rajottem, hogy minden, amiben
varjunkcsak vannak ékezetek
tehát
rájöttem, hogy minden, amiben idáig, hittem, az illúzió, de tényleg
a családom, a tapasztalataim, a szerelmem, az emlékeim, sőőt! a barátaim, szó szerint minden...az egész speciálisan úgy volt elhelyezve, hogy ne ébredjek fel, úgy, mint minden egyes emberi lény ezen a földön, de valahogy mégis máshogy alakul...tehát
ott tartottam, hogy rájöttem, hogy az egész életem egy hazugság,
szó szerint, teljes mértékben..mostanában egyre gyanúsabbá vált, mert mindig is a végső és teljes igazságot kerestem, hát én most megleltem : kérlek olvasd ezt lassan, mert minden szó, amit ide írtam nem véletlen.
Először is, akkor kezdem így, hogy teljes legyen:
Üdvözlet!
A nevem Talamon és biztos hallottál már rólam, ha megkaptad ezt a levelet, ezért biztos azt is tudod, hogy egy ideje azt kutatom, hogy lehet ezt az egészet, amiben vagyunk, átlátni, megérteni, megváltoztatni. Egyetlen kérdés motivált az életemben, mégpedig a Ki vagyok én? c. kérdést feloldani. Hogy ne kelljen már ezzel foglalkozni. Egyszer eljutottam oda, kb 2003 elején, hogy az elmém miatt nem látok át ezen az egészen, hát elhatároztam, hogy utánajárok, ergo megállítom az elmém. Kerül amibe kerül. Hát most egy kicsit közelebb jutottam...Körülbelül két és fél éve valami megváltozott. Nem vettem észre, mert nem akartam észrevenni, nem beszéltem róla senkinek, mert bizonytalan voltam, mert - megemlíteném - nem voltam őszinte. Ez is volt ázsiai utam célja, hogy újra megtaláljam a Fényt, mely előtte "bevilágított, elvakított", mert egyszercsak eltűnt. S se kint, se bent többé nem leltem, hát elutaztam ázsiába, hogy megleljem, de nem leltem, csak saját magam valóságát leltem mindenhol, több ízben is majdnem a halálomba került, de nem adatott meg az az esemény sem. Félholtravert kutyaként menekültem vissza Budapestre, s több hónapba telt, míg sebeimet nyalogatván újra talpra tudtam állni. Minden összedőlt az életemben, minden. A munkám, egyedül maradtam, teljesen egyedül, eltört lábbal hevertem egy üres lakásban egész nap, bezárt farkasként még fel-s alá sem tudtam járkálni, s kétségbeesve kapaszkodtam mindabba, mi előtte tartott, de nem segített, tovább süllyedtem. Egyetlen amim hirtelen lett, mely sose volt: internet, hát ott ültem, kerestem, kerestem, hogy megtaláljam a választ, Mi a Matrix - haha.
Tehát az utóbbi időben elveszve éreztem magam, megkérdőjeleztem mindent és mindenkit, mely aztán elvezetett arra, hogy azt mondjam, hogy
ez az egész csak egy elme tudat rendszer és az ember is elme-tudat rendszerré vált, egy előreprogramozott illúzió valóság az egész, és semmi több...
van egy honlap,
http://desteni.co.za
ahol kifejtik ezt az egészet, akik megosztják ezt.
egy ideje foglalkozom velük, pontosabban magam megszabadításával és eszméletlen segítséget tudnak nyújtani, de csak egyetlen egy pontban: az elme leállítása, teljesen, örökre, végérvényesen. Itt ebben a pontban ki kell emeljem, hogy amennyiben te, mint kedves olvasó ezt nem érted, nem tudod elképzelni, mi is vezethet egy embert oda, hogy leállítsa az elmét, végérvényesen, feltétel nélkül, örökre, akkor nem igen lesz érthető, de pont azért kapod ezt a levelet, mert tudod mi is ez.
