Itt vagyok

Itt vagyok, mint szavak

'Mi van ha?'-k

Mi van, ha ahogy előre beprogramoztam magam, ugyanúgy elhelyeztem a deprogramozást is?
Ahogy visszanézek - a kétségeim magjai ott voltak mindenhol, az volt az, ami megállított abban, hogy azt hazudjam, hogy élem azokat a szavakat, amiket anno beszéltem, mert mélyen magamban mindig is tudtam, ez nem lehet így, de addig valami kellett, hogy ne rohangásszak összevissza, mint egy megrémült szellem, hogy stabil maradjak, amíg nem állok készen. Ez az egyetlen hajszálvékony kétség hozott el ide, hogy képes legyek szembenézni magammal, őszintén, amely megengedte, hogy EGY PILLANAT ALATT lehúzzam az egész előző életem a wc-n, de kellett valami folyamat, hogy felfedjem a részleteket, addig a pontig, ahol hatékonyan nem tudom megosztani a folyamatom azoknak, akik készek a hazugság leállásában, hogy elkezdjenek élni, CSINÁLNI valamit az egységért és az egyenlőségért a földön, az élő szavakon keresztül, mint az Én vagyok megvalósulása, mint a lélegzet. Sok emberrel találkozok a destenin, akik nem várt módon, hihetetlen emberek akik készek szembenézni az legbelső lényük igazi való
jával. Ez mégtöbb rálátást ad belsőmre: ez az intimitás, az indok, az út, az oka és az okozata az abszolút ön-intimitásnak. In to me I see: Látok magamba.

Mi van, ha speciálisan úgy vagyok elhelyezve, hogy senki sem képes pozitív visszajelzést adni az Én vagyok megvalósulásában?

Ki fog derülni, de nem látom mások jövőjét: felállok mint én , mint az magam megvalósulásai magamnak mint egységben és egyenlőségben, mint magam egységesítése - amely már itt van, csak realizálnom kell. Igen, bújtam, igen hazudni akartam és most mi a különbség a hazugságom megállításával, a bújásom megállásával kapcsolatban? A rendszer nézőpontjából semmi, mások szempontjából, akik bele vannak ragadva a saját előreprogramozott valóságukba: meglátjuk. Az biztos, hogy a rendszer is tudatos, tehát a rendszer is megszabadul tőlem. Megértem azt, hogy ahogy átalakítom magam eggyé és egyenlővé magam, a sétáló példájává válok az egyesített ember, mint Én vagyok-nak, mint az élő szó, mint a légzés. Tehát nincs több, mit tehetnék, nincs több, mit meg kell valósítanom, nincs több, amit realizálnom kell, amit tanulnom kell, amit el kell engednem.

Mi történik, ha ebben az életben egy napon kiterjedt módon, teljesen MEGÁLLOK, minden amit elhinni programoztam, "élni", "érezni", "gondolni", "érinteni", "teremteni", csak megállok?

Stabil maradok, mint a légzés, mint én, mint az élet kifejezése ebben a világban, de nem a világé, csak itt lenni, támogatni magamat és másokat egyként magammal. Ez az indok, amiért a földön vagyok, , valószínű minden életem erről szólt, és nem akarok több szarságot láni többé, elértem arra a pontra, ahol képes vagyok visszafejteni, és destabilizálni és elpusztítani, eltörölni a teremtésem, ami egyszerűen csak bújáson, hazugságon alapult, és egyébként sem volt az ami én vagyok, mint az élet. Sokmindent kell tenni, sokmindennel kell szembenézni, és sok minden van, ami lehet, hogy durva lesz, de én Én vagyok, mint én, nincs más út, nincs más, mit akarok. Nekem éppenséggel ez a világ értéktelen, szomorú és üres és nem látok okot, hogy magamban tartsam többé. Rájöttem, hogy mások hibáztatása és harcosként való mászkálás csak több szarságot okoz, több becsapást, több zavarodottságot, több fájdalmat, ezért egyszerűen megállok. ÁLLJ ÁLLJ ÁLLJ.

Mi történik, ha abbahagyom a jövőbe tekintést és csak lélegzek az egész valómmal, ahogy ezt teszem?

Nos, ebben az esetben el tudom engedni a terhemet és megengedem magamnak, hogy csak lélegezzek. Megáll az információéhségem magamról, a világról, arról, hogyan is tudok támogatni másokat mint magam, abban támogatni, hogy támogassuk a gyerekeket menyországot teremteni a földön, kötelék, eéme, szabályok és egyenlőtlen kiosztás nélköl. Nem fogok félni magamtól, félni attól, amire képes vagyok, minden kétségem elmúlik és megállítom az elmét, az elméből.

Mi van ha minden Én vagyok megvalósulási folyamat szintén csak egy maszk, csak egy másik réteg?

Hehe, ez jó, mert nincs más út, csakis az, ha szembenézek vele, csak lélegezni és a jelenbe maradni, hogy bebizonyítsam magamnak: lehetséges, igen, ez a célom, abbahaggyam a harcot, hogy megmentsem magam. És biztos vagyok benne, hogy az elme leállítása csak egy másik maszk, de amíg ezt viselem, nem látok túl rajta, vagyis eljött az ideje megállni.

Mi van ha az, amit az emberek a Destenin megosztanak, igaz?

Ez különösképpen azoknak szól, akik még mindig a polaritásba vannak beleragadva. Nos ekkor itt az idő cselekedni, azt tenni, ami nyilvánvaló, ami elkerülhetetlen, ami a célunk: MEGÁLLNI. Ebben a világban mindenki elveszett. Meg akarod menteni a világot? Mentsd meg magad! Ha realizálod azt a pontot, hogy a szarba: itt az idő deprogramozni a személyiségünket, a szokásainkat, MINDENT. Amit úgyis tudod, hogy TE kell megtegyél egy napon MIATTAD. Én nem tudom megtenni neked, még az emberek a desteninnél sem tudják megtenni, a kérdés az ön-őszinteség. Olyan szarul hangzik ez? Abszolút ön-őszinteség? Abszolút ön-bizalom, abszolút ön-akarat, abszolút ön-erő? Akkor mit akarsz? Miben akarsz hinni és miért?

Mi van, ha elmondom az igazságot mindenkinek, akivel találkozom?
What if I tell the truth for everybody who I meet with?

Stabilizálom azt, amit eddig realizáltam, hogy támogassam magam és másokat mint magam egyként és egyenlőként.

Mi van ha nem érzek semmi reakciót belül?

Ez azt jelenti, hogy intenzív pillanatokba kéne menjek, ahol az elmém elképzelhetően felpörög, elképzelhetően beindul, kiásni mégtöbb szart, amíg nincs kész.


Az elmúlt éjjel elkezdtem TÉNYLEG látni, hogy az események a fizikai megjelenésükben - ha ön-őszinte vagyok, abszolút ön-őszinte: az illúzió nyilvánvalóan, specifikusan, őszintén megmutatja magát.