Talamon vagyok és elhatároztam, hogy megosztom meglátásaim oly őszintén, amennyire éppen vagyok. Egész kalandos életem van és most ahogy elkezdem megérteni mi is történik ebben a testben(Talamonnak hívom) és ezen a testen kívül (földnek hívom), megosztás vagyok, nyitás vagyok, elkezdek élni először ebben az életben, mely egész izgalmas.
Eddig az évig, bújkáltam, különösképpen arra használtam a tudásom és megvalósításom az életemben, hogy bújjak, várjak, hogy ne legyek teljes mértékben őszinte, amely többé nem folytatódhat tovább. Felállok és egy és egyenlő vagyok magammal, mint én; hasznos annyira nyitottnak lennem, amennyire csak tudok.
Mindig az igazságot akartam tudni, mindenen és mindenkin túl, és mindig mindent fel akartam adni az életemben, hogy megvalósítsam a személyes szabadságot, de mindig féltem ezt megtenni.
Most kaptam egy esélyt - az utolsót - hogy megváltozzak eléggé és először megtapasztaljam a magam szabadságát. Ebben a világban. Ebben a világban lenni, de nem a világé lenni.
Mindig el voltam veszve - ahogy elkezdem kifejteni az élettörténetem, ez ki fog derülni.
Találtam egy oldalt, ahol először, az igazság van kitálalva, de nem csak információ és tudás és néhány buta kijelentés, hanem gyakorlati útmutatók a megszabaduláshoz ebből a szituációból, amiben vagyunk ebben a világban, hanem józan észre hivatkoznak, és kifejtik az ön-szabadság, az ön-megbocsátás, az ön-őszinteség, az ön-bizalom stb jelentését bármiféle baromság nélkül, bármi spiritualizmus nélkül, bármiféle ezoterikus tan-szerű illat nélkül, és anélkül, hogy e világot tökéletesnek neveznék.
Benne voltam a spiritualizmusban elég mélyen és mit tapasztaltam? Ez nem én vagyok, ez nem igaz, ez nem hasznos abban, hogy támogasson engem, mint AKI VALÓJÁBAN VAGYOK, mint élet, mint egy és egyenlő, mint a légzés minden egyes pillanatban, titkok nélkül, hierarchiák nélkül, mesterek-szolgák nélkül, felemelkedés nélkül, megvilágosodásba vagy bármiféle istenbe vetett hit nélkül, bármiféle elme nélkül - ami a mi kötelékünk, amivé váltunk.
A Föld haldoklik, gyerekek százai halnak meg minden egyes percben - nem fogok ülni tovább és nézni ezt - ez lenne a legnagyobb megerőszakolása a szavaknak: egység és egyenlőség. Egy vagyok mindezzel a brutális pusztítással? Egy vagyok a saját magam természetével, mint a madarak, a fák, a folyók, az óceánok, az egész bolygó? Nem. Megállok. Megállok résztvenni ezzel, mert őszintén elegem van a saját emberi pusztító, ön-őszintétlen természetemből. Elegem van a kötelékekből, a korlátokból, abból, hogy 'a nemtudás gyönyör' - baszd meg, látnod kell mivé váltál, nem maradt más választás, ahogy én látom.
A probléma ez a választás. És ez az utolsó esélyed. Ez után nincs visszafordulás, tudod, mint a Matrixban. Az ÉLETet választod megalkuvás nélkül, korlátok nélkül, bármi őszintétlenség nélkül MINDEN PILLANATBAN -- vagy azt választod, amit éppen most folytatsz. Ez rólad szól.
Szeretnélek meghívni, hogy láss belém, hogy tapasztalok, mit tapasztalok, miért tapasztalok. Megosztom magam, hogy látszódjak belül. Ez az én intimitásom. Magamba látásom. Angolul ez intimacy ~ 'in tu mí áj szí'.
Most ennyi, egy speciális perspektívából ez a vég, a vég kezdete és a kezdet vége. Az egész életem szavakkal való játszás volt, most a szavak visszajönnek hozzám, hogy velem játsszanak, hogy szétrázzanak mindent az életemben, amiben eddig bíztam.
Nagyon szépen köszönöm:
-tala
No comments:
Post a Comment