A destenin meg is mutatták - olyanok, akik tényleg tényleg az elme leállításán dogoznak - hogy milyen vagyok, kegyetlen durva, de az egyetlen út, s ami egyben elkerülhetetlen: az elme teljes leállítása. Erre egy ún. folyamatot állítottak fel, melynek a mikéntje:
ön-megbocsátás, ön-javító alkalmazás, 4-es számolós légzés
Ennek folyamata egyszerű, brutális(brutálisan egyszerű, brutálisan hatékony, brutális őszinteséget, önerőt követel), íme tömören:
Belégzés, közben számolok: 1 2 3 4
Benntartom, s közben számolok: 1 2 3 4
Kilégzek, s közben számolok: 1 2 3 4
Kinntartom, s közben számolok: 1 2 3 4
Ha jön bármi gondolat, érzés, érzelem: Megállok, specifikusan fogom és vagy leírom vagy hangosan kimondom, hogy
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy .........
Lássunk egy példát: anya vagyok, látom a TV-be, hogy felrobbant egy bomba Bankokba, s a fiam tudom, hogy valamerre arra mászkál. Ó picsába!
Jön a gondolat: Jaj, félek, nehogy a fiamnak valami baja essen, remélem nem volt ott, mikor a bomba robbant.
Tehát lélegzek, s közben jött ez. A picsába, kijöttem a jelenből: tehát:
"Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy féljek attól, hogy a fiamat felrobbantotta egy bomba.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy féljek attól, hogy a fiamnak valami baja eshet.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem azt, hogy reménykedjek, mintegy mintha eleve azt feltételezném, hogy felrobbant, s reménykedek, hogy mégsem - ahelyett, hogy egyszerűen a jelenben maradnék.
Megbocsátom magamnak, hogy elfogadtam és megengedtem magamnak, hogy féljek."
És ezzel úgymond megjelölöm azokat a területeket, melyekre az elme reagál, s majd ezeket egy újabb lehetőségben alkalmam lesz meghaladni, önerővel, és ön-javító alkalmazással, mintegy kitörölvén ezt az elme-megnyilvánulást - ami nem én vagyok - de most mégis, mert ez jelzi, hogy mivé váltam.
Tehát eképp lehet az elmét semlegesíteni.
S aztán újra a 4számolós légzés. Nem azt mondom, hogy mindig számolni kell, de az igen hatékony. Intenzív helyzetekben például nagyon nagyon hasznos. Tehát ennyi.
És ami a kulcs, ami mindennek a kulcsa, a küszöb őre, minden kapu démona, minden szolgaságom nyitja, ami az egyetlen esély, hogy az elmével szembenézzek, amivé váltam:
Ön-őszinteség. Ön-intimitás. Eképp lehet az elmét kikapcsolni és lehetséges.
Ezt választottam, és minden másról lemondtam, hogy ezt megvalósítsam.
Számomra ez a világ nem tökéletes, nem gyönyörű, egyáltalán, sőt: maga a pokol. Hogy lehetne szép, hogy lehetne isten, hogy ha 26000 gyermek hal meg naponta. Nem vagyok hajlandó többet résztvenni ebben, márpedig semmi más nem tartja fennt ezt a világot, mint az emberi elme. És nincs félút, nincs más út, mint a teljes leállás. Ezért is állok le teljesen.
Mindig is ezt akartam, de sosem mertem megtenni, mindig ehhez kerestem módszereket, de sosem találtam az igazit, pedig tudtam, hogy van, hogy egyszerű és hatékony. Kb 4 hónap alatt többre jutottam, mint 28 év - s mégsem, mert pontosan ez a 28 év volt az, ami segített abban, hogy kiismerjem annyira a saját elmém, hogy tudjam: ez a saját börtönöm, melyet saját magamnak állítottam fel, és ahogy belezuhantam, ugyanúgy ki is jövök, s erre a mód a légzés és minden fogalom, minden érzés, minden tudás, minden információ feladása, és kikapcsolni az elmét. Megállni. Az élő szóvá válni, hogy amit mondok, az, amit cselekszek, és fordítva, teljes mértékben. Nagyon egyszerű, pofonegyszerű.
