adata, s a méhben töltődött az elme tudat rendszerbe le. A tudatunk pedig egyszerűen a tudatalattiból nő ki, aszerint, hogy kik vagyunk. Minden tizedik generációban ez a program teljesen ugyanaz. Gyakorlatilag nem ugyanaz, mert azelőtt nem volt pl laptop, meg amon tobin, de a gondolatok apró kódot tartalmaznak, amik a jelentésük, az "energiájuk", s az ugyanaz.
Hétévse ciklusok vannak, hétévente ismétlődik az életünk, tehát teljesen ugyanaz történik, csak az UCF-ből a DNS-ünkbe folyamatosan töltődik le az előreprogramozott személyiség tervrajza, aminek hatására egyre jobban a rendszerbe alkalmazkodunk, ezért van az, hogy egyre jobban tudjuk mi van ebben a világban, míg a 28. életévre ez teljesen manifesztálódik.

Amit tettem, nem véletlen, mert biztos akartam lenni abban, hogy nekem sem marad semmi személyes szopó meg most már tudjuk mi van.
Tehát azért kérdeztem a félelmeidet, mert azok talán a legerősebb tartóoszlopai az azonosulásnak azzal, amivé váltunk itt. És én kegyetlen voltam, de igazából rettenetes ez, nekem évekbe telt ez, de most nem nagyon van sok idő...
Tehát, biztos vagyok benne, hogy mielőtt nem ismertél engem például, nem az volt a legnagyobb félelmed, hogy mi a retek van velem, tehát én most nem azokra a félelmekre értettem, hogy most mi a legjobban felszínen lévő, hanem az ami a legalsó.
Nekem a félelem a haláltól ez, a félelem, hogy amit megszereztem, az az infó, azok az emberek, az a tudás, az a tárgykollekció, az a sok izé, az ha kikapcsolom az elmét, akkor megszűnik, ez kegyetlen. Ezért nem kapcsolta ki B az egészet, mert akkor tényleg az egység és egyenlőség alapelv szerint szó szerint megbaszódtunk volna és eképpen ez az elkülönült stabilizáció pont kapóra jön. Tehát ezért van az, hogy az élet a fizikaiból születik meg, hogy fogjuk ezt a sok szar adatot, akikké váltunk, amiket kaptunk, amiket felvettünk, amik mögé esetleg bújtunk, és kiadjuk magunkból, kírjuk, elmondjuk, s meglátjuk benne, hogy hé ez én vagyok, hé ez meg nem, törlés. Egyfajta takarítás. Mindent beleamalgamálunk a jelenbe, aképpen, hogy ne kelljen az elmét használni erre, csak egyszerúen, nyugodt és egyértelmű, feltétel nélküli be-kilégzés által automatizáljuk és stabilizáljuk, kik is vagyunk valójában, mint az élet, mint az egység és egyenlőség, mint a légzés.
Viszont ehhez vissza kell jutni az alapkiindulópontokhoz, miért is vagyunk itt. Ez mindenkinek különböző. Mi az oka, hogy a hüllők rávettek, hogy ebbe a világba bebújjál, és tegyél dolgokat. Ez a Szerkezeti Rezonancia. Mely alapjaiban vágja el azt, hogy mi mi, mit miért.
Elkezdtem fordítani, de még sehol sincs, meg gagyi kicsit mert én fordítottam.
Tehát ezt például csatolom, az elejét, a legfontosabb a FOREHEAD (HOMLOK) és az EYE (SZEM) és a NOSE (ORR) pontok, de mindegyik az, csak ez a három bigyó az alappillére annak, hogy miért és hogyan -személyesen- azonosulunk az elmével.
Aztán ezalapján képessé válik az ember megjelölni, hogy hé ez anyám, ez apám, ez nem én vagyok, azokat a pontokat valahogy meg kell jelölni, hogy tudjuk, hogy azzal még dolgozni kell, azokat a pontokat úgymond debugolni(nyomonkövetni) kell, hogy tisztázódjon, miért is van, mi mozgatja, minek kell abban, hogy az elmét használjuk, hogy azáltal az elmére szokódjunk rá.
Ez a megbocsátás. A megbocsátással megjelöljök azokat a pontokat, amik gyanúsak, majd miután kellő mennyiséggel ezt megtettük, kellő ön-őszinteséggel tesszük ezt, úgy akkor a pillanatokban, ahogy lélegzünk, akkor képessé válunk látni, miért is van ez s az...
S aztán meghaladván egyesítjük a jelenbe. Semmi különös. Egyszerű....

Önmegbocsátás mára ideírni hahaha

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy ne mondjam ki a dolgokat és elnyomjam magamba, ahelyett hogy kifejezném magam a pillanatban.
Megbocsátom magamnak, elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy hosszú évek alatt elnyomtam magamat, félvén a következményektől, hogy ne merjem megmondani a véleményem embereknek.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy némely emberekkel őszintébb legyek, némelyekkel nem - nem véve észre, hogy ezzel az ön-őszintétlenségemnek adtam teret, mert másban bíztam, nem magamban.
Megbocsátom magmnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy most mint egy vihar, kiosztok mindenkit arról, hogy hogy látom őket, s eképpen csak engedtem felgyülemleni ezeket, ahelyett, hogy mindig a pillanatban kifejeztem volna azokat.

Megbocsátom magamnak, hogy nem engedtem meg magamnak, hogy tudatos legyek abban a pillanatban, és ezért ásítottam.

Megbocsátom magamnak, hogy megengedtem magamnak, hogy lekapcsoljak.

Megbocsátom magamnak, hogy nem engedtem meg magamnak, hogy halljak.

Megbocsátom magamnak, hogy megengedtem magamnak azt abban a pillanatban, hogy lenyomjam magam ahelyett, hogy tudatos lennék és felállnék és látnám hol voltam abban a pillanatban s helyette ásítottam.

Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy azt mondjam, nem tudok énekelni, mert szégyenlős voltam gyerekkoromban.

Élet vagyok
Hang vagyok
Ének vagyok
Kifejezés vagyok
Erő vagyok
Stabilitás vagyok
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy elkülönüljek a gondolataimtól.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy elkülönüljek az érzéseimtől.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy elkülönüljek az érzéseimtől.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy féljek kimondani a gondolataimat.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy féljek kimondani az érzéseimet.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy féljek kimondani az érzelmeimet.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy féljek kifejezni a gondolataimat.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy féljek kifejezni az érzéseimet.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy féljek kifejezni az érzelmeimet.
Nem a gondolataim vagyok.
Nem az érzéseim vagyok.
Nem az érzelmeim vagyok.
Egyesítem magam, már egyesített ember vagyok, csak fel kell ismernem.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy féljek dolgozni.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy féljek pénz keresni.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy féljek állásinterjún.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy izguljak állásinterjún.
Élet vagyok. Az élő szó vagyok, mindennel egy és egyenlő, mint az élet, mint a légzés.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy képek alapján engedjem programozni magam.
Munka vagyok, erő vagyok.
Nem tudás vagyok.
Lélegzet vagyok.