Ebben történő "realizációm" oka ez a levél, ez szintén a miért arra vonatkozólag, miért is nem említettem ezt eddig, mert többé nem akartam tévedni, ezért olyat osztok meg csak emberekkel, amit magamon kipróbáltam, alkalmaztam és volt "időm" rálátni a folyamatra. Hihetetlennek fog hangzani, így némán, hogy:
röviden az történt, hogy nyílt egy dimenziókközti portál és egyszerűen egy lány mindenen és mindenkin túllátott és egy pillanat alatt úgy találta, hogy az egész hazugság és bezárta
az összes menyországot, minden dimenziót, hogy mindent összesűrűsítsen a földön
megszűntették a Fehér Fényt, egy szoftver volt, leállt
kitörölték a Lélek szerkezetet, megszűnt
ami maradt, az elme tudat rendszer az emberi fizikai testben, amivé vált minden egyes emberi lény - ezt csak azért nem törölték ki, mert akkor mindenki elpusztult volna, annyira azonosultunk azzal, amit itt és miként tapasztalunk.
Ez két és fél éve történt, azóta sokminden más is történt, a honlapon middent leírnak.
Természetesen én sem akartam hinni, de aztán nyilvánvalóvá vált számomra és
egy folyamat része vagyok, hogy egységbe és egyenlőségbe kerüljek magammal és mindennel, én mint a légzés, mint az élet.
ajánlom a matrix 1, 2, 3 c filmet, mert most nemrég, ahogy megnéztem, pontosan ez van.
s onnan indul az egész, hogy a legvégén a 3. résznek azt mondja a Tervező szakállas bácsi, hogy aki akar, kiszabadulhat a matrixból. Ehhez csak ki kell kapcsolni az elmét.
Persze ezzel még nincs vége, mindent egyként és egyenlőként össze kell hozni a földre - ez az egységesítés az, amiért élek, hogy a föld azzá váljon, ahova érdemes jönni, mert most egy nagyon szomorú, előreprogramozott állatkert, ahol senki sem szabad.
Ezért nincs vége soha, nincs olyan, hogy isten, nincs megvilágosodás, nincs besötétedés, nincs semmi, ezért nem lehet a fogalmakkal leírni, de nem csak ennyi..
Minden egyes gondolat, amit gondolunk, érzés, amit érzünk: az befolyással van a világra, amelyet talán úgy lehet legjobban jellemezni, mint egy matematikailag kiegyenlített polaritás egyenlet. Ebben az előreprogramozott elme-tudat rendszerek tűnnek úgy, mint emberi lények az emberi fizikai testekben, és ezeknek az erőforrása az, ami a mi lényünk legbelsőbb valója:
az a teljes és totális dimenzionális lény, aki csapdába van csalva, be van zárva és csak egy elemként funkcionál az egészben.
Az egész Atlantiszon kezdődött, és egy maroknyi lény félt attól, hogy az egész nem végtelen, nem örök, hát örökké akartak létezni a saját teremtésükben, ezért leprogramozták ezt a matrixot, majd fogták az atlantiszi lényeket(majd sorbamentek az összes világon), majd berakták őket az emberi fizikai testbe. Ekkor az első földi életünkben, aszerint, hogy kik is vagyunk valójában, éltünk valamiképp, de mindenképp erős korlátok között, s mint egy szoftverben, egy lenyomatot tettünk. Ez a lenyomat lett a kiegyensúlyozó tervrajza annak az elme tudat rendszernek, annak a szerkezeti rezonanciának, amivel ebben a képillúzió világban most azonosultunk.
Ezt az egész irányítást, rabszolgaságot egyetlen lény akarta, ANU. Gyakorlatilag ő az, akit most itt ezek a lények a bolygón istennek hívnak. Erre vonatkozott a prófécia, hogy 2012ben eljő a világ vége, akkor jött volna ide, hogy átvegye az irányítást. De meghiúsult az egész egyetlen pillanat alatt. Anu pedig, mint egy koncepció, egyszerűen ki lett törölve, mert az életre alkalmatlannak bizonyult.
Látható, hogy van a totális és teljes dimenzionális létezés, ahol minden, mint hangrezgés létezik, az örökkévalóságig, mint mindennel egy és egyenlő. Ez az alapvető törvénye az életnek, ezt használta ki az a pár lény, aki leprogramozta a mátrixot. De aztán ez mind bebukta, mert az egész alapja a félelem volt, elkülönülés, ezért most az egésznek vége, de az egész szolgaság oly sokrétű volt, hogy ezermódon bolondbiztosra ment, s most, hogy már rég vége, az emberek annyira be vannak programozva, hogy észre sem veszik.
Minden, mit eddig hittél, tapasztaltál, terveztél, egy hazugság. Ez az igazság.
Kb, mint amikor Neo választ a filmben, te is választhatsz, hogy mit teszel.
Hozzá kell tegyem, hogy csak rendszer tud választani, az élet nem választ, annak nincs rá szüksége, tehát én is, mint rendszer, és te is, mint rendszer, és minden emberi lény, mint rendszer válaszút előtt áll: Kikapcsolja az elmét, végérvényesen, azáltal, hogy felad mindent, és a személyes szabadságot eléri ezáltal, és részt vesz a folyamatban, hogy a földön minden emberi lény realizálja ezt, vagy él tovább, mint rendszer, hisz amiben hisz, teszi azt amit eddig tett, egyre sűrűsödő nyomás alatt egészen a fizikai test és az elme-tudat rendszer szoftver haláláig.
Az állatok, a növények, a bolygók és minden egy pillanat alatt választották az életet.
Nincsenek többé idegen civilizációk, bolygók, lények, ANU anno azokat is sorra begyűjtötte, hogy ő legyen az abszolút uralkodó, így most gyakorlatilag csak van a föld, mint az örök, manifesztálódott börtönbolygó, és van a dimenziók, ahova akkor megyünk, mikor meghalunk.
Nincs többé semmiféle elkülönült menyország, pokol, mind ugyanúgy álvalóság, egy program volt, mindig is.
Tehát amikor meghal az ember, a dimenziókba kerül, ahol egy speciális folyamat alá kerül:
szembesül mindazzal, amivel itt azonosult. Hogy realizálja. Hogy aztán rádöbbenjen, hogy ó basszus, hogy bebuktam...Aztán egy emberi testbe visszakerül a földre - nincs több menyország, nincs több elkülönülés - minden mint egy mint egyenlő - itt a földön.
Tehát egy emberi testbe kerül, amiben valaki éppen itt "él", hogy megtapasztalja, hogy is megy - immár elme nélkül - csak nem tehet semmit, nem "veheti át az irányítást", az emberi lény nem hallja őket - gyakorlatilag egy emberi test egy egész univerzum, van benne hely bőven.
Hmm Tehát egy ideje ezzel foglalkozom, megállítok mindent, ami most vagyok. Mert hazugság. Idáig nem éltem. Átláttam, hogy minden, amit tettem, a rendszer szolgájaként volt tervezve, előadva és lepergetve. Egyetlen feladatom most, hogy megállítsam az elmém, elvágván mindent, amit idáig táplálékul fogyasztott:
szex, drogok, számítógépjátékok, zenélés, utazás, félelem, minden: MIN DEN!
Ezekről lemondtam, megszabadultam, átláttam rajtuk, többé nem vagyok a rabjuk. Egyszerűen megállok, szembenézek magammal, mert mindig is tudtam, mire vagyok képes, mindig is tudtam, hogy igaz, mindig is kétséget tápláltam, de az egész mögött egyetlen dolog állt, melyet gyerekkoromtól cipeltem, gyűjtöttem, s nem láttam át rajta, mert azzá váltam: a félelem. Ez az a fél elem, mely utolért és most egyszerűen egyesítem magam, mint az élet.
Mindezt tálaltam már a családomnak, a "barátaimnak", azokkal, akikel körbevettem magam, hogy elbújhassak magam elől specifikusan, de ennek vége, előbújt a szög a zsákból s már csak pár ember maradt, akinek nem mondtam el, s azoknak: egyszerűen ez a levél az.
Többé nem érzem szükségét semmilyen mértékben olyan emberi lényekkel lennem, akik nem az elme kikapcsolását érzik legsürgetőbb feladatuknak, mindenkin és mindenen túl, mert a többi, mint a rendszer maga: csak azt tenné, amit mindig is tett: csak visszahúzna.
Ily módon ez a levél egyszerűen az ami: egy döntés, mit választasz: az eddigi előreprogramozott életedet, amiben mindig is tudtad, hogy hm valami nem zsír,
vagy az életet választod, feltétel nélkül, s képes vagy lemondani mindenről.
Nevetek haha tényleg nevetek, mennyire komolyan gépelem ezt itt most, ahogy tapasztalom magam. De ez van, ez vagyok, ezzé akartam válni, ez lettem. Most, hogy a félelmem elenyészik, szembekerülök azzal, hogy lehetőséget kapok, hogy tetteimben is megnyilvánuljon: blogot nyitottam, élettörténetem is feltárom, ez a szabadság útja, kiírom magamból, ami történt, ahogy történt, és ahogy jön a reakció, úgy bocsátom meg magamnak azt, mert az köti hozzám, azzal azonosultam, annak vagyok a rabja.
Kicsit még mindig félek, félek attól, hogy cselekedjek, de most már képes vagyok csinálni, belemenni, szembenézni vele: minden félelmem váljon valósággá itt és most. Minden gondolatomat,érzésem,érzelmem őszintén fedezzem fel, realizáljam annak, ami, bocsássam meg, haladjam meg a gyakorlatban és így - csakis így - szűnnek meg aképpen, hogy egyesítem, egységesítem magam, én, mint az élő szó, mint az egység és egyenlőség, mint Én, mint a légzés, mint az élet.
Én csak az ajtót tudom megmutatni neked, te kell belépj rajta. Ha kész vagy rá.
A desteni oldalán igen igen igen igen igen sok információ található erről, sokkal tapasztaltabbak mondják el, kb ezer darab videón, többszáz cikken keresztül, számtalan olyan lény beszél ezen a portálon keresztül, akiket eddig ismerhettünk a történelemből, és elmondják szerepüket, realizációjukat, s még ennél is több.
Buddha, Jézus, Mohammed, Leonardo, Tesla,stbstbstbstb, GURDJIEFF, sőt
Minden dolog, ami körülvesz, tudatos, a koton, a pénz, az egérkurzor, a számítógépjáték kis figurái, a hajszálad, a tisztasági betét stb - melyek szintúgy képesek ezen a dimenzióközti portálon keresztül kommunikálni arról, hogy elkezdték realizálni, mi is folyik itt a földön és hogy ennek most véget kell vetni. Beszéltem a cigarettafüsttel, azzal a lénnyel, aki bennem van, aki segít abban, hogy kikapcsoljam az elmét, most épp terence mckenna realizálta, hogy mi is történik, hamarosan ő is cikkeket fog ontani arról, mi is a drog, de ugyanígy a természet, a molekulák, MINDEN tudatos és most minden felébred, hogy egység és egyenlőség legyen.
Gyanítom mindez ment egy ideje, de most ébredtem tudatára...
Köszönöm részvételed az életemben, sokat tanultam belőled, elengedlek.
Többet erről, pontosabban:
Desteni-universe
http://desteni.co.za
Desteni-universe forum
http://www.desteni.co.za/forum/index.php
History of mankind
http://www.desteni.co.za/series/homk.htm
No comments:
Post a Comment